Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-25 / 173. szám

2 lÉPÚJSÁG 1978. július 25. Tito és Bumedien megbeszélései Többek között az el nem kötelezett mozgalom időszerű kérdéseiről tárgyalt Belgrad ban Bumedien algériai ál­lamfő Tito jugoszláv elnökkel. (Képtávírónkon érkezett.) Vasárnap Belgrádban vé­get értek a megbeszélések Joszip Broz Tito jugoszláv és a baráti látogatáson Ju­goszláviában tartózkodó Huari Bumedien algériai' el­nök között. A két államfő át­tekintette a nemzetközi élet időszerű kérdéseit, különös tekintettel az el nem kötele­zett országok külügyminisz­(MTI) • • Ünnepélyesen elbúcsúztatták a magyar VIT-küldöttséget Kínai-japán Hétfőn terjesztették elő a részletes kínai álláspontot a pénteken felújított kínai— japán tárgyalásokon Peking- ben. A kínai—japán béke- és barátsági szerződés módo­sított japán tervezetét Szato nagykövet a szombati két­órás eszmecserén nyújtotta be. Peking; japán források sze­rint az öt cikkelyből álló ja­pán tervezet harmadik cik­kelye magában foglalja a Szovjetunió ellen irányuló, úgynevezett „hegemónia-té­tel” egyik változatát, vala­mint „ellensúlyozásképpen" azt a Tokió által indítványo. tereinek küszöbön álló belg­rádi konferenciájára. Bume­dien tájékoztatta Titót az Afrikai Egységszervezet khartoumi csúcsértekezleté­nek eredményeiről. A tárgyalásokon érintették a Jugoszlávia és Algéria kö­zötti kétoldalú együttműkö­dés sikeres fejlődését is. tárgyalások zott megjegyzést, mely sze­rint a szerződés nem irányul harmadik ország ellen. A kínai főváros diplomá­ciai és sajtóköreiben a tár­gyalásokat megelőző egyön­tetű optimizmust ismét nagy­fokú bizonytalanság váltotta fel. Peking ugyan még nem adott konkrét választ a ja­pán módosító javaslatra, de a megfigyelők többsége sze­rint a kínaj fél mereven szovjetellenes magatartásá­nak megváltozására igen csekély az esély. így nem okozna meglepetést, ha a tárgyalások ismét zsákutcába kerülnének. Kormányválság Portugáliában A portugál kormánykoalí­ció nagytőkés érdekeket kép­viselő pártja, a Demokrata Szociális Centrum párt (CDS) vasárnap este úgy döntött, hogy fenntartja Ma­rio Soares kormányfővel szemben a kormány átalakí­tására vonatkozó követelése­it és ennek alátámasztására a párt három minisztere be­nyújtja lemondását. Ha Soa­res kormányfő elzárkózik a szocialista többségű kor­mánynak a CDS szájízének megfelelő átalakításától, ak­kor a CDS felmondja a szo­cialista párttal hat hónappal ezelőtt kötött megállapodá­sát és kilép a koalícióból. Ezzel a hetek óta lappangó portugál kormányválság hét­főn kritikus szakaszába lé­pett. Soares kormányfő vasár­nap este a francia televízió­nak adott nyilatkozatában kijelentette, „Ha a pártok közül az egyik felmondja a megállapodást, akkor termé­szetesen lemondok”. Idő előt­ti választások kiírásának le­hetőségéről szólva Soares közölte: tanácskozni fog az államfővel és minden poli­tikai irányzat képviselőjével, hogy „az ország számára el­fogadható megoldást találja­nak”. A kormányfő kereken kizárta a kommunisták kor­mányban való részvételének lehetőségét. A CDS követelésének nyíltan zsarolás jelleget köl­csönöz a párt elnökének, Di­ego Freitas do Amaralnak nyilatkozata. A pártvezető újságíróknak a CDS vezető­ségi ülése után kijelentette, hogy