Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-16 / 166. szám

1978. július 16.

^PÚJSÁG 7

Magyarországon az átlagpolgár évi hat részletben veszi ki az éves szabadságát, átlagban három napokat maradunk ki a munkából. Mit lehet három nap alatt tenni? Fel lehet ásni a kertet, felállítani a kerítést, meg lehet varrni néhány ruhadarabot, elvégezhető a nagytakarítás.

De pihenni — bizony nem sokat lehet három nap alatt. Egy egész évi munka után regenerálódni végképp nem.

Pedig szükségünk van rá. Csakhogy az elvégzendő ház körüli munka kiáltóbban követeli szabad időnket, mint saját épségünk, egészségünk...

Tizenegy, munkával töltött hónap után a tizenkettedikben pihenni kéne. Kellemesen, tartalmasán eltölteni, hogy azután ismét neki állhassunk a következő tizenegynek.

De hát nem tesszük. Legtöbbünknek a vasárnapokkal, szabadnapokkal együtt sem jön ki a kerek hónap.

De ha kiiönne is ...

Még szoknunk kell a magunk kímélését.

Jó szokásaink már alakulnak — ha nem is vagyunk még jobbak az átlagnál. Erről tanúskodnak azok a monológok, amelyeket szerte a megyében jegyeztünk fel arról: ki, hogyan élvezi a szabadságot?

Szabó László termelőszövetkezeti tag, a decsi Egyetértésbén dolgozik. Eredeti szakmája bőrdíszműves, jelenleg a tsz-ben a ponyvák, lószerszámok és egyéb ilyen jel'egű eszközök javítását végzi. Harminchét éves.

— Nekem huszonkét nap szabadságom van egy esztendőben. Általában három részletben veszem ki. Minden évben haza utazom a szüléimhez Tokodra, legalább egy hétre. Aztán részt veszek a tsz-szervezte kirándulásokon. Az idén is voltam a csehszlovákiai, lengyelországi társasutazáson. A harmadik részét általában munkára fordítom. Vagy a magunk dolgát végzem — például az idén a házunkat tatarozzuk —, vagy segítek a rokonoknak, barátoknak.

— Ha Tokodon vagyok, akkor ott az idő főleg rokonok. régi barátok meglátogatásával megy el. Egy-két pinceszer, halászlé, beszélgetés, aztán már készülődhet hazafelé az ember. Ha itthon maradok, akkor ahogy mondtam, munkával telik el az idő.

— A szabadság persze, hogy a pihenésre, kikapcsolódásra van. De így elaprózva szerintem nem szolgálja azt a célt. Én úgy képzelem, hogy egyben kiveszi az ember az egészet és elutazik valahova. Itthon hagy minden gondot, bajt, kimerültséget, és az alatt a két vagy három hét alatt éli a világát, a legkedvesebb hobbijai szerint. Csák ehhez pénz is kell, meg viszonylag nyugodt, kiegyensúlyozott helyzet. Most például, ha én elmehetnék valahova, akármilyen szép vagy különleges helyre, nem tudnék zavartalanul nyaralni. Mindig az járna az eszemben, hogy otthon a ház, elkezdve a tatarozás, én meg itt költőm a pénzt, meg töltöm az időt. Szóval az így nem jó.

— A feleségemmel úgy határoztunk, hogy az idén rendbe tesszük a dolgainkat, és a jövő évtől kezdve mindig legalább két hétre elmegyünk valahova. Két hét legalább kell egy huzamban, hogy az ember a pihenésbe is belejöjjön. Egyébként én a három hét szabadságot, így. a szabad szombatok mellett elegendőnek tartom.

Szabó László huszonhét éves népművelő a bonyhádi járási művelődési ház módszertani előadója.

— Idén több részletben töltöm el a szabadságomat. Nagyobbik felét nyáron, egy részét pedig télen veszem ki. Tagja vagyok a váraljai népi együttes zenekarának, valamint indulok a „Megfújom a furulyámat” népdaléneklési versenyen, és a szabadságom egy részét a felkészülésre és a szereplések idejére kell tartalékolnom. A szabadságom nyári részét főleg hobbijaim zavartalan gyakorlásával szeretném tölteni. Például több ezer színes diám van, amit végre szeretnék rendszerezni. Konkrét tervünk még nincs, de pár napot szeretnénk a feleségemmel a Balaton mellett tölteni. Télen pedig valahol a Mátrában, szintén a feleségemmel, kettesben .szeretnénk pihenni. Az elmúlt években a szabadságaim nagy részét utazással töltöttem. Lengyelországban, az NDK-ban jártam, tavaly pedig egyik barátommal az országot jártuk be. költő ismerőseinket kerestük fel. Habár az idei programból az utazás kimaradt, következő években feltétlenül pótolni akarom.

— Munkahelyemen a nyári szabadságot tudom köny- nyebben megoldani. A nyár a népművelésben a holt szezon, egyébként előre kell dolgoznom, mert a módszertan területén egyedül vagyok.

— Sajnos, az előre eltervezett programjaim nem teljesen valósulnak meg. Többnyire időzavarba kerülök, s elhalasztóm a tennivalókat. Az évi tizenöt nap kevés arra, hogy mindenre teljen idő. Nagyon örülnék, ha legalább egy- hónap állna évenként a rendelkezésemre, mert akkor jutna idő arra is. hogy az ember pihenjen, regenerálódjon, és elvégezze mindazt, amit egyébként szabadidejében nem tud.

Takács Sándor huszonhat éves -kurdi férfifodrász:

— Sajnos csak tizenöt nap szabadságom van. Itt, Kur- don csak én vagyok férfi- fodrász, úgy hogy egy hétnél tovább nem mehetek el. Helyettesem nincs, a szabadságot úgy oldom meg, hogy jó előre elterjesztem a faluban, hogy mikor megyek szabadságra.

— Általában elmegyünk a feleségemmel egy hétre üdülni. Tavaly a Balatonon voltunk, az idén a KIOSZ- tól kaptam üdülőbeutalót. A szabadságom többi része sokszor elforgácsolódik. Dombóvárról járok Kurdra dolgozni, de a szüleim itt laknák. Segítek nekik permetezni a szőlőben, meg egyéb munka is akad a ház körül, ez mindig elvisz néhány napot. Kevésnek tartom a szabadságot. Azt szoktam mondani — persze, csak viccből —, hogy annyit kellene dolgozni, amennyi szabadságunk van, és szabadságon addig lenni, mint most dolgozunk ... Talán azért harminc nap elég lenne. Akkor jutna a szőlőre is, a kertre is, és nyaralásra is. Egy jó erős hónap kellene, hogy mindenhova odaérjek, ahova szeretnék. Sok mindent szeretnék látni, de egyelőre kevés helyre jutottam el. Persze, az is igaz, hogy ezt a kevés szabadságot se mindig úgy használom ki. ahogy szeretném, de hát van még időm.

— Hetvenegyben kezdtem dolgozni, utána jött a katonaság és 1974 óta dolgozom újra. Helyettesem itt soha sem lesz, de véleményem szerint, ha egy-egy hétre ki tudom venni és okosan eltölteni a szabadságomat, akkor azért beleférne az is, amiért a szabadságot adják. Mert így, nem mindig használhatom pihenésre, nyaralásra.

Loch Margit, a Bonyhádi Ruházati Ktsz nagymányoki kirendeltségében dolgozik, betanított munkás, huszonhárom éves.

— A nyolc éves munkaviszony után tizennégy nap az évi szabadságom, ez bizony nem túl sok. Idáig két- három naponként, szétaprózva szoktam kivenni. idén márciusban üdültem először két hétig egyfolytában.

— Nem szeretem a kánikulát, inkább tavasszal vagy ősszel megyek szabadságra, így könnyebben is tudom egyeztetni a szabadságot a munkatársaimmal, mert ha

valamelyikünk hiányzik, a másiknak helyettesíteni kell a munkában. Aztán visszaadjuk egymásnak a kölcsönt.

— Szerintem a szabadság elsődleges célja a pihenés, de ez nem jelent egyet az alvással. A szabadságom alatt Bajára szoktam utazni, moziba, bálba járok, olvasok, kézimunkázok vagy varrók.

Horváth Mihály fogatos. a decsi Egyetértés Tsz-ben, harminchárom éves.

