Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
8 Képújság 1978. június 11. „A gazda harmadik keze’ A gazdakörök — a földművelők „harmadik” kezét jelentik. Lengyelországban legalábbis ilyen értelemben beszélnek erről, amikor a gazdakörök társadalmigazdasági szervezetéről esik szó. Ez a szervezet régi, nemes hagyományokkal rendelkezik. Az első gazdakörök már 1862-ben megalakultak mint a gazdák társadalmi és önkormányzati egyesülései. A 116 év alatt változatos sors jutott a parasztok szervezetének, s az adott társadalmi és politikai körülményektől függően, a felvirágzás vagy a visszafejlődés korszakait élte át. A II. világháború előtt, a lengyel falvakban közel 270 ezer gazdát 9 ezer 700 ilyen kör egyesített. Az akkori körülményekre való tekintettel, ez igen jelentős eredménynek számított. Jelenleg a központi gazdakör több mint 2,8 millió 35 ezer körben tevékenykedő tagot számlál. A tagság felét az asszonyok teszik ki, ők a falusi gazdaasszonyok körében működnek. A gazdakörök szervezeti keretein belül dolgoznak még az állattenyésztőket egyesítő egyesülések és szakágazatok is. A falusi gazdasszony körökben a nők azokon a területeken növelik szakképzettségüket, amelyeket általában ők végeznek — így a borjú- és csirkenevelésben, zöldség- termesztésben és a kertgazdálkodásban. Emellett megismerkedhetnek a gazdaságon belüli megfelelő munka- módszerekkel, ezen túl pedig szabás-varrást, élelmiszer-tartósítást is tanulnak. A gazdakörök legfontosabb tevékenységi területe természetesen az" egyéni gazdálkodóknak nyújtott sokoldalú segítség. 5 évvel ezelőtt valamennyi községben megalakultak a gazdaköri szövetkezetek. Kezdetben ez csupán az aratás és a burgonyabetakarítás időszakában nyújtott segítséget jelentette. Ma már több mint 180 ilyen kör biztosítja az egyéni gazdaságoknak a gépellátást, kemizálási, szállítási, a mezőgazdasági gépjavító szolgálatot. A gazdakörök e pillanatban közel 80 milliárd zloty értékű vagyonnal rendelkeznek, melynek gerincét a vontatók, mezőgazdasági gépek, te- nyésztelepek és javítóüzemek adják. 1978-ban a körök tevékenysége a mezőgazdasági szolgáltatások további fejlesztésére irányul. Az a cél, hogy az egyéni 'gazdaságok termelése korszerűsödjön, hogy meghatározott kultúrákra vagy állatfajokra specializálódjanak. A szövetkezeti gazdakörök három év óta komplex, az egyes kultúrák teljes technológiai folyamatát felölelő szolgáltatásokat kínálnak. Az 1977-es évben 760 ezer hektár termőterületet láttak el szállítási, begyűjtési szolgáltatásokkal. Az idén ez az 1 millió 215 ezer hektárra bővül majd. Elsődleges a mező- gazdasági termelés fejlődésére közvetlenül kihatással lévő szolgáltatások sora, a ke- mizálás (azaz a műtrágyázás, növényvédelem), aratás, takarmánybegyűjtés, burgonya- és cukorrépa-betakarítás, a nehéz vagy különleges felszerelés alkalmazását igénylő és az állattenyésztés gépesítését elősegítő területek. HALINA SICINSKA Vietnam T arsadalom-atalakítas zsiában változatlanul tízmilliók fekszenek le esténként üres gyomorral. Az élelmiszer- ellátás nem javult a hetvenes évtizedben sem, sőt sok országban még romlott is. Ma már bizonyosnak tekinthető, hogy a megoldás nemcsak technikai kérdés. A termelési feltételek javításának alapvető társadalmi, politikai reformokkal kell együtt járnia Az Ázsiai Fejlesztési Bank így összegezte a legnépesebb kontinens kulcsproblémájának, az éhezés elleni harcnak helyzetét. Amit a nem marxista szakértők csak nagyon óvatosan mertek megfogalmazni, és ami lényegében a tőkés tulajdonviszonyok szocialista átalakítását jelenti, nos, ez a program valósul meg most Vietnam déli országrészében. Az egykori Dél-Vietnam gazdasága sok rokon vonást mutat azokkal az országokkal, amelyeket az