azért akarják rábírni Soares kormányfőt a kor­mányátalakításra, mert „a jelenlegi kormány túl sok engedményt tesz a kommu­nistáknak”. Mint ismeretes, a kor­mányválság éleződésének konkrét oka a CDS ágálása volt az ellen, hogy Saias me- mezőgazdasági miniszter nem alkalmazza megfelelő­en a földreform-törvényt — azaz nem elég gyorsan jut­tatja vissza a földbirtokokat régi tulajdonosaiknak. Ezért a CDS elsősorban a mező- gazdasági miniszter távozá­sát követeli, de célja tulaj­donképpen az 1974-es forra­dalom eredményeinek fel­számolása. (Folytatás 1. oldalról.) kellett leküzdenünk eddigi útunkon, s ne hallgassák el azt sem, hogy az előrehala­dás ma sem könnyű feladat, minden eredményért ma is keményen meg kell küzde- nünk. A fiataloknak, akik nem szocialista országokból jönnek, azzal segíthetünk a legtöbbet, ha megismertet­jük őket munkánk eredmé­nyeivel, és harcunk tanulsá­gaival is. A világifjúsági és diákta­lálkozók 1947 óta a nemzet­közi politikai élet jelentős eseményei. A havannai fesztiválon most önöknek kell képvisel­ni népünk, ifjúságunk szoli­daritását a világ haladó és békeszerető erőivel. Vegyenek aktívan részt a fesztivál valamennyi rendez­vényén. A politikai vitákon, fórumokon felkészülten, el­vileg szilárdan, okosan és őszintén beszéljenek, legye­nek érdeklődőek más fiata­lok más népek sorsa iránt. Vigyék el pártunk, társa­dalmunk, egész népünk szí­— Négyszázötven Havan­nába:'. induló társammal együtt tiszta szívvel köszö­nöm pártunk és kormányunk jókívánságait, melyekkel utunkra bocsátanak bennün­ket. Köszönöm a megtisztelő megbízatást, valamennyiünk nevében ígérem, hogy mun­kánkkal és magatartásunk­kal rászolgálunk a bizalom­ra. — Havannában — ha nem is létszámban, de az ideoló­giai, politikai meggyőződés sokféleségét tekintve — több fiatal lesz, mint bármely ko­rábbi fesztiválon, sokféle né­zetet valló emberekkel talál­kozunk majd. Mi az össze­kötő kapcsokat keresve és erősítve mindig nyíltan és emelt fővel megmondjuk majd, hogy pártunk poli- káját a marxizmus-leniniz- mus, a proletár internacio­nalizmus, a szolidaritás esz­méi vezérlik, hogy hazánk, a fejlett szocialista társadal­mat építő Magyar Népköz- társaság, amely elvi és tör­vélyes forró üdvözletét a ku­bai népnek. Mondják el mindenütt, mi­lyen nagyra értékeli a ma­gyar nép kubai barátaink következetes, elvi politiká­ját és annak sikereit. A küldöttség valamennyi tagja nehéz, de igen megtisz­telő megbízatással kel útra, hogy a magyar fiatalok száz­ezreinek követe, méltó kép­viselője legyen. Kívánom, hogy jó egészségben, élmé­nyekben gazdagon és a jól végzett munka tudatával térjenek majd vissza ha­zánkba. E gondolatok jegyében kí­vánok a XI. világifjúsági di­áktalálkozóra utazó magyar küldöttségek vezetőinek és tagjainak jó utat, eredmé­nyes munkát, sok sikert — mondotta többek között. Övári Miklós szavait a VIT-delegáció tagjai és a megjelentek nagy tapssal fo­gadták, majd Maróthy László a Kubába induló küldöttség vezetője köszönt el a delegá­ció nevében az itthon mara­dóktól. ténelmi okokból, népünk ér­dekei alapján a Szovjetunió szövetségese, a szocialista országok védelmi és gazdasá­gi közösségének tagja. — Szavainknak súlyt ad­nak hazánk eredményei s az, hogy az eredmények elérésén ifjúságunk