Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-26 / 174. szám
2 Képújság 1978. július 26. Magyar vezetők üdvözlő távirata a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén Dr. Fidel Castro Húz elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa elnökének, a Minisztertanács elnökének. Havanna Kedves Fidel Castro Elvtárs! A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a Moncada laktanya elleni támadás 25. évfordulója, a nemzeti felkelés napja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar dolgozó nép nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önnek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának, Minisztertanácsának és az egész kubai népnek. Negyedszázaddal ezelőttjij szakasz kezdődött a kubai népnek a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a haladásért vívott évszázados harcában. A kubai forradalmi hagyományok és Jósé Marti eszméinek nyomdokain járó forradalmár nemzedék elévülhetetlen érdeme, hogy győzelemre vitte a nép nemzeti és társadalmi felszabadulásának ügyét, megnyitotta az utat az amerikai földrész első szocialista államának létrehozásához. Kuba ma a szocialista közösség tagjaként a társadalmi haladás élvonalában halad és a kommunista párt vezetésével nagy eredményeket ér el a társadalom, a népgazdaság, az államigazgatás szocialista átalakításában, a nép jólétének emelésében, kultúrájának gazdagításában. A magyar nép, a haladó emberek világszerte elismeréssel tekintenek a kubai népnek a szocializmus építésében elért kiemelkedő eredményeire, a Kubai Köztársaság internacionalista külpolitikájára, amely példaként szolgál a gyarmatosítás, a neokolonializmus, az imperialista beavatkozás ellen küzdő népek számára, és jelentősen hozzájárul a szocialista közösség nemzetközi tekintélyének, a békéért, a függetlenségért és a társadalmi haladásért küzdő erők befolyásának növekedéséhez. Örömünkre szolgál, hogy pártjainknak és népeinknek a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein nyugvó testvéri barátsága egyre mélyül. A politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi élet minden területét átfogó, sokoldalú együttműködésünk napról napra erősödik, eredményesen szolgálva a két nép és az egész szocialista közösség érdekeit. A forradalmi folyamat e történelmi jelentőségű eseményének évfordulóján kívánjuk önnek és a testvéri Kubai Köztársaság népének, hogy további kimagasló eredményeket érjenek el a Kubai Kommunista Párt I. kongresszusa határozatainak végrehajtásában, hazájuk felvirágoztatását, a szocializmus és a béke ügyét odaadóan szolgáló munkájukban, a társadalmi haladásért vívott közös harcban. Elvtársi üdvözlettel: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. * Az évforduló alkalmából Apró Antal, az országgyűlés elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Bias Rocanak, a Kubai Köztársaság népi hatalmi nemzetgyűlése elnökének. Táviratban köszöntötte kubai partnerszervezeteit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT és a KISZ. Szíria, avagy közel van Kelet PANORÁMA Az el nem kötelezettek Belgrádban Megnyílt a külügyminiszterek találkoznia HAVANNA Luis Corvalán, Chilei Kommunista Párt főtitkára Havannába érkezett, ahol részt vesz a Moncada laktanya ostromának 25. évfordulóján rendezendő ünnepségeken, és a XI. világifjúsági és diáktalálkozó eseményein. PÁRIZS Francia jogászok egy csoportja 1977—78-ban Chilében járt, hogy „a nyomtalanul eltűnt” , politikai foglyok után kutasson. A jogászok most kijelentették, a Pinochet-junta, minden Ígérete ellenére, továbbra is hallgatózásba burkolózik az eltűntek helyzetével kapcsolatban. A jugoszláv fővárosban kedden délelőtt megnyílt az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek értekezlete. A