Ázsiai Fejlesztési Bank megvizsgált. A Dél termelési szerkezetét teljesen eltorzította a háború és a tömeges amerikai jelenlét. Visszaesett a rizstermelés és mértéktelenül felduzzadt a nagyvárosokban a szolgáltató- és kereskedelmi hálózat, amely az amerikai hadsereg legkülönbözőbb igényeit elégítette ki. Hogy ez az egészségtelen gazdasági rendszer mégis működött, sőt, viszonylag magas életszínvonalat tudott biztosítani a kiskereskedők millióinak, az kizárólag a bőségesen érkező amerikai segélynek volt köszönhető. A vietnami felszabadító erők 1975-ös győzelme új helyzetet teremtett. Egyszeriben megszűnt a dollármilliók beáramlása, és munka- nélkülivé lett másfél millió ember, akik részben az amerikaiakból éltek, részben pedig a bukott rendszer katonai és államapparátusában dolgoztak. Eközben parlagon hevertek a termékeny rizsföldek. Parancsoló szükségszerűség volt, hogy megkezdjék a városi munkanélküli tömegek vidékre telepítését. Csak így lehet számukra biztosítani a megélhetést^ csak így lehet megoldani a jelenlegi legégetőbb problémát, az élelmiszerkérdést. Eddig 700 ezer ember települt vidékre, de még legalább másfél millió vietnaminak kell lakóhelyet változtatnia. Ezek a telepítési tervek nemcsak a déli országrészt érintik. Északon is vannak sűrűn lakott övezetek, ahol a terméshozamok növekedését már nem lehet összhangba hozni a népességnövekedéssel. Vietnamban évente 3 százalékkal nő a lakosság, és attól függően, hogy sikerül-e meghonosítani a családtervezést, az ezredfordulóra 75—100 millió ember élelmezéséről kell gondoskodni. Ez elengedhetetlenné teszi, hogy arányosabbá tegyék a népességelosztást, és művelés alá vonjanak termékeny, de mindeddig kihasználatlan földterületeket. Az élelmiszerellátás javítását az elmúlt három évben elsősorban két tényező gátolta. Egyrészt a súlyos aszály, amelynek következtében tavaly kétmillió tonnával kevesebb rizs termett a tervezettnél. A másik nehézség a déli országrész öröklött társadalmi, gazdasági viszonyaiban rejlett. A vietnami hatóságok — mivel nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan akarták megvalósítani a Dél szocialista átalakítását — sokáig érintetlenül hagyták a rendkívül jelentős kereskedő tőkés réteget. A többnyire kínai származású kereskedők egyre nagyobb hasznot húztak az élelmiszerhiányból. Áruhalmozással és feketézéssel mesés vagyonokat szereztek. Az állami boltokban hamar elfogyott az olcsó rizs. Akinek nem jutott, az a feketepiacon vásárolt, nyolc-tízszeres áron. Hogy enek következtében milyen egyenlőtlenségek alakultak ki, azt jól érzékelteti a Ho Si Minh városi Tin Sang című lap: „Városunkban még ma is tucatjával vannak luxuséttermek, ahol 12 dong egy cápauszony- leves és 300 dong egy üveg Martel konyak. És ezeken a helyeken estéről estére telt ház van. Vajon kik járnak ilyen drága vendéglőkbe? Egy biztos^ Olyan emberek nem, akik becsületes munkával keresnek pénzt, mert ma Vietnamban a havi átlagbér hatvan-nyolcvan dong körül van.” A magánkereskedők zugraktáraiban halmozódlak föl azok a hatalmas árukészletek, amelyek olyannyira hiányoztak az állami boltokból. A feketekereskedelem országos méretű problémává nőtt, és a hatóságoknak meg kellett tenniük a szükséges ellenlépéseket. Márciusban született meg a határozat, hogy egyszer s mindenkorra megszüntetik a kereskedő burzsoázia tevékenységét. A felső „harmincezernek” vagyonával együtt be kell kapcsolódnia az anyagi termelésbe, A kisárusok továbbra is kereskedhetnek azokkal a nem létfontosságú cikkekkel, amelyekre nem terjed ki az állami ellenőrzés. Lényegében hasonló célokat szolgál a májusban bejelentett pénzforma is, amelynek segítségével termelő tőkévé tudják változtatni a magánkézben felhalmozódott vagyonokat