Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-16 / 166. szám
mmmm 197 8. július 16. Gépkocsigyártás a Szovjetunióban Atomerőműprogram Az INTER ATOMENERGO — amelynek hét európai KGST-ország és Jugoszlávia a tagja — nagy segítséget nyújt a tagországok atom- energetikai programjának megvalósításához. A tervek szerint 1980-ig összesen 30 ezer, 1990-ig pedig 130—150 ezer megawatt teljesítményű atomerőművet szállít ezeknek a szocialista országoknak. Ebben az együttműködésben különösen jelentős szállító a Szovjetunió, s mellette második legnagyobb partner Csehszlovákia, amely 1980-ig ötmilliárd cseh koronát költ atomtechnikai gépgyártó bázisának jelentős fejlesztésére. Az atomerőművek gyorsító rendszerének kifejlesztésében is közreműködik a szovjet és más szocialista partnerekkel 1990- től ugyanis ilyen típusú atomerőműveket szállít az I n teratomenergo. Uj gyógyszerek A rosszindulatú daganatok gyógyszeres és sugárkezelésénél gyakran lép fel étvágytalanság, hányinger, erőtlenség. E mellékjelenségek elhárítása a komplex kezelés folyamán igen fontos. A PYRIMETIN nevű új bolgár gyógyszer hatására nemcsak a hányinger és az erőtlenség marad el, de megjavul az étvágy és a beteg általános közérzete is. A Pyrime- tin alkalmas az emésztőszervi, a gyomor- és bélcsatorna megbetegedések gyógyítására. Az aszpirinek jó tulajdonságai általánosan ismertek. Ezek erősebb, hatékonyabb fajtája az úi bolgár gyógy szer: az ACETYSAL-DEPOT. Hatóideje ötszörte hosszabb mint az aszpiriné. A betegek jól viselik, nem káros az emésztőrendszerre. Moszkvicsok szerelése egy izsevszki autógyárban A leningrádi Kirov gyár termékei A Szovjetunióban az elmúlt évben 2 087 848 gépkocsit gyártottak. 1980-ra az autók gyártását 2,1—2,2 millióra növelik. A tizedik ötéves tervben teherkocsikból mintegy 230 modell és modifikáció (0,4 tonnásaiktól 40 tonnás kocsikig), személygépkocsikból 60 modifikáció, autóbuszokból 36 modifikáció (a tízszemélyesektől a 110 személyesekig), pótkocsikból és félpótkocsikból 50 típusméret kerül szalagra. Az ágazat ezenkívül még motorkerékpárokat, robogókat, kerékpárokat, elektromos berendezést, csapágyakat, műszereket, háztartási cikkeket, köztük hűtőgépeket is gyárt. Az iparág feladata, hogy állandóan tökéletesítse gyártmányait, növelje megbízhatóságukat, tartósságukat, versenyképességüket. Ezért kerül kibocsátásra a tizedik ötéves tervben több mint 100 korszerűsített kocsimodell. A szovjet autógyártás egyik sajátossága a nagyszériás tömeggyártás. A Liha- csovról elnevezett moszkvai, a gorkiji, a minszki, a belorusz autógyárak a megfelelő osztályú teherkocsik kibocsátásában a világ legnagyobb üzemei közé tartoznak. A másik sajátosság a magas fokú szakosítás, amely a termeléshatékonyság növelésének egyik alapvető tényezője. Minden üzemre egy bizonyos méretű meghatározott kocsitípusokat bíztak, vannak a motorok, a hátsó hidak, a sebességváltók, a kardántengelyek stb. gyártására szakosodott vállalatok. A termelés szakosítása, a gyártmányok fő aggregátjai- nak egységesítése lehetővé teszi az autógyártás növelését. A múlt évben több mint 72 ezer autóbuszt gyártottak. A Lihacsovról elnevezett moszkvai autógyár több mint 204 000 darab. 6—8 tonnás kocsit adott az országnak. A szovjet autógyártásban pontosan nyomon követhető a gépkocsik átlagos terhelőképesség-növekedésének tendenciája. E feladat megoldását a kámai üzemkomplexum 1976-ban beindított szalagjáról lekerülő kocsik is elősegítik. A kámai gyár azonban már tavaly 22 000 teherkocsit adott három mo- dif:kációbao (öszesen 15 mo- diPkáció lesz). Alapul a 8 tonnás, háromtengelyes kocsit vették, amely egy-két Belaz—540-es tehergépkocsi nótkocsival 16—20 tonna rakományt fog szállítani, és bármilyen éghajlati és útviszonyok közepette üzemeltethető lesz. A kámai autógyár első ütemének kapacitása 75 ezer teherautó és 115 000 dízelmotor. Tervezett teljesítménye 150 000 autó és 250 ezer motor. Az ország útjain minden hetedik teherautó KAMAZ márkájú lesz, amikor már teljeskapacitással fog dolgozni a komplexum. A hat üzemből álló kámai komplexumot méltán -nevezik az évszázad építkezésének. (APN) Magyar-jugoszláv együttműködés Bővül a magyar—jugoszláv járműipari kooperáció azzal az új megállapodással, amely szerint a MOGÜRT az idén már ezer Rába tehergépkocsi alvázat szállít a jugoszláv partnereknek. Az előző öt évben 700—800 alvázat vásároltak évente, de a felmérések szerint évi 2500—■ 3000 nehéz Rába tehergépkocsira lenne szükség