is keményen dol­gozik. Küldöttségünket kö­péssé teszi feladatának tel­jesítésére a kiválasztás de­mokratizmusa, itthon ma­radó társaink erőt adó bizal­ma. 87 társunkat a KISZ KB Vörös Vándorzászlóját idén elnyert KISZ-szervezetek tagsága választotta meg köz­vetlen, demokratikus úton. Másokat — körültekintő mérlegelés után — a társa­dalmi és tömegszervezetek bízták meg. Sorainkban van­nak a KISZ küldöttjei, a Ha­zafias Népfront, a szakszer­vezetek, a fegyveres erők, a kulturális és sportegyesüle­tek, a művészeti szövetségek képviselői. Foglalkozásunk­ra nézve sokfélék vagyunk, van köztünk ifjúmunkás, mezőgazdasági dolgozó, kö­zépiskolás, egyetemi hallgató, értelmiségi, író, művész, ka­tona és pap is — egyvalami­ben azonos a delegáció min­den tagja: valamennyien ki­váló gazdasági és társadalmi munkájukkal, emberségükkel és a szocialista haza iránti el­kötelezettségükkel érdemel­ték ki a küldetést. Négyszáz­ötven képviselőnk itthoni munkája a garancia arra, hogy megállja majd a he­lyét a komoly politikai mun­kában a fesztivál minden ren­dezvényén. — Küldöttségünk dolga nehéz lesz, mert messzire utazunk, sűrű programot kell teljesítenünk, de helyzetün­ket és feladataink teljesítését megkönnyíti, hogy a házi­gazdák nagyszerű emberek, jó barátok, rendíthetetlen elvtársak. Amerika első sza­bad, szocialista országába utazunk. Oda megyünk, ahol nem alkudtak meg a yenki imperializmussal, ahol ne­hézségekkel küzdve immár 20 éve dacolnak a fojtogató gazdasági blokáddal. Abba az országba utazunk, amely a gyakorlatban is komolyan veszi a proletár internacio­nalizmust, amelynek katonái a hívó szóra Angolában és Etiópiában is fegyverrel küz­döttek a szabadságért, a tár­sadalmi haladásért. — Kuba sorsa valamennyi­ünk ügye — és Kuba vala­mennyiünk nagy, életre szóló élménye lesz. Nekünk eltökélt szándékunk, hogy szocialista hazánk széleskö­rű nemzetközi elismerésére támaszkodva, együttesen és egyénileg is aktív részesei, alakítói leszünk a fesztivál eseményeinek. Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy győzelemre vigyük a XI. VIT célját, eszméjét: az antiimperialista szolidaritás, a béke és a barátság ügyét. A nagy tapssal fogadott beszéd után mintegy félezer úttörő virágokkal köszöntöt­te a magyar küldöttség tag­jait. Az ünnepség a DIVSZ- induló hangjaival ért véget. (MTI) Maróthy László beszéde Az enyhülés és , — némelykor aggodalommal vegyes bi­Sokakban zonytalansággal — felmerül a kérdés: te- - ® kintettel az enyhülési folyamat ellent­mondásaira, a nemzetközi méretű osztályharc éleződésére és általában a különböző társadalmi berendezkedésű or­szágok, országcsoportok (politikai-katonai szövetségek) kap­csolatainak „átrendeződésére”, bonyolultabbá válására, nem kell-e attól tartanunk, hogy az erőviszonyokban számunkra kedvezőtlen változások következhetnek be? Anélkül természetesen, hogy tagadnánk a regionális — az egyes térségeket érintő — történések ilyen vagy olyan elő­jelű hatását az adott erőviszonyok állapotára és dinamikájára, a kérdés megközelítése csakis a mélyebb összefüggések, ten­denciák és a nemzetközi élet fő vonulatainak megvilágításá­val lehet helyes. „ Ebből a nézőpontból iránymutatónak fogadhatjuk el az MSZMP KB idei április 19—20-i ülésén elfogadott