Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-08 / 133. szám
2 Képújság 1978. június 8. Kádár János Hajdú-Bihar megyében (Folytatás az 1. oldalról.) Az ötvenes évek elején született meg, s most a hetvenes évek végén születik újjá — 3,6 milliárd forintos rekonstrukcióval — a magyar csapágyipar. Ennek a sajátos, rendkívül igényes és nagy feszültséget követelő iparágnak a középpontjába, a Debreceni Magyar GördülőA tanácsteremben Fiák László vezérigazgató vázolta azt a nagyszabású rekonstrukciós munkát, amelynek révén teljesítményüket az 1977-es 18,7 millió darab csapágyról 1980-ra 28 millió darabra növelik — változatlan létszám mellett. A szovjet tervek alapján, szovjet szakemberek és berendezések segítségével folyó beruházás első állomásaként tavaly november 7-én átadták rendeltetésének a 12 600 négyzet- méter alapterületű nagy sorozatgyártó csarnokot. Itt már korszerű gépsorokon, a nehéz fizikai munkát teljesen kiküszöbölve állítják elő egész termelésük kétharmadát. Termékeik iránt idehaza és külföldön egyaránt ugrásszerűen nő az érdeklődés. Ahogy Sziklási Béla, a gyár pártbizottságának titkára elmondta, a gyári kollektívnak szívügye a rekonstrukció, a termelés megújulása. Párttagok és pártonkívü- liek, idős és fiatal munkások segítették és segítik társadalmi munkával, kommunista szombatokkal és egyéb módon a sikeres lebonyolítást. Az év végéig szeretnék befejezni a munkálatokat, csapágy Művekbe látogatott el szerdán délután Kádár János. Ünneplőbe öltözött, zászlókat lengető dolgozók sokasága fogadta a vendégeket. Postás Sándor, a városi pártbizottság első titkára, valamint a gyár gazdasági és politikai vezetői üdvözölték a Központi Bizottság első titkárát és kíséretét. ehhez azonban még sok nehézséggel — egyebek közt — a szűkös építőipari kapacitás miatti időveszteséggel is — meg kell birkózniuk. Kádár János ezután fölkereste a nagy sorozatgyártó üzemcsarnokot, a sajtoló- és kovácsüzemet. Szót váltott munkásokkal, technikusokkal, műszakiakkal, ismerkedett a gyártási folyamatokkal. A gyárban több szovjet szakember és szerelő dolgozik. Az ő nevükben Oleg Pogromszkij vezető szakértő köszöntötte nagy szeretettel Kádár Jánost. A szereidében a Központi Bizottság első titkára emléksorokat írt a Ho Si Minh nevét viselő szocialista brigád naplójába. A gyári program befejezéseként Kádár János kötetlen beszélgetést folytatott a debreceni gyár munkáskollektívájának képviselőivel: kiváló dolgozókkal, szocialista brigádvezetőkkel. A beszélgetésben szó esett az üzem életének hétköznapjairól, az eredményekről és a gondokról egyaránt. Hayzer Péter kovács, alapszervezeti párttitkár például arról beszélt, hogy korábban meglehetősen nagy volt a fluktuáció, sok volt a vándormadár. Az utóbbi időben azonban megszilárdult a munkafegyelem, szinte teljesen megszűnt az indokolatlan munkaerővándorlás, jók a kereseti lehetőségek. Most az eredmények további javításának kulcsa és feltétele: a minőség javítása. Ezt erősítette meg Király Imre vezető diszpécser, aki arról számolt be, hogy a gyár termékei ma már a paramétereket tekintve nemzetközi színvonalúak, sőt extra minőségben is állítanak elő csapágyakat. Sok részlegben még meglehetősen fáradságos kimerítő a munka, s ez elsősorban a nődolgozók számára jelent nagy megterhelést. Erről beszélt Szatmári Józsefné, a hidegsajtoló üzem minőségellenőrzési csoporvezetője. Sürgető feladat tehát, hogy a korszerű technika segítségével mindenütt mentesítsék a lányokat, asszonyokat az ilyen jellegű igénybevételtől. Állandóan napirenden kell tartani az anyag- és