Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-08 / 133. szám

2 Képújság 1978. június 8. Kádár János Hajdú-Bihar megyében (Folytatás az 1. oldalról.) Az ötvenes évek elején született meg, s most a het­venes évek végén születik újjá — 3,6 milliárd forintos rekonstrukcióval — a ma­gyar csapágyipar. Ennek a sajátos, rendkívül igényes és nagy feszültséget követelő iparágnak a középpontjába, a Debreceni Magyar Gördülő­A tanácsteremben Fiák László vezérigazgató vázolta azt a nagyszabású rekonst­rukciós munkát, amelynek révén teljesítményüket az 1977-es 18,7 millió darab csap­ágyról 1980-ra 28 millió da­rabra növelik — változatlan létszám mellett. A szovjet tervek alapján, szovjet szak­emberek és berendezések se­gítségével folyó beruházás első állomásaként tavaly no­vember 7-én átadták rendel­tetésének a 12 600 négyzet- méter alapterületű nagy so­rozatgyártó csarnokot. Itt már korszerű gépsorokon, a nehéz fizikai munkát teljesen kiküszöbölve állítják elő egész termelésük kétharma­dát. Termékeik iránt idehaza és külföldön egyaránt ugrás­szerűen nő az érdeklődés. Ahogy Sziklási Béla, a gyár pártbizottságának titká­ra elmondta, a gyári kollek­tívnak szívügye a rekonst­rukció, a termelés megújulá­sa. Párttagok és pártonkívü- liek, idős és fiatal munkások segítették és segítik társa­dalmi munkával, kommunis­ta szombatokkal és egyéb módon a sikeres lebonyolí­tást. Az év végéig szeretnék befejezni a munkálatokat, csapágy Művekbe láto­gatott el szerdán dél­után Kádár János. Ün­neplőbe öltözött, zászlókat lengető dolgozók sokasága fogadta a vendégeket. Postás Sándor, a városi pártbizott­ság első titkára, valamint a gyár gazdasági és politikai vezetői üdvözölték a Köz­ponti Bizottság első titkárát és kíséretét. ehhez azonban még sok ne­hézséggel — egyebek közt — a szűkös építőipari kapacitás miatti időveszteséggel is — meg kell birkózniuk. Kádár János ezután fölke­reste a nagy sorozatgyártó üzemcsarnokot, a sajtoló- és kovácsüzemet. Szót váltott munkásokkal, technikusok­kal, műszakiakkal, ismerke­dett a gyártási folyamatok­kal. A gyárban több szovjet szakember és szerelő dolgo­zik. Az ő nevükben Oleg Pogromszkij vezető szakértő köszöntötte nagy szeretettel Kádár Jánost. A szereidében a Központi Bizottság első tit­kára emléksorokat írt a Ho Si Minh nevét viselő szocia­lista brigád naplójába. A gyári program befejezé­seként Kádár János kötetlen beszélgetést folytatott a deb­receni gyár munkáskollek­tívájának képviselőivel: ki­váló dolgozókkal, szocialista brigádvezetőkkel. A beszél­getésben szó esett az üzem életének hétköznapjairól, az eredményekről és a gondok­ról egyaránt. Hayzer Péter kovács, alapszervezeti párt­titkár például arról beszélt, hogy korábban meglehetősen nagy volt a fluktuáció, sok volt a vándormadár. Az utóbbi időben azonban meg­szilárdult a munkafegyelem, szinte teljesen megszűnt az indokolatlan munkaerő­vándorlás, jók a kereseti le­hetőségek. Most az eredmé­nyek további javításának kulcsa és feltétele: a minőség javítása. Ezt erősítette meg Király Imre vezető diszpé­cser, aki arról számolt be, hogy a gyár termékei ma már a paramétereket te­kintve nemzetközi színvona­lúak, sőt extra minőségben is állítanak elő csapágyakat. Sok részlegben még megle­hetősen fáradságos kimerítő a munka, s ez elsősorban a nő­dolgozók számára jelent nagy megterhelést. Erről beszélt Szatmári Józsefné, a hideg­sajtoló üzem minőségellenőr­zési csoporvezetője. Sürgető feladat tehát, hogy a korszerű technika segítségével minde­nütt mentesítsék a lányokat, asszonyokat az ilyen jellegű igénybevételtől. Állandóan napirenden kell tartani az anyag- és energiatakarékossá­got — erről szólt Czabán Bé­la, a sajtoló gyáregység veze­tője és több más dolgozó. Az ezen a téren elért eredmé­nyek elismerésre méltók: a sajtoló gyáregységben tavaly mintegy 500 tonna nyersanya­got takarítottak meg, egy ki­sebb gyár egész évi szükségle­tét. Ez nyolcmillió forint többletnyereséget jelentett a vállalatnak. Petrovics László, a jubileu­mi oklevéllel kitüntetett „Automata” szocialista brigád vezetője munkatársai nevében mondta el: a magas elismerés valamennyiüket arra kötele­zi, hogy a jövőben is pontos, jó minőségű munkával járul­janak hozzá a tervek végre­hajtásához. Felszólalása vé­gén kis csapágyakkal kerete­zett, díszes órát nyújtott át Kádár Jánosnak, emlékeztet­ve arra, hogy a gyári kollek­tíva tudja: olyan precíz mun­kaszervezést kell megvalósí­tani, mint az óramű. Aján­dékként átadta a vállalat fej­lődését bemutató gyári év­könyvet is. Kádár János meleg szavak­kal köszönte meg a szeretet­teljes fogadtatást és a figyel­mességet. Nagy elismeréssel szólt látogatásának tapaszta­latairól, az országos fontos­ságú üzem sikeres és eredmé­nyes munkájáról. Örömmel nyugtázta, hogy a termelés te­rületén, a szocialista brigád­mozgalomban és a politikai, társadalmi munkában, a moz­galmi tevékenységben egy­aránt becsületes helytállás jellemzi a gyár kollektíváját. Hozzáfűzte: a munkásokkal, parasztokkal, értelmiségiek­kel folytatott beszélgetések, a különböző helyeken tett láto­gatások során mindenütt ta­pasztalni lehetett társadal­munk szocialista vonásainak erősödését, amely — különö­sen napjainkban — további fejlődésünk egyik kulcskér­dése. Egységesek vagyunk, egy eszme vezérel bennünket, társadalmunk mind jobban összeforr, mind jobban ért­jük egymást, és ez rendkívül nagy erő számunka. A párt és a kormány vezető szervei annak mértékében és arányá­ban tudnak megfelelő prog­ramokat és célokat kidolgoz­ni, amilyen arányban és mér­tékben erősödik népünk egy­sége, politikánk értése és tá­mogatása a munkások, a pa­rasztok, az értelmiségiek kö­rében. Kádár János este az Arany Bika Szálló különtermében közös vacsorán vett részt Hajdú-Bihar megye tudomá­nyos, kulturális, művészeti életének vezető személyisé­geivel. Részt vettek a vacso­rán a megye párt-, állami és tömegszervezeti vezetői, szo­cialista brigádvezetők is. (MTI) Nagyszabású rekonstrukciós munka a Gördiilőcsapágy Művekben A közélet hírei Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnök- helyettese kétnapos látoga­tást tett Csongrád megyé­ben. Kedden Szegeden az olajipari dolgozók klubjában rendezett fórumon válaszolt a munkások és gazdasági ve­zetők kérdéseire. Ezután fel­kereste e déli országrészünk legnagyobb élelmiszeripari üzemét, a Szegedi Szalámi­gyárat és húskombinátot, ahol megtekintett több üzem­részt. Aczél György szerdán reg­gel a szegedi Uj Élet Tsz ker­tészetét, korszerű szárító- és húsüzemét tekintette meg és megismerkedett a nagy fű- szerpaprika termelő gazdaság eredményeivel. Ezután az MTA szegedi biológiai köz­pontjában több kutatólabora­tóriumot látogatott meg. Aczél György látogatásá­nak befejező programjaként a párt megyei oktatási igaz­gatóságán kulturális aktíva- ~ értekezleten ideológiai köz- művelődési és más időszerű kérdésekről tartott tájékoz­tatót. Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a SZOT főtitkára szerdán Nógrád megyébe látogatott. Salgótarjánban a Nógrád megyei pártbizottság székhá­zában, Géczi János első tit­kár és Kovács László, a Szak- szervezetek megyei Taná­csának vezető titkára fogad­ta. Gáspár Sándor ezután a salgótarjáni 211. számú szak­munkásképző intézetet ke­reste fel, majd az MSZMP Nógrád megyei bizottsága oktatási igazgatóságán aktí­vaértekezletre került sor. Ezen a szakszervezeti munka időszerű kérdéseiről tartott tájékoztatót a SZOT főtit­kára. Szófia Willy Brandt látogatása Willy Brandt, a Német Szo­ciáldemokrata Párt elnöke, szerdán Todor Zsivkovnak, a Bolgár Kommunista Párt KB első titkárának meghívásá­ra, kétnapos, hivatalos láto­gatásra Szófiába érkezett. A Todor Zsivkov és nyugatné­met vendége közötti megbe­széléseken a két ország kö­zötti együttműködés és az európai méretű együttmű­ködés témái szerepelnek. Tartományi választások az NSZK-ban Hulla — kettő Ha a labdarúgás nyelvén akarnánk kifejezni magun­kat, így mondhatnánk: 0:2- re vesztett a szabaddemokra­ta párt a vasárnapi tarto­mányi választásokon. Alsó- Szászországban és Hamburg­ban a szükséges legkevesebb ötszázalékos szint alá esett kapott szavazatainak száma, így egyetlen képviselőt se küldhet a helyi parlamentbe. De ki nyert? Az első helyen a kereszténydemokrata unió, a másodikon a szociáldemok­rata párt végzett. Mégis, az a különös helyzet állt elő, hogy ez a két párt sem tud maradéktalanul, örülni a győzelemnek, a büszkeséghez (bevallottan, vagy be nem vallottan) fanyar érzések ve­gyülnek, ha a két tartomá­nyi „mérkőzést” nem helyi, hanem a fontosabb, országos szempontok szerint nézik. Négyévenként tartanak az NSZK tíz tartományában he­lyi parlamenti választásokat és ennek alapján alakítják meg a helyi kormányt. Min­denütt ugyanazok a pártok indulnak, mint amelyek Bonnban az országos problé­mák fölött döntő parlament­ben képviseltetik magukat (kisebb helyi csoportoktól el­tekintve) és ezért minden tartományi választás egyben időközi vizsga is, alkalom a fölmérésre: hol tartanak, le vagy fölfelé halad népszerű­ségi görbéjük, s főleg be­vált-e szövetkezési taktiká­juk. Ez utóbbival foglalkoznak most elsősorban az érintet­tek. Bonnban kilenc éve a szociáldemokrata párt és a kispolgári-liberális szabad- demokrata párt van hatal­mon a kereszténydemokrata unió és bajor testvére, a ke­resztényszociális unió ellen­zékbe szorult. Hat tarto­mányban azonban ez a jobb­oldal kormányoz, s csak négyben a szociáldemokrata­szabaddemokrata együttes. (Legalábbis eddig így volt.) Kiindulópontul a nyugat­német hatalmi küzdelem megítéléséhez azt kell tekin­teni, hogy egyik párt sem tudja elfoglalni, illetve meg­tartani egyedül a legkívána­tosabb pozíciót, a bonni kor­mányzási lehetőséget: a szo­ciáldemokratáknak csak a li­berálisokkal együtt van több­ségük, de ha ez utóbbiak át- állnak a kereszténydemok­ratákhoz, a jobboldal felé billen a mérleg nvelve. A múlt esztendőkben két tartományban sikerült a ke­reszténypártiaknak elcsalniuk a szabaddemokratákat: Alsó- Szászországban és a Saar- vidéken. Ennek következté­ben az előbbiben a keresz­ténydemokraták átvehették a kormányrudat, míg az utób­biban megmenekültek a bu­kástól. Vasárnap Alsó- Szászországban tehát azt is figyelték, hogy beválik-e az átállási taktika, jutalmaz- zák-e a szavazók. Bár köz­vetlenül az apró helyi pár­toknak tulajdonítják a sza­baddemokrata szavazatvesz­teséget, végeredményben a választók nem álltak kellő számban a liberálisok mögé. Mégsem szabad elhamarko­dott következtetést levonni ebből, mondván: nem fizető­déit ki a jobbrafordulás. Hamburgban ugyanis éppen az eléggé baloldalinak szá­mító szabaddemokrata pártot érte kudarc. A figyelem most Hessen felé fordul, itt október ele­jén lesznek választások. E tartományban az erős szo­ciáldemokrata párt együtt kormányoz a szabaddemok­rata párttal, a jobboldal pe­dig hónapok óta azon mun­kálkodik, hogy föllazítsa ezt az együttest. Hessent döntő „mérkőzésnek” tartják, ha ugyanis itt nyeregbe kerül a jobboldal, olyan többsége lesz a Bundesratban — ab­ban a felsőházban, ahol a tartományok képviselői ül­nek —, hogy szinte leblok­kolhatja a bonni parlament munkáját. Vajon milyen ha­tással lesz az alsó-szászorszá- gi és a hamburgi eredmény a hesseni helyzetre? Csök- kenti-e a szabaddemokrata esélyeket? Bármilyen megle­pő, elsősorban a szociál­demokratáknak okoznak gondot a fejlemények, sza­vazóik száma ugyanis csök­kenőben van e tartomány legnagyobb részén, tehát szükségük lesz a szabad- demokratákra. Kár lenne azonban messze­menő következtetéseket le­vonni a vasárnapi eredmé­nyekből, különösképpen helytelen eleve leírni a sza­baddemokrata pártot. Kis­számú, de jelentős réteget képvisel: több tekintetben haladó értelmiségieket, libe­rális kis- és középüzem-tu­lajdonosokat, menedzsereket. Kettős lelkű párt: a külpoli­tikában, a polgári jogok vé­delmében inkább a szociál­demokratákhoz húz, a gazda­ságpolitikában olykor már közelebb áll a jobboldalhoz. Híveinek többsége azonban a jelenlegi bonni koalíciós vál­tozatot támogatja. Valószínű, hogy a vasárna­pi tartományi választások után a kereszténydemokra­ták és a keresztényszociálisok soraiban megerősödnek azok az erők, amelyek eddig is azt akarták, hogy a jobbol­dal egyedül ostromolja meg az 1980-as általános válasz­tásokon a bonni bástyákat, a szociáldemokrata párt veze­tői viszont minden bizonnyal a szabaddemokraták drukke­rei maradnak ezután is. TATÁR IMRE A barát pálfordulása Szeréíá esti kommentárunk. A hetek óta tartó Vietnam-ellenes kínai kampány nem­csak a két ország sok évtizedes viszonyában okoz törést, ha­nem hatást gyakorolhat a térség meglehetősen érzékeny po­litikai és biztonsági rendszerére. Mint ismeretes, a pekingi propagandaakciókra az szolgáltatott ürügyet, hogy Vietnam „hálátlannak bizonyult, s felrúgta a két ország barátságát”, amikor a déli országrész tőkés iparának és kereskedelmének átszervezése közben úgymond Kína-ellenes kampányba kez­dett. Súlyos vádak ezek, amelyeknek azonban semmi alapjuk sincs. Hiszen az említett intézkedések nem az országban élő egyik vagy másik népcsoport ellen irányultak, hanem a szo­cialista ipar és kereskedelem alapjainak lerakását szolgálták Délen. A kínai kormány ellenséges magatartásának valódi okai­ra enged következtetni egyebek között az a tény, hogy az amerikai agresszió fölötti győzelem kivívása, a két ország­rész egyesítése után kínai részről csökkentették a Vietnam­nak szánt segélynyújtást. Mi több, Peking ez év tavaszára valamennyi szakértőjét kivonta a Kínai Népköztársaság se­gítségével épülő vietnami beruházásokról. E lépésre pedig minden jel szerint valamilyen hosszú távra szóló politikai döntés nyomán, nem pedig a Vietnamban élő kínaiakra való tekintettel került sor. Erre utaló, figyelemre méltó tényező, hogy Peking a tengeren túl élő kínaiakhoz fűződő kapcsola­tokat mindig alárendelte pillanatnyi politikai érdekeinek. Ezt teszi most Kambodzsa esetében is. Az ott élő kínaiak elleni atrocitásokról — nemhogy rossz szót — egyetlen szót sem ejtenek Pekingben. Nincs hivatalos tiltakozás, nincs sajtó- kampány, sem megtorló intézkedésekkel való fenyegetőzés. A kérdés jogos: talán csak nem azért hunynak szemet Pe­kingben, merj Kambodzsa ellenségesen viseltetik a szocialis­ta Vietnam iránt és — nem utolsósorban kínai bátorításra — katonai akciókra ragadtatta magát? Van azonban még egy figyelemre méltó eleme a kínai magatartásnak, annak, hogy szembe fordult a szocialista Vietnammal. Ez pedig az, hogy Pekingben habozás nélkül ellenséggé nyilvánítják mindazokat, akik nem hajlandók asszisztálni a szovjetellenes kínai mesterkedésekhez, s nem támogatják Kína hatalmi törekvéseit az ázsiai térségben. A kínai magatartást jellemezve az egyik hanoi lap kom­mentárja így fogalmazott: „Vietnam népe a szabadságért és a függetlenségért vívott küzdelemben nem ismert megalku­vást, és mindig tisztában volt vele, ki az ellenség és ki a barát. A barátokhoz, legyenek azok közeliek vagy távoliak, mindig hűségesnek bizonyult. Hűségünk azonban nem jelent vakságot. Ostobák lennénk, ha nem vennénk észre, amikor a barátok megváltoznak.” Márpedig a jelek szerint Kína megváltozott. KANYÓ ANDRÁS NSZK Új belügyminiszter rablása után a tettesek és túszuk tartózkodási helyét idejében felfedezték, de a rendőrség kapkodása, a fel­sőbb szervek utasításainak ellentmondásos, zűrzavaros volta miatt az információ nem jutott el rendeltetési helyére. Ezzel betelt a pohár a belügyminiszter számára, akinek személye már koráb­ban is több politikai botrány kapcsán vált ismertté. Maihofert terhelte a fele­lősség azért, hogy a nyugat­német biztonsági szolgálat emberei törvényellenesen be­törtek Klaus Traube atom­tudós lakásába és lehallgat­ták beszélgetéseit. A belügy­minisztérium hatáskörébe tartozó nyugatnémet határ­őrség — mint néhány hete kiderült —, ugyancsak tör­vénytelenül kimutatást ve­zetett a határon átlépőknél talált újságokról, illetve a kémelhárításhoz továbbított minden adatot, amely „nem kívánatos” szervezetekhez való tartozásukat bizonyí­totta. Maihofer utódja, Gerhardt Baum, eddig belügyminiszté­riumi államtitkár volt. Az FDP-n belül a balszárny egyik vezető képviselőjeként tartják számon. Kinevezésé­vel — bonni, jól értesült for­rások szerint — az SDP— FDP koalícióban mindenki elégedett. Bonn, Sándor István, az MTI tudósítója jelenti: „Várt szenzációként” ha­tott a nyugatnémet főváros­ban, hogy Werner Maihofer szabaddemokrata belügymi­niszter benyújtotta lemondá­sát. Pártja, az FDP javasla­tára a szociálliberális koalí­cióban utódja Gerhart Ru­dolf Baum lesz. Schmidt kancellár a lemondást és az új jelölést elfogadta és Wal­ter Scheel köztársasági elnök elé terjeszti. Maihofer a kormányfőhöz írt lemondó levelében dönté­sét kizárólag azzal indokolta, hogy az általa vezetett ható­ságok a terroristák elleni küzdelemben csődöt mond­tak. Mint egy független szak­értői jelentés a napokban megállapította, Hanns-Mar- tin Schleyer tavaly őszi el­Bülent Ecevit török kor­mányfő hazaérkezett kéthe­tes külföldi körútjáról, amelynek során részt vett az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán és sürgette az Egyesült Államok fegyverszállítási tilalmának feloldását országa javára. Az isztambuli repülőtéren újságírók megkérdezték tőle, mit tartalmaz majd a Szov­jetunióban teendő, küszöbön- álló látogatásakor aláírandó politikai nyilatkozat. „Ügy gondolom, hogy a szovjet— török nyilatkozat írásban rögzíti majd a két ország közötti baráti kapcsolatokat, lehetővé teszi Törökország és a Szovjetunió közötti baráti együttműködés elmélyítését a kölcsönös bizalom légköré­ben” — válaszolta Ecevit. A török miniszterelnök hangsúlyozta: országa eltö­kélte, hogy független külpo­litikát folytat, és ezt nem kí­vánja alárendelni konjunktu­rális tényezők káros hatásá­nak. Az Egyesült Államoknak nincs más választása, mint hogy föloldja a Törökország­ra kimondott fegyverszál­lítási tilalmat — jelentette ki kedden az amerikai képvi­selőházban Alexander Haig tábornok, a NATO európai haderőinek főparancsnoka. A tábornok hangsúlyozta: jobban aggasztja a fegyver- szállítási tilalom fönntartása, mint az, hogy Görögország esetleg elítélően reagál a ti­lalom föloldására. Ecevit a szovjet—török viszonvról

Next

/
Thumbnails
Contents