Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-30 / 178. szám
1978. július 30. Képújság 7 gpm élelött még a váraljai- Sjpjtí- ak táncában, a sárközi kiállításban gyönyör- iliiaüäiii ködtek a balatonfürediek, este pedig kíváncsiak serege gyülekezett a SZOT- szanatórium körül, ahol 21.30 órakor megkezdődött a 153. Anna-bál. 1825. július 28-án még senki sem gondolta: elérkezik a 153. Akkor, a 74 szobás balatonfüredi „Horváth-ház- ban” Bihari János bandája húzta a talpalávalót, fiatalok ropták a táncot, pengtek a sarkantyúk. Ezen az éjszakán leánykérés volt. Szentgyörgyi Horváth Anna Krisztinát kérte meg egy nyalka huszártiszt, Kis Ernő, a későbbi honvédtábornok, aki Aradon halt vértanúhalált. Leánykéréssel végződött az első Anna-bál és ki tudja: azóta hánynak lett a vége lánykérés, házasság! Ez a bál mindig esemény volt. Esemény most is. A SZOT-szanatórium színháztermének bejáratához virág- és emberkordon között vezet az út. Itt vonulnak be a bálozók: szmokingban, alkalmi öltönyben, estélyiben. A közönség a „legszebbeket” megtapsolja, a rendezők virágot adnak a hölgyeknek és kézzel festett kis szívet, amelyen sorszám van. Ezt viselik a hölgyek a nyakukban, e számok alapján választják meg az Anna-bál szépét. A vendégek között — 400 és 500 forint volt a belépő, amelyből száz forintot „leehetnek, leihatnak” — vannak munkások, kisiparosok, orvosok, külföldiek, első bálozók, sőt itt van az egyik baráti ország külügyminisztere is. Három földrész találkozik itt estélyiben. A vendégeket a rendezők asztalhoz vezetik. Az egyik rendező visszajövet újságolja: — Képzeljétek, itt találkozott húsz év után két ismerős. Az egyik kanadai, a másik az Egyesült Államokban lakik. A nagyestélyik között akad valóságos ruhaköltemény. Matyóhímzéses, de a pletykák szerint a Váci utcában rendelték és húszezer forintba került. Az estélyik sokat engednek mutatni, de nem any- nyit, mint az elmúlt Anna- bálok egyikén, amikor még nem döntötték el pontosan, milyen öltözékben lehet megjelenni. Megjelent egy hölgy: aligöltözékben. Felül éppen csak takarta valami, aztán egy darabig semmi, csak fityegek a melltartóról, amelyek apró szoknyácskát tartottak. A rendezők csodálkozva nézték, majd döntöttek: a ruha estélyinek is megfelel, így hát bemehet. Az asztalokat elfoglalták, már szállingóznak a színházterembe, ahol palotással nyitja meg a bált a KISZ Központi Művészegyüttese. De előbb még engedélyt kér erre a városi tanács elnökétől a tavalyi szépségkirálynő, a 19 éves balatonfüredi Horváth Éva. Az engedély után rázendít a Rajkó zenekar és díszmagyarba öltözött fiúk és lányok tánca tölti meg a terem első részét. A nagy tapssal fogadott tánc után a Fővárosi Művelődési Ház moderntáncklubja keringőzik. HúszMindenkinek tetszik a nyitótánc A váraljatok műsora ka Jenő: Anna-bál keringő- jét játssza a zenekar. A műsor után átveszi a báltermet a közönség. stélyi ruhás hölgyek, szmokingos férfiak járják a régi és modern táncokat. Alkalmi rúnába öltözött fotóriporterek villogtatják vakuikat, a ] férfiak vizslatják a nőket, a mély dekoltázs körül keresik a számot, a hölgyek is méregetik egymást: vajon ki lesz közülük az Anna-bál szépe, kinek jut a két udvarhölgyi tisztség. Az asztaloknál koccintanak, pezsgővel, mert úgy illik. Az üvegek sorra azt mutatják: nem drága a pezs- nég kétszázötven forintért sem. A bálteremben most is akad, aki „petrezselymet árul". Partnerről elfeledkeztek a szülők, így nincs kivel