energiatakarékosságot — erről szólt Czabán Béla, a sajtoló gyáregység vezetője és több más dolgozó. Az ezen a téren elért eredmények elismerésre méltók: a sajtoló gyáregységben tavaly mintegy 500 tonna nyersanyagot takarítottak meg, egy kisebb gyár egész évi szükségletét. Ez nyolcmillió forint többletnyereséget jelentett a vállalatnak. Petrovics László, a jubileumi oklevéllel kitüntetett „Automata” szocialista brigád vezetője munkatársai nevében mondta el: a magas elismerés valamennyiüket arra kötelezi, hogy a jövőben is pontos, jó minőségű munkával járuljanak hozzá a tervek végrehajtásához. Felszólalása végén kis csapágyakkal keretezett, díszes órát nyújtott át Kádár Jánosnak, emlékeztetve arra, hogy a gyári kollektíva tudja: olyan precíz munkaszervezést kell megvalósítani, mint az óramű. Ajándékként átadta a vállalat fejlődését bemutató gyári évkönyvet is. Kádár János meleg szavakkal köszönte meg a szeretetteljes fogadtatást és a figyelmességet. Nagy elismeréssel szólt látogatásának tapasztalatairól, az országos fontosságú üzem sikeres és eredményes munkájáról. Örömmel nyugtázta, hogy a termelés területén, a szocialista brigádmozgalomban és a politikai, társadalmi munkában, a mozgalmi tevékenységben egyaránt becsületes helytállás jellemzi a gyár kollektíváját. Hozzáfűzte: a munkásokkal, parasztokkal, értelmiségiekkel folytatott beszélgetések, a különböző helyeken tett látogatások során mindenütt tapasztalni lehetett társadalmunk szocialista vonásainak erősödését, amely — különösen napjainkban — további fejlődésünk egyik kulcskérdése. Egységesek vagyunk, egy eszme vezérel bennünket, társadalmunk mind jobban összeforr, mind jobban értjük egymást, és ez rendkívül nagy erő számunka. A párt és a kormány vezető szervei annak mértékében és arányában tudnak megfelelő programokat és célokat kidolgozni, amilyen arányban és mértékben erősödik népünk egysége, politikánk értése és támogatása a munkások, a parasztok, az értelmiségiek körében. Kádár János este az Arany Bika Szálló különtermében közös vacsorán vett részt Hajdú-Bihar megye tudományos, kulturális, művészeti életének vezető személyiségeivel. Részt vettek a vacsorán a megye párt-, állami és tömegszervezeti vezetői, szocialista brigádvezetők is. (MTI) Nagyszabású rekonstrukciós munka a Gördiilőcsapágy Művekben A közélet hírei Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese kétnapos látogatást tett Csongrád megyében. Kedden Szegeden az olajipari dolgozók klubjában rendezett fórumon válaszolt a munkások és gazdasági vezetők kérdéseire. Ezután felkereste e déli országrészünk legnagyobb élelmiszeripari üzemét, a Szegedi Szalámigyárat és húskombinátot, ahol megtekintett több üzemrészt. Aczél György szerdán reggel a szegedi Uj Élet Tsz kertészetét, korszerű szárító- és húsüzemét tekintette meg és megismerkedett a nagy fű- szerpaprika termelő gazdaság eredményeivel. Ezután az MTA szegedi biológiai központjában több kutatólaboratóriumot látogatott meg. Aczél György látogatásának befejező programjaként a párt megyei oktatási igazgatóságán kulturális aktíva- ~ értekezleten ideológiai köz- művelődési és más időszerű kérdésekről tartott tájékoztatót. Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára szerdán Nógrád megyébe látogatott. Salgótarjánban a Nógrád megyei pártbizottság székházában, Géczi János első titkár és Kovács László, a Szak- szervezetek megyei Tanácsának vezető titkára fogadta. Gáspár Sándor ezután a salgótarjáni 211. számú szakmunkásképző intézetet kereste fel, majd az MSZMP Nógrád megyei bizottsága oktatási igazgatóságán aktívaértekezletre került sor. Ezen a szakszervezeti munka időszerű kérdéseiről tartott tájékoztatót a SZOT főtitkára. Szófia Willy Brandt látogatása Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke, szerdán Todor Zsivkovnak, a Bolgár Kommunista Párt KB első titkárának meghívására, kétnapos, hivatalos látogatásra Szófiába érkezett. A Todor Zsivkov és nyugatnémet vendége közötti megbeszéléseken a két ország közötti együttműködés és az európai méretű együttműködés témái szerepelnek. Tartományi választások az NSZK-ban Hulla — kettő Ha a labdarúgás nyelvén akarnánk kifejezni magunkat, így mondhatnánk: 0:2- re vesztett a szabaddemokrata párt a vasárnapi tartományi választásokon. Alsó- Szászországban és Hamburgban a szükséges legkevesebb ötszázalékos szint alá esett kapott szavazatainak száma, így egyetlen képviselőt se küldhet a helyi parlamentbe. De ki nyert? Az első helyen a kereszténydemokrata unió, a másodikon a szociáldemokrata párt végzett. Mégis, az a különös helyzet állt elő, hogy ez a két párt sem tud maradéktalanul, örülni a győzelemnek, a büszkeséghez (bevallottan, vagy be nem vallottan) fanyar érzések vegyülnek, ha a két tartományi „mérkőzést” nem helyi, hanem a fontosabb, országos szempontok szerint nézik. Négyévenként tartanak az NSZK tíz tartományában helyi parlamenti választásokat és ennek alapján alakítják meg a helyi kormányt. Mindenütt ugyanazok a pártok indulnak, mint amelyek Bonnban az országos problémák fölött döntő parlamentben képviseltetik magukat (kisebb helyi csoportoktól eltekintve) és ezért minden tartományi választás egyben időközi vizsga is, alkalom a fölmérésre: hol tartanak, le vagy fölfelé halad népszerűségi görbéjük, s főleg bevált-e szövetkezési taktikájuk. Ez utóbbival foglalkoznak most elsősorban az érintettek. Bonnban kilenc éve a szociáldemokrata párt és a kispolgári-liberális szabad- demokrata párt van hatalmon a kereszténydemokrata unió és bajor testvére, a keresztényszociális unió ellenzékbe szorult. Hat tartományban azonban ez a jobboldal kormányoz, s csak négyben a szociáldemokrataszabaddemokrata együttes. (Legalábbis eddig így volt.) Kiindulópontul a nyugatnémet hatalmi küzdelem megítéléséhez azt kell tekinteni, hogy egyik párt sem tudja elfoglalni, illetve megtartani egyedül a legkívánatosabb pozíciót, a bonni kormányzási lehetőséget: a szociáldemokratáknak csak a liberálisokkal együtt van többségük, de ha ez utóbbiak át- állnak a kereszténydemokratákhoz, a jobboldal felé billen a mérleg nvelve. A múlt esztendőkben két tartományban sikerült a kereszténypártiaknak elcsalniuk a szabaddemokratákat: Alsó- Szászországban és a Saar- vidéken. Ennek következtében az előbbiben a kereszténydemokraták átvehették a kormányrudat, míg az utóbbiban megmenekültek a bukástól. Vasárnap Alsó- Szászországban tehát azt is figyelték, hogy beválik-e az átállási taktika, jutalmaz- zák-e a szavazók. Bár közvetlenül az apró helyi pártoknak tulajdonítják a szabaddemokrata szavazatveszteséget, végeredményben a választók nem álltak kellő számban a liberálisok mögé. Mégsem szabad elhamarkodott következtetést levonni ebből, mondván: nem fizetődéit ki a jobbrafordulás. Hamburgban ugyanis éppen az eléggé baloldalinak számító szabaddemokrata pártot érte kudarc. A figyelem most Hessen felé fordul, itt október elején lesznek választások. E tartományban az erős szociáldemokrata párt együtt kormányoz a szabaddemokrata párttal, a jobboldal pedig hónapok óta azon munkálkodik, hogy föllazítsa ezt az együttest. Hessent döntő „mérkőzésnek” tartják, ha ugyanis itt nyeregbe kerül a