Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-16 / 166. szám

1978. július 16. ÍÍÉPÚJSÁG 3 Húsz év óta, százszor... ICet nobizottsng illésé Hz elmaradt „nagy riport” helyett Megint a gyes Helytelen szemlélet — Üres évek? ötvenszeres életmentő — az legyen a címe — javasol­ták. Hajlottam is az elfoga­dására, mert Szigeti Ferenc* né, az ötvenszeres véradójel­vény megszerzésével a nagy tisztelet mellett, bennem is ilyen nagyszerű szavakkal jelölhető ‘érzelmeket keltett. A Dalmand felé robogó gép­kocsiban is „emberfeletti”, „csodálatos”, „nem minden­napi” meg hasonló jelzők jár­tak a fejemben. Aztán elfe­lejtettem a nagy szavakat. A nagyszerű olyan természetes egyszerűséggel tárult elém, hogy az nem tűrte el az ilyes- fajta pátoszt. * — Nem, soha nem talál­koztam olyan személlyel aki­nek az én véremet adták. Olyan sem volt, hogy sürgő­sen, életveszélyes esetben kellett vért adnom — rom­bolta szét első „nagy” kérdé­semet válaszával Mariska néni. —• Valamilyen köszönetét, levelet csak kapott? — pró­bálom előre elképzelt ripor­tom ingadozó főfalait meg­támogatni. — Levelet azt kaptam töb­bet is. Megköszönték, hogy adtam vért, hogy gyógyulás­hoz segítettern őket. — Láthatnék a levelekből egy-kettőt? — Nem, nincsenek meg. — Tovább magyaráz, hogy látja hervadó kedvemet. — Nem tartogatom őket. Minek? Amit tettem, megtettem, jól tettem. A többi nem fontos. Félreteszem utolsó építő­blokkomat is: „Anyám mel­lett, anyámként tisztelem, mert az ön vére által szület­tem újra...” — örült a kitüntetésnek? — pillantok még félszemmel leomlott építményemre, hát­ha egy szöglet még fent ma­rad. — örültem, persze, hogy örültem, de nekem ez már a második ötvenszeres kitün­tetésem — mondja és elne­Előttem ebben nincs semmi csodálatos veti magát, amint látja meg­lepetésemet. — Százszoros véradó ...? — Lehet, hogy nem vagyok pontosan százszoros, mert a kezdeti időkben nem volt minden pontosan jegyezve. De ha nem érdemeltem vol­na ki, biztos nem adják. Megvan kétszer az ötvenes — ismétli még egyszer, kicsit örvendezve azon, hogy ne­kem ez annyira csodálatos. — Bár sose szoktam sem­mivel kérkedni, nem mon­dom, jólesik egy pillanatra megállni és sütkérezni a sok köszöntésben, a tapsban, de a fontos mégiscsak az, hogy meglett ami lett, és jól lett. És fontos az, hogy újra indu­lok, hogy meglegyen az is, amit még meg kell csinálnom és az is jól legyen. * — 1958 június 19-én adtam először vért. Erre a napra nagyon jól emlékezem. A Dorner doktor úr mondta, hogy adjak, mert magas volt a vérnyomásom. Adtam. Az­tán már nemcsak muszáj­ból. Ha volt véradás a falu­ban, akkor ott is, ha kellett, akkor a gazdaságban is, a kórházban is. Szigeti Ferencné a Dal- mandi Állami Gazdaságban dolgozik 1960 óta. A kony­hán kezdte, mint szakács. Ma is ott van, de már mint vezető főszakács, ö a szak. szervezeti bizalmi, tagja a gazdaság pártbizottságának. Sok a közéleti elfoglaltsága. Király János gondnok be­kapcsolódik a beszélgetésbe: — Azt se hagyja ki, hogy a mi Mariskánk főz a lako­dalmakban is. Szinte mind­egyikben. Már volt olyan is, hogy itt a konyhán végzett, akkor ment a lakodalomba, ott egész éjjel dolgozott, az­tán reggel folytatta a gazda­ságban. Három napig egy szemhunyást sem aludt. — Aztán azt se hagyja ki, hogy mint a gazdaság vér­adója is kapott már kitünte­tést és jutalmat. Ezt azért mondom, mert ö úgyse mon. daná. Annyira szerény, vagy talán inkább úgy van vele, hogy neki ez természetes, mármint a véradás. Termé­szetes, mint az, hogy jól dolgozik, és sokat. Sokszor csak bámulok, hogy mennyit elbír ez a falatka asszony. Ez az utóbbi jelző nagyon találó, mert Mariska néni igencsak apró termetű, és találó rá — ezek után a köz­mondás is: kicsi a bors, de erős. — Erősnek kell lennem, mert semmj sincs magától. Aztán a férjem is beteges, leszázalékolták. Otthon is van dolgom. Velünk van még a fiam is. — Kicsit el­hallgat. — Jobban szeret­ném, ha már többen len­Szigeti Ferencné a lá­bosok birodalmában nénk: mennyel, unokákkal. Hiába mondom neki, nem akar nősülni. Mondtam már, hogy azt se bánnám, hogy ha bejelenti: „Édesanyám, holnap lesz az esküvő, hol­napután meg a keresztelő.” Csak már legyen. Szigetiné 50 éves. De nem látszik rajta se kor, se az, hogy az elmúlt másfél év alatt kétszer is műtötték. — Kihevertem mind a két műtétet. Most már jól va­gyok, teljes erővel végzem a munkámat. Mostanában vért se - tudtam adni az operá­ciók miatt. Pedig nagyon fontos ám adnom. Még ré­gen azt mondta egy doktor­nő: „Nagyon vigyázzon az egészségére, hogy sokáig tudjon vért adni, mert a maga vércsoportja az külön­leges: AB negatív. A földön élő emberek tíz százaléká­nak van csak ilyenfajta vé­re.” — Elmosolyodik, amint látja arcomat és megelőzi Újabb „nagy” kérdésemet. — Nekem ezek a dolgok közömbösek. Az a fontos, hogy el tudtam végezni őket, és remélem, még sokáig vé­gezhetem. Még tíz év múlva se leszek öreg — mondja ne­vetve. / * „Nem, csoda ma sem tör­tént. Elkészült négyszáz sze­mélynek a reggeli, az ebéd, a vacsora, mostam otthon, főztem is, holnap reggel kez­dem újra, a délelőtt annyi­val lesz különb a másiknál, hogy vért adok.” A nagyszerű az egyszerű­ség köntösébe öltözik. Ez igazán a nagyszerű. CZAKŐ SÁNDOR Aknabúcsúztató Oroszlányban Az idegenforgalom nagy „árhulláma” elérte a Balatnnt Európa idegenforgalmának első nagy „árhulláma” e hét végén elérte a Balatont. Becs­lés szerint szombaton mint­egy félmillió ember tartózko­dott a magyar tenger partján. A változékony időjárás el­lenébe a határátkelők irá­nyából folyamatosan, karavá­nokban érkeznek a külföldi turisták gépjárművei. Az idő­járás rosszabbodását jelző meteorológiai prognózisok a hazai turistákat sem „térítet­ték” el a Balatontól, csúcs­forgalmú víkend kezdődött szombat reggel. A szállodákban már hetek óta telt ház van, a nagyobb hotelek minden helyét előre betáblázták a nyár végéig. A kempingek kicsinek bizonyul­tak. A Veszprém megyei Ta­nács Idegenforgalmi Hivatala kéhytelen volt úgynevezett szükségkempingeket nyit­ni, ahol — a vadtáborozás megelőzése miatt —, a leg­szükségesebb közegészségi feltételekről gondoskodni tudnak. A déli parton viszont elszaporodtak a vadtáborok. A zsúfoltság Siófokon érez­hető a legszembetűnőbben, ahol szombaton nagykörúti forgalom volt szünet nélkül. A közlekedést még a gyalog- átkelőhelyeken is rendőrök irányítják, előfordul azonban, hogy egy-egy gépjárműkara­ván egy óra alatt jut át a 15 kilométer hosszúságú váro­son. A hajók és a négy komp szünet nélkül telt fedélzettel szállítja az esős időben zö­mében kiránduló programot választó vendégsereget. Minden nap gyarapodik a látványosságok száma a mú­zeumokban és a kiállítóhelye­ken. Balatonföldváron a SIÓTOUR üdülőhelyi klubjá­ban szombaton nyitották meg a „Balaton az idegen- forgalomban” című 3. orszá­gos fotópályázat kiállítását, amely július 25-ig tekinthető meg. (MTI) Szombaton aknabúcsúztató ünnepséget tartottak Orosz­lányban: 30 évi szakadatlan termelés után kimerült a 17- es akna szénvagyona, az utolsó csille szén is a felszín­re került. A három évtized alatt 9,5 millió tonna szenet aknáztak ki a bánya mezői­ből, a fejtések előkészítéséhez és feltárásához 129 000 méter hosszú vágatot hajtottak ki a bányászok. Az aknabúcsúztató ünnep­ségen Varga Albert, a válla­lat* igazgatója elmondotta, hogy a 17-es akna munkás­kollektívája elismerésre méltó teljesítményeiért kilencszer érdemelte ki az élüzem cí­met. Az évek során több Száz bányász kapott elismerést, különféle kitüntetéseket. A bánya dolgozói nemcsak sok szenet adtak az országnak, hanem segítették az új szo­cialista város felépítését is. A 17-es aknát bezárják, de a város határában már épül az új Márkus-hegyi nagy teljesít­ményű bánya. A múlt héten a Bonyhádi Cipőgyárban tartotta együt­tes ülését a Hazafias Nép­front és az SZMT nőbizott­sága. Azért együtt, mert té­májuk azonos volt, és azért tűzte napirendre mindkét testület a gyermekgondozásin lévő nők helyzetét, mert ez a téma több oldalról is gyak­ran vetődik fel napjainkban. A Bonyhádi Cipőgyár mint helyszín sem volt véletlen, mert csak ebből az üzemből, közel négyszázan nevelik ott­hon három éven aluli gyere­keiket. Már megint a gyes, mond­hatnák, nyilván mondják is sokan, akik nem érdekeltek az ügyben, az érintettek pe­dig arról panaszkodhatnak joggal, hogy nem törődnek velük eleget, és sokaknak igazuk is van ebben. A GYES Szidják és védelmezik, el­lenzik és támogatják. Ami vi­szont tény és egyértelmű az a következő. A segély rend­szere a párt családpolitikájá­ból következő vívmány, ame­lyet megszüntetni nemcsak nem lehetne, de nem is akar­ja senki. A hozzáfűzött népe­sedési és szociálpolitikai cé­loknak megfelelt és a jövő­ben is meg fog felelni. Aki nem érti és nem érzi. milyen nagy dolog, hogy Magyaror­szágon a gyerekével lehet, annak hároméves koráig az édesanya és még pénzt is kap azért, amit ingyen is megten­ne, hogy neveli, ellátja a gye­rekét, azt nem is érdemes er­ről meggyőzni. Az meg már más kérdés, hogy az intézke­dés tízéves, lehetséges, hogy módosításra szorul, mint ahogy már módosították többször is. KÉRDŐJELEK Kérdőjelek is vannak kö­rülötte szép számmal. Húsba, pénztárcába vágó ellentmon­dások is akadnak, csak az nem biztos, hogy mindezeket a gyes „nyakába kell varr- nunk." Vannak munkaerő­gondok mindenütt. A gyerek­gondozási csak azon üzemek­ben járul ehhez hozzá, ahol zömmel nők dolgoznak. Az ács állványozó, kőműves, esz­tergályos, építőipari segéd­munkás, falusi cipész, női és férfi szabó — a végtelensé­gig lehetne sorolni — hiá­nyát aligha a gyerekgondozá­si segély okozza. És mégis vannak problé­mák. Nem kevés olyan gond is, amelyet éppen a húrom év kiesés okoz. Mert az ország­ban összesen körülbelül há­romszázezer nő van otthon. Hiányzik a termelésből ennyi asszony. A FELMÉRÉSEK ADATAI Mindkét nőbizottság készí­tett egy felmérést írásban és szóban is, amelyek nem egy ellentmondásra felhívták a figyelmet. Kétségkívül a köz­vetlen ok a gyerekgondozási, de ennél sokkal mélyebb tár­sadalmi gyökerei is vannak a bajoknak. . Nézzük először a legmeg­döbbentőbb számot, ami ugyan nem általánosítható a megyére, de a bonyhádi já­rás kilenc munkahelyén a következő a helyzet. A kilenc munkahelyen 818-an vannak otthon és közülük 107-en, ez körülbelül 13 százalék, nem végezték el az általános isko­lát. Bizonnyal nem ötven éven felüliek. Teljesen rej­tély, hogyan sikerült „meg­úszniuk”, de így van. Most már arról kellene tenni, hogy legalább'befejezzék. Pillanat­nyilag ez is holt ponton van, mert a felmérést elvégezte mindegyik munkahely, a je­lentkezők száma pedig egy. 111-en érettségiztek a gyerek- gondozásin lévők közül és negyven anyának van egye­temi főiskolai végzettsége. A népfront felmérésében kizá­rólag ők jeleztek továbbtanu­lási szándékot, illetve tanul­nak is tovább. Azért a helyzet nem ilyen rossz, mert például a Bony­hádi Cipőgyárban 1976-ban nyolcán jelentkeztek szak­munkásképzőbe, öten elvé­gezték a cipőipari szakközép- iskolát, 1977-ben. Jelenleg ha­tan járnak a gyárból gimná­ziumba, illetve a szakmunká­sok hároméves középiskolájá­ba. Egy kismama végzi a könnyűipari műszaki főisko­lát, hárman készülnek tech­nikusi minősítő vizsgára. A vállalatok különböző for­mákban segítik a tanulmá­nyaikat folytató dolgozókat. KAPCSOLAT A 818 kismama közül 476- an nem ott laknak, ahol dol­goznak. Legtöbbjük két kis­gyerekkel van otthon. Érthe­tő, ha sokan közülük a há­rom vagy az ötrhat év letel­te után sem mennek vissza dolgozni oda, ahonnan eljöt­tek. Két gyerek mellett a be­járás szinte megoldhatatlan, pedig nagy szükség lenne rá­juk. Az évi egy-két kismama­találkozót mindenütt meg­tartják, de a megjelenés igen változó, mint ahogy a rend­szeresen működő kismama­klubokban is. Pedig van igény a népfront felmérése szerint mindkettőre, a kap­csolatra a munkahellyel és a kismamaklubokra is. Talán itt van a legnagyobb lemaradás a szemléletben is. Nem az üzemek, hanem a férjek részéről. A munkahe­lyek megteszik, amit tehet­nek, vagy még inkább, amire rákényszerülnek dolgozóik megtartása érdekében. Keyés férfi volt jelen a múlt heti tanácskozáson, de még közü­lük is az egyiknek az volt a véleménye, hogy adjanak több fizetést a férjnek, majd nem kényszerül dolgozni az asszony. Nagyon valószínűtlen, hogy nem találkozott még munkáját szerető nővel, csak nyilván elfelejtette észreven­ni. Ha az asszonyok nem dol­goznának, nem tudom, ki vi­gyázna a gyerekére az óvo­dában, ki tanítaná az iskolá­ban, hogy csak elnőiesedett pályákat említsünk. De cipő­je se ilyen lenne. Igaz, ez a „felszólalás” a szünetben hangzott el, de magán a ta­nácskozáson is kijelentette egy férj, hogy a feleségének minden hónapban van egy szabadnapja, amikor azt csi­nál, amit akar. Kedves. A többi huszonkilenc, vagy har­minc nap meg a „teremtés koronájáé?” Röviden összefoglalva, baj van a munkamegosztással a családban. Az anyáknak a falvakban a kisgyerekek mel­lett még ott van a ház­táji is. Szükség van rá, arról már nem is beszélve, hogy többségük fiatal házas­pár, akiknek a lakás érdeké­ben igenis kell a kereset­kiegészítés. Mit lehet hát tenni? Fel kell készülni a gyes-re min­denkinek. A kismamáknak is, az üzemnek is. Ha példá­ul előbb kezdi el valaki a ta­nulmányait, kisebb a veszé­lye, hogy abba fogja hagyni. A sok javaslat közü' még csak egyet emelnénk ki, ame­lyet az egyik megyei MNOT- tagunk mondott el. Kell az általános iskolában a családi életre nevelés, de például a védőnők, pedagógusok eddig még nem tanulták a főisko­lán se, pedig talán ott kelle­ne kezdeni. A nevelők családi életre nevelésével. Összefoglalás. összefoglalva, az összefo­gást említhetnénk, mint leg­főbb tanulságot és a tanács­kozás mondanivalóját. Á szakszervezet az üzemben te­het még többet a kismamá­kért és a jövő generációjáért. A népfront pedig otthon, a faluban keresheti meg a kis­gyerekes anyákat program­jaival. Divat a gyes-ről be­szélni, de nem haszontalan divat, és most már nemcsak beszélni kellene... IHÄROSI IBOLYA Uj lakótelep Szekszardon Szekszárd egyik új lakótelepe a bottyánhegyi. A TOTÉV az utóbbi években 120 la­kást épített itt fel, és most tovább folytatódik az építke zés a városnak e szép fek­vésű területén. A helyszínre szállították már a francia gyártmányú darut és a kö­zépblokkos betonelemeket, újabb lakásokhoz készültek el az alapok. Fotó: BAKÖ JENŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents