Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-16 / 166. szám
© KÉPÚJSÁG 1978. július 16. Íi|iJ héten Tamásiban tar- SjÉp tottak egy olyan taff nácskozást, mely egy ■íj eddig, ha nem is elhanyagolt, de mindenesetre nem favorizált ágazat dinamikusabb fejlődésének megindítója lehet. Az erdő- gazdálkodás korszerűsítéséről volt szó. A lehetőség, amely ezt a folyamatot meggyorsíthatja, egy gazdasági társulás. Tamási körzetében tizenegyezer hektár erdő van, közel ötven környékbeli szövetkezetnek van kisebb-nagyobb erdőterülete. Ezek egy részénél a fejlesztés, a korszerű erdőgazdálkodás megvalósításának akadálya éppen a kisebb terület volt. Másrészt problémás volt az értékesítés, hiszen viszonylag kis mennyiséggel jelentkezve a piacon mindig a nagyobb tételeket forgalmazók igényeihez kellett igazodniuk. Az egyszerű társaságba belépő szerződő felek célja a szövetkezeti erdőgazdálkodás, fa- feldolgozás és hasznosítás fejlesztése, tevékenységük összehangolása. A társaság munkájának irányítója és képviselője a Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaság Tamási székhely- lyel. Az együttműködés tartalmára vonatkozóan a főbb szempontokat vitatták meg a tanácskozáson a szerződő szövetkezetek és a gyulaji gazdaság. Eszerint a gazdasági társaságban részt vevő felek célul tűzik ki: A termelés hatékonyságának növelése érdekében a ■tudomány legújabb eredményeinek megfelelő technológiák, gyakorlati tapasztalatok terjesztését, hogy minden társult tag szakterületének jó ismerője legyen. Az anyagi erők összpontosítása révén csökkenteni kell mind a termelés, mind a forgalmazás területén lekötött eszközök értékét, hogy a társult tagok kisebb termelési és forgalmazási készlettel dolgozhassanak. A belföldi szükségletek és igények kielégítése mellett törekedni kell az exporttevékenység -mennyiség és -választék bővítésére, a mindenkori piaci lehetőségek figyelembevételével. Az export fokozása érdekében együttműködnek és keresik a feldolgozásban történő értékesítés lehetőségeit. A Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaság vállalja, hogy a gazdálkodása során eddig elért termelési és technológiai eredményeit térítés- mentesen a társult tagoknak átadja és a tagokat szaktanáccsal segíti. Szolgáltatásként szakmai tanácsot ad a vegyszerezési technológia bevezetéséhez. A fakitermelő . munkások szakmai gyakorlási lehetőségét biztosítja. A fakitermelésnél a magasabb értéket adó választékolásnál szakmai segítséget nyújt. Piaci információit átadja. A nagyüzemi erdőgazdálkodás kialakítása érdekében önkéntes, szükség szerinti erdőcserét, a birtokpolitikai rendezést vállalja. (Az erdőgazdaság és a szomszédos téeszek vonatkozásában lenne ez ésszerű, hiszen sok esetben átjárva egymás területén lehetséges csak a saját erdő megközelítése.) Az erdészetek által fenntartott rakodóhelyeket szükség és eseti lehetőség szerint rendelkezésre bocsátja a szövetkezeteknek. Ezen belül az erdő- és vadgazdaság a tagok részére biztosítja a csemeteellátást. A gazdaság vállalja a motorfűrészek javítását, szervizelését azokban a típusokban, melyeket jelenleg használ. Biztosítja minden öt centiméter átmérő feletti faanyag optimális hasznosítását — fafajra való tekintet nélkül. Segíti a tagokat gépekkel a mezőgazdasági munkák torlódása esetén. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtásához, . illetve a szervezési munkák elvégzéséhez a gazdaság egy függetlenített szakembert kíván foglalkoztatni. A társult tagok részéről a feladat, hogy átadják a saját kitermelésből származó, saját szükségletüket meghaladó öt centiméternél nagyobb átmérőjű faanyagukat, szabad fuvareszközt és munkagépet, szabad munkaerőt, esetleges szezonális foglalkoztatásra. A szerződő felek vállalják, hogy a faanyag optimális hasznosítása érdekében fakészleteik szükség szerinti kicserésélétől nem zárkóznak el. A szerződéstervezetben külön szakasz foglalkozik a szolgáltatások, az értékesítés elszámolásával. A gazdasági társaságnak tagja lehet az a termelőszövetkezet, állami gazdaság, amely a társasági szerződés szabályait magára nézve kötelezőnek elismeri és évente legalább ötven köbméter, saját kitermeléséből származó faanyag átadását vállalja. A tagság a résztvevők jogi önállóságát nem korlátozza. A szervezet legfőbb szerve a társult tagok küldötteiből álló igazgatótanács, ennek hatáskörébe tartozik a társulási szerződés megállapítása, módosítása, az átvételi árak kialakítása, a társult tagok vagyoni hozzájárulásának meghatározása, az új tagok felvétele. Természetesen a társulást megelőző időszakban is volt a gazdaság és számos szövetkezet között termelési kapcsolat. A termelési színvonal emelését célzó társaságban 35—40 szövetkezet együttműködésére számítanak. Fakitermelés a gazdaság erdészetében Hegyi Ferenc A környezetvédelem az egész világot átfogó nagy ügy, ugyanakkor mindannyiunk hétköznapi problémája, hogy ka- punk-e tiszta levegőt, jó ízű halat? Elszállítják-e a szemetet a házunk elől, avagy éppen mi magunk hol dobjuk el a jégkrém, a rágógumi vagy éppen a kiürült permetesdobozokat. Milyen Szekszárd környezetvédelmi helyzete — tettük fel a kérdést Hegyi Ferencnek, a városi népfrontbizottság város- fejlesztési munkabizottsága vezetőjének. A bizottság éves munkaterv alapján dolgozik, egyik legutóbbi ülésükön tárgyalták meg a témát Hegyi Ferenc előterjesztése alapján. — Talán kezdjük a levegő- tisztasággal. E téren különösebb probléma nincsen, a továbblépés lehetőségeit kidolgozzuk, tart a megvalósítás. A központi fűtőmű bővítése szerintem további javulást fog eredményezni, hiszen csökken majd a városban a fa-, szén- és olajtüzelés. Fertőző góc még a városi fürdő kéménye, igaz, már régóta nem pöfékel, de nem is fog, mert a tervek szerint rákapcsolják a távfűtőrendszerre. Rontja a levegő tisztaságát a gépkocsiforgalom, elsősorban a por felkavarásával. Ezt megoldani nehezebb kérdés, mert a forgalom napról napra nő. Az egyik eszköz az utak rendszeres karbantartása és locsolása, de végleges megoldás az lesz. ha az átmenő forgalmat kivisszük a városból. Az első csírái már ennek is megvannak. Tudjuk, hogy felüljáró épül a Damjanich utca végén. — Valahol azt olvastam, hogy Budapest belvárosában egy hatéves gyerek magasságáig már veszélyes a levegő szénmo- noxid tartalma. — Mi még nem tartunk itt, szerencsére. Ehhez hozzá kell tenni, hogy van a városnak egy nagyon jó adottsága, nevezetesen a fekvése. Bárki tapasztalhatja a hajnali, reggeli órákban főként a Séd patak partján, hogy milyen tiszta, üde a levegő. Olyan a széljárás, ami a patakvölgynek és viszonylag meredek lejtőknek köszönhető, hogy reggelenként valósággal kisöpri a várost a légmozgás. Ez természetes folyamat, amire vigyázni kell, hogy a beépítés ne rontsa, ne tegye lehetetlenné a légöblítést. Ha erre vigyázunk és a forgalomelterelés megvalósul, hosszú távon sem lesz problémánk a levegő tisztaságával. Másik fontos környezetvédelmi kérdés, Szekszárdon is, a felszín alatti és feletti vizek védelme. A felszín alatti vizeink is közel vannak a talajszinthez, nincs rajtuk elzáró, védő réteg és erre a régióra épült a város vízellátása. Nagyon kell hát vigyáznunk. Talán a legnagyobb probléma, bár közvetlen veszélyt nem jelent, hogy Bogyiszlói úti, északi ipartelepen nincs szennyvízcsatorna. Zárt tartályokban tárolják a szennyvizet. Talán még az idén, de a jövő év elején biztosan megépítik a gerincvezetéket és rákapcsolják az ipartelepet is a hálózatra. A kúttelep és egyáltalán az ivóvizünk védelme érdekében földbe süllyesztett olajtartály elhelyezését nem engedélyezi a város. Ügy tűnik a vízvédelemben is stabilizálódik a helyzet, sőt javulás várható. — Mi a helyzet a mezőgazdasági szennyezéssel? — Ügy vélem, el kell oszlatni egy tévhitet. Gyakran hallani a kemizálás veszélyeiről. Hangsúlyozni szeretném, hogy sem a műtrágyák, sem pedig a növényvédő szerek, ha kellő mennyiségben és szakszerűen kerülnek kihelyezésre, nem veszélyeztetik sem a felszín alatti sem pedig a felszíni vizek egészségét. A növényzet a megfelelő mennyiséget képes feldolgozni. Szakemberek már minden gazdaságban vannak, legfeljebb a szakszerűtlen tárolás okoz néha problémát. A növényvédő szerek és a műtrágya használatát a növényvédő állomások hazánkban szigorúan ellenőrzik. Nagy problémánk a Sió szennyezettsége, de ennek mi csak szenvedő alanyai vagyunk, már a beömlés előtti szakaszon szennyeződik a vize. Mi legfeljebb csak ráteszünk egy lapáttal. Szerencsére már kezd tért hódítani a nagy térségi vízgazdálkodási szemlélet, ez vízgyűjtő területek szerinti gazdálkodást jelent. Ebből a szemléletből adódóan talán találunk megoldást. Szennyezik még vizeinket az állattartó telepek. Nem megoldott a híg trágya szakszerű kezelése. Még ez év végéig az Országos Vízügyi Hivatal megoldási ajánlást ad ki. Persze azt tudni kell, hogy több millió forintnyi beruházási igényről van szó. Ehhez támogatást is kapnak a gazdaságok, amit pályázat útján lehet elnyerni, tehát megindult a védelmi folyamat. Az egész megyében megtörtént a háztartási hulladékok elhelyezésének a felmérése. A területkijelölések most folynak. Az már további kérdés, hogy aztán mi legyen a szeméttel? Ennek a megoldása csak a következő Ötéves tervben kerül napirendre. Vannak ezenkívül nehézfémeket tartalmazó ipari iszapok is. E kérdésben valószínűleg összefog három megye és létrehozunk egy közös tárolóbázist. Szükséges bővíteni a szennyvíztisztító telepet. A húskombinát is nagy mennyiségű szennyvizet fog „termelni”. Több tárgyalás után eljutottunk odáig, hogy a szennyvíz-iszapot komposztálni fogják és a mezőgazdaság számára is felhasználható módon szemcsés állapotban kerül feldolgozásra. Ez a megoldás plusz 180 millió forint beruházást igényel, de meg kell valósítani. Ugyanígy a mezőgazdaság számára felhasználható formában lehetne és kellene hasznosítani a kommunális szennyvíziszapot is. Egyébként víz dolgában a város dicséretre méltóan sokat tett a sötétvölgyi tó megépítésével. A Csörgető rendbe tétele most folyik. A többi már rajtunk is múlik. Annak idején a falumban minden szombaton felsöpörték a járdát. Ma ennek már kevés hagyománya van a városokban, így Szekszárdon is. Sok a szemét az utcákon, amit a lakosság szór el. Ugyanígy szemléleti kérdés a zajártalom is, a hangos rádió, magnó és a lakótelepeken bőgetett kismotor is. A szemléletformálás területén még sok a tennivalónk. A megyeszékhely, Szek_ szárd, a török uralom alóli felszabadulása után viszonylag gyors fejlődésnek indult, majd számos közgazdasági ok közrejátszásával ez a folyamat lelassult. Nem lett gazdasági központja a környéknek, csupán annak köszönhette az átlagosnál jelentősebb szerepét hogy itt működött a megyei adminisztráció. A századfordulón gyakran fogalmazták meg azt a szomorú igazságot, hogy a megyeszékhelyre csak három ügyben lehet, illetve kell menni: Szek- szárdra megy az az ember, akinek a vármegyénél kell elintéznie hivatalos ügyeit; ide utazott az is, aki beteg volt, mert Szekszárdon működött a (negye egyetlen kórháza, s végül a megye- székhelyre ment, akit a törvény rövidebb-hosszabb börtönbüntetésre ítélt, ugyanis itt volt a megyei börtön. Más ügyben az emberek nemigen jártak Szekszárdra, mert például munkát nemigen kaphattak. A város képviselőtestülete és a nagyobb szőlőterülettel rendelkezők mindent megtettek, hogy a városba ne települjön számottevő ipar, mert ez megfosztaná őket az olcsó napszámosoktól. VÁROSI TAKARÉK Nos, ebben az álmos városban a századforduló után — a kiegyezést követő grun- dolási láz utóhatásaként — megszületett a NAGY gondolat: ahhoz, hogy a város fejlődjön, az emberek boldoguljanak nem kell mást tenni, mint meg kell alapítani a Szekszárd R. T. Város Takarékpénztárát. Ez a takarékpénztár összegyűjte- né a kisemberek pénzét, gyümölcsözően kamatoztatná a tőkét, s így jól járna a betétes, jól járna a város, — szóval mindenki csak hasznot húzhat belőle. Annak rendje és módja szerint a polgármesteri hivatal és más illetékesek igen nagy számban szét is küldték a leendő takarékpénztár alapszabályzatának tervezetét. Ehhez a tervezethez szólt hozzá a Közérdek 1909. július 10-i száma. A csaknem másfél újságoldalnyi terjedelmű írás érdekes helyzetképet fest a megye- székhely gazdasági helyzetéről is. Ezért idézünk ebből az írásból. A cikk szerzője leszögezi, hogy elvileg nem ellenzj az intézet megalapítását, de ... ... de bőségesen elegendőnek tartja azokat a pénzin. tézeteket, amelyek már eddig is működnek a megye- székhelyen. Ezek az intézetek is kihelyezési zavarokkal küszködnek. Nagy a banki pénzkínálat, és kevés a kereslet. Minimális a beruházás. Ügy tűnik, sok a pénz, felesleges újabb összegek összegyűjtése. A szerző amiatt is az új bank ellen szólt, mert véleménye szerint bőségesen elég lehetőség volt addig is a sikkasztásra, miért kellene új lehetőségeket teremteni... (Akkoriban lepleződött le egy 130 000 koronás sikkasztás a Szekszárdon működő bankban). Szót emel a szerző az ellen is, hogy rendkívül fel- duzzasztanák e banknak a vezetőségét. Ezt írja: „Szólni kell még a szervezetről. Hát biz ez a lehető legkomplikáltabb. A takarék- pénztár ügyeit intézik: a városi képviselőtestület, a választmány, az elnök, az igazgató, az igazgatóság, a felügyelőbizottság, napibizto. sok, tisztikar.” A szerző végül így zárja ironikus hozzászólását: „Az ilyen intézményt az előbb jelzett tényezőkön felül csak a polgárság, összlakosság egyértelme, összetartása, sőt áldozatkészsége tarthatná fenn, erre pedig itt semmi kilátás, így e halva született szép eszmét temessük el többi halott testvérei mellé.” FŐÚRI ESKÜVŐ A sokak kedélyét felborzoló téma mellett mit tartott érdemesnek megörökíteni a Közérdek 1909. július 10-i száma? Terjedelmes hírt közöl egy főúri esküvőről. Idézzük a híradás első néhány mondatát: „Eörményesi és karánse- besi dr. Fiáth Tibor báró, Fiáth Pál báró és neje pribér- di, vuchini és dunaszekcsői Jankovich Bésán Ilda fia, f. hó 1-én tartotta esküvőjét Budapesten Sizzo de Noris Mária Konstance grófnővel, Sizzo de Noris Kristóf gróf cs(ászári) és kir(ályi) kamarás, szolgálaton kívüli főhadnagy, a máltai lovagrend díszlovagja, a tiroli tartományi urak és rendek tagja és neje, semsei Semsey Sibille csillagkeresztes hölgy leányával”. Nem tudom, az olvasók közül első olvasásra hányán tudják végül is, ki kivel kötött házasságot. Ó, címkórság ... A hírben arról is olvashatunk, hogy az ifjú pár a Puszta-Apáti birtokra utazott, ahol a cselédség ünnepi ruhában felsorakozva várta őket... Arról is hírt ad a Közérdek 1909. július 10-i száma* hogy Apponyi Géza gróf főispán elnöklésével a börtönvizsgáló bizottság július 7-én megvizsgálta a szekszárdi börtönöket, amelyeket teljesen rendben lévőknek talált. A bizottságot a vizsgálat során Fischer Imre kir. ügyész és Vattay László fogházfelügyelő kalauzolták. MEGTELT A BÖRTÖN Erre a hétre esik egy másik hír is a szekszárdi fogházról csak néhány évtizeddel későbbről. A Tolnamegyei Újság 1933. július 12-én röpítette szerte az alábbi hírt: „A különféle kommunista szervezkedések leleplezésével kapcsolatosan több mint ötven kommunista agitátort kísértek a pécsi fogházba. A tömeges letartóztatások miatt a fogház megtelt, és az ügyészség elnöke arra kért engedélyt az igazságügyi minisztériumtól, hogy az elítélt kommunisták egy részét kísértethesse át a szekszárdi fogházba, ahol 20 cella üresen áll. — Vasárnap Szekszárdra szállították dr. Hei- mer Ödön orvost, Matecz Jánost és Miskovics Istvánt, a zalai kommunista szervezkedés tagjait, valamint Vigh Pál és Varga János kaposvári kommunistákat.” A Zala megyei kommunisták letartóztatásával szinte egyidejűleg Pakson is letartóztatásokat foganatosított a csendőrség. A csendőrség nyomozóosztály-parancsnoksága 1933. július 14-én jelentést tett az eseményekről. Idézzük a jelentést: „Kalocsán a nyomozás adatai szerint 1 helyi bizottság működött, amelynek ^zekmár községben is volt egy sejtje. A kalocsai őrs 5 egyént átadott, 14-et pedig feljelentett a budapesti kir. ügyészséghez. Kalocsán keresztül a szálak Paksra vezettek, onnan pedig Kiskunszentmiklósra. Pakson egy kommunista bizottság 2 kiépített és 2 csonka sejttel fejtett ki tevékenységet. A paksiak Kalocsáról kapták az ottani szervtől az illegális sajtótermékeket, azonfelül a kunszentmiklósi szervvel is érintkezésben állottak. A paksi őrs 5 főt átadott, 9-et pedig feljelentett a pécsi kir. ügyészséghez.” K. BALOG JÁNOS