Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-02 / 154. szám

e képújság

1978. július 2

Hagyomány, hogy július első vasárnapján világszerte szövetkezeti napot tartanak. A világ 66 országának több mint 330 millió szövetkezője emlékezik e napon a szövetkezeti gondolatra. Felmérik azt is, hogy milyen célok megvalósításáért fogtak ösz- sze, s mit sikerült abból megvalósítaniuk. És számba veszik azt a sokoldalú hozzájárulást, azokat az időszerű feladatokat, amelyekkel a szövetkezeti öntevékenység, a kölcsönös segítség, a társadalmi, gazdasági haladás nagy ügyét szolgálják.

A világ szövetkezeteinek közösségéhez erős szálakkal kapcsolódik a nagy múlttal rendelkező magyar szövetkezeti mozgalom. A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének a mi szocialista szövetkezeteink országos érdek- képviseleti testületéi js tagjai. Szövetkezeti mozgalmunk képviselői helyet kaptak az SZNSZ vezető szerveiben és a különféle bizottságaiban, és tevékenyen, a többi szocialista ország képviselőivel együtt egyre hatékonyabban befolyásolják a nemzetközi szövetség működését. Tevékenységük, s a szövetkezeti mozgalmunk eredményei is hozzájárultak ahhoz, hogy egyre növekvő az érdeklődés a világban szövetkezeteink iránt.

Az idén Nyíregyházán rendezik meg a nemzetközi szövetkezeti nap országos ünnepségét. Azok, akik részt vesznek az országos rendezvényen, milliókat képviselnek, hiszen minden negyedik felnőtt korú magyar állampolgár tagja egy vagy több szövetkezetnek hazánkban. A szövetkezetek foglalkoztatják nálunk az összes keresők egyharmadát, és állítják elő a nemzeti jövedelem 24 százalékát.

A magyar szövetkezeti mozgalom fejlődésének alapját a párt XI. kongresszusán a fejlett szocialista társadalom megteremtése érdekében kialakított elvek, feladatok, távlati célok, a kongresszuson megerősített lenini szövetkezeti politika képezi. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetéről szóló márciusi központi bizottsági határozat a szövetkezetek széles körét is érinti. A határozat megállapítja: „A szövetkezetek mint szocialista közösségek, kedvezően befolyásolják a falu társadalmi, gazdasági életét. Meggyorsult a falvak általános fejlődése. Változott a falusi életmód, emelkedett a kulturális és a műveltségi színvonal.”

Pártunk és államunk minden segítséget megad a szövetkezeteknek a társadalom érdekeivel megegyező céljaik eléréséhez. Ez érthető, hiszen az 1370 mezőgazdasági szövetkezet állítja elő például a mezőgazdasági termelés 72 százalékát. A termelőszövetkezetek jelentősen közreműködnek a belföldi ellátásban, az export árualapok növelésében, a szövetkezeti parasztság életszínvonalának fejlesztésében, s fontos segítői a munkásparaszt szövetség erősítésének.

Növekvő szerepet tölt be a 908 ipari szövetkezet az állami ipart kiegészítő, a piacképes exporttermékeket és a hazai áruválasztékot bővítő termelésben, és a szolgáltatási tevékenység ellátásában.

A fogyasztási szövetkezetek a kiskereskedelem 33 százalékát bonyolítják le, a mező- gazdasági termékeknek pedig mintegy 20 százalékát vásárolják fel. A 313 takarékszövetkezet a lakossági betétállomány 12 százalékát kezeli, a hitelezéssel fontos termelési, szolgáltatási tevékenységet segít elő. Az 1400 lakásszövetkezet csaknem 160 ezer lakást kezel, évente pedig 5000 lakást ad át.

Nagy jelentőségű a szövetkezetek társadalmi, gazdasági együttműködése. Ma mintegy 450 szövetkezeti társulás fejt ki nagyon hasznos gazdasági együttműködést.

