Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-14 / 164. szám
1978. július 14. ISépújság 5 Megyeszerte kedvelik Mindenki ajándékot vesz Melyiket válasszam? Nyári mozi Van, aki forrón szereti... Lehetséges, hogy akadnak olyan emberek, akik csak úgy élvezik igazán a szórakozást, ha közben homlokukról ömlik a veríték. Mi tagadás, könnyen hozzájuthatnak eme élvezethez, csupán valamelyik mozi nézőterére kell kánikulában jegyet váltaniuk. Közművelünk, közművelünk... Mert ugye a dolgozó áll a gép mellett nyolc óra hosszat, issza a munkavédelmi szódát, a levegőtlen buszon hazafelé már csak az ideges kifakadáso- kat nyeli. Otthon jön a civilizációs áldás — a zuhany — és esetleg mindjárt az ötlet is: menjünk moziba! A moziban azonban hamarabb lehervadnak a kedélyek, mint a szárazon felejteti virágcsokor. A légkondicionálás (ha van egyáltalán) inkább fűt, mint hűt, legjobb esetben nem működik. A jegyszedő nénik szükségmegoldásként kinyitják az ajtókat, mire a huzat a hajszálakat, az utcai lárma pedig az idegeket kezdi borzolni. Egyéb elfoglaltságaink miatt a vászonra nem érünk rá figyelni, de nem számít, a bárgyú történetecskét így is megértjük ... Heuréka! Hát ezért forgalmazzák nyáron a limonádé filmeket! A fülledt mozik megszüntetésére több lehetőség is kínálkozik. El tudok képzelni külön e célra szerződtetett, legyezővel settenkedő lánykákat, de jól működő légkondicionáló berendezéseket is. Visszatérve a nagy sikerű amerikai filmvígjáték címéhez: Van, aki forrón szereti. Van, aki nem ... — kovács — Avar temető Tatabánya határában Várbarátok túrán (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A simontornyai várbarátok — szocialista brigádok tagjai és KISZ-fiatalok — közös kirándulást szerveztek Dél- Magyarország—Románia útvonalon. A háromnapos kirándulás résztvevői között voltak olyanok, akik először vettek részt szervezett kiránduláson, a többség még nem lépte át Magyarország határát. Az első napon korai indulás után első állomás Kecskemét volt, ahol megtekintették a városházát, a Kodály emlékparkot, a Katona József színházat és a város történelmi múltjával ismerkedtek. Ebéd előtt következett Szeged: Tisza-part, Dóm-tér, Móra Múzeum, ahol csalódás érte a csoportot — mivel az állandó kiállítást lebontották. Délután Üj-Szegedet és a Füvészker- tet nézték meg, majd Makón a meleg vizű strandon pihenték ki az első napi fáradtságot. A második napon Nagylakon keresztül utazás Aradra. Vadászkürt kávéház, a ka- tedrális, a szerb templom, a kultúrpalota, a Déryné Színház megtekintése után az Aradi vértanúk emlékművénél rótták le kegyeletüket a simontornyaiak. Az esti órákban Gyulánál jöttek vissza szülőföldjükre. A harmadik napon Gyulán fürdés a gyönyörű parkban elhelyezett fürdőben, délután a vár, az Erkel-fa, és maga a város megtekintése. Hazafelé Békéscsaba, Orosháza nevezetességeit nézték meg. Utolsó állomásuk a dunaföldvári váló; A 49 kiránduló élményekben gazdagon tért vissza, megismerte hazánk, történelmi múltunk egy részét. A Simontornyai Bőrgyár „Vak Bottyán” aranykoszorús szocialista brigádjának tagjai az élmények hatására , elhatá- rozták, hogy ,a következő évben is szerveznek hasonló kirándulást hazánk nevezetességeinek megismerésére. A kiránduláson látottakról, hallottakról élménybeszámolót tartanak az itthon maradt brigádtagoknak. VINCZELLÉR MÁRIA A Béke Szállóval szemben, két nagy ház csöppnyi be- szögellésében parányi kirakat, üvegajtó. Van, aki hosz- szú ideig keresgél a környéken, amíg rábukkan az Amfora Vállalat bonyhádi mintaboltjára. Megyeszerte jó híre van, egy-egy értékesebb, különleges kerámiáért, porcelánért távolról is elvándorolnak ide az emberek. Bent a boltban az első pillanatok elkápráztatják az embert. A tükrös, vagy üvegpolcokon felhalmozva a szép — csak elvétve giccses — porcelánok, tányérok, kerámiák, üvegedények, vázák és felsorolni is nehéz, hányféle funkciójú használati tárgyak. Itt mindenki ajándékot vesz. Gyakoribb névnapok, ünnepek előtt többszörösére nő az üzlet forgalma. De az is ajándékot vesz, aki saját magának vásárol: egy-egy dísztárgy, értékes porcelán a család életében is