Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-30 / 178. szám

6 KÉPÚJSÁG

1978. július 90.

legutóbbi hétszer huszonnégy óra során egy sereg olyan jelentős történésnek lehettünk tanúi, amelyek közül bármelyik lehetne a hétre jellemző.

Hogy ne kezdjem mással, megérkezett a nyár. Igen a meleg évszak, mely eddig dacolva a csillagászok megállapításával ugyanúgy, mint a naptárral, csak a tavasz, vagy ősz képet felöltve jelentkezett. De most. a hét elejétől hamisítatlan

nyárnak örvendhettünk, örvendhettünk. hogy nem kergetett egy-egy hirtelen jött zivatar sem fedél alá minket. De ugyanezt tehették a mezőgazdák, akik végre teljes erővel nekiláttak egyik legfontosabb munkájukhoz, az aratáshoz. S gazda, közgazda szemével nézve azért örvendetes a nyár. mert nem kell éjjel nappal fűteni drága olajjal a gabonaszárítókat, s nem kell a felázott talajon kínozni, átlagosnál nagyobb erőkifejtésre ösztökélni a betakarító-, szállító-, szántó mezőgazdasági gépeket.

Ugyanígy, jogosan lehetne a „hét eseménye” cím birtokosa a ma záródó Duna menti folklórfesztivál. Az a vidám seregszemle, mely immár tizenegy nemzet fiataljainak részvételével hirdeti a sok országot összekötő folyam partjain élő népek barátságát.

S a barátságról fogant gondolat folytatása: a héten indult el hazánkból, s a megyéből is az amerikai kontinens első szocialista országának fővárosában Havannában folyó XI. VIT-re a magyar fiatalok százezreit képviselő delegáció.

Látható hát, rangos, érdekes eseményekben bővelkedett az eltelt hét nap. S talán éppen ezért az első pillanatban furcsának tűnik, ha a sok közül egy látszólag szürke, sok ember számára jelentéktelen eseményt ragadok ki. Egy nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának ülését, egy polémiával telt alig több mint egy órát, ahol a hosszú asztal mellett talán, ha tíz ember ült.

Tamásiban tartott ülést szerdán délután a nagyközségi közös tanács végrehajtó bizottsága. S városiasodó településünk vezetői a kereskedelem munkájáról, fejlesztéséről tanácskoztak.

Tulajdonképpen „cikis”

téma. Mert a kereskedelemhez valamennyien nagyon értünk. S egytől egyig meg tudjuk mondani, hogy mi nem jó. Ezért is oly divatos téma gyakorta ennek a mindannyiunkkal kapcsolatban álló gazdasági ágazatnak ostorozása. Elhangzott ezen a vb-ülésen is nem egy bírálat. De ezek jórésze önbírálat volt. Ugyanis, aki mondta, az Klein István, a Kop-Ka ÁFÉSZ igazgatósági elnöke volt, a beszámolójában szólt eredményeik mellett munkájuk hiányosságairól is.

Amiért ez a szerdai tanácskozás az átlagosnál nagyobb hangsúlyt kapott: az egyik városi címre aspiráló településünkön a ranghoz alapvetően fontos fundamentum lerakásáról volt szó. A holnapért felelősséget vállaló vezetői a nagyközségnek arról vitatkoztak, hogyan tovább.

Tamásiban a kereskedelemnek egy gazdája van. Itt az ÁFÉSZ gondja, érdeme, vagy bűne, hogy megfelelő-e a kereskedelem tevékenysége a településen. A beszámolóból, majd a kérdésekből, s hozzászólásokból is azt tűnt ki. a mostani gazda jónak mondható. A nagyközség harmincegy boltjában és tizenkét vendéglátóhelyén szinte általános fejlődés tapasztalható. A forgalom tizenegy és fél százalékkal volt magasabb az idei első hat hónapban, mint a tavalyi — első félévben. S ez az országos átlagnál jóval intenzívebb emelkedés annak köszönhető, hogy a járási székhelyen szélesebb lett az áru- választék. bővült a kínálat, korszerűbbé vált a kereskedelmi hálózat. Hogy vannak még hibák? Kereskedelemről lévén szó, nincs ember aki elhinné ennek ellenkezőjét. De itt is a javulásra enged következtetni az igazgatósági elnök kijelentése: náluk a munkaerőgond nem mennyiségi, hanem minőségi. Tehát nem az a baj, hogy nincs ember, hanem, hogy a nagyközség kereskedelmében, vendéglátásában dolgozóknak ismereteit kell bővíteni, tudását növelni. Harminchét ipari tanulójuk — bár Klein István a mostani oktatási formát nem tartja megfelelőnek — az átlagosnál kedvezőbb körülmények között szerezheti meg szaktudását.

Tamásiban tehát a jelent tekintve is elégedettek lehetünk, a jövőt nézve pedig optimizmusunk cseppet sem alaptalan. Kereskedelmi szakembereik jó képzést kapnak. S a tárgyi feltételek is lassan kialakulnak.

Tamási városiasodik. Sőt, mondhatjuk úgy is, város lesz. Ám ehhez az előrelépéshez sok feltételnek meg kell felelnie a járási központnak. Fogalmazhatunk úgy is, erről, ennek a nagy feladatnak egyik, de igen fontos részéről tanácskoztak a hét közepén Tamásiban.

SZEPESI LÁSZLÓ

Dr. Iváncsics József

A választék bővült a tamási áruházban, a jövőben az áruházat kell korszerűsíteni

A termésátlagok növekedésével a növénytermesztésnek egyre inkább központi kérdése az okszerű tápanyaggazdálkodás. Az aratással megkezdődött betakarítási munkákat soron követő talajművelés, tápanyagvisszapótlás feladata a jövő évi termés megalapozása. Az okszerű tápanyaggazdálkodás alapfeltétele a talajvizsgálatok elvégzése, vagyis annak megállapítása, hogy a növények fejlődéséhez szükséges anyagok milyen mennyiségben vannak a talajban és ezen belül mennyi tápanyagot kell visszajuttatni ahhoz, hogy a kívánt termés elérhető legyen. . \

Az idei évtől kezdődően országosan egységesítették a talaj- vizsgálat módszereit. A megyében ezt a feladatot a Tolna megyei Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomása végzi. Évente hatvanhétezer hektár föld talajmintáit vizsgálják, ez azt jelenti, hogy háromévenként minden szántó sorra kerül.

Az ÁG-labor tevékenységéről, a tápanyag-gazdálkodás helyzetéről kérdeztük az állomás vezetőjét, dr. Iváncsics Józsefet.

— A vizsgálatok eredményei milyen gyorsan érvényesülnek a gyakorlatban? Milyen táperőben vannak a megye talajai? Meddig lehet elmenni a műtrágyaadagok emelésében?

— A talaj állapota nem

változik meg jelentősen egyik évről a másikra. A ta- Klajvizsgálat alapján el lehet dönteni, hogy a területen milyen műtrágyázási szisztémát lehet alkalmazni. Ahol például ez évben nem végeztek talajvizsgálatot, ott a korábbi évek vizsgálati ered- ményei és a következő évben k

termesztésre kerülő növény 1 .

igényének figyelembevételé- vei készítik a műtrágyázási

tervet. A vizsgálatok tehát * rotnp.''

hosszabb távra is érvénye- I, * «ÜpRsek, és nemcsak az alapvető \ .

tápanyagkészleteket veszik \ -JSfKW

számba. Például gyenge táp- \ > ,,

_ .

a

nyag-ellátottságú területe- *'

ken — a tapasztalat ezt mutatja — a szokásos műtrá- ~~——^““

gyaadagokkal nem érhető el az alacsony termésátlagok

jelentős növelése. Itt az alapvető agrotechnikai és talajhibák megszüntetésén túl a talaj foszfor- és káliumkészletét egy bizonyos küszöbérték fölé kell emelni, hogy ezek hatékonysága'megfelelő legyen. Vagy az erdőtalajok esetében — főként a megye nyugati részén vannak ilyen talajtípusok — a kalcium hiánya gátolja a többi tápanyag érvényesülését, ezért elsődleges feladat a pótlása, talaj mészállapotának rendezése, hiszen ez a feltétele a további talajerő-gazdálkodásnak.

