Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-09 / 160. szám
1978. július 9. KÉPÚJSÁG 7 A baromfi- és tojástermeiés A felvásárlás alakulása Az elmúlt másfél évtized alatt a tojástermelés több mint kétszeresére, a vágóbaromfi-termelés közel két és félszeresére növekedett. Ezt lényegesen meghaladó mértékben nőtt az árutermelés. A baromfiipar 1977-ben kétszer annyi tojást és öt és félszer annyi baromfit vásárolt és dolgozott fel, mint 15 évvel korábban. Az V. ötéves terv a vágóbaromfitermelés mintegy 14 százalékos, a tojástermelés mintegy 11 százalékos növekedését irányozta elő. A felvásárlásra, feldolgozásra kerülő baromfinak 17 százalékkal kell növekednie. A baromfiipar ennél nagyobb mennyiségű felvásárlásra készített tervet, s ezt eddig időarányosan túlteljesítette. Baromfiból egy, tojásból pedig 2 évvel előztük meg a tervezett fejlődési ütemet. (1978-ban előreláthatóan 266 000 tonna baromfit vásárolnak fel, az 1979. évre tervezett 265 000 tonnával szemben). Tojásból már idén nagyobb lesz a felvásárlás, mint amit az ötéves terv utolsó évére előirányoztak. (Az 1980. évi terv 924 millió darab, idei várható felvásárlás 974 millió darab.) A BAROMFIÁLLOMÁNY MEGYÉNKBEN (ezer db) állami gazdaság termelőszövetkezet 1975 1976 1977 1975 1976 19 77 Tyúk 26,2 32,6 66,9 533,2 539,2 484,2 Liba — — — 11,5 11,6 11,2 Kacssa — — — — — — Értékesítés (ezer db) Tyúk 1062 1455 1722 3257 4024,5 3131,6 Liba — — — 222,4 204,3 211,5 Tojástermeiés (ezer db) állam igazdaság termelőszövetkezet 3239 3209 3504 37 378 38 640 37 804 A BAROMFIIPAR ÉS A TERMELŐK KAPCSOLATAI A baromfi- és tojástermelés ilyen ütemű fejlődéséhez sok más tényező között hozzájárult, hogy a baromfifeldolgozó ipar és a termelők között széles körű és tartalmilag jó kapcsolatok alakultak ki. Jelenleg 513 mezőgazdasági nagyüzemmel (459 termelőszövetkezettel és 54 állami gazdasággal) és 213 ÁFÉSZ- szel van kapcsolata az iparnak, amelyek több ezer kistermelőtől vásárolják a baromfit, tojást, nyulat és vágógalambot. A Tolna megyei üzemek a BOV kiskunhalasi gyárával állanak kapcsolatban. A termelőknek a kereskedőkkel és a gyárakkal évek óta korrekt, jó a kapcsolata. A TERMELÉS FEJLESZTÉSÉNEK KÖZELI ÉS TÁVOLABBI PERSPEKTÍVÁJA A termelés olyan szintjén, mint amilyen nálunk jelenleg a vágóbaromfi- és a tojástermelés, a fejlesztés ütemét mindenekelőtt az értékesítési lehetőségek határozzák meg. Jelenleg ilyen magas színtű belföldi ellátás mellett 16 kilogramm baromfihús és 270 tojás fő a fogyasztás. A feldolgozott baromfi közel 70 százalékát — idén körülbelül 132 000 tonnát — export útján értékesítenek. Jelentős termelője a BOV-nak a tolnai és a bátai termelőszövetkezet. Tolnáról főleg pecsenyecsibét, Bátáról tojást küldenek hazai és külföldi piacra, közvetett úton. Távlatilag és tendenciájában a termelés további bővítésével lehet számolni. Az ötödik ötéves terv hátralévő két évében azonban az árutermelésben az előző évinél mérsékeltebb ütemű — a baromfinál évi 1—2' százalékos — növekedésre van szükség. Az étkezési tojástermelés növelése gyelőre nem indokolt. Ez több okkal magyarázható. Egyrészt a piaci helyzettel, amely az előző évekhez képest — a baromfitermelés egész világon történt felfutásával — romlott. A kereslet átmenetileg visszaesett, az árak valamivel csökkentek. Másrészt a termelés a tervezettnél gyorsabban nőtt, amit a féldolgozókapacitás bővítése nem tudott követni. Gyorsítani kell a feldolgozóipari beruházásokat és átmenetileg mérsékelni a vágóbaromfitermelés növekedésének ütemét. Nem indokolt a termelés visszafejlesztése, de megfontoltabb, az ötéves tervben rögzített ütemű előrehaladásra van szükség. Az árutermelés olyan növekedésére, amelynek produktumát aktív piaci tevékenységgel értékesíteni lehet. Ami 1978-at illeti, valamennyi eddig megkötött szerződést érvényesnek tekinti, és betartja a