Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-13 / 137. szám
1978. június 13. Képújság 3 Az építők ünnepén Kitüntetések, kiállítás, kultúrműsor A nyolcvanöt eves fiatal tehenész A vasárnap reggeli és délelőtti esőzés felborította a jól megtervezett programokat az építők ünnepén. A TOTÉV és a tervező vállalat a Sötétvölgybe tervezte az ünnepséget, igazi majálishangulatban. Az állami építők pedig a sporttelepükön szerették volna emlékezetessé tenni ezt a napot. Az időjárás közbeszólt, de mégis méltóan emlékeztek meg a hetvenöt éves építő- és építőanyag-ipari dolgozóinak születésnapjáról és a hagyományos építőnapról. Nyolcszázan a TOTÉV-nél A sötétvölgyi parkerdőbe több mint 1500 ünneplőt vártak, de a megváltozott körülmények miatt a központi telep ebédőjében és egy új, 800 négyzetméteres raktár- helyiségben így is 800-an megjelentek a TOTÉV és a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat munkásai, irodistái, mérnökei. Az ünnepségen dr. Szabópál Antal, a megyei pártvégrehajtó bizottság tagja, a megyei tanács elnöke megemlékezett a szak- szervezet 75 éves évfordulójáról, köszöntötte az ünneplő ruhás építőket, majd átadta Szabó Gézának, a TOTÉV termelési osztályvezetőjének és Lőrinczi Gyulának, a tervező vállalat irodavezetőhelyettesének a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Baranyai Béla, a TOTÉV kubikos szocialista brigádvezetője a Munka Érdemrend bronz fokozatát kaptá. Ezt követően többen kaptak szak- szervezeti és vállalati kitüntetést, melyet Kobra József, a TOTÉV igazgatója adott át. A tervező vállalat igazgatója PaSzler József, ezen a napon adta át az aranygyűrűt Link Péternek és Lőrinczi Gyulának. Itt is többen részesültek jutalomban. Vasárnap jutalmazták a szocialista brigádokat, valamint a törzsgárdatagokat. Az ünnepség után fellépett a TOTÉV tánccsoportja, irodalmi színpadi produkcióra, népzenére és délután egy kaszkadőrbemutatóra is sor került. Kiállítás a Szovjetunióról (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A vasárnapi esős, boron- gós időjárás sem riasztotta vissza a TÁÉV dolgozóit attól. hogy megünnepeljék az építők napját. Igaz ugyan, hogy az előre tervezett szabadtéri ünnepséget a vállalat éttermében kellett megtartani, de így is több száz dolgozó részvételével. Az ünnepi program 10 órakor kezdődött, s bizony belenyúlt a késő délutáni, órákba a befejezése. Az ünnepségen részt vett Lukács István, az MSZMP Tolna megyei Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának vezetője, Császár József, a megyei tanács általános elnökhelyettese, dr. Nedók Pál, a városi tanács elnöke, Jurij Fagyejev, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza osztály- vezetője, s különböző társadalmi szervek képviselői. Az építőknapi ünnepséghez ez évben még egy rangos évforduló is társult. Az építők szakszervezetének 75 éves fennállása. A TÁÉV szakszervezeti bizottságának titkára Prokos József, ünnepi megemlékezésében a szakszervezeti mozgalom, s kiemelten az építő-, fa- és építőanyag-ipari dolgozókat egységbe fogó szak- szervezet kialakulásáról, történelmi helyzetéről, szerepéről beszélt. Ezt követően Morhauser Ádám, az építők szakszervezete megyebizottságának titkára a Kiváló Szakszervezeti Munkáért kitüntetéseket adott át. Tarjáni Lajos igazgató megjutalmazta a vállalat kiválóan dolgozó kollektíváit, munkásait. A Tartsay Vilmos vb-szerelő és a Tartsay Vilmos ácsbrigád megkapta a szocialista brigádvezetők tanácskozása által már odaítélt Vállalat Kiváló Szocialista Brigádja címet. A Kiváló Munkáért kitüntetésben 3, a szakszervezeti építőknapi jutalmazásban szintén 3 fő részesült, 71 fő lett a vállalat kiváló dolgozója. Itt tudtuk meg, hogy a TÁÉV egyik dolgozója, Török József brigádvezető a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta. A kitüntetések átadása után Tarjáni Lajos igazgató köszöntötte a vállalat dolgozóit, építőmunkásait. Feltárta az építőipar jellegéből adódó problémákat, s beszélt a vállalat tevékenységéről, sok éves munkájáról, s a jövőbeli tervekről. Az építők napja ünnepség rangos eseménye volt a Szovjet műszaki tudományos napok rendezvénysorozatának, s „A Szovjetunió népgazdasági kiállítása — mint műszakitudományos fejlődésének tükre” című kiállításnak a megnyitása. A megnyitót Jurij Fagyejev, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza műszakitudományos osztályvezetője tartotta. Nagyon érdekes színfoltja volt a napnak ez az esemény: Fagyejev elvtárs tört magyarságával előadott megnyitója, s utána az ő irányítása, vezetése alatt megtekintett kiállítás. „A Szovjetunió népgazdasági kiállításának pavilonjaiban egybegyűjtöttek minden jót és haladót, ami a népgazdaság különböző ágazataiban az utóbbi években született: és itt, a kiállításon indul meg a gyakorlati alkalmazás, a közkinccsé válás folyamata” — hangsúlyozta a megnyitóban Jurij Fagyejev S a kiállítás mottójául szolgál L. I. Brezsnyev gondolata: „Hat évtized — ez kevesebb, mint az ember átlagos életkora. De ez alatt az idő alatt országunk több évszázadnyi utat tett meg.” A délutáni program (az elfogyasztott disznótoros ebéd után) a sportnak lett áldozva. Még a csepergő eső sem riasztotta vissza a sport- szeretőket a pályáról, ahol röplabda és kispályás labdarúgást folyt. A sokoldalú, gazdag program, a kellemesen eltöltött építők napja a TÁÉV dolgozóinak kellemes élményt jelentett. Haberschusz Erzsébet J. Fagyejev megnyitja a szovjet műszaki-tudományos napok rendezvénysorozatának kiállítását Fotó: Vendel-Mohay Lajos A múlt századi tehenész a pörbölyi istállóban a fejőberendezést lekötő állásoknál sürög: tisztítja az aljzatot, vízsugárral mossa az állatok hagyta piszkot. Tisztaságnak kell itt lenni, úgy, mint a patikában. Babinyec János, amikor végez a munkával, átballag a birodalmon: végig a lekötés nélküli istállóban úgy jár-kél, mintha sajátja volna az egész, nagy értékű állomány, ámbár az a helyzet, hogy „csak” járadékos, tehát nem tsz-tag, és nem is nyugdíjas, állami gazdasági munkás. Tanyai ember volt világéletében, orra-szeme előtt folyt a szövetkezés, ö meg a pörbölyi tanyavilágban húzta az igát, a szó igazi értelmében, mert iga volt a gazdálkodás, amikor a maga korabeli emberek rég a szövetkezetben dolgoztak, sokat és nehezen, és végül nyugdíjjal, ha nem is nagy összeggel, elmentek pihenni, az öreg tehenész lett. 1971-ben kopogott az állami gazdaság újbereki kerületének telepén és ajánlotta fel szolgálatait. Szívesen fogadták. Ismerték, jó szakembernek tartotta, tartja mindenki. Kell az ilyen ember a tehenészetbe, amikor a fiatalok közül kevés áll az istállóajtóba, hogy takarítson, fejjen, avagy hajnalban keljen, és havonta csak egy vasárnapot mondhasson teljesen szabadnak... Jött a fiatal tehenész, a múlt századból származó Babinyec János, 1893-ban jegyezték be az anyakönyvbe születését, nyolcvanöt éves és úgy mo- zog-dolgozik, mintha harminc év lenne csak mögötte. Háromszáz tehén van rábízva, nappal az ő felügyeÉletemben nem ittam meg két deci tejet lete, gondja-baja, hogy a jószágot ne érje kár, legyen víz, élelem, s tiszta legyen a fejőállás, és még a tejház is... Sok munka van egy műszakban, de az a jó, hogy mindig kell valamivel foglalkozni, és akkor könnyen szalad az idő. A „fiatal” tehenész fölött nyolcvanöt év száguldott el. Amikor a tanyavilágban élt-dolgozott, gondolt-e rá, hogy a legkorszerűbb Alfa-Laval fejőberendezést még kezeli?... — Nézze, uram, én életemben nem ittam meg két deci tejet. De a jószágot annál jobban kedvelem. Nékem a jószág a minden. Ezek a szép állatok, itten, ebben a ki tudja hány éves istállóban, olyanok, mint egy tejgyár... Háromszáz tehén van itten, de délutánonként, akkor gyün a tejeskocsi a vállalattól, hatezer liternél többet elvisz. A tejet úgy tartjuk el, hogy tizenkét fok alá hűtjük... Be is mutatja a tejhűtőt, a duruzsoló aggregátot, azután szépen pihenő, kérődző állatait. Szinte futva követjük. Aztán kiérünk a placcra, amely teljesen betonozott, itt volt valamikor a silótér. „Ide akarják az etetést kihozni, mert akkor még tisztábbak lesznek a jószágok.” — mutatja a placcot, aztán kezét nyújtja: „Isten áldja, köszönöm, hogy megnézte a jószágaimat.” PÁLKOVÁCS JENŐ GOTTVALD KAROLY Népgazdaságunk, versenyképességünk Egy új kor jellegzetességei i. A szakemberek szerint a legutóbbi években világgazdasági korszakváltásnak lehettünk tanúi. A letűnt kort — főleg a II. világháborút követő tőkés fellendülést — az olcsó energia, az olcsó nyersanyag, a mindenkori kereslethez igazodó olcsó vendég-munkaerő jellemezte. E gazdaságtörténeti korszak másik sajátossága a tudományos és technikai forradalom kibontakozása és a velejáró egyenlőtlen fejlődés. (Japán és az NSZK előretörése, Anglia és Olaszország viszonylagos lemaradása.) Végül a lezárult korszak harmadik fő sajátossága, hogy a Szovjetunió és az európai népi demokratikus országok növekvő világgazdasági súlyuknak megfelelően új, — a nemzetközi monopoltőkétől független — gazdasági-hatalmi övezetet teremtettek, növelve ezzel a saját és a fejlődő országok gazdasági mozgáslehetőségét. Az alakuló új világgazdasági korszak legjellegzetesebb sajátossága, az évszázados értékrendek, cserearányok megváltozása. Az 1973. év végén tapasztalt árrobbanás tartós, korszakos átalakulás kiindulópontja lett. A változás, a mozgás több irányú. 1. Tartósan felértékelődtek az energiahordozók és a nyersanyagok más árukhoz és termékekhez képest. Politikai síkon ez a gyarmati rendszer széthullásának kései következménye, gazdasági betetőzése. Piaci síkon viszont félreérthetetlenül a kereslet és a kínálat közötti arányeltolódásokat jelzi. így azt mutatja, hogy a termelés meg nem újuló és meg nem újítható természeti (ásványi) erőforrásai végesek. Az alacsony, többnyire nyomott energia- és nyersanyagárak korlátlan fogyasztásra, pazarlásra ösztönöztek. A rohamos felhasználással a viszonylag könnyen megközelíthető és olcsón kitermelhető készletek részben kimerültek, az új lelőhelyek kiaknázása pedig mind költségesebb a tengeren, a mocsaras szibériai vidéken, Alaszkában stb. Á magas árban már megtérülnek ezek a többletköltségek, illetve kifizetődővé válik a takarékosság (pl. az épületek kellő hőszigetelése), a helyettesítés (pl. olaj helyett a szén, vagy az atomenergia felhasználása) és általában az erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodás. 2. Felértékelődtek a világpiacon az alapvető élelmiszerek is. A fejlett tőkés országok élelmiszertermelése az utóbbi két-három évtizedben gyorsan nőtt, az így képződött árufeleslegek azonban nem képesek fedezni a fejlődő országok egyre nagyobb hiányát. Az élelmiszertermelés és a népesség alakulása között az összhang olyannyira megbomlott, hogy hathatós nemzetközi intézkedések, nagyszabású fejlesztési programok nélkül az éhínség katasztrofális méreteket ölthet. Így a nyersanyag — az energia — illetve az élelmiszerimport miatt ezekben az országokban megnövekedtek a termelés, a gazdaság működési költségei. De megdrágult a fejlesztés is a költségesebb nyersanyagok és energiahordozók fokozott kitermelésével. Következésképpen égető feladattá vált a többletköltségek ellensúlyozása, a versenyképesség fokozása, a műszaki fejlesztés. 3. Tehát felértékelődtek a magas műszaki kultúrát igénylő, a technikai haladást, a versenyképesség fokozását szolgáló termékek, félkész gyártmányok, beruházási javak, komplett berendezések. A kereslethez igazodva a legfejlettebb tőkés országok, köztük mindenekelőtt az NSZK gyorsan és rugalmasan átalakították a termelés, az értékesítés szerkezetét és igen rövid idő alatt pótolták az árrobbanás okozta veszteségeket, aktívvá tették külkereskedelmi mérlegeiket. 4. A fejlődő országok az export fokozásával igyekeztek külgazdasági veszteségeiket ellensúlyozni. így a kínálat fokozása révén abszolút módon és tartósan leértékelődtek a világpiacon a közepes és alacsony technikai szinten álló kommersz áruk, a hagyományos félkész- és késztermékek (pl. textil méteráru, egyszerű konfekcionált cikkek stb.). A világgazdasági korszak- váltás éles megvilágításba helyezte a fejlődő országok problémáit. A gyarmati sorból felszabadult népek jelentős része — az olajexportőröket kivéve — nem képes a megnövekedett termelési, fejlesztési szükségleteket ellensúlyozni és saját erőből, harmonikusan fejleszteni gazdaságát, sőt eleve gondot okoz a növekvő számú népesség élelmezése. Nélkülözhetetlenné vált a fejlett országok anyagi, tudományos és műszaki támogatása. Az olajexportáló országok és a legfejlettebb tőkés államok (a technikailag élenjáró beruházási javak exportálói) nyernek a cserearányok változásán. Magyarország viszont sokkal többet veszít, mint amennyit nyer rajta. Az élelmiszert (gabonát, húst, zöldséget), továbbá a timföldet, alumíniumot magasabb áron exportáljuk. De a nyereség többszörösét ráfizetjük az olaj, az energia, a nyersanyag, a korszerű technika behozatalánál. Kivitelre kerülő késztermékeinknek jelentős hányada pedig abba a csoportba tartozik, ahol az árak stagnálnak, sőt csökkennek. Az átlagos színvonalú termékek körében növekszik a világpiaci verseny és kiviteli listánkon sajnos kevés még a technikai haladás élvonalába sorolható korszerű, keresett, növekvő áron értékesíthető termék. KOVÁCS JÓZSEF (Folytatjuk) ................................ A as ünneplők™ Szabó Géza a Munka Érdemrend ezüst fokozatának tulajdonosa