ünnep. Nézelődöm a boltban. Hangos társaság zúdul be az ajtón. Szinte ki sem nyitották, már hallani, hogy németül beszélnek. Ügy tűnik, célzatos ez a figyelemfelkeltő diskurzus. Aztán megrohanják a polcokat, mintha valamennyit el akarnák vinni. Kalocsai mintás készlet, porcelán kiskutya ... A fekete ruhás néni, oldalán férjével bizonytalanul lép be az ajtón. Az egyik eladó eléjük siet. Szinte karon fogva hozza be az óvatosan körbetekintgető idős asszonyt. Annak a szívélyes fogadtatástól megjön a mersze. — Aranyoskám, valami kis ajándékot szeretnénk venni. Tudja, a lányom most szült, és ma lehet először látogatni. Képzelje, operációval lett meg a gyerek, de mindketten egészségesek. Úgy örülök! Ez az első fiú unoka a családban. Mondja, mit vegyek? — Mire gondolt? Adhatunk bébifelszerelést. Van cumisüvegünk és kisebb hőálló edényeket is tartunk. — Nem, nem! — tiltakozik a néni. — Valami ajándék- tárgyat, most hogy megvan a gyerek, talán kapnak lakást is. Valamivel díszíteni kell azt is. Hosszas szemlélődés, gondolkodás után egy herendi váza kerül az idős asszony szatyrába. Férje eddig néma szemlélője volt a vásárnak. Most aztán megvan a te örömöd is! — néz az asz- szonyra, majd ötszázast húz elő a zsebéből, hogy fizessen. * — Öt évvel ezelőtt, mint a nagyker mintaterme nyitottunk itt ajtót, — mondja Bányai Gergelyné, boltvezetőhelyettes. — Most már nem bemutatóterem, hanem mintabolt vagyunk, így a lakosság is vásárolhat nálunk. — Kik jönnek vásárolni? — Mivel a megyében ez az egyetlen ilyen jellegű bolt, nemcsak a bonyhádiak jönnek hozzánk. Sok ember csak nézegetni jön az itt kiállított tárgyakat, de mi örülünk ennek is, mert a nézelődőbő] előbb-utóbb vásárló lesz. Az eladás mellett szolgáltató részlegünk is van. Méretre vágjuk a nálunk vásárolt ablaküvegeket. — Mennyit költenek ebben a boltban az emberek? — Tavaly hárommillió-hatszázezer forint volt az éves forgalmunk. Az idén első félévben már több, mint ennek a fele, de régi tapasztalat, hogy a második félév mindig erősebb, így a jelek szerint az idén lényegesen nagyobb forgalmunk lesz. — Mi a legkelendőbb árucikk? — A külföldiek elsősorban a népi kerámiákat keresik. Nagyon sok kalocsai mintás porcelánt és hagyományos festésű herendi árut adunk el. Sokan keresik kimondottan a pécsi Zsolnay gyár termékeit* Szűk farmerban, színes „egyentrikóban” két tinikorú lány lép a boltba. Rövid nézelődés után egy eozintárgynál állnak meg. — Azt hiszem, Mártának van már néhány eozinja. Vegyünk mi is azt! — mondja egyikük. — Nem lesz drága? Majdnem egy ezresbe kerül — súgja a másik. — Ugyan már. Egyszer megy a barátnőnk férjhez! „Legyen igazatok” — gondolom, miközben a pénztárnál a két tizenéves lány „összedobja" a csaknem ezer forintot és a becsomagolt ajándékkal elviharzik a boltból. TAMÁSI JÁNOS Nagy kiterjedésű avarkori temető nyomaira bukkantak Tatabánya határában az épülő új autópálya földmunkái során. A terepet egyengető dózerek emberi csontokat, különféle használati tárgyakat hoztak felszínre. A tatai Kuny Domokos Múzeum régészei megállapították, hogy a leletek a VII. századból származnak. A leletmentő ásatást megkezdték és eddig nyolcvan sírt tártak fel. Az emberi csontokon kívül bronz pecsétgyűrűket, fülbevalókat, gyöngyöket és küA szokottnál két héttel később borultak virágba Nyu- gat-Dunántúl nagy szelídgesztenye ligetei. A szakemberek a későbbi virágzás ellenére is jó termésre számítanak. Kőszeg-hegyalján, a legnagyobb összefüggő szelídgesztenyés tájon, ahol gyakolönféle kerámiákat is találtak. Az eddigi leletek alapján a régészek arra következtetnek, hogy Tatabánya határában egy szokatlanul nagy kiterjedésű sírmező húzódik. A sírmellékletekből megállapították, hogy a temetkezés már a kora avarkorban megkezdődött, s a temetőt a korszak végéig használták. Véleményük szerint a nagy kiterjedésű temető közelében településnek is kellett lennie. A régészek egyelőre a leletmentést folytatják, az ősi település feltárását későbbre tervezik. riak a 400—500 éves faóriások, már a fiatal telepítések egy része is termőre fordult. A kedvelt csemegéből a tervek szerint az idén is jelentős mennyiséget küldenek majd Kőszeg környékéről a fővárosba és a környező megyékbe. Virágzik a szelídgesztenye Csatorna-felújítás Szeptember végére fejeződik be Szekszárdon a Korvin Ottó utcában a szennyvízgyűjtő csatorna újjáépítése Fotó: kz Ügy kezdtek, mint Kati Már esteledik. Bóbiskolá- somból a gépkocsi hirtelen fékezése riaszt fel. Mellemen megfeszül a biztonsági öv. — Az istenit! — kiált fel barátom a volán mellől. — Majdnem elütöttem őket! Kiszállunk. — Haver, elvihetnétek bennünket egy darabig! kiált valaki. Közelebb érünk. Nézem őket. Két ápolatlan külsejű fiú és egy lány, aki valahogy nem illik bele a képbe. Megszeppennek, amikor bemutatkozom. Megkezdődik az igazoltatás. A kislány lesütött szemmel áll, zavarában rugdos egy kődarabot. Szeptemberben lesz tizenhat éves. — Hová igyekeznek? — kérdem. — Hát... a Balcsira hülyülni ... a haverokkal — felel a lány. — Tudja nevüket? — Nem. Most ismerkedtünk össze, egy órája. — Pénze van a szórakozáshoz? — kíváncsiskodom. — A faterom reggel adott egy kilót. Egy darabig kajára elég! — Azt tudják a szülei, hogy hová indult? — Azt nem — válaszol tömören. A magasabb fiún foltos farmernadrág, térdén óriási lyuk. Gyűrött igazolványát hanyag mozdulattal rántja ki farzsebéből. Kezén tetoválás: „a szüzesség luxus —szeretkezz!” (Régi hippi jelszó.) Mellén, a kigombolt ing alatt ormótlan tetoválás. Primitíven rajzolt hajó, árbocán halálfejes lobogó. A kép alatt felirat: DREÉC KAPITÁNY. — Tetszik? — ízlés dolga — válaszolok. — A haverom müve, még a seregből... klassz mi? — Ha már szóba jött: írhatta volna helyesen is — biccentek a „mű” felé. — Egyáltalán tudja ki volt ez a személy? — kérdem. — Kalóz, de többet nem tudok róla — motyogja. Nem tudom megállni, hogy pár mondatban ne mutassam be Drake kapitány pályafutását. „Kiselőadásom” után először csodálkozva néz, majd mosolyra húzza száját. — Mi tetszik? — Ne haragudjon ... de ha ezt eldumálom a haveroknak ... holt biztos körül röhögnek. — Miért? — Hát azért, hogy éppen maga... ön ... magyarázta el nekem .. Megértem a célzást. Nem nézi ki belőlem és munkatársaimból, ezirányú ismereteinket ... — Felírom adataikat és elköszönök. —• Szálljon be a kocsiba! — intek a lány felé. — Miért? — pattan fel a „kapitány”. — Egyszerű: hazavisszük. — Ugve maga is így gondolja Katika? — fordulok hozzá. — Igen ... persze .. . Az úton van időnk beszélgetni. Katinak lassan megered a nyelve. — T’udja, az én szüleim egyébként klassz emberek, de nagyon szigorúak. Hozzájuk mindig őszinte voltam, de egy alkalommal amikor későn mentem haza, apám rettenetes balhét csapott. Nagyon megvert... elmondott mindennek ... Azóta hazudok nekik. Imádom a zenét, a haverjaim is irtó rendes srácok. De csak hazugság árán tudok velük eljárni a „discó”-ba. — Hogyan jutott eszébe ilyen alakokkal elindulni? — Nem is tudom ... véletlen találkoztunk ... rábeszéltek ... Talán jobb is így... — motyogta maga elé. Itt álljanak meg — kiszállok. — Ott lakunk — mutatott előre egy ház felé. Nyitom a kocsiajtót. Látom rajta, hogy fél. — Mi baj van, Katika?— A fater most kioszt. — Nem fogja bántani — jelentem ki olyan magabiztosan, mintha én is hittem volna benne. — Várjon! — szóltam és elindulok a ház felé. Csengetésemre egy idős ember nyit ajtót. Szájából bugyogva tör elő a szó és az alkoholpára. — Kit keres? Elmondom jövetelem okát és célját. — No, megállj csak! Kapsz a nadrágszíjjal! — kezdi! — Veréssel nem lehet sokat jelérni — igyekszem hirtelen haragját csitítani. — Inkább beszélgessen el vele. Talán nemcsak a lányában van a hiba. — Mindenesetre köszönöm, hogy hazahozta. Megkínálhatom egy kupicával? — Köszönöm, nem kérek — válaszolok és elindulok kocsink felé. Indulás után visszanézek. Kati felénk fordulva áll és hosszasan integet utánunk. Kutatok emlékeim között... Előttem akták ... bűnügyek. Mögöttük emberi sorsok, kisiklott fiatal életek, tragédiák. Javítóintézet... börtön... Bennük egy közös vonás: kalandvágyból, meggondolatlanságból indult útra mindegyik — úgy kezdték mint ahogyan Kati próbálta ... Hátradűlök az ülésen, de nem jön álom a szememre. CSEH GABOR rendőr százados 1
