Tolna Megyei Népújság, 1978. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-14 / 164. szám

1978. július 14. ISépújság 5 Megyeszerte kedvelik Mindenki ajándékot vesz Melyiket válasszam? Nyári mozi Van, aki forrón szereti... Lehetséges, hogy akadnak olyan emberek, akik csak úgy él­vezik igazán a szórakozást, ha közben homlokukról ömlik a veríték. Mi tagadás, könnyen hozzájuthatnak eme élvezethez, csupán valamelyik mozi nézőterére kell kánikulában jegyet váltaniuk. Közművelünk, közművelünk... Mert ugye a dolgozó áll a gép mellett nyolc óra hosszat, issza a munkavédelmi szódát, a levegőtlen buszon hazafelé már csak az ideges kifakadáso- kat nyeli. Otthon jön a civilizációs áldás — a zuhany — és esetleg mindjárt az ötlet is: menjünk moziba! A moziban azonban hamarabb lehervadnak a kedélyek, mint a szárazon felejteti virágcsokor. A légkondicionálás (ha van egyáltalán) inkább fűt, mint hűt, legjobb esetben nem működik. A jegyszedő nénik szükségmegoldásként kinyitják az ajtókat, mire a huzat a hajszálakat, az utcai lárma pedig az idegeket kezdi borzolni. Egyéb elfoglaltságaink miatt a vászonra nem érünk rá fi­gyelni, de nem számít, a bárgyú történetecskét így is megért­jük ... Heuréka! Hát ezért forgalmazzák nyáron a limonádé filmeket! A fülledt mozik megszüntetésére több lehetőség is kínálko­zik. El tudok képzelni külön e célra szerződtetett, legyezővel settenkedő lánykákat, de jól működő légkondicionáló beren­dezéseket is. Visszatérve a nagy sikerű amerikai filmvígjáték címéhez: Van, aki forrón szereti. Van, aki nem ... — kovács — Avar temető Tatabánya határában Várbarátok túrán (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A simontornyai várbarátok — szocialista brigádok tag­jai és KISZ-fiatalok — közös kirándulást szerveztek Dél- Magyarország—Románia út­vonalon. A háromnapos kirándulás résztvevői között voltak olya­nok, akik először vettek részt szervezett kiránduláson, a többség még nem lépte át Magyarország határát. Az el­ső napon korai indulás után első állomás Kecskemét volt, ahol megtekintették a város­házát, a Kodály emlékparkot, a Katona József színházat és a város történelmi múltjával ismerkedtek. Ebéd előtt kö­vetkezett Szeged: Tisza-part, Dóm-tér, Móra Múzeum, ahol csalódás érte a csopor­tot — mivel az állandó ki­állítást lebontották. Délután Üj-Szegedet és a Füvészker- tet nézték meg, majd Makón a meleg vizű strandon pi­henték ki az első napi fáradt­ságot. A második napon Nagyla­kon keresztül utazás Aradra. Vadászkürt kávéház, a ka- tedrális, a szerb templom, a kultúrpalota, a Déryné Szín­ház megtekintése után az Aradi vértanúk emlékművé­nél rótták le kegyeletüket a simontornyaiak. Az esti órák­ban Gyulánál jöttek vissza szülőföldjükre. A harmadik napon Gyulán fürdés a gyönyörű parkban elhelyezett fürdőben, délután a vár, az Erkel-fa, és maga a város megtekintése. Hazafelé Békéscsaba, Orosháza neve­zetességeit nézték meg. Utol­só állomásuk a dunaföldvári váló; A 49 kiránduló élmények­ben gazdagon tért vissza, megismerte hazánk, történel­mi múltunk egy részét. A Si­montornyai Bőrgyár „Vak Bottyán” aranykoszorús szo­cialista brigádjának tagjai