— Húsz nap szabadságom van egy évben. Ezt hat-hét részletben szoktam kivenni. A tsz építőbrigádjában dolgozom, ilyenkor a társaim közül helyettesít valaki, olyan, aki ért a lovakhoz.

— Főleg rokonlátogatásra megyek a szabadság ideje alatt, Szeremlére, a bátyá- mékhoz. Elbeszélgetünk, kimegyünk a Dunára fürödni, így töltjük el az időt. Aztán megyek a tsz kirándulásaira is. Ha nem megyek sehova, akkor otthon dolgozom, meg elmegyek a családtagokhoz, a barátoknak segíteni. Most is van a családban építkező. Egy jó pár nap kell a télre is a disznóölésekre.

— A szabadság a pihenésre van az igaz, és nem a munkára, de én amennyit abból nem dolgozom, az nekem elég a pihenésre. Pihenés a rokonlátogatás, pihenés a kirándulás, és az a disznóölés is. Nekem elég a húsz nap bőven. Azt úgy tudom eltölteni, ahogy nekem megfelel. Meg vagyok elégedve ezzel a helyzettel.

Faragó Ferencné huszonnyolc éves eladónő, a szekszárdi Korzó áruházban:

— Két fiam van, hét- és négyévesek. Kiskoruk óta közösségbe járnak, a nagyobbik már iskolás, a kisebb bölcsődébe járt, hol az egyik, hol a másik betegedett meg. A gyermekápolásra járó táppénz hamar elfogyott és akkor a szabadságomat kezdtem el kivenni. így néhány naponként vettem ki az egészet, éveken keresztül. A férjem akkor került sorra, ha az én szabadságom már elfogyott... Aztán a bölcsődei, óvodai szünetek ... Idén lesz az első alkalom, hogy valamennyien együtt leszünk tíz napig.

— Az NDK-ba készülünk. Ott él a húgom, Freiberg- beh, meglátogatjuk. A gyerekek is nagyon várják az utat, bár vonattal megyünk, ami elég fárasztó lesz. Van kinn egy négyéves unokatestvérük, nagyon szeretnének találkozni vele. Nem tudom, milyen programunk lesz, teljesen a húgomra bízzuk magunkat.

— összesen huszonkét nap szabadságom van, de tíznél többet nem tudtam már kivenni. A többi elment az idén is naponként...

Pusztai József, huszonhét éves kőműves szakmunkás, Szekszárdon, a Szakály Testvérek Építőipari Szövetkezetben dolgozik.

— Kilenc éve vagyok szakmunkás, így az alapszabadságommal együtt tizenöt nap az évi szabadságom. Pár napot már kivettem az idén, kisebb munkákra, de nagy részét az őszre tartalékolom. Idén nősülök. Szeptemberben lesz az esküvőnk, Miskolctapolcára megyünk egyhetes nászútra.

— Eddig mindig sikerült úgy eltöltenem a szabadságomat, ahogy elterveztem. Amíg az ember fiatal, köny- nyen kipiheni magát. Általában egy hetet pihenéssel szoktam tölteni, egy hetet munkával.

— Brigádban dolgozom, hogyha valamelyőnk szabadságra megy, nem okoz különösebb gondot. A művezető úgy osztja el a munkát, hogy a brigád hiányzó létszámmal is el tudja látni feladatát.

Berta János, a mucsi Egyetértés Termelőszövetkezet harmincéves elnöke:

— Huszonnégy nap szabadságom van, azzal úgy igyekszem gazdálkodni, hogy két részletben vegyem ki. Megbízható, jó szakemberekkel dolgozom együtt, úgyhogy ha kedvem lenne, akár egész hónapra is elmehetnék szabadságra, biztos vagyok benne, hogy akkor is zavartalanul, pontosan menne minden. Ha szabadságon vagyok, az agronómus szokott helyettesíteni, így csak vele kell egyeztetnünk a szabadságot.

— Tavaly családi okokból elaprózódott a szabadságom, de az idén — kivételesen augusztusban — szép nyaralást, háromhetes külföldi utazást tervezünk. Két évvel ezelőtt is két hétig üdültünk a feleségemmel, akkor Észak-Magyarországot jártuk be.

— Közös elhatározásunk, hogy a szabadságok idején lassan megismerkedünk az egész országgal és a környező népek életével is. Szerintem az éves szabadságot nem szabad elaprózni, mert akkor nincs lehetőség egy alaposabb kikapcsolódásra, pihenésre. Sokan csinálják azt, — főleg itt, falun — hogy a különböző idénymunkák, szüret, kukoricatörés, vagy vetés idejére tartalékolják a szabadságukat, aztán fáradtabban jönnek vissza szabadságról, mint amilyenek előtte voltak. Mert keményen végig is dolgozzák.

— A saját szabadságommal elégedett vagyok. Szerintem ez bőven elég ahhoz, hogy utána felfrissülve, kipihenten állhassak újra munkába.

Dr. Áts Kálmán, decsi állatorvos néhány évvel a nyugdíj előtt:

— Az nálunk változó, hogy hány részletben veszem ki a szabadságomat. Mindig a körülményektől függ. Mikor a házat építettük, akkor a munka diktálta, hogy egy hét, három nap. Szóval elaprózódott. Aztán volt már olyan is, hogy egyben kivettem az egészet. Volt úgy. hogy beutalót kaptunk, akkor például kivettem két hetet egyszerre, és a fennmaradót megint egyszerre egy másik alkalommal.,

— Ha szabadságon vagyok, akkor az állatorvos kollégám helyettesít, Ez kölcsönös.

— A szabadságot általában igyekszem pihenésre, kikapcsolódásra használni. Voltunk már külföldön, Magyarországon, különböző helyeken. Igyekszik az ember megismerni olyan tájakat, nevezetességeket, amik hasznára vannak. Ezt úgy értem, hogy az ember gondolatilag átvált egy másfajta világba. Egy szintén emberi, de más gondolatvilágúba, amiből új ismereteket nyerhet, vagy éppen magyarázatot bizonyos dolgokra. Ha itthon vagyok, bezárom a kaput, kiírom, hogy szabadságon vagyok, és a ház körüli munkát végzem.

Az idén is így volt. A kertet rendeztem, és készülődtem arra, hogy az unokáimat fogadjam. Járókát barkácsoltam, kitakarítottam az udvaron a betonpancsolót, meg ilyesmit végeztem. Estére sokszor úgy elfáradtam, hogy olyan érzésem volt, mintha soha se tudnám magamat kipihenni, aztán reggelre olyan fri-sen, kipihenten ébredtem, mintha semmi sem történt volna velem. Nem tudom pontosan megmagyarázni, de nekem ez a fajta munka is felüdülés. És erre való a szabadság. Én igyekeztem is mindig úgy szervezni, hogy az tényleg pihenés legyen. Ebből következik aztán az, hogy másfajta módszereken nem is gondolkoztam. Azon viszont már többször is, hogy kevés. Nekem huszonnégy nap jár, de kevesell em.

Schroth György, a szekszárdi 505-ös számú Ipari SzakSzabadságon — házépítés...

munkásképző Intézet kollégiumának vezetője, negyvenöt éves:

— Nekünk, pedagógusoknak negyvennyolc nap az évi szabadságunk, de ebből 18 nappal rendelkezhet az iskola. Most éppen hat napig ügyeleti szolgálatot látok el a .kollégiumban, és az iskolában is. Ilyenkor minden kihalt, intéznivaló viszont bőven akad.

— A szabadságot aktív, vagy passzív pihenéssel szoktam tölteni, egyszóval kikapcsolódásra fordítom. Szívesen kertészkedek, olvasok és barkácsolok.

— Minden évben elutazunk a családdal valahova. Az utóbbi években Hajdúszoboszlón, Harkányban és Igáiban jártunk, az idén Ausztrián keresztül az NSZK-ba készülünk. Az idei programomban szerepel még az is, hogy a lányomat tanítom a gépkocsivezetésre.

— Kellemesen fáradtam el ebben a tanévben, bárcsak mindig ilyen jó tanévet zárnánk. Valószínűleg az idei nyár végén is vágyódom majd vissza az iskolába. Hiába, egy idő után hiányzik ...

Készítették: Kovács Mária, Virág F. Éva, Czakó Sándor, Tamási János, Komáromi Zoltán.

Szabadságon — vízparti üdülés...

Szabadságon — erdei pihenő ...