BOV, újabbakat azonban nem köt. A jelenlegi helyzetben nem kívánatos a szerződések túlteljesítése1 sem. A szerződött mennyiségeket a szerződésben rögzített áron veszik át, a szerződésen felüliekért azonban csak védőárat tudnak fizetni és átvenni csak olyan ütemben, hogy az a szerződéssel lekötött baromfi átvételét ne gátolja. A mérsékeltebb ütemű előrehaladás a baromfitartó gazdaságok számára is lehetővé teszi, hogy rendbe tegyék saját dolgaikat. Sok helyen nem fordítanak elég figyelmet a termelési berendezések felújítására, a tartás- technológia betartására, a helyes takarmányozásra. Nem lehet belenyugodni abba, hogy 1 kilogrammos csirkehús előállítására átlagban mintegy 2,6 kilogrardm takarmányt használnak fel, de vannak olyan gazdaságok, ahol ehhez 3 kilogramm, vagy ennél is több takarmány szükséges. Jobb szervezéssel, fegyelmezett munkával ebből a takarmányból legalább 10—15 százalékot lehetne megtakarítani. JAVÍTANI KELL AZ ÁRUBAROMFI MINŐSÉGÉT Az utóbbi években — mivel nagy volt a baromfi iránti kereslet — a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok kevesebb gondot fordítottak a minőségre. A jelenlegi értékesítési körülmények között ez nem engedhető meg. Nagy figyelmet és következetességet kell tanústani a külföldi vevők minőségi és súlykövetelményei iránt. Ebből kiindulva egyes baromfifajtákból a meghatározott súlyúakra van szükség. A HÁZTÁJI ÉS KISEGÍTŐ GAZDASÁGOK TERMELÉSE A háztáji és kisegítő gazdaságok termelésére a baromfiipar a jövőben is igényt tart. E gazdaságokból kívánják felvásárolni a jövőben is a májliba és a toll, a galamb és a nyúl zömét. Különösen a nyúl- és a galambtermelés növelésére szeretnék serkenteni a kistermelőket, mivel ezek a termékek keresettek és exportra viszonylag jól értékesíthetők. A termelési kedv fenntartására és fokozása érdekében a felvásárlási árak mellett továbbra is különböző AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS Mindazokat a kapcsolati formákat, amelyek élnek a BOV és a termelők között, a termelést elősegítő akciókkal támogatják őket. A felvásárlási árakat a BOV legtöbb terméknél kielégítőnek tartja, azokon 1979-re nem kíván változtatni. A később sorra kerülő általános termelői árak rendezése kapcsán bizonyos árarányosítást hajtanak végre, mert a jelenlegi árak mellett egyes termékek — például az étkezési tojás — a mezőgazdasági üzemek részéről jóval gazdaságosabban, nagyobb haszonnal termelhetők, mint például a pecsenyecsirke. TOVÁBBI FEJLESZTÉSE jövőben is fenn akarják tartani azzal, hogy az alacsonyabb típusú formákról a Húsbaromfi-nevelés a Hogy és zi Állami Gazdaságban (Archiv felvétel.) magasabbak felé törekszenek. Az egyéves szerződéseket hosszabb időre szóló tar- tósabb kapcsolatokká kívánják fejleszteni. Szükséges az integráció erősítése az egész vertikumban, tehát a baromfitenyésztés és árutermelés, a feldolgozás és az értékesítés jelenleginél jobb összehangolása. Erre égetően szükség van. Az egész vertikumot az értékesítési lehetőség szemszögéből kell integrálni. Úgy ítélhető meg, hogy ez a baromfiiparnak, amely a piac impulzusait a legjobban érzékeli és továbbítani tudja azokat a mezőgazdaság felé, ebben nagyon fontos feladata lesz és meghatározó szerepet kell betöltenie a jövőben. PÁLKOVÁCS JENŐ Addig nincs bizonyítvány, amíg... Kötelező a szakmai gyakorlat? Az iskolai év befejezése után 77 szakközépiskolás fiatal négy hétig bevette magát az MMG-AM szekszárdi műszergyárába, hogy a szakmai gyakorlat után bizonyítványt kaphasson. Közülük négyet kérdeztünk tapasztalataikról. — Ha nem lenne kötelező a nyári munka, akkor is el. jönnék — mondja Pócsi József harmadikos, a többiek azonban csak hosszas hallgatás után mondanak igen. Bozsányi Ágnes — szintén harmadikos — már magyarázatot is fűz a kérdéshez: Eljönnék, de nem tudnék a szalag mellett dolgozni. Igaz, hogy most