táncoljon a lányuk, aki oly nagy örömmel készült erre a bálra. Mesélik: egyszer egy hölgy listát kért. Ä rendezők kérdezték: milyen listára lenne szüksége? Hát olyanra, magyarázta a külföldi hölgy, amelyről férfiakat lehet választani a lányomnak. Ilyen lista nem volt. Egyszer ugyan kísérleteztek: megkértek, persze pénzért, öt testnevelési főiskolást, vállalják a petrezselymet áruló lányok tán- coltatását. A feladatuk az volt: éjfélig a rendezők utasításának megfelelően mindig azzal a lánnyal táncolnak, akinek nincs partnere. Nem vált be, mert a legényeket az első szünetben odaültették a szülők az asztalukhoz, etették, itatták őket és mi mást tehettek, panaszkodtak a rendezőknek: — Nem hagyhatjuk ott az asztalt, amikor pezsgőt, meg mindent rendeltek nekünk... A rendezők járják a báltermet: megállnak a férfiaknál és felhívják figyelmüket: közeleg az éjfél: dobják be a szavazócéduláikat az urnába. És eljön az éjfél. A váraljai népi együttes ad műsort, amíg a zsűri összeszámolja a szavazatokat, és megállapítja: ki az a tizenkét hölgy, aki a legtöbb szavazatot kapta. A váraljaiak: Este a fonóban címmel mutatnak be tánckompozíciót. Nagy taps a jutalmuk. Fúvószene hangjai töltik meg a termet és körverbunkosba kezdenek a váraljaiak. A közönségnek kezdetben csak a lába veri diszkréten az ütemet, aztán beáll a körbe egy, kettő, három, öt, tíz, ötven és táncházzá alakul a terem, amelynek Ezt filmre kell venni parkettjén szédületes ütemben forognak a néptáncosok, az estélyi ruhás hölgyek és urak. riási a váraljaiak sikere, de nagy taps köszönti a zsűrit is, az eléje felvonuló, név szerint szólított tizenkét hölgyet is. Azaz csak tizenegyet, mert a tizenkettedik tudomást sem akar szerezni arról, hogy ő is a legszebb tizenkettő közé tartozik. A tizenegy hölgy szembe fordul a zsűrivel: a közönség most háttal látja őket, és így tippel: vajon ki lesz közülük Anna-bál szépe? A döntés gyors és határozott. Glatz László főrendező szólítja az első udvarhölgyet. A hölgy bemutatkozik: Faragó Irén, 19 éves, Kincsesbányáról jött. A másik udvarhölgy: Oberling Éva, szintén 19 éves és Pécsről érkezett. És szólítják Anna-bál szépét. Matyóblúzos és matyómellé- nyes, szőke, sok copfba font hajú hölgy lép a színre. Nagy taps köszönti és még nagyobb a taps, amikor tört magyarsággal a nevét mondja: — Annieka Sjöholm! — Honnan érkezett? — Göteborgból! — Hány éves? — Huszonhárom! Annieka Sjöholm rutinos versenyző. Odahaza megnyerte a Tenger szépe versenyt és az idén bekerült a Miss Svédország címért folyó verseny tizes döntőjébe. Most övé az aranyalma, amellyel két udvarhölgye kíséretében bejárja a báltermet, elhalad az asztalok között. A hölgyek lesújtó pillantással kísérik a menetet, van aki könnyeit alig tudja visz- szatartani. A hölgyek szerint ugyanis nem ők a legszebbek! És elérkezik a reggel! Anna-bál szépe felül a négylovas hintóra, mögötte a kétlovas hintón az udvarhölgyek. Elindulnak megmutatni magukat a város népének, a fürdővendégeknek. Most minden rendben. A három grácia boldog. Előfordult már, hogy az udvarhölgyek nem mentek kocsikázni. Nem tudták elviselni, hogy nem ők a legszebbek. A főrendező Glatz László akkor is feltalálta magát: meglátott az utcán két szép, népviseletben sétáló kalocsai menyecskét, felültette őket a hintóra. két is, mint alkalmi udvarhölgyeket megtapsolta a látványért mindig hálás közönség. SZALAIJÁNOS Fotó: Komáromi Zoltán A bál szépe Nincs korhatár Csak jönne már valaki