Ha Vietnam nemzeti jövedelmét összevetjük több ázsiai tőkés ország hasonló mutatójával, nem tapasztalunk lényeges különbségeket. Csakhogy ugyanaz az átlag Indonéziában, Thaiföldön vagy Indiában hatalmas egyenlőtlenségeket takar. Az éhező, nem egyszer éhen haló tömegeket áthidalhatatlan szakadék választja el a mesés gazdagságú, maroknyi uralkodó elittől. Ezzel szemben Vietnamban mind az ötvenmillió állampolgárnak biztosítva vannak a létfeltételei. Igaz, ma még szerény színvonalon. vietnami vezetők gyakran hangsúlyozzák, hogy hosszú időbe telik, mire minden családnak lehet kerékpárja, varrógépe, rádiója, ébresztőórája és hasonló fogyasztási cikke. De az igazságos elosztás és az élelmiszertermelés növelésére tett eddigi lépések így is példaadó jelentőségűek Ázsiában, ahol a hasonló adottságú tőkés országok képtelenek leküzdeni a népesség gyors növekedéséből, a stagnáló élelmiszertermelésből és az igazságtalan elosztási rendszerből fakadó súlyos feszültségeket. KELETI MIKLÓS Nemzetközi magnetoszféra-kutatás A magnetoszférában lejátszódó folyamatok vizsgálatát tűzte ki célul az a tudományos vállalkozás, amelyet nemzetközi magnetoszféra- kutatásnak neveztek el. A program 1976-ban kezdődött és 1979 végéig tart. A kutatásban 39 ország több mint ezer kutatócsoportja vesz részt, részben földi megfigyelésekkel, részben űreszközökkel. összesen 14 speciális hold indítását tervezik az Egyesült Államokból, a Szovjetunióból, Japánból és Nyugat-Európából. A program zökkenőkkel indult. Tavasszal nem sikerült geostacinárius (a Földhöz viszonyítva egy pontban álló) pályára állítani a GEOS nevű holdat, ezért átalakították a programját. Májusban az OTS nevű következő holdat nem sikerült fellőni a rakéta hibája miatt, ezért szeptemberre kellett halasztani indítását. Még több halasztást kellett közbeiktatni váratlan sikertelenségek miatt, úgyhogy már veszélybe került az egész program. Az amerikaiak három űrlaboratórium felbocsátását tervezik, amelyek közül az első kettő („anya” és „lánya”) végül október 22-én egyetlen rakétaindítással erősen elnyúlt Föld körüli pályára került. A 280 kilométer és 140 ezer kilométer között húzódó pályán a két holdnak egymástól való távolsága 100 és 5000 kilométer között változik. Az egyik holdat a NASA, a másikat az Európai Űrkutatási Hivatal készítette, 1978 júniusában mesterséges bolygóként Nap körüli pályára áll majd egy harmadik „testvér” is. Ennek az lesz a feladata, hogy legalább egy órával a Földre érkezésük előtt jelezze a Napból kiinduló töltött részecskék felhőit, a két másik hold pedig megfigyeli majd a részecskeáramlás behatolását a magnetoszférába. A Szovjetunió egy MAGIK nevű holddal járul a magnetoszféra-kutatás sikeréhez. Érdekes, hogy e hold egyes detektorait szintén az Európai Űrkutatási Hivatal szállítja. Az 1978-ban indítandó hold az első konkrét űrkutatási együttműködés az Európai Űrkutatási Hivatal és a Szovjetunió között. A kutatóholdak egyikének földi előkészítése (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Út a falu teljes iparosítása felé A szovjet traktor világhíre > Az APN tudósítója interjút készített Borisz Petubozval, a Szovjetunió traktor- és nmS- ga ida sági gépgyártási mi* niszterhelyettesévei \ m»1 — Sok országban a mezőgazdasági gépgyártás csökkentésének a tendenciája figyelhető meg. A Szovjetunió a gépgyártás jelentős növelését tervezi. Mivel magyarázható ez? — A Szovjetunió állandóan felújítja, korszerűsíti a gépparkját. Mindezt magas színvonalon végrehajtani még a világ legnagyobb mezőgazdaságával rendelkező országban sem egyszerű dot- log, s a gépgyártás stabil, következetes növelését követeli meg. Jelenleg a szovjet traktorokba és mezőgazdasági gépkebe szerelt Dieselmotorok