Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-20 / 169. szám

1978. július 20. ífepÚJSÁG 3 Mivel töltjük a munkaidőt ? Húskombinát-építkezés Hármas feladat az üzembe helyezésig Intorßä Kiss Sándor igáxgotővol Nincs már másfél év a Szekszárdi Húskombinát pró­baüzeméig. Addig azonban sok munka vár a kivitelezők­re és a beruházó vállalatra. Feladat: a nyersanyag — 550 ezer sertés évente — megter- meltetése, közben az építés is naprakész munkát kíván, de 1980-ra mintegy 2200-as lét­számot is biztosítani kell. Ez a hármas követelmény a leg­fontosabb, erről beszélgettünk Kiss Sándor igazgatóval. — Kezdjük az alap­anyaggal, hiszen hiába épí­tünk egy csillogó-villogó kombinátot, ha nem tud­juk azt sertéssel, szarvas - marhával „etetni", önök szerint lesz Tolna megyé­ben 550 ezer sertés évente levágásra, feldolgozásra? — Először a megfelelő mennyiségről kell gondoskod­ni, az idei évi felvásárláshoz viszonyítva — jelenleg — 420 —430 ezer — 100—150 ezer darab sertésnövekedést kell elérni. Tehát fejleszteni kell állami gazdasági és termelő­szövetkezeti vonalon is. De le kell szögezni, hogy továbbra is támogatjuk a kisáruterme- lést. Egyre több lesz a koca­kihelyezés — 1978-ban 2000 —, figyelünk a takarmány­ellátásra. A partnergazdasá­gokkal megbízotti hálózatot fejlesztettünk ki, 64 termelő- szövetkezettel, 3 ÁFÉSZ-szel és egy állami gazdasággal van szerződésünk. Ök sokat segít­hetnek a tenyésztési kedv to­vábbi növelésében. Hogy mennyire szívügy a kisgazda­ság, egy példát: a múlt év­ben az összes felvásárlás 16 —18 százaléka a háztáji és ki­segítő gazdaságokból történt. Az idén ez a szám már 30— 33 százalékra emelkedik. — Említette, hogy a mennyiségi mutató rend­ben lesz. És a minőség? — A kombinát az export növelésére épül, erre megvan minden lehetőségünk, egyre nagyobb keresetnek örvend a dobozolt sonka és a különbö­ző húskészítmény, de a köve­telmények is nőnek. Olyan alapanyagot kell biztosítani, amely megfelel az export­követelményeknek. Ez pedig fajtakérdés; a megye alapjá­ban véve rendelkezik ezekkel a fajtákkal, _de ezen a téren azért változtatni szükséges a tenyésztési technológián, a hússertések számát még nö­velni kell, de végső soron ez nem olyan nagy probléma. — Az exporthoz nagyon szigorú technológiai kö­töttségek járulnak, tudják ezt biztosítani? — Egy tény, minden igényt kielégítő objektumot kell lét­rehozni. Mint már említettük, a fő profil az export. Ezért is okoz sok gondot az egyre gyorsabb és nagyobb igény- változás a piacon. A vevők ma már nemcsak a terméket nézik, hanem a helyet is, ahol azt „gyártják”. Ezért biztosí­tani kell, hogy a beindulás­kor és később is rendben le­gyenek a higiéniai feltételek. Ez az ipar csak 25—30 éves múltra tekint vissza, mint ál­lami nagyipar, így a fejlődése is rohamléptékű, nekünk akár az építkezés ideje alatt is változtatni kell, ha az export­igények ezt szükségessé te­szik. — A jelenlegi építési szintnél lemaradás van, si­kerül ezt behozni? — Az elmúlt évihez viszo­nyítva a lemaradás csökkent, de még mindig vannak prob­lémáink. Áprilistól sok vál­tozás történt és év végére a hálótervnek megfelelő szintet remélem elérjük. Akkor a jö­vő év negyedik negyedévi próbaüzem megvalósulhat. De azért többek között az Orszá­gos Szakipari Vállalat részé­ről nagyobb figyelem kellene, nem tettek meg mindent az utóbbi időben. A tavaly év végén 6 hónapt volt a lema­radás, jelenleg’ csak 1—1,5. Bízom benne, hogy a zsúfolt építőipari programok mellett Is lesz időben próbaüzem. Ehhez mi is megadunk min­den segítséget: Például az ed­digi beruházási apparátust átszerveztük, és létesítményi főmérnököt neveztünk ki. — Munkaerőhiány van az országban, Szekszárd sem „büszkélkedhet” fe­lesleges munkáskézzel. Lesz 2200 ember a hús­kombinát számára? — Olyan ipari tevékenysé­get kell meghonosítani, ami eddig nem volt a megyében. Tehát az építkezéssel egyidő- ben a szakemberbiztosítást már előre szervezni kellett. A tanulóképzés 1971-ben indult Kaposvárott, majd 1975-ben Lengyelben. Az így végzett szakmunkások az ország kü­lönböző helyein dolgoznak, ott letelepedtek, hazatérésük gond lesz, de ezzel számolunk. Lengyelben 1977. őszén kez­dődött az intenzív szakasz, 30 helyett 70 gyereket iskoláz­tunk be. Az üzemi gyakorlat Dombóváron és Tolna-Mö- zsön, valamint Kaposvárott történik. Tavaly már érettsé­gizetteket is vettünk fel, Pécsváradon tanulnak és Pécsre járnak gyakorlatra. Ok két év alatt szakmunká­sok lesznek, később szaktech­nikusok lehetnek. A vállalat sokat költ a szakemberkép­zésre. Lengyelben 5 millió forintot adtunk kollégium­bővítésre, vásároltunk egy autóbuszt... Folyamatosan veszünk fel szakképzetlen embereket is, őket nagyüze­mekbe küldjük. A kombinát beindulása után megszervez­zük számukra a felnőttkép­zést és 6 hónap alatt szak­munkásvizsgát tehetnek. Je­lentkező van, de sokan nem vállalják, hogy elmenjenek Szeged, Pécs, Pápa üzemei­be. Pedig jó a kereseti lehe­tőség, emellett gondoskodunk a hazaszállításról, az elhe­lyezkedésről, étkezésről, a kulturális igény kielégítésé­ről. összesen havi 1500 forin­tot költünk egy-egy munkás­ra, míg „vidéken” dolgozik, a fizetésen felül. — Tehát nehezen lesz meg a szükséges létszám? — Erőfeszítéseket kell ten­nünk ezen a téren. A párt- és az állami szervek nem hagy­nak magunkra bennünket. A jövő hónapban megkezdjük a munkástoborzást, hogy 1979. negyedik negyedévére meg­legyen a szükséges munkaerő, a létszám. A helyi szervekkel megbeszéltük, engedélyünk van rá. A Húsipari Tröszt a beüzemeléshez megfelelő ta­pasztalattal rendelkező szak­embereket ad. Már sokan te­lepültek át más vállalattól, akik irányítói lesznek majd a beüzemelésnek és az üzemel­tetésnek. A lakásgondokat a városi tanácson keresztül ren­deztük, a vállalat további 80 lakást építtet az eddigi 30 la­káshoz, az óvodai, bölcsődei férőhelyek anyagi részét is igyekszünk előteremteni. — összegezve: rendben lesz minden? — Rendkívül mozgalmas másfél év várható, de az ed­dig végzett munka remélem meghozza gyümölcsét. A hús­iparon belül ilyen beruházás, ilyen üzem építése még nem volt, de ennek ellenére az ed­digi tapasztalatok biztosítékot adnak, hogy rendben legyen minden: 1980-tól üzemelni tudjon a Szekszárdi Húskom­binát. HAZAFI JÓZSEF I. „A fegyelmezett munka követelménye, hogy a mun­kaidő valóban a munka ide­je legyen” — mondta Né­meth Károly, az MSZMP KB titkára az országgyűlés nyári ülésszakán. A munkaidőt — finoman fogalmazva — nem használ­juk ki eléggé. Pedig az idő pénz, s a munkaidőre külö­nösen áll ez a megállapítás. 1976-ban az engedélyezett, de nem fizetett, valamint az igazolatlan hiányzásók kö­vetkeztében 4 millió 217 ezer munkanappal csökkent a népgazdaság munkaidő- alapja, ami pénzben kife­jezve nyolcmilliárd forint veszteséget jelentett — mindannyiunknak. (Egy év­vel korábban még „csak” 3 millió 774 ezer munkanap esett ki.) Mivel töltjük a munka­időt? A válasz nem is olyan egyszerű. A törvényes mun­kaidő általában heti 44 óra, az egészségre veszélyes he­lyeken ennél kevesebb. Ezt csökkentik az egész napos hiányzások: szabadság, be­tegség, igazolt és igazolat­lan, indokolt és indokolatlan távollétek, valamint az úgy­nevezett törtnapi hiányzá­sok. Ami ezután fennmarad, az a munkahelyen eltöltött idő, ebből még le kell von­nunk a vállalat, illetve a dolgozó hibájából keletkező állásidőket, hogy megkapjuk a tényleges munkaidőt. A SZERELŐT VARJAK A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság két évvel ez­előtt megvizsgálta a munka- időalap kihasználását az iparban, az építőiparban és a szállítás-hírközlés terüle­tén. Megállapították, hogy a munkaidőalap kihasználása 1973 és 1975 között csök­kent. (1973-ban 85,7, 1975­ben 85 százalék volt.) Egy másik — 26, az átlagosnál jobban szervezett fővárosi nagyvállalatnál végzett — felmérés adatai szerint az egész napos távollétek a tör­vényes munkaidő kihaszná­lását 13,8 százalékkal csök­kentik. Az évj rendes sza­badság mellett még a be­tegségek, tanulmányi sza­badságok és a különféle fi­zetett távollétek miatt kieső idő is jelentős. Ez utóbbiak legjellemzőbb esete, amikor Több építőanyag A tervezettnél nagyobb ütemben, 6 helyett 8,8 szá­zalékkal bővítette termelé­sét az építőanyag-ipar az el­ső félévben. így általában kiegyensúlyozott volt az el­látás az alapvető építőanya­gokból. Cementből mintegy 160 ezer tonnával, továbbá csaknem 10 millió téglával, mintegy 10 ezer tonna ége­tett mésszel, 250 ezer négy­zetméter padlóburkoló-lap­pal szállítottak többet az építőknek, mint múlt év el­ső felében. A korábbinál 16,5 százalékkal többet gyár­tottak vasbetonvázas és pa­neles épületszerkezetekből, de a kereslet nagyobb volt a termelésnél, elsősorban univáz-épületszerkezetekből, feszített födémpanelekből. Bővítették a termelést az­beszt-cement nyomócsőből is, de az igények ezt a fej­lődést is meghaladták. A második félévben nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy egészségügyi kerámia- termékekből és kőedény­árukból is kielégítsék a ke­resletet. Az építőanyag-ipar helyze­tében kedvező változást je­lez, hogy hosszú idő óta elő­ször ebben a félévben nem csökkent a munkaerő szá­ma, sőt, a foglalkoztatottak állománya a korszerűtlen téglagyárak kivételével most már valamelyest meghalad, ja a tervezetet. a dolgozót különböző társa, dalmi szervezetek — okkal vagy ok nélkül — kikérik. A „kikérők” közül a KISZ áll az első helyen, de sze­repel a listán a munkásőr- -ség, a Vöröskereszt, a hon­védség, az MHSZ, a Haza­fias Népfront, a népi ellen­őrzés. Sokan azért maradnak ott­hon, mert a szerelőt vár­ják, mások hivatalos — pél­dául tanácsi — ügyeiket in­tézik munkaidőben. A vál­lalati tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a hivatalos ügyeiket intézők száma 'kü­lönösen megnövekszik a szabad szombat előtti pén­teken. S bár a tanácstör­vény módosította a hivata­lok félfogadási idejét, en­nek hatása még kevéssé ér­ződik a gyakorlatban. Az emberek szívesebben kere­sik fel a hivatalokat mun­kaidőben, mint munkaidő után. A vállalatoknál az igazolt, de nem fizetett és az igazo­latlan mulasztások egy ré­sze a mezőgazdasághoz való kötődésre vezethető vissza. Mezőgazdasági munkák ide­jén sokkal többen vesznek ki fizetés nélküli szabadsá­got, vagy lesznek betegek, mint az év egyéb szakában. A munkahelyi vezetők pe­dig többnyire elnézőek a hiányzókkal szemben — mi mást is tehetnének? Uj munkahelyet könnyű találni, új munkást már kevésbé... 35 NAP MUNKA NÉLKÜL Tovább csökkentik a mun­kahelyen eltöltött időt a törtnapi hiányzások. A népi ellenőrzés már említett vizs­gálata szerint a néhány órás eltávozások időtartama az utóbbi években tovább nö­vekedett, az építőiparban például 1970 és 1975 között megkétszereződött. 1975-ben az egy főre eső törtnapi hiányzások 70 munkaórát tettek ki. Egyesek szerint ezek az adatok túlzottan op­timisták, a veszteségek való­di mértéke ennél jóval na­gyobb. E veszteségeket tovább növelik a — jórészt szerve­zési, műszaki hiányosságok, ból adódó — állásidők. Nincs anyag, szerszám, technológiai előírás; az elő­ző munkafolyamat elhúzó­dása szűk keresztmetszetet okoz, stb. Ezek többnyire a munkástól független, ponto­sabban fogalmazva: nem a munkást terhelő vesztesé­gek. S ehhez jönnek még a fegyelemsértések különböző fajtái, a késések és a mun­kaidő vége előtti távozások. A Magyar Hajó- és Daru­gyárban a villamosenergia­felhasználás vizsgálata ér­dekes tanulságokkal szol­gált. Eszerint az áramfo­gyasztás csak a hivatalos munkaidő megkezdése után háromnegyed órával érte el a teljes üzemeléshez szük­séges mértéket, s a munka­idő vége előtti háromnegyed órában ismét rohamosan visszaesett. A vízfogyasztás az öltözőkben a munkaidő vége előtti félórában érte el a csúcsot, a munkaidő vé­geztével a minimumra csök­kent — ekkorra már min. denki megmosakodott. Jelentős veszteségeket okoz a munkaerő-vándorlás is. Felmérések bizonyítják, hogy egy új dolgozó belépé­sekor az orvosi vizsgálat és egyéb adminisztrációs ügyek — például a formálissá vált tűz- és balesetvédelmi okta­tás — átlagosan újabb há­rom napot vonnak el a munkával töltött időből. Rá­adásul kezdetben az új dol­gozó többnyire nem képes teljes „kapacitással” termel­ni. Nehezen számszerűsít­hetők azok a veszteségek, melyek abból adódnak, hogy a kilépést nem követi azon­nal az új helyre történő be­lépés. Egy budapesti válla­lat felmérése szerint az újonnan belépő dolgozók előző munkahelyről való ki­lépése óta átlagosan 35 nap telt el! Ez egyfelől a mun­kaerő-közvetítés nem kielé­gítő voltát mutatja, vala­mint azt, hogy a munkaügyi szabályozás nem fékezi kel­lően a munkaviszony ilyen mértékű megszakítását. Sok vállalatnál a munka­erőhiányra hivatkozva kriti­ka nélkül alkalmaznak min­denkit, ez pedig azt ered­ményezi, hogy a kilépők 2/3-ad része azokból tevő­dik össze, akik a belépést követő egy éven belül vál­toztatnak munkahelyet. Né­miképp leegyszerűsítve: a hiány újabb hiányt szül. FÖLD S. PÉTER (Folytatjuk.) Nehéz örökség Rend, pontosság, szervezettség — ez az első benyomás a nagymányoki Gábor Áron Tsz elnöki irodájában. Pillanatok alatt elő­kerülnek a szekrényből, polcról, fiókból a szövetkezet gazdákodását jellemző adatok. Az is, ami a szarvasmarha-teleppel kap­csolatos. Irtunk mi már erről, s nem akarjuk túlságosan mélyen megpiszkálni az elmúlt dolgokat. Ami a lényeg: a telep szerencsét­len helyre, a gazdaság egyik távoleső csücskébe került. A szálas és tömegtakar­mányokat tizenkét kilométerről kell az ál­latokhoz szállítani, és a nagy mennyiségű szerves- és hígtrágyát ugyanilyen messzi­re elvinni. A talajvíz magasan van, oly­annyira, hogy a trágyalével keveredett ta­lajvizet szippantóval kell elszállítani. Mindezek növelik a költségeket és csök­kentik az eredményt. A szövetkezet mostani vezetése ezt a helyzetet tudomásul vette — mit is tehet egyebet — és a döntéseibe bekalkulálja. Utólag számon kérni egy ésszerűtlen beru­házás valamennyi közreműködőjétől, hogy mit, miért tartott annak idején jónak —, lehetetlen. Pedig egy négyszázhatvanhat férőhelyes szarvasmarhatelepről van szó... Sokszor a szemünkre vetik: jó eredmény­nek tüntetjük fel például azt a tejhoza­mot is, ami az élvonalhoz képest bizony igen gyengécske. Csakhogy arra nem gon­dolnak, hogy az a lényeg; egy-egy üzem önmagához képest rövid időn belül meny­nyit produkált. Nagymányokon például az 1978-as év az, mikor valamennyi férőhe­lyet betelepítették, s az első félév alatt egy tehéntől 1790 liter tejet fejtek. Az éves terv 2900 liter volt. Ennyi volt, de minden bizonnyal nem ez lesz az év végén. Azon a telepen, amelyet nehéz örökségként vállal­niuk kell mindaddig, míg ez az épület lé­tezik. (Nagymányoki 'magazinunk július 22-én, szombaton jelenik meg, lapunk negyedik oldalán.) Tamási OTP-lakasok (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tamásiban rövidesen átadják az előregyártott elemekből épült OTP-lakások első húsz lakását. Érdekessége, hogy a lakótömb másik felét még építik. A TOTÉV munká­ját dicséri a folyamatos átadás. A lakásokat tapétázva adják át, a járdát és bekötő utat is megépítik. Ez a ház­tömb Tamási egyik legszebb épülete lesz. Fotó: Könye Iván

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents