Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
1978. június 11. ■Képújság 3 A nemesítés évei Erukasav-kisérlet - az iregi repcéa Az erukasav-tartalom 6—8 százalékra csökkent Önvizsgálat „A nyers repceolaj aranysárga, vagy zöldessárga színű, jellegzetes repceszagú és kesernyés ízű. A lúgos finomítással finomított olaj étkezési célra alkalmas, jó alapanyag a margaringyártásnál is. Kénsavval finomítva égőolajnak használják, ipari segédanyagok gyártásához .fúvatott’ repceolajat használnak.” (Részlet a „Zsiradékok” című szakkönyvből.) . Dr. Kurnik Ernő akadémikus, az Iregszemcsei Takarmánytermesztési Kutató Intézet igazgatója és munkatársai a 60-as évek végén szaklapokban olvasták, hogy a repceolajban található erukasav egy bizonyos értékhatáron felül az emberi szervezetre káros. Ezt követően határozták el az intézetben, hogy a repcemagból sajtolt olaj eru- kasav-tartalmát nemesítéssel a minimálisra szorítják. Ezzel az intézetben egy 8 évig tartó kísérletsorozat kezdődött. A repceolaj minőségét 11- féle zsírsav határozza meg, — ezek egyike az erukasav... A nemesítés módszere többféle. Az egyik: mikor a nagy tömegű állományból kiválasztják a bőven termő és jó minőségű egyedeket és ezeket szaporítják tovább. A másik: a keresztezés, itt az előnyös tulajdonságokkal rendelkező egyedeket egymással megtermékenyítik és a következő nemzedékek tulajdonságait vizsgálják. A harmadik : spontán, vagy mesterséges úton a fajtától eltérő típusok jönnek létre, s ez szolgálja a nemesítés alapját. Mindig a nemesítő határozza meg, hogy a kívánt cél eléréséhez melyik módszert alkalmazza. így volt ez a repcénél is: mikor megtalálták a jó tulajdonságokkal rendelkező alapanyagot, elszaporították, figyelemmel kísérték a termésmennyiséget, az olaj- és az erukasav-százalékot. Már az első esztendőben olyan anyaggal indultak a törzskísérletek, aminek az erukasav-tartalma nem a szervezetre káros 48—53, hanem 15 százalék volt. Orvosbiológusok kutatásai szerint, ha 15 százalék alatt van az olajban, betegséget már nem okozhat. Iregszemcsén a nemesítés módszerének kiválasztása után a továbbszaporított állomány minden egye- dét megvizsgálták és az alacsony erukasav-tartalmú növényeket szaporították tovább. Hét év alatt sikerült kinemesíteni azt a fajtát, aminek az erukasav-tartalma 6—8 százalék. A fajtajelölt IR—I. jelzés alatt szerepel. Iregi viszonyok között a termés meny- nyisége eléri a hagyományos fajtákét, az Új Fertődlét, és a Gorczanskiét, 1976-ban 26,7 mázsa lett a hektáronkénti magtermés. Az idei terméskilátások 30 q körül ígérkeznek. Az Országos Fajtaminősítő Intézet kísérleteiben ellenőrzi, hogy az IR—I-es rendelkezik-e a jelzett tulajdonságokkal. Ha az OMFI-kísérletekben a fajtajelölt az előírt minőségi és mennyiségi kívánalmaknak megfelel, elismert fajta lesz, és köztermesztésbe kerül. Részlet a témajelentésből: „Az iregszemcsei nemesítésű erukasavszegény repcefajta 1976-ban állami előzetes elismerést kapott, és még ugyanezen év őszén a MÉM hozzájárulása az olajipar és a Vetőmag-termeltető Vállalat aktív szervező munkája eredményeként állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink már közel ötezer hektáron vetették. Ezzel elindult útjára az első hazai nemesítésű erukasavszegény repcefajta, amelynek termőképessége — az OMFI országos kísérletek és immáron a köztermesztési tapasztalatok alapján is — azonos a hagyományos hazai fajtákéval, azonban erukasav- tartalma 45—48 százalék helyett csupán 6—8 százalék. Darájának a káros hatású glükóz-inolát tartalma pedig csak egynegyede a hagyományos fajtákénak. A hazai közfogyasztás új, biológiailag nagy értékű étolajjal gazdagodott, tehát lehetőség nyílik az egyre szikorúbb exportminőségi követelmények kielégítésére is.” Magyarországon tehát lassan befejeződik egy igen hasznos kísérletsorozat. Ugye milyen kevésszer gondolunk arra, hogy elméleti szakembereink, tervezők, kutatók, nemesítők éveken, s nemritkán évtizedeken át dolgoznak csupán egy apró, de az emberi élet szempontjából nagyon lényeges kísérleti témán. dvm AZ IDÉN Győrben rendezték meg június 8—10. között a XVII. közgazdász-vándorgyűlést. A tanácskozás témája időszerű volt: hogyan lehet mozgósítani a vállalati gazdálkodás tartalékait. Előadóknak vállalatok igazgatóit és vezető gazdasági szakembereit hívták meg, akik saját tapasztalataik alapján bizonyították be, hogy milyen sok ma még az üzemeknél a veszteségforrás, s milyen széles körben vannak kiaknázatlan tartalékok. A vándorgyűlésen többek között nagy figyelmet szenteltek azoknak a módszereknek, melyek segítségével a vállalati, üzemi tartalékok feltárha- tóak és racionálisan kihasználhatóak. Ezek között több előadás és hozzászólás foglalkozott a vállalatok és üzemek nemzetközi és hazai ösz- szehasonlító vizsgálatával. Eddig — hangsúlyozta több résztvevő — a vállalati gazdasági összehasonlításokat elsősorban az irányító szervek ösztönözték, a vállalatok saját kezdeményezése e téren n'em volt gyakori. Például a Nehézipari Minisztérium előírta a vállalatainak, hogy végezzenek nemzetközi termelékenységi összehasonlítást, s teremtsék meg a felzárkózáshoz szükséges feltételeket. A tanácskozáson a vállalatok összehasonlítására a faktor-analízist, a több részmutatóból álló elemzési módszert ajánlották. Hangsúlyozták, hogy a vállalatok egyes résztevékenysége, kapacitása különböző sajátos mutató segítségével jól összehasonlítható, s lényegesen kevesebb a számítási hibavalószínűség. Vannak hasonló vagy azonos termékek. termelőeszközök, létszámadatok, stb„ amelyek összehasonlításából, ha a részmutatók közötti összefüggés láncolatát helyesen alakítják ki, akkor nagyon sok hasznos információt nyerhet, mind az ágazati, mind a vállalati irányítás. Az összehasonlító vállalat- és üzemelemzési módszer hasznosan járulhat hozzá a vállalatok nemzetközi versenyképességének felméréséhez. Az összehasonlítás igénye a vállalatoknál dolgozó közgazdászokat „kitekintésre” készteti és szemléletükben nem a saját múltjukhoz való hasonlítást helyezi a középpontba, hanem a nemzetközi jellemzőket. Az üzemek közötti összehasonlító — több mutatóból álló — tevékenység fontos helyet tölthet be a szocialista munkaverseny feladatainak meghatározásában és értékelésében. A teljesítmények így jobban mérhetők lesznek és az eredmények erkölcsi és anyagi elismerése is reálisabbá válik. E módszer a vállalatokat szigorú és folyamatos önvizsgálatra készteti, amely alapján: — a termelés, a gyártás- technológia „szűk' kereszt- metszetei” megismerhetők és intézkedéseket lehet hozni azok mérséklésére, illetve megszüntetésére; — felismerhetővé válnak a munka, az üzem és a technológiai szervezés és irányítás gyenge láncszemei és azok kijavításának lehetőségei; — tökéletesedik az