tanácskozás méreteit tekintve a legnagyobb, amit valaha is tartottak Belgrádban: a nyolcvanhat tagország általában miniszteri szinten képviselteti magát. A megfigyelőkkel és a meghívott vendégekkel együtt körülbelül száztíz ország delegációja van jelen. Sri Lanka külügyminisztere, az el nem kötelezettek koordinációs bizottságának soros elnöke nyitotta meg az ülést, amelyet a jugoszláv sajtó keddi vezércikkei szerint hallatlanul nagyfokú érdeklődés és egyben nagyfokú aggodalom is kísér. Tito elnök szerint — aki a megnyitón személyesen is üdvözölte az egybegyűlteket, mint az el nem kötelezettek mozgalmának egyik alapító tagja —, a mozgalom jelenleg válságos helyzetben van. Még akkor is, ha a hozzá csatlakozott országok száma ma már a háromszorosa az alapító tagoknak, amelyek 17 évvel ezelőtt ugyancsak Belgrádban gyűltek össze, hogy megfogalmazzák az első csúcstalálkozón politikai elképzeléseiket- A katonai-politikai csoportosulásoktól való elhatárolódást, a fegyverkezési hajsza megfékezését célzó törekvést, egy igazságosabb gazdasági világ- rendszer kialakításának szorgalmazását hirdették meg, s ezek az alapelvek ma is érvényesek, és a tagországok túlnyomó többsége által elfogadottak. Az 1976 augusztusában Colombóban rendezett csúcsértekezlet óta azonban a mozgalom hallatlanul nehéz időszakot élt át: a sokszínű, politikai szempontból esetenkint merőben ellentétes nézeteket valló tagországok között kiéleződtek az ellentétek, amelyek bizonyos esetekben fegyveres összecsapáshoz is vezettek. Így a most megnyílt belgrádi értekezlet fő feladata a mozgalom egységének megerősítése, a fegyveres konfliktusok kiküszöbölését szolgáló mechanizmus kialakítása, valamint a nemzetközi helyzet kérdésének egészét átfogó tizenhét napirendi pont tárgyilagos megvitatása. Brezsnyev és Honecker találkozója a Krímben Jugoszláv pártküldöttség Pekingben Hua Kuo-feng látogatását készítik elő Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kedden a Krímben baráti megbeszélést folytatott Erich Ho- neckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnökével, aki szabadságát tölti a Szovjetunióban. A két testvérpárt és állam vezetői tájékoztatták egymást azokról az elsőrendű fontosságú feladatokról, amelyek az SZKP-t és az NSZEP-t foglalkoztatják a szocialista és kommunista építőmunka terveinek valóraváltásában. Erich Honecker tájékoztatta Leonyid Brezsnyevet a Német Demokratikus Köztársaság megalakulása 30. évfordulójának megünneplésére való felkészülésről. Leonyid Brezsnyev és Erich Honecker megállapodtak abban, hogy fokozni kell a Szovjetunió és az NDK közötti, 1990-ig szóló termelésszakosítási és együttműködési megállapodás kidolgozásának ütemét a KGST XXXII. ülésszakán elfogadott hosszú távú célprogrammal összhangban. A felek véleményt cseréltek az olyan főbb nemzetközi kérdésekről, mint a leszerelés, az enyhülési politika megszilárdítása, az államoknak és népeknek függetlenségük és szabadságuk megvédéséért folyó harca. Leonyid Brezsnyev és Erich Honecker rámutattak a kínai vezetők és az agresszív imperialista körök egyre szélesebb és messzebbre vezető szövetségének veszélyességére. Határozottan elítélték Peking nagyhatalmi provokációit a szocialista Vietnam ellen. A baráti, szívélyes légkörű találkozót minden megvitatott kérdésben teljes nézet- azonosság jellemezte. (MTI) Peking, Bokor Pál, az MTI kiküldött tudósítja jelenti: Li Hszien-nien miniszterelnök-helyettes, a KKP KB alelnöke hétfőn Pekingben fogadta Branko Mikulicsot, a JKSZ KB elnökségi tagját, akivel — mint az Üj Kína jelenti — „meleg baráti eszmecserét” folytatott. Az eszmecserét követően Li Hszien-nien a jugoszláv pártmunkás küldöttség tiszteletére vacsorát adott, amelyen a két párt, a két ország és a két nép kapcsolatainak szorosabbra fűzéséről hangzottak el pohárköszöntők. A jugoszláv pártküldöttség pekingi tárgyalásait megfigyelők szoros összefüggésbe hozzák Hua Kuo-feng tervezett belgrádi látogatásával. A kínai sajtó erről az augusztus második felére tervezett vizitről eddig nem adott hírt, pekingi sajtókörökben azonban úgy tudják, hogy mind Branko Mikulics, mind pedig az ugyancsak Ki1 nában tartózkodó Oprea román miniszterelnök-helyettes tárgyalásai a belgrádi, illetve bukaresti hivatalos látogatás előkészítésének jegyében folytak. Mint ismeretes, Tito jugoszláv államfő tavaly szeptemberben, Ceausescu román elnök pedig idén májusban tett hivatalos látogatást a KNK fővárosában. E látogatások viszonzására utazna Hua Kuo-feng Európába. Jelkép és valóság i. Kuneitra Damaszkusztól délnyugatra fekszik: Golán megye székhelye. Volt. Lakóinak száma 50 ezer fő — volt. Nyüzsgő élet, híres gyü_ mölcstermesztők vidéke — volt. Most romok, kiégett falak, kártyalapokként egymásra zuhant födémek. Némaság. Csend. Csak a katonai alakulatok keki színű egyenruhája, meg dróthálók, ellenőrző pontok, szír és az ENSZ-erők bázisai, amott meg az izraeli megfigyelő pont a Golán csúcsán — uralja a tájat. Riadt és szaggatott dudaszó... — Vissza... vissza ... — integetnek a katonák, sofőrök, de fogalmam sincs, mi_ ért. — Aknásított terület! — fújnak nagyot, hogy végre szót értettem és visszaugrot- tam az aknák körzetéből, kezemben a fényképezőgéppel. Szép kis felvétel lett volna. Az utolsó. Hiába, a harmincegynéhány éves béke immár belé ivódott az emberbe, dehogyis jut az eszébe, hogy a földfelszín, a természet, az elburjánzott fű és sárgára aszalódott növényzet csak a halál álcázása. Pedig tudhattam volna, hiszen Kuneitra a pusztítás, a háború emlékműve. És Kuneitrában voltaképpen egyetlen puskalövés _ sem csattant az 1973-as, 90 napos háború alatt. Mégis rom. — Mit keres, aranyat? — kérdi nevetve Abdul Razak A1 Hasszán, az öntözőrendszer egyetemi tanárból lett igazgatóhelyettese. Vigyorogva, szégyenkezve kotorászom a sárban, míg megtalálom végre a cipőm párját. — Miért, van itt egyáltalán arany? — kínlódom ki magamból a szellemességet, és Abdul Razak szélesen int, mutatva a tájra, amely a víz nyomán olyan zöld, olyan harsogó, mint az oázis. Művelt, emberileg tervezett, a természettel sikeresen szembeszegülő ember teremtette mesterséges oázis. Nem bániam, hogy itt is csalóka volt a felszín, itt Alraedben, amely majd félezer kilométerre fekszik Kuneitrától, és még El Saurától is órányi autóútra. * Dr. Fadel El Ansari, a Baath párt nemzeti, tájékoztatási osztályának vezetője: — Az izraeli állandó konf_ liktus gátolja a társadalmi fejlődést... Mi itt Szíriában hiszünk az állandó, igazságos békében. De ehhez teljes izraeli visszavonulásra van szükség az 1967-es területekről és a palesztinok jogainak maradéktalan biztosítására... Ha mindez nem sikerül, továbbra is fennáll a háború veszélye... Fauzi Keyali, a Szíriái Haladó Nemzeti Front vezető egyénisége, a Szíriái Arab Szocialista Unió (nasszerista párt) főtitkára: — ... hogyan volna lehetséges a társadalom olyan ütemű fejlesztése, mint amilyenre szükségünk lenne, s mint amilyen ütemet szeretnénk, ha álladóan negyed- millió emberünk áll fegyverben? Szíriában minden katonára tíz civil dolgozik. A nemzeti jövedelem 60—70 százaléka közvetlen is Szíria védelmét szolgálja. Szíria ma szó szerint is fegyvert tart az egyik kezében, s szerszámot a másikban. * Most már óvatosan — pedig nincs rá szükség — lépkedünk a kihalt város, Kuneitra romjai között. Mint egymásra rakott lepények, úgy feküsznek az emeletek egymáson, a kórház kiégett falai pedig mint régi-régi romok, amelyekben oly gazdag Szíria, nem az évezredek kultúráját, de a közelmúlt évek