változatos a munkám, de látom az asszonyok egyhangú, monoton műszakját, ez nem tetszik. Végül is abban egyezünk meg a négy fiatallal: szükségük van gyakorlatra, csak másképp képzelik el. — Vannak olyan munkák, amelyeket szívesen megtanulnánk. Például láttuk a műszerek beállítását, de csak láttuk, nem gyakorolhattuk. Megértem, erre nincs idő, mert az asszonyok normára dolgoznak. Meg azt is tudjuk: mi miattunk nem fordulhat fel a gyár rendje, de jó lenne, ha tényleg többet tanulhatnánk — mondja ismét Pócsi József. A gyárnak együttműködési megállapodása van a Rózsa Ferenc Finommechanika; Műszeripari, és Gépészeti Szakközépiskolával. Ez a megállapodás jó kapcsolatnak bizonyul, szeretnek idejárni a gyerekek. — Nem akarok tovább tanulni. Már az első alkalommal megtetszett a gyár, érdekelnek a gépek és valószí. nű az érettségi után itt helyezkedem el — mondja Tombor György gépész szakos hallgató. Neki „szerencséje” van, teszik hozzá a többiek: tmk-ban dolgozik. A beszélgetés is erről győzött meg, szeretnek kijárni a műszergyárba és leginkább a karbantartók munkáját irigylik, ott lehet sokat tanulni, de a négy beszélgető- társ közül három finom- mechanikai műszerész — tehát a pályaválasztás volt a rossz —, ők a végzés után sem kapnak olyan bizonyítványt, hogy karbantartó lakatosok lehetnének. Bozsányi Ágnes mást is elárul: — Az érettségi után még két évig az 505-ös szakmunkásképzőben tanulok, mert rádió- és televízió-szerelő szeretnék lenni. Ezt annak idején az iskolába jelentke. zéskor is így gondoltam, és úgy tudtuk, hogy ilyen irányú képzést is kapunk a második év végén, de nem így történt. Ilyen osztályt nem indítottak az iskolában. — Abban már megegyeztünk, hogy szívesen jöttetek Rozsnyai Béla „üzempedagógus" mondja: „Nem szeretem ezt a megfogalmazást: kötelező nyári szakmai gyakorlat, elidegenít a munkától." — Tombor György Bozsányi Ágnes Pócsi József szakmai gyakorlatra és nem tartjátok kötelezőnek, de a gyár tetszik-e? — Szívesen fogadtak bennünket, nem érezzük, hogy nyűgnek tartanának. Bárkitől bármit kérdezünk, szívesen ad felvilágosítást. Úgy érzem, nem olyan tedd ide, tedd oda gyereknek számi, tunk. — Csordás Gábor mondta mindezt, aki a sze- deldébe került. Az éremnek két oldala van. Rozsnyai Béla, a személyzeti osztály munkatársa egyértelműen megállapítja: — Lelkesek ezek a gyere, kék, szívesen járnak a gyárba. Mj is igyekszünk úgy összeállítani a programot számukra, hogy a tanterv és a nyári gyakorlat találkozzon. Tudom, néha nem sikerül, a kettő súrolja egymást, de legtöbbször itt is azt csinálják, amit az iskolában tanulnak. A szerelde művezetője Gyimesi Rudolf: — Az én területemen 20 gyerek van, a 10 műszerészszel elégedett vagyok, a gépészek már mások, nem köti le őket a szereldei munka, összességében azért jobbak, mint az előző években. Az alkatrészgyártásban is sokan dolgoznak, a vegyes, forgácsoló részlegnél Mucsi Péter művezető már nagyobb gondban van: több a tanuló, mint az eszterga- és marógép. Aki gépre kerül, lelkiismeretesen dolgozik, ha sorjázni való, vagy alacsonyabb rendű munka van, azt nem szívesen -csinálják, de nem csak ők vannak így, az itt dolgozók is. Kötelező nyári szakmai gyakorlat. Nem szerencsés ez a megfogalmazás, de szükséges, ezt a fiatal szakember-jelöltek is érzik: „Nem is tudjuk, hogy mennyi a fizetés” mondják, „ha kapunk valamit, az jól jön.” Úgy érzik, megdolgoznak érte becsülettel. Pócsi József: Az első év végén a szakmai gyakorlat után jobban ment az elméleti, mert már tudtam, ami a könyvben van, az milyen az életben, bent az üzemben. Kötelező a szakmai gyakorlat, de szerencsére a szakközépiskolások nem érzik annak. Ebben a műszergyár kollektívájának, a szakoktatóknak, a tanároknak is nagy részük van, igyekeztek megszerettetni a munát, és ez az egész képzésnek a lényege. H. J. Fotó: Galló Tibor Csordás Gábor