jobboldal, olyan többsége lesz a Bundesratban — abban a felsőházban, ahol a tartományok képviselői ülnek —, hogy szinte leblokkolhatja a bonni parlament munkáját. Vajon milyen hatással lesz az alsó-szászorszá- gi és a hamburgi eredmény a hesseni helyzetre? Csök- kenti-e a szabaddemokrata esélyeket? Bármilyen meglepő, elsősorban a szociáldemokratáknak okoznak gondot a fejlemények, szavazóik száma ugyanis csökkenőben van e tartomány legnagyobb részén, tehát szükségük lesz a szabad- demokratákra. Kár lenne azonban messzemenő következtetéseket levonni a vasárnapi eredményekből, különösképpen helytelen eleve leírni a szabaddemokrata pártot. Kisszámú, de jelentős réteget képvisel: több tekintetben haladó értelmiségieket, liberális kis- és középüzem-tulajdonosokat, menedzsereket. Kettős lelkű párt: a külpolitikában, a polgári jogok védelmében inkább a szociáldemokratákhoz húz, a gazdaságpolitikában olykor már közelebb áll a jobboldalhoz. Híveinek többsége azonban a jelenlegi bonni koalíciós változatot támogatja. Valószínű, hogy a vasárnapi tartományi választások után a kereszténydemokraták és a keresztényszociálisok soraiban megerősödnek azok az erők, amelyek eddig is azt akarták, hogy a jobboldal egyedül ostromolja meg az 1980-as általános választásokon a bonni bástyákat, a szociáldemokrata párt vezetői viszont minden bizonnyal a szabaddemokraták drukkerei maradnak ezután is. TATÁR IMRE A barát pálfordulása Szeréíá esti kommentárunk. A hetek óta tartó Vietnam-ellenes kínai kampány nemcsak a két ország sok évtizedes viszonyában okoz törést, hanem hatást gyakorolhat a térség meglehetősen érzékeny politikai és biztonsági rendszerére. Mint ismeretes, a pekingi propagandaakciókra az szolgáltatott ürügyet, hogy Vietnam „hálátlannak bizonyult, s felrúgta a két ország barátságát”, amikor a déli országrész tőkés iparának és kereskedelmének átszervezése közben úgymond Kína-ellenes kampányba kezdett. Súlyos vádak ezek, amelyeknek azonban semmi alapjuk sincs. Hiszen az említett intézkedések nem az országban élő egyik vagy másik népcsoport ellen irányultak, hanem a szocialista ipar és kereskedelem alapjainak lerakását szolgálták Délen. A kínai kormány ellenséges magatartásának valódi okaira enged következtetni egyebek között az a tény, hogy az amerikai agresszió fölötti győzelem kivívása, a két országrész egyesítése után kínai részről csökkentették a Vietnamnak szánt segélynyújtást. Mi több, Peking ez év tavaszára valamennyi szakértőjét kivonta a Kínai Népköztársaság segítségével épülő vietnami beruházásokról. E lépésre pedig minden jel szerint valamilyen hosszú távra szóló politikai döntés nyomán, nem pedig a Vietnamban élő kínaiakra való tekintettel került sor. Erre utaló, figyelemre méltó tényező, hogy Peking a tengeren túl élő kínaiakhoz fűződő kapcsolatokat mindig alárendelte pillanatnyi politikai érdekeinek. Ezt teszi most Kambodzsa esetében is. Az ott élő kínaiak elleni atrocitásokról — nemhogy rossz szót — egyetlen szót sem ejtenek Pekingben. Nincs hivatalos tiltakozás, nincs sajtó- kampány, sem megtorló intézkedésekkel való fenyegetőzés. A kérdés jogos: talán csak nem azért hunynak szemet Pekingben, merj Kambodzsa ellenségesen viseltetik a szocialista Vietnam iránt és — nem utolsósorban kínai bátorításra — katonai akciókra ragadtatta magát? Van azonban még egy figyelemre méltó eleme a kínai magatartásnak, annak, hogy szembe fordult a szocialista Vietnammal. Ez pedig az, hogy Pekingben habozás nélkül ellenséggé nyilvánítják mindazokat, akik nem hajlandók asszisztálni a szovjetellenes kínai mesterkedésekhez, s nem támogatják Kína hatalmi törekvéseit az ázsiai térségben. A kínai magatartást jellemezve az egyik hanoi lap kommentárja így fogalmazott: „Vietnam népe a szabadságért és a függetlenségért vívott küzdelemben nem ismert megalkuvást, és mindig tisztában volt vele, ki az ellenség és ki a barát. A barátokhoz, legyenek azok közeliek vagy távoliak, mindig hűségesnek bizonyult. Hűségünk azonban nem jelent vakságot. Ostobák lennénk, ha nem vennénk észre, amikor a barátok megváltoznak.” Márpedig a jelek szerint Kína megváltozott. KANYÓ ANDRÁS NSZK Új belügyminiszter rablása után a tettesek és túszuk tartózkodási helyét idejében felfedezték, de a rendőrség kapkodása, a felsőbb szervek utasításainak ellentmondásos, zűrzavaros volta miatt az információ nem jutott el rendeltetési helyére. Ezzel betelt a pohár a belügyminiszter számára, akinek személye már korábban is több politikai botrány kapcsán vált ismertté. Maihofert terhelte a felelősség azért, hogy a nyugatnémet biztonsági szolgálat emberei törvényellenesen betörtek Klaus Traube atomtudós lakásába és lehallgatták beszélgetéseit. A belügyminisztérium hatáskörébe tartozó nyugatnémet határőrség — mint néhány hete kiderült —, ugyancsak törvénytelenül kimutatást vezetett a határon átlépőknél talált újságokról, illetve a kémelhárításhoz továbbított minden adatot, amely „nem kívánatos” szervezetekhez való tartozásukat bizonyította. Maihofer utódja, Gerhardt Baum, eddig belügyminisztériumi államtitkár volt. Az FDP-n belül a balszárny egyik vezető képviselőjeként tartják számon. Kinevezésével — bonni, jól értesült források szerint — az SDP— FDP koalícióban mindenki elégedett. Bonn, Sándor István, az MTI tudósítója jelenti: „Várt szenzációként” hatott a nyugatnémet fővárosban, hogy Werner Maihofer szabaddemokrata belügyminiszter benyújtotta lemondását. Pártja, az FDP javaslatára a szociálliberális koalícióban utódja Gerhart Rudolf Baum lesz. Schmidt kancellár a lemondást és az új jelölést elfogadta és Walter Scheel köztársasági elnök elé terjeszti. Maihofer a kormányfőhöz írt lemondó levelében döntését kizárólag azzal indokolta, hogy az általa vezetett hatóságok a terroristák elleni küzdelemben csődöt mondtak. Mint egy független szakértői jelentés a napokban megállapította, Hanns-Mar- tin Schleyer tavaly őszi elBülent Ecevit török kormányfő hazaérkezett kéthetes külföldi körútjáról, amelynek során részt vett az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán és sürgette az Egyesült Államok fegyverszállítási tilalmának feloldását országa javára. Az isztambuli repülőtéren újságírók megkérdezték tőle, mit tartalmaz majd a Szovjetunióban teendő, küszöbön- álló látogatásakor aláírandó politikai nyilatkozat. „Ügy gondolom, hogy a szovjet— török nyilatkozat írásban rögzíti majd a két ország közötti baráti kapcsolatokat, lehetővé teszi Törökország és a Szovjetunió közötti baráti együttműködés elmélyítését a kölcsönös bizalom légkörében” — válaszolta Ecevit. A török miniszterelnök hangsúlyozta: országa eltökélte, hogy független külpolitikát folytat, és ezt nem kívánja alárendelni konjunkturális tényezők káros hatásának. Az Egyesült Államoknak nincs más választása, mint hogy föloldja a Törökországra kimondott fegyverszállítási tilalmat — jelentette ki kedden az amerikai képviselőházban Alexander Haig tábornok, a NATO európai haderőinek főparancsnoka. A tábornok hangsúlyozta: jobban aggasztja a fegyver- szállítási tilalom fönntartása, mint az, hogy Görögország esetleg elítélően reagál a tilalom föloldására. Ecevit a szovjet—török viszonvról