az élmények hatására , elhatá- rozták, hogy ,a következő év­ben is szerveznek hasonló ki­rándulást hazánk nevezetes­ségeinek megismerésére. A kiránduláson látottakról, hal­lottakról élménybeszámolót tartanak az itthon maradt brigádtagoknak. VINCZELLÉR MÁRIA A Béke Szállóval szemben, két nagy ház csöppnyi be- szögellésében parányi kira­kat, üvegajtó. Van, aki hosz- szú ideig keresgél a környé­ken, amíg rábukkan az Am­fora Vállalat bonyhádi min­taboltjára. Megyeszerte jó hí­re van, egy-egy értékesebb, különleges kerámiáért, por­celánért távolról is elvándo­rolnak ide az emberek. Bent a boltban az első pil­lanatok elkápráztatják az embert. A tükrös, vagy üveg­polcokon felhalmozva a szép — csak elvétve giccses — porcelánok, tányérok, kerá­miák, üvegedények, vázák és felsorolni is nehéz, hányféle funkciójú használati tárgyak. Itt mindenki ajándékot vesz. Gyakoribb névnapok, ünne­pek előtt többszörösére nő az üzlet forgalma. De az is aján­dékot vesz, aki saját magá­nak vásárol: egy-egy dísz­tárgy, értékes porcelán a csa­lád életében is ünnep. Nézelődöm a boltban. Hangos társaság zúdul be az ajtón. Szinte ki sem nyi­tották, már hallani, hogy né­metül beszélnek. Ügy tűnik, célzatos ez a figyelemfelkeltő diskurzus. Aztán megrohan­ják a polcokat, mintha vala­mennyit el akarnák vinni. Kalocsai mintás készlet, porcelán kiskutya ... A fekete ruhás néni, olda­lán férjével bizonytalanul lép be az ajtón. Az egyik el­adó eléjük siet. Szinte karon fogva hozza be az óvatosan körbetekintgető idős asszonyt. Annak a szívélyes fogadtatás­tól megjön a mersze. — Aranyoskám, valami kis ajándékot szeretnénk venni. Tudja, a lányom most szült, és ma lehet először látogat­ni. Képzelje, operációval lett meg a gyerek, de mindketten egészségesek. Úgy örülök! Ez az első fiú unoka a családban. Mondja, mit vegyek? — Mire gondolt? Adhatunk bébifelszerelést. Van cumis­üvegünk és kisebb hőálló edé­nyeket is tartunk. — Nem, nem! — tiltakozik a néni. — Valami ajándék- tárgyat, most hogy megvan a gyerek, talán kapnak lakást is. Valamivel díszíteni kell azt is. Hosszas szemlélődés, gon­dolkodás után egy herendi váza kerül az idős asszony szatyrába. Férje eddig néma szemlélője volt a vásárnak. Most aztán megvan a te örömöd is! — néz az asz- szonyra, majd ötszázast húz elő a zsebéből, hogy fizessen. * — Öt évvel ezelőtt, mint a nagyker mintaterme nyitot­tunk itt ajtót, — mondja Bá­nyai Gergelyné, boltvezető­helyettes. — Most már nem bemutatóterem, hanem min­tabolt vagyunk, így a lakos­ság is vásárolhat nálunk. — Kik jönnek vásárolni? — Mivel a megyében ez az egyetlen ilyen jellegű bolt, nemcsak a bonyhádiak jön­nek hozzánk. Sok ember csak nézegetni jön az itt kiállított tárgyakat, de mi örülünk en­nek is, mert a nézelődőbő] előbb-utóbb vásárló lesz. Az eladás mellett szolgáltató részlegünk is van. Méretre vágjuk a nálunk vásárolt ab­laküvegeket. — Mennyit költenek ebben a boltban az emberek? — Tavaly hárommillió-hat­százezer forint volt az éves forgalmunk. Az idén első fél­évben már több, mint ennek a fele, de régi tapasztalat, hogy a második félév mindig erősebb, így a jelek szerint az idén lényegesen nagyobb forgalmunk lesz. — Mi a legkelendőbb áru­cikk? — A külföldiek elsősorban a népi kerámiákat keresik. Nagyon sok kalocsai mintás porcelánt és hagyományos festésű herendi árut adunk el. Sokan keresik kimondottan a pécsi Zsolnay gyár termékeit­* Szűk farmerban, színes „egyentrikóban” két tinikorú lány lép a boltba. Rövid néze­lődés után egy eozintárgynál állnak meg. — Azt hiszem, Mártának van már néhány eozinja. Ve­gyünk mi is azt! — mondja egyikük. — Nem lesz drága? Majd­nem egy ezresbe kerül — súg­ja a másik. — Ugyan már. Egyszer megy a barátnőnk férjhez! „Legyen igazatok” — gon­dolom, miközben a pénztárnál a két tizenéves lány „össze­dobja" a csaknem ezer fo­rintot és a becsomagolt aján­dékkal elviharzik a boltból. TAMÁSI JÁNOS Nagy kiterjedésű avarkori temető nyomaira bukkantak Tatabánya határában az épü­lő új autópálya földmunkái során. A terepet egyengető dózerek emberi csontokat, kü­lönféle használati tárgyakat hoztak felszínre. A tatai Kuny Domokos Múzeum ré­gészei megállapították, hogy a leletek a VII. századból származnak. A leletmentő ásatást megkezdték és eddig nyolcvan sírt tártak fel. Az emberi csontokon kí­vül bronz pecsétgyűrűket, fül­bevalókat, gyöngyöket és kü­A szokottnál két héttel ké­sőbb borultak virágba Nyu- gat-Dunántúl nagy szelíd­gesztenye ligetei. A szakem­berek a későbbi virágzás el­lenére is jó termésre számí­tanak. Kőszeg-hegyalján, a legnagyobb összefüggő szelíd­gesztenyés tájon, ahol gyako­lönféle kerámiákat is talál­tak. Az eddigi leletek alap­ján a régészek arra következ­tetnek, hogy Tatabánya ha­tárában egy szokatlanul nagy kiterjedésű sírmező húzódik. A sírmellékletekből megálla­pították, hogy a temetkezés már a kora avarkorban meg­kezdődött, s a temetőt a kor­szak végéig használták. Vé­leményük szerint a nagy ki­terjedésű temető közelében településnek is kellett lennie. A régészek egyelőre a lelet­mentést folytatják, az ősi te­lepülés feltárását későbbre tervezik. riak a 400—500 éves faóriá­sok, már a fiatal telepítések egy része is termőre fordult. A kedvelt csemegéből a ter­vek szerint az idén is jelen­tős mennyiséget küldenek majd Kőszeg környékéről a fővárosba és a környező me­gyékbe. Virágzik a szelídgesztenye Csatorna-felújítás Szeptember végére fejeződik be Szekszárdon a Korvin Ottó utcában a szennyvízgyűjtő csatorna újjáépítése Fotó: kz Ügy kezdtek, mint Kati Már esteledik. Bóbiskolá- somból a gépkocsi hirtelen fékezése riaszt fel. Mellemen megfeszül a biztonsági öv. — Az istenit! — kiált fel barátom a volán mellől. — Majdnem elütöttem őket! Kiszállunk. — Haver, elvihetnétek ben­nünket egy darabig! kiált valaki. Közelebb érünk. Né­zem őket. Két ápolatlan kül­sejű fiú és egy lány, aki va­lahogy nem illik bele a kép­be. Megszeppennek, amikor bemutatkozom. Megkezdődik az igazoltatás. A kislány lesütött szemmel áll, zavarában rugdos egy kődarabot. Szeptemberben lesz tizen­hat éves. — Hová igyekeznek? — kérdem. — Hát... a Balcsira hü­lyülni ... a haverokkal — fe­lel a lány. — Tudja nevüket? — Nem. Most ismerked­tünk össze, egy órája. — Pénze van a szórakozás­hoz? — kíváncsiskodom. — A faterom reggel adott egy kilót. Egy darabig