A magyar Országos Szövetkezeti Tanács felhívással fordult a nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából hazánk szövetkezeteihez. Ebben a felhívásban emlékeztet arra, hogy a szövetkezeteknek úgy kell szervezniük az idén is a tevékenységüket, hogy a népgazdasági tervekkel összhangban álló éves célkitűzéseik maradéktalanul teljesüljenek. Ezt azonban csak akkor képesek elérni, ha nagy gondot fordítanak az intenzív irányú fejlődésre — céltudatos üzem- és munkaszervezést, a korszerű vezetést alkalmazó, az erőforrásokat mindinkább kibontakoztató — gazdálkodásra. A szövetkezetek törekedjenek kiváló minőségű termékek előállítására, ezzel is segítsék az ország exportterveinek a teljesítését.

A közös célokat akkor lehet csak megvalósítani, ha az eddiginél is fokozottabban használják fel az egymással, valamint a többj társszervvel való együttműködés lehetőségeit. A termelés fő lendítője továbbra is a szocialista munkaverseny, érthető tehát, ha még nagyobb figyelmet fordítanak a munkaverseny kiszélesítésére, a szocialista brigádok munkájára.

A szövetkezeti szerveink a tartós békét és biztonságot szolgáló nemzetközi együttműködés fejlesztésével is a társadalmi haladás nagy ügyét szolgálják.

Cs. F.

A nemzetközi szövetkezeti nap megyei ünnepségét minden évben másutt rendezik meg a megye mezőgazdasági, ipari és fogyasztási szövetkezetei. Az idén Tolnán tartották meg a megemlékezést, a községi pártszékházban. Lakos József, a három szövetség — a KISZÖV, a TESZÖV és a MÉSZÖV — koordináci ós bizottságának elnöke mondott ünnepi beszédet.

Kedden délután hazautazott Jugoszláviába az a mezőgazdasági szakemberküldöttség, amely — a Tolna megyei Mező- gazdasági Termelőszövetkezetek Szövetsége és az Agroruma mezőgazdasági ipari kombinát közötti tapasztalatcsere-kapcsolat keretében tett látogatást a megyében. Elutazásuk előtt megkértük Dragisa Mihajlovics mezőgazdasági mérnököt, a kombinát igazgatóját, a küldöttség vezetőjét, nyilatkozzék ennek az immár fél évtizede tartó kapcsolatnak és a legutóbbi látogatásnak tapasztalatairól.

— Mindenekelőtt hadd mutassam be a kombinátunkat. Ruma Szekszárdhoz hasonló kisváros a Szerém- ségben, Belgrád és Üjvidék között. Tizennégyezer hektáron folytat nagyüzemi gazdálkodást, ezenkívül negyvenezer hektárnyi magán- gazdaságot fog össze, segítve termelésüket, értékesítésüket, többek között gépi munkával, nemesített vetőmaggal, növényvédő szerrel, műtrágyával, állattartásukhoz tenyészanyaggal végez különféle szolgáltatásokat, megszervezi termékeik felvásárlását, feldolgozását.

Kombinátunk fel is dolgozza az ötvennégyezer hektár termésének túlnyomó részét, van cukorgyárunk — most

épül egy újabb, korszerűbb, októberben lép a termelésbe — tejbegyűjtő és -feldolgozó üzemeink, vágóhídunk, konzervgyárunk főleg gyümölcs- és zöldségfélék feldolgozására. Most rendezkedünk be növényvédő szerek gyártására is, hogy a helyi igényeknek megfelelő szerekkel láthassuk el a gazdaságokat.

Kapcsolatunk ötéves. 1973-ban kötöttünk szerződést a Kapos-Koppányvölgye Termelőszövetkezetek Területi Szövetségével, és amikor a két szövetség egyesült, a jogutóddal, a megyei szövetséggel — éppen azért, mert a kapcsolat mindkét félnek nagyon előnyös volt — 1976 decemberében megújítottuk. A kapcsolat keretében rendszeressé tettük mezőgazdasági szakemberek tapasztalatcseréjének és üdültetésének megszervezését — minden ilyen, a mostanihoz hasonló látogatás első fele „hivatalos” program, a második pedig nevezhető üdülésnek is. Most például a Balatonon töltöttünk két napot, egyet pedig a fővárosban, mintegy kipihenve a zsúfolt program fáradalmait.

