Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-28 / 176. szám
1978. július 28. Í^PÚJSÁG 3 Dolgoztunk, dolgoztunk Özvegy Maláti Miklósné hellyel kínál. Az asztal, amelynél ülünk, 1895-ben, készült a sublót is, a petróleumlámpa-csillárt, amelyben most villany világít, az édesanyjától örökölte, a festett pad is anyai hagyaték. — 1895-ben ment férjhez az édesanyám. Akkor kapta, és rám hagyta. Én 1901-ben születtem, és 1918-ban árva maradtam. Az édesanyám bútorával mentem férjhez. Feláll, a sublótban keresgél. Egy dossziét vesz elő. A dossziéban fényképek, újságkivágások, bizonylatok, levelek és egy füzet. — Éjjel, ha nem tudok aludni akkor írok. Leírom, hogy volt régen, az én időm. ben. A szoba megtelik a múlttal: mesével, babonákkal, igaz történetekkel, régi dalokkal. özvegy Maláti Miklósné a füzetben és az emlékeiben lapozgat. Az asztalon egy dobozban különböző gyógyszerek és ő a régi babonákról mesél. Szokás volt Bogyiszlón, ha a kisgyerek nyugtalan, beteg • volt, nem tudott aludni, akkor elvitték a javasasszonyhoz. A javasasszony a kémény alá ültette a kisgyereket, ólmot forralt, a gyerek feje fölé hideg vízzel telt tányért tartott, és abba loty- tyantott a forró ólomból. A gyerek a nagy sistergéstől megijedt, a hideg vízbe zúdult ólom pedig kiadta a formát, amitől a gyerek megijedt. A rossz szellemet így űzték ki a gyerekből. Kereszteléskor a gyerek után gurították a szitát, hogy friss legyen. Keresztelés után pedig a gyereket az ágy alá tették, hogy jó alvó legyen. — Ma már ezek nincsenek! A mátkarétes sem divat. Valamikor pedig, hej, de nagy divat volt! A füzetben lapozgat. — Gyűjtöttük a földet és vele a munkát. Minél több volt a föld, annál többet kellett dolgozni. És mégsem mentünk sokra, pedig nagyon sokat dolgoztunk. Tudja, akkoriban itt nagyon sok kendert, paprikát, meg cukorrépát termeltek. Mindegyikkel sok volt a munka. Nekünk volt két hold cukorrépánk és kenderünk is, paprikánk is. Volt olyan év, hogy 1400 kéve kendert is nyűttünk. Nyűttük, áztattuk, rúgtuk, ti- loltuk a kendert. És vittük a vásárra, a szekszárdira is, a bonyhádira is. A szekszárdi kenderesi vásár, emlékszem, mindig szeptember 8-án szokott lenni. Télre is hagytunk a kenderből. Ebből volt télen munkánk: fontunk, szőttünk, Magunk fontuk, szőttük, varrtuk a lepedőket, a pöndőket, a gatyákat. Leteszi a szemüvegét, behunyja a szemét és úgy idézi a múltat. — Nagyon munkás nép volt a bogyiszlói. Most is az, de akkoriban még sokkal többet kellett dolgozni. Nemcsak a mezőn, a ház körül kellett dolgozni, de piacra is jártunk. Piaci napokon éjjel két órakor keltem, és reggelre megtörtem tíz liter paprikát. Akkoriban még szabadon lehetett árulni, nem ám, mint most! A régi házban lakik. A kert csupa virág. — Sokat, nagyon sokat dolgoztam. Mégsem vittem valami sokra. Ma más a helyzet. Én csak azt tudom mondani, aki ma nem tud megélni rendesen, arra nem is tudok mit mondani! Sz. J. (Bogyiszlói magazin holnapi számunkban jelenik meg.) Nyolcszáztizenkétezer pár cipő Kevés a muntervteljesítési gondok A hónap végére elkészült megyénk üzemeinek első félévi munkájának értékelése. A szakemberek választ kapnak a gazdálkodás eredményeire, hiányosságaira. A számok megmutatják, milyen változások szükségesek, hol kell erősíteni a munkaszervezést az év második felében. A Bonyhádi Cipőgyárban az évet 56 ezer pár raktár- készlettel kezdték és csak annak beszámításával teljesítették a félévi tervet, a tervezett 821 ezer pár helyett csak 812 ezer jött le a szalagokról. A tényleges lemaradás 9 ezer pár. Tréber Tibor igazgató mondta: „Rosszul állunk munkaerővel, mintegy 50 fizikai dolgozó hiányzik a gyárból.” A tavalyi első' félévi 1480- ról ez év hasonló időszakának végére 1437-re csökkent a fizikai dolgozók létszáma. Ezt várták — de nem ilyen mértékben — a gyár vezetői, azt is tudták, hogy a cipőgyár rekontsrukciója után — most a kellős közepén tartanak — évente 2 millió pár cipőt kell gyártani az üzemnek. Ezért döntöttek: január másodikán egy szalagon át- állnak a ragasztott technológiára. A feladatot zökkenő- mentesen megoldották és a kezdeti napi 400-as ütem ma már 1200-ra emelkedett. A csak 9 ezres lemaradás a ragasztott technológiának köszönhető, ha nem állnak át, kevesebbet termeltek volna. A munkaerőhiány további gondokat vetett fel a gyárban. Sokszor kellett az embereket más, fontosabb munkára küldeni. Ezek az átcsoportosítások több állásidőt eredményeztek, összesen az első félévben 14 014 óra a kiesés. Ezt úgy számították ki, ha egy szalagon csak 75 százalékban volt munkáskéz, akkor ott csak 75 százalékot termeltek, a fennmaradó 25 százalék veszteség, tehát állásidő. Ugyanakkor az előkészítésre és a gyártásra 13 758 óra túlórát használtak fel. Mindkét szám felülmúlja a tavalyi év hasonló időszakát. Ezen a következő félévben feltétlenül kell változtam. Az átállás csökkentésével tudnak is javítani a helyzeten. A gondok mellett természetesen az eredmény is jelentős a gyárban. A legfontosabb — a fogyasztó számára is — a minőség alakulása. Igaz, hogy a kereskedelmi első osztályú cipők a tavalyi 94,8 százalékról 92,3 százalékra csökkentek, de ... Ennek következtében lecsökkent a fogyasztói reklamáció és a visszáru a felére. Ez pedig a gyár hírnevét növelni fogja továbbra is. A múlt év végén bevezetett szigorú átvételi rendszerről továbbra sem mondanak le. A második félévben is gondok lesznek a létszám miatt a bonyhádi gyárban, de észszerű szervezéssel új gépekkel tudnak javítani a gazdálkodáson. H. J. Kalocsai látnivalók A szerdai mozgalmas nap volt Kalocsán. A szép (és némi okulásul tegyük hozzá, hogy feltűnően tiszta) város külsőségeiben is igyekszik érzékeltetni a fesztiváli hangulatot. Vendéget üdvözlő feliratok, a részt vevő népek zászlai, eligazító táblák, jól áttekinthető, nagyméretű utcai várostérkép, fesztivál- ifoda, alkalmi valutabeváltó hely, információs központ, elsősegély-állomás. A szervezés jó. Kalocsa lakói egy közönséges hétköznap délelőttjén természetesen dolgoznak, így még fokozottabban érződik, hogy a vendégek átvették a hatalmat a városban. Az I. István úton végigsétálva, alig pár perc alatt hallottunk német, szerb, román, francia, angol, szlovák és török szót. Egyáltalán nem Duna menti népek képviselői is eljöttek ide, például amerikai fiatalok, fantasztikus, felírásokkal ékesített kalapok alatt. Kiállításról kiállításra járva, vagy a programok közti szünetekben az utcákat róva nagy érdeklődés kíséri az I. István úton felállított sátrakat, lévén ezek a leginkább szembeszö- kőek. Kismesterségek képviselői kínálják itt a maguk készítette termékeket. Igaz: — cseppet sem olcsón. A kiállításokon déltől délután 2-ig ebédszünetet tartanak. Ez nem a legszerencsésebb ötlet, mert a viszonylag szűkös vendéglátóipari lehetőségek jóvoltából ilyenkor is lenne látogató. A város irigylésre érdemes szépségű művelődési központ és ifjúsági házában (gyönyörű műemlék épület) a „Király Ilus-pályá- zatra” érkezett hímes tojások és babák különösen sokakat vonzanak. Megyénkből Báta és őcsény szerepel itt szép alkotásokkal, melyek egy részét fényképfelvételünk is mutatja. A nem túl nagy mérete ellenére se zsúfolt teremben a hazai Duna mente legkülönbözőbb tájegységeinek régi népviselete látható, tulajdonképpen mikroméretű- re kicsinyítve, babákon. Nemcsak népviselet, hanem kisebb tömegjelenet bemutatását igénylő népszokások is. Ugyanez életnagyságú figurákon bemutatva elviselhetetlen lenne, így szinte tökéletes, amihez az ügyes megvilágítás is hozzájárul. Egy másik kiállítást szintén felkerestünk, az I. István úti kiállítóteremben. Ez lényegesen kevésbé sikeres. A Duna völgye madár- és állatvilágát bemutató teremből hiányzik minden rendszerezés. Szép környezetben, az Érsekkertben a szabadtéri színpadon rendezték meg a szerdai nap legnagyobb eseményét, a néptáncegyüttesek bemutatóját. Huszonkét együttes adott ízelítőt saját hazájának, szűkebb pátriájának táncából, zenéjéből. Bolgár, szovjet, német, román, török, szerb és természetesen magyar táncokban gyönyörködhetett a Kalocsára érkező nézősereg. Megyénket a bogyiszlóiak képviselték. Sajnos épp az ebédidőben kerültek sorra, így kis számú, de lelkes közönség előtt mutatták be műsorukat. Tizenegy órakor a népművészet mestereinek tanácskozására, majd délután hatkor ünnepi műsorukra került sor. A tegnapelőtti programot, melynek a szeszélyesből végre valóban nyáriasra fordult időjárás is kedvezett, este a sétányon a külföldi csoportokkal rendezett baráti találkozó zárta. O. I. Fotó: kz Sárközi népművészek bábái a „Király Ilus”-pályázat kiállításán A bogyiszlói öregek tánca Népi hangszerek, néprajzi fotók Szekszárdon a városi tanács tanácsterme két kiállításnak ad otthont. A Duna menti folklórfesztivál részét képező bemutatón népi hangszereket láthatnak az oda látogatók és olyan fotókat, amelyek népi műemlékeket, kismesterségeket mutatnak be. A három pályázaton összegyűlt anyagot eredetileg két kiállításra szánták a rendezők, de a viszonylag kevés pályamunka az összevonásra kényszerítette őket. A kényszer szülte megoldás végül is jól sikerült, mert a két anyag jól megfér egymással, sőt a fotók a népi hangszerekhez illő miliőt teremtenek. A hangszerkészítő mesterek munkái két pályázat ösz- szevonása útján kerültek egybe. A Bács-Kiskun megye által meghirdetett „Király Húspályázat” hangszerkészítő ágazata és a nemzetközi hangszerkészítő-pályázat műveiből. A kiállításon az. egyszerű természeti tárgyakból készített sípoktól, furulyáktól kezdve a faragványos citerá- kon és tamburákon át a dúsan díszített tekerőlantokig látható az a változatos, széles skála, amely a zenére vágyó ember leleményességét mutatja. A neves szaktekintélyekből álló zsűri a bírálati szempontok alapján, melyek közül legfontosabb a hangszer' esztétikai kivitele, valamint kifogástalan hangzása, zenei értékei voltak, a „Király Húspályázaton” Pápai Sándor galamboki pályázó nyerte el az első díjat citerájával és furulyáival, a nemzetközi pályázat értékelésében Budai Sándor sándorfalvai hangszerkészítő bizonyult a legjobbnak, ugyancsak citerá- val. A zsűri több díjat visz- szatartott, mivel elégedetlen volt a színvonallal. Az országos fotópályázat anyagával is hasonlóan kellemetlenül jártak a bírálók. A közel négyszáz pályamunkából mindössze 34 állta a kritikát és kerülhetett a falra. Ám díjat egyik sem kapott. A kiállítottak többsége is nagyon egy sablon szerint készült. Főleg azt próbálják bizonyítani, hogy fehér falú népi műemlékeket nem is lehet másként ábrázolni, mint feketére kiszűrt ég alatt. A Természeti tárgyakból készült hangszerek beérkezett pályamunkák között még mindig nagyon sok a retusálatlan, életlen, hanyagul összecsapott munka. Az ilyen beküldők nagyon lebecsülik a rendezők igényeit, de saját munkájukat se tartják sokra. A kiállítások rendezésével kapcsolatban meg kell említenünk, hogy nagyon kevés és szűkszavú a tárgyakat bemutató felírásos anyag. Különösen áll ez a hangszerek esetében. A tájékoztatás csekély volta pedig a kiállítások legfontosabb szerepét: az ismeretterjesztő hatást rontja. Cz. S. Tamboviak és karl-marx-stadtiak vendégszereplése Nagy sikerű folklórest A fesztivál mai programja Szekszárdon este nyolc órakor a megyei művelődési központ színháztermében folklórgálaest lesz. Ugyanakkor Dunaföldvá- ron, a szabadtéri színpadon néptáncbemutató a program. Mindkét helyen fellépnek külföldi csoportok is: Szekszárdon román, török és krími együttes mellett szerepel a tambovi és karl-marx-stadti művészeti csoport, Dunaföld- váron pedig jugoszláv és osztrák vendégek is szerepelnek. A folklórfesztivál keretében szerda este a faddi művelődési házban testvérmegyéink, Tambov és Karl- Marx-Stadt megye együttesei szerepeltek. A műsor első részében a Karl-Marx-Stadt megyeiek az Érc-hegység dalait, zenéjét mutatták be, felelevenítve a régi bányászdalokat. Ezt a vidám thüringiai lakodalmas követte, amelyben a népszokásokat sok humorral vegyítették. Nem hiányzott a humor a tambovi együttes programjából sem. A Tambov megyei szakmunkásképző intézetek ének-zene és néptánccsoportja fergeteges sikert aratott Faddon. A fiatalok akrobatikus táncai és a lírai dalok egyaránt tapsra késztették a közönséget. Igazi show-műsor volt a tamboviaké, amelyben a pompázatos kosztümök éppúgy szerepet kaptak, mint a kitűnő koreográfia és a művészi szintű tánc. Mindez a gazdag folklórhagyományokat tükrözte. Faddon Az együttes tagjai a sokadik fárasztó produkció után is frissen, lendületesen elevenítették meg az orosz néptáncokat, jókedvűen komé- diáztak. A vidámságot jól egészítették ki a költői ihletésű dalok és táncok. A Tambov és Karl-Marx- Stadt megyeiek fellépnek még a VI. Duna menti folklórfesztivál néhány színhelyén, Dunaföldváron, Szekszárdon és Decsen is. — km —