kajá­ra elég! — Azt tudják a szülei, hogy hová indult? — Azt nem — válaszol tö­mören. A magasabb fiún foltos farmernadrág, térdén óriási lyuk. Gyűrött igazolványát hanyag mozdulattal rántja ki farzsebéből. Kezén tetoválás: „a szüzesség luxus —szeret­kezz!” (Régi hippi jelszó.) Mellén, a kigombolt ing alatt ormótlan tetoválás. Pri­mitíven rajzolt hajó, árbocán halálfejes lobogó. A kép alatt felirat: DREÉC KAPITÁNY. — Tetszik? — ízlés dolga — válaszo­lok. — A haverom müve, még a seregből... klassz mi? — Ha már szóba jött: ír­hatta volna helyesen is — biccentek a „mű” felé. — Egyáltalán tudja ki volt ez a személy? — kérdem. — Kalóz, de többet nem tudok róla — motyogja. Nem tudom megállni, hogy pár mondatban ne mutassam be Drake kapitány pályafu­tását. „Kiselőadásom” után elő­ször csodálkozva néz, majd mosolyra húzza száját. — Mi tetszik? — Ne haragudjon ... de ha ezt eldumálom a haverok­nak ... holt biztos körül rö­högnek. — Miért? — Hát azért, hogy éppen maga... ön ... magyarázta el nekem .. Megértem a célzást. Nem nézi ki belőlem és munka­társaimból, ezirányú isme­reteinket ... — Felírom adataikat és el­köszönök. —• Szálljon be a kocsiba! — intek a lány felé. — Miért? — pattan fel a „kapitány”. — Egyszerű: hazavisszük. — Ugve maga is így gon­dolja Katika? — fordulok hozzá. — Igen ... persze .. . Az úton van időnk beszél­getni. Katinak lassan meg­ered a nyelve. — T’udja, az én szüleim egyébként klassz emberek, de nagyon szigorúak. Hozzájuk mindig őszinte voltam, de egy alkalommal amikor ké­sőn mentem haza, apám rettenetes balhét csapott. Nagyon megvert... elmon­dott mindennek ... Azóta hazudok nekik. Imádom a zenét, a haverjaim is irtó rendes srácok. De csak ha­zugság árán tudok velük el­járni a „discó”-ba. — Hogyan jutott eszébe ilyen alakokkal elindulni? — Nem is tudom ... vé­letlen találkoztunk ... rábe­széltek ... Talán jobb is így... — motyogta maga elé. Itt álljanak meg — kiszállok. — Ott lakunk — mutatott elő­re egy ház felé. Nyitom a kocsiajtót. Lá­tom rajta, hogy fél. — Mi baj van, Katika?­— A fater most kioszt. — Nem fogja bántani — jelentem ki olyan magabiz­tosan, mintha én is hittem volna benne. — Várjon! — szóltam és elindulok a ház felé. Csengetésemre egy idős ember nyit ajtót. Szájából bugyogva tör elő a szó és az alkoholpára. — Kit keres? Elmondom jövetelem okát és célját. — No, megállj csak! Kapsz a nadrágszíjjal! — kezdi! — Veréssel nem lehet so­kat jelérni — igyekszem hir­telen haragját csitítani. — Inkább beszélgessen el vele. Talán nemcsak a lányában van a hiba. — Mindenesetre köszönöm, hogy hazahozta. Megkínálha­tom egy kupicával? — Köszönöm, nem kérek — válaszolok és elindulok kocsink felé. Indulás után visszanézek. Kati felénk fordulva áll és hosszasan integet utánunk. Kutatok emlékeim között... Előttem akták ... bűnügyek. Mögöttük emberi sorsok, ki­siklott fiatal életek, tragédi­ák. Javítóintézet... börtön... Bennük egy közös vonás: kalandvágyból, meggondolat­lanságból indult útra mind­egyik — úgy kezdték mint ahogyan Kati próbálta ... Hátradűlök az ülésen, de nem jön álom a szememre. CSEH GABOR rendőr százados 1

Next

/
Thumbnails
Contents