a jugoszláv gazdaságban. Az alvázakat a Dinarai cég látja el különböző felépítményekkel és pótkocsikkal. A magyar szállítások ellentételeként kapott termékek mintegy 90 százalékát a Rába tehergépkocsik gyártásában használják fel. (MTI — APN) Bútorok nádból — Lengyelország-szerle elterjedtek a nádból készült bútorok, amelyeket nemcsak a kertekben, teraszokon használnak, de sokhelyütt a lakást is díszítik. Négy kiemelt nemzetközi út Az idén előreláthatólag elkészül a KGST-tagországok hosszútávú útügyi együttműködési célprogramja. Ez a távlati terv azt irányozza majd elő, hogy a résztvevő országok 1990-ig lehetőségeiknek megfelelően miképpen fejlesztik azokat az útvonalaikat, amelyek különösen fontos szerepet játszanak már ma is, de különösen a jövőben a KGST-államok közötti közúti forgalom lebonyolításában. Maga a program tulajdonképpen csak elvi alap lesz, amelyre támaszkodva a' továbbiakban a szomszédos KGST-országok kétoldalú megállapodásának keretében egyeztetik és határozzák meg majd a tennivalóikat. Hogy ezek a kétoldalú megállapodások lehetőleg egyöntetű jelleggel készüljenek, kidolgoztak egy „mintamegállapodást” is. amelyet, illetve amelynek egyes részleteit a tagállamok e szerződések megkötésekor tetszésük szerint felhasználják, természetesen minden esetben tiszteletben tartva az illető ország hazai előírásait. Jól halad annak a kifejezetten csak az autópályák tervezésére és építésére vonatkozó szabványnak az előkészítése is, amelyben megkívánják határozni az autópályák tervezésével és építésével kapcsolatos, valamint a biztonságos közlekedést ga- rarttáló feltételeket és előírásokat. Ebben a munkában a témafelelős Magyarországot a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium közúti főosztálya, illetve irányítása alatt az Út-, Vasúttervező Vál'alat, valamint a Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézet képviseli. A célprogram elvileg kimondja, hogy elsősorban azokat az utakat kell fejleszteni, amelyek két tagországot kötnek össze. Minthogy azonban meglehetősen sok ilyen útvonal van, közülük kiemeli azt a négyet, amelynek rekonstrukcióját, il'etve fejlesztését különösen indokoltnak és szükségesnek tartja. Az „A” útvonal Berlint Varsón át köti össze Moszkvával, a „B” Rostocktól Berlinen, Prágán. Budapesten és Bukaresten át halad Constantáig, a „C” Gdansktól indul, és Varsón. Katowicén. Pozsonyon, Budapesten át vezet a bulgáriai Betevgrádig, végül a „D” útvonalon a járművek Moszkva és Szófia között. Kijeven, Kisinyovon és Bukaresten át közlekedhetnek. A négy kiemelt útvonal közül tehát kettő, a „B” és a „C" Magyarországot is átszeli. Az egyik Debrecenen és Ártándon, a másik Szegeden és Nagylakon át hagyja el hazánkat. A célprogram nem írja elő, hogy az egyes országok ezeknek az útvonalaknak saját területükön futó szakaszait milyen szintre fejlesz- szék, de a végső cél mindenesetre az autópályává való kiépítés. Erről azonban a tagországok konkrétan a célprogramon alapuló kétoldalú megállapodásokban intézkednek majd. A szabvány, amely talán már az év végére el is készül, csupán az autópályák tervezését kívánja egységesíteni. Célja annak elősegítése, hogy ezeket az azonos színvonalú utakat az egyes országok lehetőleg azonos jellemzőkkel építsék ki. Pontos elem az egységesítésen belül az úgynevezett tervezési sebességnek, vagyis annak a meghatározása, hogy az utakat hol, milyen sebességű közlekedés biztonságos lebonyolítására kell alkalmassá tenni. Ezt a tervezési sebességet például sík vidéken óránként 140, dombvidéken 120, hegyekben pedig 100, sőt helyenként 80 kilométerben kívánják meghatározni. Természetesen annak tudatában, hogy a közlekedési szabályok mindenütt csak ezeknél kisebb sebességet engedélyeznek majd. Ezek a szabványok egyébként megegyeznek a magyarországi gyakorlattal, s az e tárgyban jelenleg még csak előkészítés alatt álló magyar előírásokkal. Igaz, az utóbbiak bizonyos vonatkozásokban még szigorúbbak is. Hasonlóképpen nagyrészt megegyezik a legtöbb résztvevő ország szabványával annak az előírása is, hogy az autópályák mellé milyen kiszolgáló létesítményeket kell építeni. Minden részletkérdés pontos szabályozására az egységesítés természetesen nem terjed ki. így például több vonatkozásban csak alsó és felső határokat szab meg, azt pedig, hogy milyen legyen a burkolat, még a négy kiemelt útvonal esetében is kizárólagos joggal döntik el azok az országok, amelyeknek területén az illető útszakaszok áthaladnak.