összteljesítménye meghaladja a 400 millió lóerőt, vagyis nagyobb, mint az ország víz-, hő- és atomerőműveinek az összkapaci- tása. A falu teljes iparosítása — a szovjet agrárpolitika egyik legfontosabb feladata. Á gyártás kiszélesítésénél figyelembe vesszük export- köteleszettségeinket is: a szovjet mezőgazdasági gépgyártás magas színvonala lehetővé teszi, hogy az ország tartósan növelje gépexportját. — 1960-ban a Szovjetunió traktorgyártásban, 1962 óta a mezőgazdasági technika egész területén az első helyre került a világon. Ezek a mennyiségi mutatók. Mit tudna mondani a gyártmányok minőségéről? — Jelenleg külföldön mintegy ötszázezer szovjet traktor dolgozik. A kereslet állandóan növekszik, ami traktoraink verseny- képességéről tanúskodik. A szovjet traktorok a többi között fokozott üzem- biztonságukkal tűnnek ki. A Szovjetunióban a traktorok háromszor-négyszer intenzívebb kihasználását irányozzák elő. A szovjet traktorok évi átlagos üzemeltetési ideje eléri az 1500 munkaórát, ugyanakkor az Egyesült Államokban csak ritkán haladja meg az 550-et, Olaszországban pedig 400—500 munkaóra között van. A traktor ilyen intenzitás mellett legalább nyolc évig képes dolgozni. Ézt a határidőt azonban gyakran túlszárnyalják. A Szovjetunió főleg univerzális traktorokat gyárt. Ezeket rentábilisan alkalmazzák a szántásnál, a sorközi művelésnél, az állattenyésztésben, az építkezéseknél, és A Kirov gyár K—701-es traktora szállító eszközként is. Ilyenek a külföldön széles körben ismert Belorusz MT2 típusok. Az új modellhez — az MTZ 80 82-es típushoz — 230 különböző mezőgazdasági gép és segédberendezés kapcsolható. A Szovjetunió gyártja a 165 lóerős T—150- es, a 220 lóerős K—700-as, és a még ennél is nagyobb teljesítményű K—701-es típusú traktort. Ugrásszerűen nőtt a gabonabetakarító kombájnok teljesítőképessége is. A Ko- losz áteresztő képességét például másodpercenként 7 kilogrammra növeltük, ami magasabb, mint sok vezető külföldi cég kombájnjainak áteresztő képessége. — Melyek a szovjet mezőgazdasági gépgyártás legfontosabb soron következő feladatai? — A legsürgősebb teendő: a mezőgazdaság komplex gépesítéséhez szükséges géprendszerek megteremtése. E célból gépsorokat bocsátunk ki a talaj vetés előtti megműveléséhez : ekéket, boronákat, műtrágyaszóró gépeket. Megkezdtük a nagy teljesítményű traktorokhoz kapcsolható, nagy forgásszélességű gépsorok sorozat- gyártását, növeljük a gyapot, a cukorrépa, a burgonya, a zöldségfélék művelésére és betakarítására szerkesztett gépek és gépsorok, valamint a takarmány begyűjtésére és előkészítésére szolgáló berendezések gyártását. — Milyen az együttműködés ezen a téren a szocialista országok között? — Gazdasági szempontból nem lenne célszerű, ha minden szocialista ország — hatalmas összegek beruházásával — hazai gyártmányú gépekkel kívánná ellátni mezőgazdaságát. A KGST keretén belül a szakosodás és a nép- gazdasági tervek koordinálása sikeresen megoldja ezt a problémát. így például az Agromas nemzetközi egyesülés — amelyhez Bulgária, Magyarország, Lengyelország és a Szovjetunió tartozik — a kertészeti és szőlészeti, valamint a zöldségtermesztő és -betakarító gépek gvártá- sának valamennyi kérdését összhangba hozza. 1976-os és 1980 között a Szovjetunió mintegy 180 ezer traktort szállít az európai szocialista országokba. Az utóbbi években bővül az export,- az iparilag fejlett kapitalista országokba is. 1976- ban például 36 kapitalista ország importált szovjet gyártmányú mezőgazdasági technikát. A legnagyobb importőrök között szerepel Francia- ország, Kanada, Spanyolország, az Egyesült Államok, Anlia és Finnország. A közeli években a kölcsönös áruforgalom ezekkel az országokkal várhatóan megduplá- zdóik. E. VERS1NY1NA