barbarizmusát hirdetik. Mindez már a múlté. A tűzszünet után tíz nappal egyszerűen bevonultak a Golan fennsíkról a városba az izraeliek, és elzavarták a lakosságot. Azokat is, akik vállalták volna akár az izraeli megszállást is. Ismerős, nagyon ismerős módszer: egyetlen ruha, néhány kilós összekapható csomag, és minden egyéb marad. A szegényes motyó csakúgy, mint a jómódúak há?a, vagyona, és marad az érintetlen város és környéke, gazdagon termő gyümölcsöseivel, búzát, árpát hozó földjeivel, az évi ezer millimétert is meghaladó, a mindent termővé változtató jótékony csapadékkal. A városból és a megyéből 70 ezer ember menekült el, s Izrael magáénak mondhatott egy várost, teljes épségben. Következik: 2. Az élet vize GYURKÓ GÉZA Kedd esti kommentárunk. A dél-afrikai külügyminiszter működésbe hozta a Namíbia függetlenségének megtorpedózására szánt időzített bomba szerkezetét. Nyilatkozatában a politikus ugyanis kijelentette: nem vesz részt a Biztonsági Tanács Namíbiával foglalkozó ülésén és országa nem tekinti magára nézve kötelezőnek a tanácskozáson hozott döntést, ha az a stratégiai fontosságú Walvis Bay kikötőre is kiterjed. Nyilatkozatával a dél-afrikai diplomácia vezetője megkérdőjelezte a július közepén született luandai megállapodásban lefektetett menetrend érvényességét is. A megállapodás ugyanis úgy szólt, hogy a Biztonsági Tanács határozata alapján ENSZ-megfigyelők és egy ötezer főnyi kéksisakosokból álló egység érkezik Namíbiába. A megfigyelők feladata az általános választások előkészítésének és lebonyolításának ellenőrzése, a fegyveres egységnek pedig a rend fenntartása lesz azután, hogy Pretoria egy jelképes kontingens hátrahagyása mellett kivonja megszálló erőit az ország területéről. Ezután kerül sor az általános választásokra, a nép szabad akaratából kijelölt kormány hivatalba lépésére. A dél-afrikai kormány kezdettől fogva amellett kardoskodott, hogy a megállapodás nem érintheti a mélytengeri kikötő státuszát. Pretoriában azzal érveltek, hogy Walvis Bay „dél-afrikai terület”, s azzal sem törődtek, hogy a kikötő földrajzi fekvése — mélyen namíbiai területbe ékelődik — ellene szól érvelésüknek. A fajüldöző rendszer kormányának magatartása, a kikötőhöz való makacs ragaszkodása két tényezővel magyarázható. Az egyik, hogy a Walvis Bay-t a dél-afrikaiak a környék legfontosabb mélytengeri kikötőjévé építették ki, amely egyaránt alkalmas nagy űrtartalmú kereskedelmi és hadihajók befpgadására. Ehhez járul még az is, hogy a megállapodást előkészítő öt nyugati ország maga is szívesen látná a kikötő dél-afrikai kézben maradását, hiszen az biztos támaszpont a térség vizein cirkáló. NATO-hadihajók számára, míg ha a kikötő namíbiai kézbe kerülne, elesnének a Walvis Bay nyújtotta előnyöktől. A másik tényező az a pretoriai törekvés, hogy ha már megakadályozni nem tudja, legalább elodázza a namíbiai nép függetlenségének megvalósítását. A dél-afrikai kormány jól tudja, hogy a SWAPO nem mond le Walvis Bay-ről, mert a kikötőt és környékét az ország elidegeníthetetlen részének tekinti — joggal. Ez esetben pedig ismét patthelyzet alakulhat ki, amely csakis Dél-Afrikának kedvez, hiszen egyelőre ő van birtokon belül. Ha viszont a SWAPO mégis hozzájárul ahhoz a követeléshez, hogy a kikötő sorsáról később külön tárgyaláson döntsenek, ez lényegében ugyanazzal az eredménnyel járna. A függetlenné váló Namíbia továbbra is ki lenne szolgáltatva, hiszen egyetlen kikötője a volt gyarmattartó kezében maradna, s elvenni tőle legfeljebb erőszakkal lehetne, ami viszont a fegyveres harcok kiújulásához, a sokat szenvedett namíbiai nép újabb megpróbáltatásához vezetne. Jól tudják ezt Pretoriában is, ezért hozták működésbe az időzített bomba szerkezetét. KANYÓ ANDRÁS Kiégett kórház Kuneitrában
