Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-16 / 166. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA tiÄ -W - V Mai szamunkból XXVIII. évfolyam, 166. szám ÁRA: 1,— Ft 1978. julius 16., vasarnap AZ ELMARADT „NAGY RIPORT” HELYETT (3. old.) MEGINT A GYES (3. old.) AZ ÜZEMSZERVEZÉS MATEMATIKÁJA (9. old.) AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS KUBÁBAN (9. old.) IKARUSOK A VILÁGBAN (9. old.) JANUS PANNONIUS VERSEI (10. old.) EGY PARASZTI ' KÉZIRAT A SZÁZAD ELEJÉRŐL (11. old.) GEMENCI NAGYDÍJÉRT A HEGYI VERSENY UTÁN (13. old.) MEDDIG CSÖKKENHET A FÜRDŐRUHA MÉRETE? (12. old.) CSALÁD •— OTTHON (14. old.) Bizottságosdi A ROSSZMÄJÜ PARKINSON szerint ahol sok a bizottság, ott puszta időpazarlás bármiféle felelős után kutatni, mert senki sem akad, aki akárcsak a mai dátumot is az ember szemébe mondaná, azaz mondhatná, hiszen bárminő állásfoglalás előtt köteles egybehívni jeles társaságát. Bizonyos tapasztalatok birtokában rögtön az első mondat után kísérletet teszek a félrehallás megakadályozására. Parkinson nem általában a bizottság intézménye ellen rótta e sorokat, a fölöslegesen megbízott vagy sebtében életre keltett testületeket ostorozta. Az ilyesfajta hevületet manapság sem kíséri értetlenség, hogy finoman fogalmazzam meg azt. amit eredetileg így akartam mondani: aggasztóan sok a mindennapi munkát akadályozó bizottság. A miértre sokféle válasz kínálkozik. Kezdjük a jóindulatúakkal: mert a munkahelyek a demokrácia érvényesülésének egyik módját várták a bizottságoktól; mert a döntésekhez szükség volt újabb és újabb szakmai támaszokra; mert több szem többet lát. A rosszindulatú magyarázatok közül elég lesz egy is: mert némelyik helyen úgy vélték, az újabb és újabb bizottságok tető alá hozásával csökkenthető a döntésre jogosult — sőt: kötelezett — személyek felelőssége. Igaz. talán kár ilyen messzire menni. Talán elegendő és főleg igaz annyi is, hogy a sok fölösleges testület közül a legtöbbet a kényelmesség szülte. Bizottság végzi nehézkesen azt, amit egyetlen ember is könnyedén elláthat — a bizottságosdi többé-kevésbé az előke- lősdivel lett azonos. A bizottságosdi magas régiókba tört, s miért ne mondhatnánk ki kereken: országos szervek háza- táján sem ismeretlen. Amikor az országgyűlés legutóbbi ülésszakán Lázár György a kormányzati munkáról szóló beszámolójában arról beszélt: az ügyintézés gyakran nehézkes, fölöslegesen sok a hatósági megkötés, túlzott az adminisztráció, nyilvánvaló lett, hogy a miniszterelnök másféle kerékkötőket sem hagy szó nélkül. ÍME ÉGY IDÉZET: „Amint már utaltam rá, a Minisztertanácsnak érvényes határozatai vannak a döntési gyakorlat, az államigazgatási eljárások, az ellenőrzési rendszer javítására. Előkészületeket tettünk a központi, ezen belül az ágazati irányítás szerepének és feladatainak pontosabb szabályozására. Lépéseket tervezünk a fölösleges szervezeti párhuzamosságok megszüntetésére, ennek keretében felülvizsgáljuk és csökkenteni fogjuk a túlzottan elszaporodott bizottságokat”. És ide kívánkozik még egy mondat: „A jelenleginél nagyobb mértékben kívánunk építeni a vezetők személyes felelősségére és az állami fegyelemre.” A kormány beszámolója önkrititkus volt: többször előfordul, hogy hosszú idő telik el a helyzetfelismerés, a döntés és a cselekvés között, esetenként pedig vontatott a döntések végrehajtása is. Igazán elhibázott