Szerződésünkben részletesen szabályoztuk a tapasztalatcsere-kapcsolat tartalmát. Ez röviden így foglalható össze: termelési, tenyésztési, alkalmazott kutatási tapasztalatok tanulmányozása, kölcsönös kicserélése. A növénytermesztésben főleg a búza, a napraforgó, a cukorrépa és a szálas takarmányok termesztésére terjed ki, a zöldségtermelésnél a lakossági ellátást és a konzerviparral való kapcsolatot tanulmányozzuk, természetesen a termelési rendszerek működését, a technológiát, üzemszervezést is.

Évenként jön ide tőlünk egy szakember-küldöttség és látogatnak hozzánk a Tolna megyeiek. A mi küldöttségeinknek vannak „állandó” tagjai, illetve olyanok, akik legalábbis több alkalommal eljönnek, vannak akik egy-egy látogatáson vesznek részt. Jómagam itt voltam az első látogatáskor, éppen ezért módomban áll lemérni az azóta bekövetkezett fejlődést és kimondani azt, hogy ez a fél évtized igen sokat „hozott” nekünk is, és úgy hiszem, a Tolna megyei termelőszövetkezeteknek is. Gyümölcsöző kapcsolat ez, érdemes volt elkezdeni. És érdemes folytatni. Most hadd ne beszéljek ennek politikai oldaláról, hiszen természetes — és ez mindenütt elhangzott részünkről is, vendéglátóinktól is — hogy az ilyen együttműködés-látogatások mennyire erősítik a két nép barátságát. Az is természetes és nem újság, hogy mindenütt igazi magyaros vendégszeretettel fogadtak bennünket.

Most is gazdag volt a program. Múlt hét hétfőjén a szekszárdi Aranyfürt Tsz szőlészetét látogattuk meg, másnap Dombóvárra és Kocsolára utaztunk, a sertés- és a szarvasmarhatenyésztés tanulmányozására. Utána a hőgyészi agrokémiai centrumot látogattuk meg, útba ejtettük a lengyeli mezőgazdasági szakmunkásképző iskolát, majd a teveli termelőszövetkezetben a búzatermesztést — főleg a jugoszláv búzafajtákkal elért eredményeket, termesztésüknél kialakított technológiát — tanulmányoztuk. A következő napon a Paksi Állami Gazdaságba látogattunk, itt a konzervzöldségtermelés, a konzerviparral való kapcsolat volt érdeklődésünk tárgya, utána a dunaszentgyörgyi termelőszövetkezet szőlészetébe mentünk. Véletlenül éppen akkor permeteztek helikopterrel. Pénteken a fajszi Kék Duna Tsz-ben és a kalocsai paprikafeldolgozóban a fűszerpaprika termesztését, feldolgozását, a paprikaipari kutatóintézet munkáját tanulmányoztuk.

Elmondhatom, hogy mindenütt lemérhető az az óriási fejlődés, ami kapcsolatunk kezdete óta a megye mezőgazdaságában — nyilvánvaló a Tolna megyeihez hasonló fejlődés következett be az egész országban is — végbement. Ugrásszerűen fejlődött a mezőgazdasági technológia, az üzemszervezés, jól funkcionálnak a termelési rendszerek mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben, több területen megvalósult a komplex gépesítés. Öröm volt látni a bő termést Ígérő búzatáblákat, a gyommentes napraforgó- és kukoricaföldeket, az úthálózatot — az öt év előttihez képest e tekintetben rendkívüli nagy az előrehaladás. A nehéz gépekhez szilárd burkolatú utak kellenek a határban is, ez igen tanulságos számunkra.

De hadd emeljek ki két üzemet a látottak közül: a kocsolai téesz szabadtartásos sertéstenyésztését és a dombóvári Alkotmány Tsz Hollstein-Fríz tehénállományát. Mindkettőnek jellemzője az alacsony beruházásigény és a szintén alacsony élőmunka-ráfordítás, és a magas hozam. A módszert megpróbáljuk mi is bevezetni. Főigazgatónk, Boriszlav Szvircsev elvtárs, aki nagy elfoglaltsága miatt csak csütörtökön jöhetett és csatlakozhatott delegációnkhoz és szombaton már haza kellett utaznia — ekkor már túl voltunk a kocsolai és dombóvári látogatáson — kérte, hogy őt is vigyék el e két helyre. Vendéglátóink természetesen eleget tettek a kérésnek.

