Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-16 / 166. szám
2 Képújság 1978. július 16. Hctfő: Mauritániában puccsal megdöntötték a kormányt. — Szadat egyiptomi államfő Ausztriában találkozott Waldheim ENSZ-főtilkárral. — Moszkvában és Kalu- gában három per kezdődött, kettőben hazaárulás és kémkedés, egyben szovjetellenes agitáció és propaganda miatt emeltek vádat egy-egy személy ellen. Kedd: Moszkvában megkezdődött a Béke-világtanács elnökségének idei ülésszaka. — Genfben megkezdte nyári ülésszakát a leszerelési bizottság. — Kínai vadászgépek megsértették Vietnam légiterét. — Kína beszüntette Albánia támogatását. — Az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsa Khartumban a Közel-Kelet kérdéseit vitatta meg. Szerda: Megkezdődött Andrej Gromiko szovjet és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter megbeszélése Genfben. — Nemzetközi megfigyelők megállapították: Bolíviában meghamisították a vasárnapi választási eredményeket. — Baszkföldön terjed a nyugtalanság: San Sebastiannál vasútvonalat robbantottak fel. Csütörtök: Carter amerikai elnök Bonnba érkezett hét vezető tőkés ország csúcsértekezletére. — Szadat egyiptomi államfő Ausztriában tárgyalt Weizman izraeli hadügyminiszterrel. — Hanoiban a kínaiak magatartása miatt eredménytelenül végződtek a vietnami—kínai megbeszélések a kínai nemzetiségű lakosok dolgában. Péntek: Andrej Gromiko Géniből hazaérkezett Moszkvába. — Indiai látogatás után Pakisztánba utazott a török külügyminiszter. — leng Sary kambodzsai miniszterelnökhelyettes Thaiföldre látogatott. — Ghánában a legfelső katonai tanácsra ruházták a végrehajtó hatalmat. Szombat: Carter amerikai elnök Nyugat-Berlinbe látogatott. — Usztyinov marsall finnországi látogatásáról visszaérkezett Moszkvába. — Folytatódott az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsának ülése. A hét 3 kérdése Két napon át tárgyalt Genfben Andrej Gromiko, szovjet külügyminiszter és amerikai kollégája, Cyrus Vance. A tanácskozás fő témája a hadászati fegyverkorlátozással kapcsolatos kérdéskomplexum yolt. de szóba kerültek általában a kétoldalú kapcsolatok, valamint a közel-keleti válság, és röviden az afrikai kontinens problémái is. Vajon miként látja a világ a SALT-tárgyalások jelenlegi helyzetét? Kétnapos tárgyalássorozaton találkozott egymással a héten Genfben Andrej Gromiko szovjet (jobbról) és Cyrus Vance amerikai külügyminiszter. Fő témájuk a SALT—2 ügye volt. Mauritániában, ebben az észak-afrikai országban a hét elején vértelen puccsal megdöntötték a kormányt. Merre tart most Mauritánia új vezetése? A pekingi külpolitika két területen is fölöttébb aktív volt a héten. Jelentések számolnak be arról, hogy a tárgyalóteremben is, katonai területen is éleződött Kína és Vietnam viszonya és a pekingi vezetés Európában is fellépett: hivatalosan bejelentették, hogy beszüntetik Albánia támogatását. Mit jelentenek a kínai külpolitika új lépései? Miként látja a világ a SALT-tárgyalások jelenlegi helyzetét? A szovjet és az amerikai külügyminiszter megbeszéléseinek már első kommentárjai is azt húzták alá: a SALT volt a tanácskozás központi témája. Ez azért fontos, mert az amerikai héják (az amerikai és a nyugat-európai sajtó egy részének rendkívül hangos támogatásával) azt követelték: Vance inkább a moszkvai kémkedési perekről beszéljen. az „emberi jogokat” emlegesse, azaz a Szovjetunió bel- ügyeibe kíséreljen meg beavatkozni, mintsem a stratégiai fegyverzet korlátozásáról szóló megállapodást készítse elő. Végül is nem a héják elképzelése szerint alakult a genfi tárgyalási program, bár alighanem hiba lenne elhallgatni, hogy erre a megbeszélésre a nemzetközi kapcsolatok ellentmondásos időszakában került sor. Hosszú idő óta ez a megbeszélés volt a legbizalmasabban kezelt — a legszemfülesebb amerikai hírlapírók sem állították, hogy „pontosan ismerik” a két nap megbeszéléseinek teljes anyagát. Ma már világos: a SALT-egyezmény végleges megszövegezéséhez és aláírásához további tárgyalásokra, néhány, még nyitott kérdés megoldására van szükség. Gromiko megjegyzése — „Vlagyivosztok óta elég sók idő telt már el. tehát nem azon az egy-két napfelkeltén múlik immár a megegyezés” — a lényeget fejezi ki. Inkább tartson tovább a tárgyalás, de legyen alapos a szerződés. Egyébként mind a két külügyminiszter azt mondta az újságíróknak: remélhető, hogy az idén megkötik a megállapodást. A genfi megbeszélések abból a szempontból is jelentősek, hogy ezúttal mind a két fél új elképzeléseket, új javaslatokat is felvetett. A katonai szakemberek úgy vélik, szó esett az amerikaiak által „Backfire” néven emlegetett szovjet bombázórepülőgépről. amely közepes hatótávolságú fegyver, és szerintük hadihajók és nyugat-európai taktikai célok ellen lenne bevethető. Az amerikaiak előterjesztették azt az elképzelésüket, amely egyetlen rakétasiló helyett egész kilövőbázis-komplexumot használna fel egy-egy rakéta elhelyezésére. A különböző új elképzeléseket a felek részletesen, alaposan tanulmányozni akarják. Ezért újabb külügyminiszteri megbeszélésekre van szükség. Vance és Gromiko — ha előbb nem — az ENSZ-közgyűlés őszi ülésszakán, szeptemberben újra találkozik. A genfi sajtóértekezleten megkérdezték a szovjet külügyminisztert Brezsnyev és Carter csúcstalálkozójának lehetőségéről. „Bizonyos körülmények között ez lehetséges” — mondta a szovjet külügyminiszter, de hozzátette: a témát nem vitatták meg. Merre tart Mauritánia új vezetése? A hétfő hajnali vértelen államcsíny, amely eltávolította helyéről Daddah mauritániai elnököt, valószínűleg nem hozott lényeges változást az észak-afrikai ország külpolitikájában. Az új kormány élén álló Salek alezredes kijelentette: az államcsínyt „belpolitikai imperatívuszok tették szükségessé”, a külpolitikára nem lesz hatása. A mauritániai főváros, Nouakchott nyugodtan vette tudomásul a változást. A 15 tagú új kormányban hét tárca a katonáké, nyolc polgári személyeké — a civilek a nacionalista-konzervatív rétegek képviselői és a legtekintélyesebb, leggazdagabb törzsi családokból származnak. A hét katonatiszt francia katonai iskolában végzett. A francia sajtó egy része megállapította: „A megbuktatott elnöknek azért kellett távoznia, mert gyenge volt, kompromisszumra hajlandó a Polisario Fronttal és Algériával”. A Szahara népének szabadságáért és önállóságáért küzdő Polisario Front a hét derekán, nem sokkal az új mauritániai kormány állásfoglalása előtt bejelentette, hogy ideiglenesen és egyoldalúan tűzszünetre utasítja a Mauritánia területén fegyveres akciókat végrehajtó egységeit. Salek alezredes a szaharai háborúról szólva ugyan kijelentette, hogy „az ország talpra- állítása valószínűleg ennek a konfliktusnak a sorsától függ és Marokkóval olyan munkatervet készítünk majd, amely békét eredményező folyamatot indít meg” — mégis közölte, azt kívánja, hogy folytatódjék a francia Jaguár-repülőgépek bevetése. Ám az ország legszorosabb szövetségesének, Marokkónak egyik minisztere, amikor a tűzszünet híréről kérdezték meg francia újságírók „Elterelő, félrevezető hadmozdulatnak” mondotta, s hozzátette „mi békét akarunk, de nem mindegy, milyen áron”. Mit jelentenek a kínai külpolitika új lépései? Hanoiban bejelentették: eredménytelenül fejeződtek be azok a vietnami—kínai megbeszélések, amelyek az úgynevezett „menekült kínaiak” kérdésébén folytak. A vietnami fél a leghatározottabban visszautasította azokat a kínai rágalmakat, amelyek szerint Vietnamban „üldözik” a kínai nemzetiségűeket. Jellemző egyébként, hogy amikor a