Alapvető tápanyagok közül a foszfor-, és a káliumellátottság az állami gazdaságok hetven, a termelőszövetkezetek negyven százalékán jó. Itt gyakorlatilag olyan műtrágyázást kell folytatni, hogy ezt a szintet fenntartsák, illetve ezen belül feladat, hogy a tábák közötti tápanyag-aránytalanságokat megszüntessék. A szóródás csökkentése, a kiegyenlítettség a magas üzemi átlagokat jelentheti.

Természetesen van egy viszonylag pontosan meghatározható optimális szint, hogy ez a növény szempontjából mennyire érvényesül az a környezeti tényezőktől is függ.

A túlzott tápanyagellátás termésdepressziót eredményez, tehát a kívánt hatásnak épp az ellenkezőjét érjük el, a sok műtrágya viszonylagos terméscsökkenéshez vezet. Ezek a csökkenő hatások többnyire rejtve jelentkeznek, kivétel talán az idei év. A sok csapadék következtében a túlzott tápanyagfelvétel nem egy helyen a növények kisózásához vezetett. A tavasz folyamán számos üzemtől kaptunk olyan jelzést. hogy a táblákon sávosan sárguló búza, kukorica van. Ezekben azonban nem nitrogénhiányt mutattak, hanem az egyetlen műtrágyakiszórás következtében túlzott foszfor-, és káliumfelvételt.

Ahol jó a tápanyag-ellátottság, ott nem szabad műtrágyázni, például az állami gazdaságok területének húsz százalékán magas műtrágyaadagokat alkalmaztak évről évre, és ennek következménye, hogy itt túlzott tápanyag-ellátottság van, tehát egy-két évig esetenként szüneteltetni kell az adagolást.

Említettem a sávos növényállományt. Az ilyen jelenségek a kiszórás problémáit is jelzik. Az egyenletes kiszórás még mindig megoldatlan. Egyik ok, hogy az ipar nem gyárt megfelelő minőségű műtrágyát, a másik, hogy az üzemek nem rendelkeznek megfelelő gépekkel. A jelenleg legelterjedtebb röpítőtárcsás gépek még optimális munka mellett is csak a nagy szemcséjű műtrágyák kijuttatását végzik megfelelően, a műtrágyák jó része viszont por alakban van forgalomban, így előfordult, hogy egy táblán belül mértünk már tízszeres tápanyagkülönbségeket is. A hatékonyság növelésének egyik alapfeltétele, hogy a technológiai fegyelem és a technikai felszereltség javuljon, ettől várható a műtrágyák jobb értékesülése.

Amíg ez nem következik be, addig is kínálkozik néhány megoldás. Például az, hogy az alaptrágyázásnál ne keverjék a mono műtrágyákat, hanem kétévenként egy adagban juttassák ki a foszfort és a káliumot. Ezt a gyakorlatot évek óta jó eredménnyel alkalmazzák a Tamási Állami Gazdaságban. Emellett természetesen évente indító, vagy más néven starter műtrágyát is kijuttatnak — vegyes hatóanyagú műtrágyákról van szó — ezek kiszórása a vetőgéppel, vagy repülőgépről is megoldható.

Kevés szó esett eddig az egyik legfontosabb elemről, a nitrogénről. Ezt külön kell kezelni, mert a foszfornál és a káliumnál sokkal mozgékonyabb, könnyebben kimosódik a talajból. Míg a két előbbi statikusabb, az utóbbi mennyisége évről évre változik, ezt csak szoros megfigyeléssel, vizsgálatok alapján végzett műtrágyázással lehet optimális szinten tartani.

A talajok nitrogénszolgáltató képessége megyei viszonylatban harminc kilogramm differenciát jelent, hatóanyagban számolva. Figyelni kell tehát a felhalmozódást az utóhatást, hiszen ezek az eltérések módosítanak a talaj nitrogénkészletének alakulásán. Gyakori az, hogy nemcsak ezt nem veszik figyelembe a gazdaságok, hanem például nem számolják az istállótrágyával kiszórt tápanyagokat. A száraz időjárási periódusokban ezek a felhalmozott készletek nem jelentenek problémát, de az ez évi tapasztalatok mutatják, hogy sok csapadék esetén gondot okozhat a nitrogénbőség. Például a szekszárdi borvidéken a termelőszövetkezet telepítéseiben évek óta alacsony a szőlő cukorfoka, ennek egyik oka az is, hogy a talajban az optimális fölött van nitrogén, amely még az érés idején is növekedésre készteti a növényt, nem pedig a cukor felhalmozására. A bőség amellett, hogy zavart okoz, még pénzbe is kerül.

Nem tudjuk, hogy Tolna megyében a honfoglalást követően a királyi vármegye vagy az egyházi igazgatás szervezete alakult-e ki elsőnek. Az azonban bizonyos, hogy az egyik hatott a másikra. Azt is tudjuk, hogy a királyi birtok a XII—XIII. század folyamán — adomá- nyomozás révén — jelentősen csökkent, ami azt is jelentette. hogy, ezeken a területeken a központi hatalom csak közvetve érvényesült. A XIII. század első felében a vármegyékben elő nemesek veszik át a helyi közigazgatás ügyinek intézését. A megyét ugyan továbbra is a király kegyéből kinevezett főnemes irányította, de ő többnyire távol volt. Helyette familiárisa, az alispán intézkedett. Az alispán mellé a megye ) nemesei saját soraikból négy szolgabírót választottak, ök alkották a megye hatóságát, a megye végrehajtó szervét.

A fentiek érvényesek Tolna vármegyére is azzal a különbséggel, hogy itt a királyi birtoktest a XIII. század végéig nem bomlott fel.

A megye hatósága egyre intenzívebben kapcsolódott be a helyi ügyek intézésébe. Erre példa az 1314. július 24-i döntés is, amelyet a kurdi nemesek vitájában hozott. Idézzük:

„Mi, János mester tolnái alispán és négy szolgabíró adjuk emlékezetül, hogy Val- prech fia Pál megjelent előttünk és eltiltotta a kurdi nemeseket: Pókát, Pétert,

valamint Pált Kurd és Apor nevű birtokainak használatától, vagyis az erdőben történő favágástól és a Szűz Mária tiszteletére emelt monostor használatától.

Mi mégis úgy határoztunk, hogy ezek a nemesek ünnepnapokon látogathatják a monostort és halottaikat is eltemethetik benne.

Kelt, Szent Jakab aptostol ünnepe előtti napon, az Űr 1314-ik esztendejében.”

A fenti dokumentum más ok miatt is jelentős Tolna megye számára: ez az oklevél az első amely a nemesi vármegye végrehajtó szervétől (az alispántól és a négy szolgabírótól) az utókorra maradt.

A fenti események után több mint 400 év telt el, amikor a nemes vármegye közgyűlése határozott a megyében élő cigányok letelepítése ügyében. Az 1758. július 24-én Bonyhádon hozott határozat arról tanúskodik, hogy a cigánykérdés megoldását egyszerű adminisztrációs ügynek tekintették. íme a határozat:

„E megye területén élő valamennyi cigány — a kurren- táció szokásos módján — kö- teleztetik, hogy a jövő Szent Mihály naptól kezdve mindegyikük gondoskodjék a maga számára állandó lakhelyről és a jobbágyi köteléket a földesuradalmaknál vegye fel. Aki az elrendelt határidőig ezt megtenni elmulasztja, az — kívülre vetettik e megye határain. Hogy mindezt könnyebb legyen végrehajtani, a földesurak — akik jobbágyul kívánják fogadni őket — tartoznak számukra a község közepén lakhelyet kijelölni és az ily módon telepítettek névsorát a legközelebbi közgyűlésen köteles a tekintetes megyének bemutatni.”

Az idén ünnepeltük Csapó Dánielnek, a reformkor vezető megyei politikusa születésének 200. évfordulóját. Sokáig mint megyei követ, részt vett az országgyűlés munkájában. Egészségének megromlására hivatkozva mondott le a követi tisztségről, s 1834. július 29-én a megyegyűlés alispánná választotta, s ekkor vette át Jeszenszki János másod alispán kezéből a megye pecsétjét is.

A tisztséget megköszönve Csapó a közgyűlés élőt** tett hitet a reformmozgalom mellett. Idézük beszédéből.

„Ily hosszan tartó ország- gyűlése iránt most már tőlem a Tettes Karok és Rendek méltán számot és jelentést várhatnak — azonban bölcsen tudják a Tettes Karok és Rendek, hogy másfél esztendőt felül haladó munkálkodásunknak ez ideig csak a törvényjavaslatokbul áll gyümölcse — Felséges Urunk által jóváhagyott törvénycikkelyekkel ez ideig nem dicsekedhetvén.

Ez talán az oka, hogy a hazában többen a jelen országgyűlése eljárásával megelégedve nincsenek.

Vannak ugyanis akik a képviselői táblát azzal vádolják, hogy hosszas és ismételt beszédekkel a tárgyat — ok nélkül való ellenkezéssel az egyesülést akadályoztatják — de a tapasztalás azt bizonyítja, hogy ha valahol, a törvényhozásnál a siettetés veszedelmes.

Mások azon balvéleménybe vannak, mintha a státusok táblája az újítás szelleme által annyira elfogulva volna, hogy célbavett változtatásai ősi alkotmányunkat s a nemesi jussokat veszedel- mezteti...

Kérdem már, fel lehet-e tenni, hogy két rendbéli, az ország legjelesebb -férfiaibul álló országos küldöttség, s magok a törvényhatóságok oly törvényjavallatokhoz járuljanak, melyek ősi alkotmányunkat, és nemesi jussainkat veszedelmeztetnék? — Ez valóban lehetetlen.----------------------------------T

olna vármegye pecsétje. A török uralom alóli felszabadulást követően 1699-ben kapta meg a megye a királytól a pecsét jóváhagyását. Akkor a pecsét latin szövegű volt. 1836- ban — a reformmozgalom egyik eredményeként — a király engedélyezte a pecsét magyar nyelvű változatának használatát.

Máskép áll azonban a dolog mivolta, mely a nemzeti közkívánságon alapul — mert annyi bizonyos, hogy a tudományok és mesterségeknek naponként bővebb kifejlése s terjedése az egyes polgárok közt új szükségeket, új viszonyokat szültek — amit is eleink már 790-k esztendei országgyűlésén elismervén — századok előtt hasznosan alkotott törvényeket elavultnak tapasztalván. — Ezeknek módosítását, javítását, s az újabb polgári viszonyokra nézve új, és elhatározott törvények alkotását szükségesnek tartották — azoknak kidolgozását egy országos küldöttségre bízván. — Az 1825/ 7 országgyűlésen ezen kész munka ismét egy újabb or„ szágos küldöttségnek vizsgálatára, és az újabb időkben támadt szükséghez való alkalmaztatás végett adatott — mely fáradságos munkálódá- sa után az 1830-k esztendei országgyűlésén általa készített törvényjavaslatokat felhozván — Felséges Urunk ezeket további észrevételek végett a törvényhatóságokkal közöltette. Nincs tehát e részben valami elmúlatva, s biztosítva vannak a haza jussai.”