információs munka, amely nemcsak a folyamatos elemzés, hanem a prognóziskészítés szempontjából is kiemelkedően fontos; — a vállalatok piaci munkája rugalmasabb lesz, hiszen a nemzetközi versenyfeltételekhez való igazodáshoz ismeretei frissek. A VÁNDORGYŰLÉS tanácskozásán a tartalékok feltárásának és kiaknázásának széles lehetőségeit ismertették a megjelentek. WIESEL IVÁN A két kSIdöttigaiotvány Harminc évvel ezelőtt, 1948. június 12-én kezdődött a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülési kongresszusa. Az első napon külön „kong- resszusozott” a két munkáspárt. — Az MKP negyedik, az SZDP harminchetedik kongresszusa volt ez, egyetlen, rövid napirenddel: kimondták az egyesülést. Este már együtt tartották a küldöttek a megnyitó díszülést az Operaházban. Másnap a Parlamentben kezdődött a munka, az új párt megalakítása, a szervezeti szabályzat és a programnyilatkozat elfogadása. Előveszem a vörös kötésű jegyzőkönyvet és a küldöttek névsorában keresgélek. Tízen képviselték Tolna megyét, legtöbbjüket ismertem. Vadász Józsi bácsi, a paksi kommunista vezető, paraszt- ember, a kiváló szónok már régen halott. Szitkovics Sanyi a SZIM-nek volt megyei titkára, évekig dolgoztunk együtt az ifjúsági mozgalomban, negyvennyolcban pedig az SZDP megyei titkára volt, akkor az egyesülést készítettük elő. Ma egyik vezető embere a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnak. Szal- vai Mihály altábornagy tízegynéhány éve meghalt, Balogh Ferit az MKP megyei propagandistáját ötven-öt- venegyben vitte el a betegség. De itt van a névsorban Bogos Domonkos is. Jó barátságban voltunk annak idején és vagy két hónapja hallottam róla. A bonyhádi Pannónia Tsz elnöke mondta, hogy kettős ünnep lesz nekik május elseje, mert a szövetkezet — mármint az öt szövetkezetből egyesült nagy gazdaság „legöregebbje” az istvánmajorr Dózsa Népe — elsőként a megyében — 1948-ban alakult. És elhozzák a felvonulásra az alapítókat, köztük az akkori elnököt, Bogos elvtársat is. Bogos Domonkos tehát él, nyugdíjas, ott lakik Bonyhád- Börzsönyben. Felkeresem. Könnyű megtalálni Bogosékat. Megörül a találkozásnak. És felelevenednek az emlékek. Mesél... mesél. Hogyan kezdte a Déva melletti Csernakeresztú- ron a paraszti munkát, de mivel öten voltak testvérek, ő volt a legidősebb, neki nem juthatott föld, elszegődött bányásznak a Zsil völgyébe. Sztrájkok, tüntetések. Az agilis fiatalembert főbizalmivá választják. Gyakori tárgyalás az igazgatóval, a kollektív szerződés betartása miatt. Három év az internálótáborban. Aztán megint a bányaigazgató Lugosi kerül szóba. — Nagy úr volt az, de ma olyan világ van itt. hogy a szomszédom, a rakodómunkás jobban él, mint akkor a Lugosi... Negyvenötben belépett a Román Kommunista Pártba, majd amikor áttelepült Magyarországra, Bonyhádra, kapott 12 hold földet, itt párt- titkárrá választották. — Jó volt a kapcsolatunk az itteni szociáldemokrata pártszervezettel, különösen a cipőgyári, meg a zománcgyári munkásokkal. Rendeztünk közös pártnapokat is. És néha az is szóba került, hogy mégiscsak más lenne egy pártban dolgozni. Eljött ennek is az ideje, 1948 tavasza. Bogos elvtárs tagja lett az egyesülést előkészítő egységbizottságnak, majd megválasztották küldöttnek. Előkerül a díszes kötésű vörös mappa. Felirata arany betűkkel: „Egyesülési kongresszus 1948. június 12—14”. Tartalma komplett. Két küldöttigazolvány: az e£vik az MKP IV. kongresszusára, a másik az egyesülési kongresszusra szól. A program- nyilatkozat és a szervezeti szabályzat és a munkanapló. Az utóbbiban feljegyzések, a programnyilatkozatban itt-ott aláhúzva a szöveg. Az egyik bekezdés, amit Bogos elvtárs nagyon fontosnak tartott: „A földreformmal a demokrácia megvédte a szegény- és középparaszt egyéni gazdaságát, magántulajdonát a nagybirtokosok nyomásával szemben, a nagybankok és a gyáripar államosításával pedig megvédte a nagytőke kizsákmányolásával szemben. A további feladat: fokozottan védeni a dolgozó parasztságot a falu kizsákmányoló elemeivel szemben is, a kizsákmányolok korlátozásával, terjeszkedésük meggátlásával. A népi demokrácia a minden kényszertől mentes, a teljes önkéntességen alapuló mezőgazdasági szövetkezetek támogatásával megakadályozza a szegény- és középparasztság romlását és lesüllyedését, lehetővé teszi gazdasági és társadalmi felemelkedését.” — Ezt az utolsó mondatot tartottam a legfontosabbnak. Mert addig csak védekeztünk a csajkamesével szemben — eléggé lejáratta a Horthy- világ propagandája a szovjet kolhozrendszert és negyvenöt után is sokat támadtak bennünket, hogy csak taktikából csináltuk meg a földreformot. Most kimondta a párt, amit mi itt Bonyhádon, kommunista parasztok vártunk. Hogy a szövetkezeteké, a nagyüzemi gazdaságoké a jövő. Bogos Domonkos tagja az egyesült párt megyei választmányának, ősszel pedig megalakítja Istvánmajorban a megye első termelőszövetkezetét. Hogy milyenek voltak a körülmények? Mennyi bajjal kellett megküzdeni a gazdaságban is, az emberek fejében is, külön történet. Negyvenkilencben ország- gyűlési képviselővé választották, képviselő lett a következő ciklusban is. A szövetkezet párttitkára, amikor nyugdíjba vonul. Ma hetvennyolc éves. — Sok szép emléket gyűjtöttem össze hét évtized alatt. Mert most már megszépült a sztrájk, a szervezkedés az internálótáborban, a küszködés a jobboldali szocdemekkel is. De a legszebbek egyike, az egyesülési kongresszus. Sok kitüntetése van. Az elsőt, a „Mintagazda” jelvényt 1947-ben kapta, az arany Munka Érdemrendet, amikor nyugdíjba ment. JANTNER JÁNOS Dr. Bíró Ferenc Dunaföldváron Tegnap délelőtt Dunaföld- vár nagyközségbe látogatott dr. Bíró Ferenc, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. Fogadásán ^részt vett Császár József, a Tolna megyei Tanács általános elnökhelyettese és Jendrolovics Ferenc, a nagyközségi tanács elnöke. Bíró elvtárs megtekintette a partomlás következtében kárt szenvedett lakóházak helyreállítását, valamint a nagyközség új létesítményeit. Ezenkívül párt- és tanácsi vezetőikkel soron következő fejlesztési feladatokat tárgyaltak meg. Tanulmányutak Tanulmányútra megy csütörtökön reggel a Vetőmag Vállalat dombóvári területi központjának Rózsa Ferenc nevét viselő aranykoszorús szocialista rakodóbrigádja. A négynapos úton az egri területi központban dolgozó testvér brigádjuk vendégei lesznek. Megismerkednek az Észak-Magyarországon dolgozó kollégák munkájával, bővítik ismereteiket. A jövő héten a dombóvári területi központból a Dombó Pál nevét viselő aranykoszorús szocialista tmk-brigád is útnak indul. Miután az esedékes szerelési munkájukat elvégezték, a vállalat szombathelyi területi központjában tesznek hasonló látogatást. Küldött volt az egyesülési kongresszuson Bogos Domonkos a kongresszus mappájával