határozat megállapítását, miszerint „az elmúlt három évben a szocializ­mus pozíciói világméretekben tovább erősödtek, a kapitaliz­mus általános válsága mélyült, jelentős sikereket ért el a nemzeti felszabadító mozgalmak harca, szélesedett a béke­szerető erők küzdelme az enyhülés irányzatának további tér­hódításáért”. Ez az értékelés magától értetődően csupán som- mázás és részletesebb kifejtése adhat magyarázatot arra, hogy ez a helyzetelemzés miért valóságos és a tényekkel összhang­ban álló. Induljunk ki abból, hogy az erőviszonyokat a két ellen­tétes világrendszer közti mindenkori politikai, külpolitikai­diplomáciai, gazdasági és katonapolitikai viszonyok határoz­zák meg. Alakulásukban, fejlődésükben a három fő forradal­mi áramlat — a szocialista világrendszer, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom, s a nemzeti felszabadító moz­galmak egymásra hatása, „kifelé” sugárzása — játssza a fő­szerepet. Ezen belül a szocialista világrendszer és ennek köz­ponti magva, a szocialista közösség a döntő erőtényező, már csak azért is, mert nemzetközileg szervezett politikai-társa­dalmi, gazdasági és katonai potenciállal rendelkezik, s ez a szűkebb közösség a békés egymás mellett élésért, a fegyver­kezési hajsza megfékezéséért és a rakéta-nukleáris háború elhárításáért vívott forradalmi harc legszilárdabb bázisa. Úgy is fogalmazhatnánk: hogyha az elmúlt évtizedekben — a két másik forradalmi áramlat fellendülésével együtt — sikerült megváltoztatni az erőviszonyokat a társadalmi ha­ladás, a béke és a szocializmus javára, akkor ez elsősorban a Szovjetunió és szövetségesei rendkívüli áldozatvállalásának, erőfeszítéseinek köszönhető. A termonukleáris katasztrófa ve­az erőviszonyok szélyének csökkentése, az Európa történelmében fordulópontot jelző helsinki záróokmány „tíz parancsolatának” elfogadtatása a vezető tőkés államok kormányaival, a földrészünkön im­már negyedik évtizede élvezett békés fejlődési időszak el­képzelhetetlen lett volna a szocializmus és az imperializmus erőpotenciáljának kiegyenlítődése, majd a szocializmus javára történt minőségi átcsapása nélkül. A békés egymás mellett élés és az enyhülés természetesen nem fogható fel egyszer és mindenkorra adott mozdulatlan állapotnak; ez a folyamat dinamikus mozgásban van, ered­ményei nemzetközi osztályharcban születtek és jövője is ke­mény harcban dől el. Az ellentétes érdekű erőknek az utóbbi időben tapasztal­ható sorozatos és éleződő összeütközése azonban nem azt je­lenti, mintha az alapvető viszonyokban fordulat állt volna be, hanem csupán azt illusztrálja, hogy az enyhülés folyamata helső logikájából adódóan is valóban szerepet játszó erők las­síthatják, vagy gyorsíthatják. Napjainkban tanúi vagyunk annak, hogy az Egyesült Ál­lamok kormány — amely már túl van a vietnami sokkon és a Watergate-ügy kiváltotta erkölcsi-politikai mélyponton — igyekszik ismét úgy fellépni a nemzetközi porondon, mintha egymaga határozhatná meg, mit tegyenek és mit ne a NATO-szövetségesek, s megkísérli rákényszeríteni akaratát a szocialista országokra. Ez a törekvés azonban távol áll a reali­tásoktól s ellentmond a mostani erőviszonyok adta lehetősé­geknek is. G. Arbatov szovjet akadémikus, neves Amerika- szakértő ezzel kapcsolatban leszögezi: „Amikor a Szovjet­unió gazdaságilag és technikailag a jelenlegihez képest össze­hasonlíthatatlanul gyengébb volt, az USA-nak évtizedeken át erőltetett fegyverkezési hajszával sem sikerült szert tennie olyan katonai fölényre, amellyel rákényszeríthette volna aka­ratát Moszkvára. Milyenek lehetnek a remények erre most? Az erőpolitika nem biztosíthat reális és ésszerű lehetőségeket azoknak a problémáknak megoldására, amelyekkel ma min­den ország — így az Egyesült Államok is — szembe találja magát.” % SéÍ olyan próbálkozás, amely meg akarná bontani Mindet! az enyhülés alapját képező katonai egyen­súlyt akár Európában, akár a világ más tér­ségében, természetes ellenakciókat, lépéseket vált ki a másik oldalon. Azzal mindenesetre számolnunk kell. hogy az ame­rikai imperializmus — stratégiájának változatlansága mellett, de rugalmasabb módszerekkel — kísérletet tesz minden po­litikai, gazdasági és katonai tartalékának mozgósítására az erőviszonyok számára kedvező megváltoztatása érdekében... SERFÖZÖ LÁSZLÓ Bolívia a puccs után Szervezkedik az ellenzék Nyugalom uralkodik Bolí­viában 48 órával azután, hogy Juan Pereda Asbun tá­bornok — akinek a múlt he­ti elnökválasztáson csalással nek sikerült az elnöki palo­tába kerülnie — szombatra virradóra vértelen puccsal átvette a hatalmat. Az AFP francia hírügy­nökség jelentése szerint a a hadsereg egységei a fővá­ros stratégiai jelentőségű pontjairól visszatértek ka. szárnyáikba. Letartóztatták az ellenzék vezetőit három nagy város­ban: Oruróban, Sucreben és Cochabambában. La Pazban, a fővárosban az ellenzék ve­zetőinek sikerült illegalitás­ba menniük. A bolíviai bányászok szak- szervezeti szövetsége a sajtó­hoz eljuttatott nyilatkozatá­ban tiltakozott az ellen, hogy a hadsereg egységei meg­szállták a bányaipari köz­pontokat. Mintegy 17 000 fő­városi munkás pedig „szük­ségállapotban levőnek” nyil­vánította magát Pereda ha­talomra jutását követően. Az ellenzék erőszakmentes ellenállást fog tanúsítani, ha Juan Pereda Asbun tábor­nok, Bolívia szombaton vér­telen puccsal hatalomra ke­rült új elnöke megtagadja a választások újbóli kiírását —, jelentette ki vasárnap es_ te Hernan Siles Suazo, aki az ellenzéki politikai szerve­zetek elnökjelöltje volt a jú­lius 9-i elnökválasztáson. A népi és demokratikus egység balodali koalíció ille­galitásba vonult elnökjelölt­je vasárnap a késő esti órák­ban, a Reuter hírügynökség­nek adott interjújában is­mertette az ellenzék straté­giáját. A tervezett békés né­pi ellenállás a bolíviai nép egységbe tömörítésére irá­nyul — mondotta, majd hoz­záfűzte, hogy az általános sztrájkokhoz vezető munka- beszüntetéseken alapuló erő- szakmentes népi ellenállás türelmének js megvan a ma- fa határa. Reméljük, hogy ezt a hadsereg idejében meg­érti. Victor Paz Estenssoro, a nemzeti forradalmi mozga­lom vezetője Pereda hata­lomra kerülését fasiszta ka­tonai puccsnak minősítette, és tiszta választásokat sürge­tett. A kereszténydemokrata párt szintén kijelentette, hogy nem vesz részt a kor­mány megalakításáról foly­tatandó tárgyalásokban. Jelentések szerint a meg­alakítandó új kormány tag­jai a hadsereg tábornokaiból, tisztjeiből és a kormánypárt, a népi nemzeti szövetség ve­zetőiből kerülnek majd ki.

Next

/
Thumbnails
Contents