vietnami fél átadta a megbeszéléseken annak a másfél ezer Kambodzsából menekült kínainak a névsorát, akik szeretnének visszatérni Kínába, a pekingi küldöttség még csak a névsort sem volt hajlandó átvenni. Ez a reagálás is mutatja: egyáltalán nem a külföldön élő kínaiak védelme volt a pekingi vezetés célja, amikor a megbeszélésekre elindult. Peking már régóta kísérletezett azzal, hogy a maga oldalára állítsa Vietnamot. Amikor kiderült, hogy az nem lehetséges — hiszen Vietnam a szocialista közösség országai mellett áll a világpolitika minden kérdésében — Peking szövetségese, Kambodzsa nyitott frontot Hanoi ellen. A legkisebb mértékben sem zavarta a pekingi vezetőket az a tény, hogy a Vietnamra támadó kambodzsaiak kínai nemzetiségű parasztok ezreit tették hajléktalanná és hajtották át a határon, Kína azonnal propagandaakcióba kezdett, amikor a Vietnam déli részében végrehajtott gazdasági intézkedések (a kereskedelem államosítása, a pénzreform) alkalmat adott arra, hogy „a kínai kisebbség támogatásának ürügyén” a meglévő front mellé egy másikat nyisson. Az sem zavarta a szüntelenül „proletár politikáról” szavaló maoista propagandistákat, hogy a vietnami gazdasági intézkedések a közép- és nagyburzsoázia korlátozását célozták és az illegálisan szerzett vagyonok lecsa- polására szolgáltak. Bizonyos szempontból a kínaiaknak a Vietnam elleni kampánya segítette végkifejléshez a Peking és Tirana közötti szakítást is. Pekingben bejelentették: Kína azonnali hatállyal beszünteti az Albániának folyósított összes gazdasági, pénzügyi és katonai segélyt és visszavonja Albániában lévő szakértőit. Ez a már régóta érlelődő és most nyilvánosságra hozott szakítás a tiranai válasz szerint azért következett be, mert „a kínai kormány és annak vezetői nagyhatalmi dölyfükben megszegik a két fél által hivatalosan kötött megállapodásokat, lábbal tiporják a marxizmus—leninizmust és a proletár internacionalizmus elveit”. A teljes képhez hozzátartozik, hogy az egyébként a szocialista közösséggel is szembenálló tiranai vezetés néhány nappal ezelőtt félreérthetetlenül Vietnam mellé állt a szocialista országot Kambodzsával és Kínával szembeállító súlyos konfliktusban. Ez az albán állásfoglalás érlelte meg Pekingben a döntést a szakítás teljességét és nyilvánosságra hozatalát illetően. A Hanoiban tanúsított magatartás a tárgyalóasztalnál, a Kambodzsának adott fegyveres támogatás, az Albániával történt szakítás ugyanannak a külpolitikai vonalnak más és más területen történő kifejeződése. Ez a politika nagyhatalmi, szélsőségesen soviniszta és türelmetlenül hegemóniára tör és közös az alapja a szovjetellenesség. GÄRDOS MIKLÖS Kekkonen finn államfő a héten fogadta a hivatalos látogatáson Finnországban járt Usztyinov marsallt, a Szovjetunió honvédelmi miniszterét. Magyar és bolgár vezetők táviratváltása Todor Zsivkov elvtárs, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke, Sztanko Todorov elvtárs, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. SZÓFIA Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és a magyar nép nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságunkat küldjük Önöknek, és a testvéri bolgár népnek a magyar—bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 30. évfordulóján. A magyar—bolgár barátsági szerződés új típusú szövetséget létesített országaink között, amely jól szolgálta mindkét ország érdekeit, mindkét nép testvéri barátságát. Az 1948. július 16-án aláírt és 1969. júliusában megújított barátsági együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus eszméi alapján biztosította együttműködésünk állandó bővülését, kapcsolataink sokoldalú fejlődését és ezzel hozzájárult a szocialista közösség országai ö$szeforrottságának erősödéséhez. örömmel állapíthatjuk meg, hogy népeink eredményesen munkálkodnak a fejlett szocialista társadalom építésén és szerződésünk szellemében együtt haladnak az enyhülésért, a nemzetközi biztonságért és a társadalmi haladásért vívott világméretű küzdelemben. A barátsági szerződés 30. évfordulója alkalmából kiemelkedő sikereket kívánunk Önöknek és a testvéri bolgár népnek a fejlett szocialista társadalom építésében, a Bolgár Nép- köztársaság felvirágoztatásában, a nemzetközi békéért és biztonságért kifejtett tevékenységükben. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. * Púja Frigyes külügyminiszter és Peter Mladenov bolgár külügyminiszter szintén táviratban üdvözölte egymást az évforduló alkalmából. * Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. BUDAPEST Kedves elvtársak! A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsa és Minisztertanácsa, a bolgár nép és a magunk nevében szívélyes, baráti üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának, a magyar népnek és személyesen Önöknek, az országaink közötti első barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának 30. évfordulója alkalmából. Az 1948. július 16-án aláírt szerződés történelmi jelentőségű dokumentum. A marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus örök érvényű elvein alapuló szerződés megteremtette az országaink és a népeink közötti merőben új típusú testvéri és egyenjogú kapcsolatok alapját. Az eltelt 30 esztendő bebizonyította a szerződés életképességét és erejét, amely a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság sokoldalúan fejlődő politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak alapjává vált. Ennek természetes folytatása az 1969. július 10-én aláírt új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés, amely magasabb szintre emelte ezeket a kapcsolatokat, még szélesebb lehetőséget és távlatokat nyitott előttük. A Bolgár Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt, az országaink és a népeink közötti hagyományos barátság és szoros együttműködés a nagy Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal fennálló együttműködésnek alkotó eleme és elválaszthatatlan része. A Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság, mint a Varsói Szerződés és a KGST aktív résztvevői, jelentősen hozzájárulnak a szocialista közösség egységének és ösz- szeforrottságának erősítéséhez, erejének állandó növeléséhez, a békeszerető szocialista külpolitika megvalósításához. Mély meggyőződésünk, hogy együttműködésünk a jövőben is mind tovább szélesedik és erősödik a bolgár és a magyar nép javára, a szocialista közösség, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége és összeforrottsága, a haladás és a világbéke érdekében. A bolgár népet őszinte örömmel töltik el azok a sokoldalú sikerek, amelyeket a magyar munkásosztály, a Magyar Szocialista Munkáspárt bölcs vezetésével az élet minden területén elért. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a bolgár és a magyar nép önfeláldozóan dolgozva, sikeresen teljesíti a Bolgár Kommunista Párt XI. és a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának határozatait a fejlett szocialista társadalom felépítéséről a Bolgár és a Magyar Népköztársaságban. E mindkét nép számára jelentős évforduló napján teljes szívből kívánunk Önöknek, kedves elvtársak, és Önökön keresztül minden magyar kommunistának, az egész magyar népnek újabb nagy sikereket az Önök szép hazájában, a fejlett szocialista társadalom felépítésében, közös ügyünkben, amely a létező szocializmus vívmányainak megszilárdítására, a béke és a biztonság megvalósítására irányul Európában és az egész világon. Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke, Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke.