lenne mindezt a bizottságok nyakába varrni, az azonban tény, hogy a kárt okozó nehézkesség gyakran ezektől a fölös számban lévő testületektől indul el. Most sokan mondhatnák: elég régóta tudjuk ám ezt, hiszen különféle fórumokon állandóan emlegették, hogy előbb-utóbb bajt bajra halmozhat a bürokratikus, felelősséget tovább passzoló bizottságosdi. Csakhogy a gyökerek elég mélyre hatoltak, és erősen kapaszkodnak, ezért volt szükség a törvényhozásban elhangzott kormányelnöki bírálatra. Az őszinte, kemény mondatok értelemszerűen következtek a párt Központi Bizottságának áprilisi ülése után, hiszen ez a határozat szolgáltatott alapot a kormány munkájának értékeléséhez, a feladatok kijelöléséhez. Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára parlamenti felszólalásában fölidézte a Központi Bizottság áprilisi ülését, amely „szólt az irányítás, a végrehajtás gyenge pontjairól, arról a nem is kevés nehézségről, amely részben rajtunk kívül álló okokból, de tekintélyes részben munkánk fogyatékosságaiból eredően akadályozta, s bizonyos mértékig ma is fékezi a gyorsabb előrehaladást”. A VÉGREHAJTÁSBAN megkezdődött a fékek eltávolítása. Az országgyűlés nyári ülésszaka után nem kétséges, hogy közéjük tartoznak a hiábavaló bizottságok is. PINTÉR DEZSŐ Carter Nyugat-Berlinben Jimmi Carter amerikai eP nők — NSZK-beli hivatalos látogatása közben, Frankfurt am Mainból jövet. — szombaton délután 4 órás látogatásra Nyugat-Berlinbe érkezett. Az Egyesült Államok elnöke a tempelhofi repülőtérre — a város amerikai szektorába — érkezett, ahol a Nyugat- Berlint megszálló három nyugati hatalom katonai városparancsnokai, valamint Dietrich Stobbe kormányzópolgármesterrel az élen vezető nyugat-berlini politikusok fogadták. A látogatás politikai tartalmának legfontosabb pontja — amint azt amerikai részről hivatalosan közölték — mindenekelőtt az amerikai jelenlét és jogok demonstrálása Nyugat-Berlinben, illetve „a berlini térségben", s annak hangsúlyozása, hogy Washington és személy szerint Carter elnök „a nyugati világ bástyájának és elválaszthatatlan részének” tekinti a várost. Az Egyesült Államok „négyhatalmi jogait” kívánják kifejezésre juttatni még azzal is, hogy az elnök különgépe éppen az az amerikai szektor területén szállt, le. A speciális jelleget — Dietrich Stobbe kormányzó-polgármester megfogalmazása szerint a „különleges viszonyt” Nyugat-Berlin és Amerika között — húzták alá azzal is, hogy egyértelműen propagandacélokból kiindulva, amerikai stílusú, tehát „otthoni levegőjű" vitaprogramot szerveztek a kongresszusi csarnokban Carter számára. Helmut Schmidt kancellár és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter részvételével Bonn a Carter-látoga- tást viszont eleve a Nyugat- Berlin és a Német Szövetségi Köztársaság közötti „különleges viszony” újbóli igazolására kívánta felhasználni annak ellenére, hogy ez nyilvánvalóan ellentmond a városra vontkozó, 1971-ben aláírt négyoldalú egyezménynek. amely félreérthetetlenül kimondja, hogy Nyugat- Berlin nem része az NSZK- nak és nem kormányozható általa. ÉPÍTÉS ÉS BONTÁS (4. old.) A FARKAS, A KECSKE ÉS A KÁPOSZTA (4. old.) NEM MINDIG A MUNKÁS A HIBÁS (5. old.) A 28. HÉT ESEMÉNYE, KÉRDÉSÉ, TÖRTÉNETE (6. old.) KIVETTÜK A SZABADSÁGOT (7. old.) NÉGY KIEMELT NEMZETKÖZI ÜT (8. old.) GÉPKOCSIGYÁRTÁS A SZOVJETUNIÓBAN <8. old.) Képriportunk lapunk 5. oldalán.