Látogatásunk igen eredményes volt, érdemes folytatni és erősíteni, e kapcsolatot.

J. J.

XX. század egyik nagy mm eseménysorozata a szá- Ijíp zad elején zajlott le k

V«®' megyénkben. Az aratósztrájkokról van szó. Igaz, már a XIX. század utolsó évtizedében is több alkalommal robbant ki aratósztrájk. A sztrájkolok — a munka megtagadása mellett — letaposták a gabonát, másutt felgyújtották a kaszára érett árpát, búzát, vagy éppen levágták a félig érett gabonát. De ezek a sztrájkok mégsem voltak olyan veszélyesek a fennálló társadalmi rendre, mint századunk mozgalmai. A XX. században az aratósztrájk a monarchia válságával, a munkásmozgalom fellendülésével és a kormányzati válsággal egyidejűleg jelentkezett, s ezért hatása a politikai és a gazdasági életre hatványozottan jelentkezett.

1905. június 24-én a Tolna megyei „Közérdek” Aratósztrájk címmel egyetlen mondatos hírt közölt: „A megy- gyessági és muthpusztai aratók, mintegy 200-an az aratási szerződés megszegésével, sztrájkolnak”. Ezzel kezdődött a sztrájk, amelynek halálos áldozata is volt.

Az események gyorsan peregtek. A Tolnavármegye című lap 1905. július 2-án „Véres aratás” címmel több oldalas terjedelemben számolt be az eseményekről. A többi között arról tudósít, hogy már 1700 katona és nagyszámú csendőrség van elhelyezve Tolna megyének dombóvári, tamási és simon- tornyai járásában.

Az aratók azt követelték, hogy az addigi 1/11-ed rész helyett az 1 8-ad részt kapják meg. A nagybirtokosok és nagybérlők határozottan visz- szautasították a követelést. Ha figyelembe vesszük, hogy a századfordulón egy hold 6—8 mázsa gabonát termett, akkor a követelés mértéke: az eddigi mintegy 72 kg helyett körülbelül 1 mázsa gabonát követeltek egy hold le- aratásáért. Ezt a mintegy 30 kg-nyi gabonát tagadták meg az aratóktól a nagybirtokosok.

Hogyan zajlott le a sztrájk?

Medgyes, Muth és Ságh pusztákon alkalmazott nagy- kónyi aratók megtagadták a takarmányneműek levágását, a 11-ed helyett 1/8-adot követeltek. S mert a követelést nem teljesítették, kitört a sztrájk. Szévald Mór főszolgabíró 200 sztrájkolót 20-20 napi elzárásra és 100-100 korona pénzbüntetésre, a sztrájkolok vezetőit pedig 40 napi elzárásra és 40Q korona pénz- büntetésre ítélte. A nagybirtokosok és nagybérlők Mezőhegyesről sztrájktörőket

akartak munkába állítani (június 28-án meg is érkeztek a megyébe). A sztrájkolok azonban elűzték őket. Szinte minden községben — engedély nélkül — népgyűlést tartottak, s utána szervezetten végigvonultak a gabonatáblákon.

Az alispán Pécsről kért segítséget. A katonákat riadóval toborozták össze, a Ferenc József laktanya udvarán gyülekeztek és vonattal Dombóvárra mentek. Itt találkoztak 42 szakcsi aratóval, akik a munkát abbahagyták és botokkal felfegyverkezve Dombóvárra vonultak. A katonák „lefegyverezték” őket. A járási főszolgabíró 30-30 napi elzárást és 100-100 korona pénzbüntetést szabott ki a sztrájkolókra büntetésül. A pécsi katonaság megerősítésére időközben Budapestről is érkezett egy kisebb egység a megyébe.

Idézzünk néhány részletet a Tolnavármegye című lap egykori tudósításából:

„Martincára és Csehi pusztára egy-egy század katonaság vezényeltetett és a csendőrség 39 főre emeltetett. 27- én Tóti pusztára, tekintettel Ozorára is, egy század honvéd küldetett. 28-án egy törzstiszt vezetése alatt 4 század gyalogság indíttatott Budapestről Tamási állomásra, Döbrente pusztára pedig egy század lovasság. 29-én a reggeli vonattal Budapestről 920 kisegítő aratómunkás érkezett a gazdaságokban való szétosztás végett. Ezek és a közbiztonság védelmére

újabb 4 század katonaság és 2 század lovasság érkezett. Ezen felül a megye területére még 750 és ismét 160 tartalékmunkás indíttatott.

Torvai, nyírni és somi sztrájkolok, mintegy 140-en Simonmajorban 50 főnyi aratót a munka abbanhagyására kényszerítettek. A szolgabíró utánuk ment 7 csendőrrel. Az egyik csoport munkás a letartóztatásnak ellenszegült, amikor is Szirb és öncz csendőrök szuronyukat használták és Döme József torvai arató életveszélyesen megsebesült és sebébe bele is halt; Bajmusz Lajos pedig súlyosan megsebesült. 56 egyén letartóztatott. A sebesültek Simonmajorban vétettek ápolás alá ...

Amitől minden oldalon rettegtek, hogy t. i. véres kimenetele lesz a sztrájknak, immár valóra vált. Az első vér kifreccsent. A Löwensohn Gáspár bérletét képező Alsó- Medgyes pusztán történt az első összeütközés az aratók és a csendőrök között. Mintegy 150 Szemcse-pusztai cseléd, pusztáról pusztára járt izgatni és rombolni. Medgye- sen felszólította őket Markos csendőrőrmester a szétosztásra, de ők a leghatározottabban ellenszegültek, erre az őrmester lőtt és Hajdics Mihályt a lövés kezefején, egy másik munkást pedig a szúrás bal karján találta. A seb veszélyes.”

Ugyancsak Medgyespusz- tán volt egy másik összecsapás is. Erről a lap ezt írta:

„Medgyes pusztán 26-án két csendőr áll ellen mintegy 400 főnyi tömegnek, mely a szomszéd pusztákból verődött össze, jóféle husángokkal fegyverkezve. Ezek a csendőröket megtámadták, kik kénytelenek (!) voltak fegyvereiket használni és több embert megsebesítettek. Két lövést tettek és több szúrást ejtettek. Éppen a legválságosabb pillanatban érkezett oda egy 4 csendőrből álló járőr. Erre azután a tömeg hanyat-homlok futott szét.”

A sztrájk hevessége július első hetében alábbhagyott, s a Közérdek július 8-i számában arról számolhatott be, hogy a sztrájkolok a legtöbb helyen megkapták a 11-ed helyett a 10-edet. „így a tegnapi nap folyamán Szemcse, Gonozd, Eledény, Ságh, For- nád, Fürgéd, Keszi, Gubarc, Remete, Kistava, Barnahát és Muth pusztákon, továbbá Paári, Ozora, Pincehely, Gyönk, Magyarkeszi, Magyarkér, Szakály és Kánya községbeli aratók valameny- nyien, a Tamási, Nagykónyi és Koppányszántó községbeli aratóknak pedig egy része a munkaadókkal történt megegyezés után munkába állott.”

Július közepére a sztrájk megszűnt.

A sztrájkolok ellen folyamatos eljárást indítottak a járási főszolgabírók és a bíróságok. A sztrájkolok utolsó csoportja 1906. február 27—28-án állt a szekszárdi törvényszék előtt. Ekkor nyolcvan személyt ítéltek el.

Sokan és sokat vitatták, mit kellene tenni, hogy az aratósztrájk ne ismétlődjön meg. Az aratók véleménye szerint tisztességesebb bér, emberibb körülmények biztosítása az elszállásolásnál hosszabb időre megoldhatná a gondokat. A nagybirtokosok és nagybérlők törvény- módosítást, szigorúbb eljárást követeltek. A Tolna megyei birtokosoknak Paur Ödön a Veszprém megyei Gazdasági Egyesület titkára hozakodott elő 10 pontos tervével. Mit javasolt? Törvénymódosítást az érdekvédelem fokozására; megállapítani a bérminimumot, amiért köteles az arató dolgozni; egységes időt biztosítani a cselédszerződtetésre; szigorítani kellene az időközbeni elbocsátások és a helyelhagyások büntetését — és lehetne sorolni tovább.

A sztrájk 1906. júniusában újból kirobbant.

K. BALOG JÁNOS