Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-07 / 132. szám

1978. június 7. Képújság 3 A szekszárdi párt-vb megtárgyalta A népfront és a közművelődés II nagy értékű lermelőberendezések kihasználása A több tudás - életszükséglet „Nem kielégítő á korszerű gépek és berendezések ki­használása” — állapította meg a Központi Bizottság, 1978. április 19—20-i ülésén hozott határozatában. Nem véletlen, hogy a párt vezető testületé most már ismétel­ten hívja fel a figyelmet er­re, hiszen a hatékonyság ja­vításának egyik fő tényezője, elengedhetetlen feltétele, hogy a korszerű, nagy telje­sítményű gépek, berendezé­sek „dolgozzanak” minél többet. Velük termeléke­nyebb a munka (és e mun­kaerőhiányos korban arra kell törekedni, hogy a meg­lévő dolgozók produkáljanak minél többet), de nemcsak az élőmunka termelékenységét fokozza e gépek jobb kihasz­nálása, hanem az úgyneve­zett holt munkáét is, tehát hatékonyabbá válik az a munka, amivel a korszerű berendezést állították elő, maga a berendezés is tulaj­donképpen élőmunka pro­duktuma. Másrészt, nem kö­zömbös, hogy ezek az új, nagy teljesítményű berende­zések az „erkölcsi kopás”, tehát elavulásuk ideje alatt elhasználódnak-e és „megke- resik”-e az árúkat, és újat, korszerűbbet lehet vásárolni helyettük, vagy pedig tarta­ni kell-e őket tovább is, ami konzerválja az elavult tech­nológiát. A KB-határozat is idősze­rűvé tette a Szekszárd városi párt-vb legutóbbi ülésének első napirendi pontját, amely „A NEB jelentése a nagy értékű termelőberendezések kihasználásáról, helyzetéről a város ipari üzemeiben” cí­met viselte. A városi párt- bizottságnak, valamint a ter­melőüzemek pártszervezetei­nek korábbi cselekvési prog­ramjaiban is szerepelt e té­ma. Egy évvel ezelőtt — ti­zenhat üzemben végzett fel­Ezen a munkahelyen min­denki egyszerre beszél, rá­adásul úgy, hogy a másikra nem figyel. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy valami­lyen fegyelmezetlen társaság­ról van szó. A szekszárdi te­lefonközpontban vagyunk. Kora délelőtt van. Tizen­egy asszony, lány ül a kap­csolóasztaloknál, előttük vil­logó lámpák, kuszán tekergő kábelek sokasága. Arccal a kapcsolóasztalnak, arccal a világnak ülnek. A fülüket ta­karó hallgató valóban a vi­lággal köti össze a jó szobá­nyi termet. Ök tehát azok, akiket — mi, a tisztelt előfizetők — egy- egy hosszabb várakozás után ritkán foglalunk imába. Akiktől a másodszori rekla­málás után kissé emelt han­gon ezt szoktuk kérdezni: „Mondja édes, mit csinál, ha szabad kérdeznem ...” Vala­hogy így, és aztán következik a frivol találgatások sora ... Másfél óráig ■ figyeltem a munkájukat, ebből alig húsz percre beültem a rendező­asztal egyik székébe is, fül­hallgatóval a fejemen. Utána egy Ántineuralgica hozott helyre. Mit lát, tapasztal egy lai­kus, ha betéved egy telefon- központba ? Perzsavásár, bábéi... Hir­telen csak ennyit azokból a közhelyekből, amelyekkel az emberi beszéd elviselhetetlen töménységét jelezni szokták. Itt dolgozik a brigád. Pedig akikért mindezt csinálják, ritkán magasztalják őket... Sípol a hallgató: — Ki vagy? — Pincehely. — Adj légy szíves egy Tol­nát! — Az most nincs, kérj in­kább Bonyhádot. mérés alapján — foglalko­zott a városi párt-vb a nagy teljesítményű, korszerű gé­pek, berendezések kihaszná­lásával. Most a városi-járási NEB kapott megbízást annak megvizsgálására, hogy az egy évvel ezelőtt hozott ha­tározatból mi valósult meg, hol történt előrelépés, mi­lyen problémák várnak meg­oldásra. A tavaly júliusi párt-vb ülés megállapította többek között, hogy egészségtelenül magas az elavult, „nullára leírt”, vagy eszmei értékkel nyil­vántartott gépek, berendezé­sek aránya az üzemekben. Jelenlétük többnyire káros, hiszen nemcsak a helyet fog­lalják feleslegesen, hanem egyenesen csábítanak arra, hogy „munkát adjon” a ve­zetés nekik. Pedig nem egy helyen ott az új berendezés, amivel esetleg egy ember termelhetne annyit, mint a régin három, de a régin megszokott a munka, az új­nak a „befogása” nagyobb tudást, vagy a műszaki gár­dában meglévő ismeretanyag „mobilizálását”, a dolgozók kezdeményezőkészségének felhasználását igényli. Éppen ezért az üzemi párt- szervezetek vizsgálják felül e berendezések helyzetét, ám ne csak ellenőrizzenek, be­számoltassanak, hanem — egyébként ez célja, sőt szer­ves része a termelés párt- ellenőrzés.ének — politikai felvilágosító munkával, a párttagság mozgósításával küzdjék le a megszokotthoz való ragaszkodást, bátorítsák az újnak a kezdeményezését. Egy évvel ezelőtt — mint a tizenhat üzemben végzett vizsgálat kiderítette — siral­mas állapotban volt a kar­bantartás. A tmk (tervszerű megelőző karbantartás)-ból az első két betű a legtöbb helyen csak a tevékenység — Édeském az égre, hozzá­tok már Egert! — Nem, még nem volt. — Halló, ez Szekszárd, vidd el a Sajóbábonyt, nem én kértem! Ez így megy, egyfolytában. Ha valaki csak percekre szusszanni akar, az osztály- vezetőt hívják, az ül a he­lyére, mert nincs leállás, pil­lanatra sem. Havonta sok ezer hívás fut keresztül a központon — mondja az osztályvezető, Fe- renczi Mária, aki több mint nevében volt meg, maga a karbantartás abból állt, hogy a meghibásodott, üzemképte­lenné vált gépeket, berende­zéseket kijavították, vagy ek­kor végezték el a már ko­rábban esedékessé vált nagy­javítást, tetemes többlet- költséggel. Hiszen az időben végzett nagyjavítással meg lehet előzni az üzemzavart, alkalmazkodni lehet vele a termelés programjához, a „tűzoltómunka”-szerű javítás súlyos zökkenőket okoz a termelésben, hatása tovább- gyűrűződik. Fordítsanak na­gyobb figyelmet az üzemi pártszervezetek a tmk- tevékenységre is. Voltak már tavaly is pozi­tív megállapítások, így pél­dául az előző évhez képest emelkedett a gépek átlagos műszakszáma. Éz folytató­dott az elmúlt egy év alatt, sőt az elavult gépek kiselej­tezése, a karbantartó munka tervszerűsége terén is történt javulás. Azóta azonban — mint az újabb vizsgálat kiderítette — új gondok jelentkeztek. Nem alapozzák meg minde­nütt gondos számításokkal a gépbeszerzéseket. Előfordult, hogy — lévén elegendő fej­lesztési alap — egy modern, kétmillió forint értékű gépet vásárolt az üzem és kihasz­náltsága mindössze tizenöt­húsz százalékos. „Megtette” volna egy félmilliós értékű gép is, olyan, amelyik keve­sebbet „tud”, de jobban ki lehetne használni. Éppen ezért hívja fel a városi párt- bizottság az üzemi pártszer­vezetek figyelmét, hogy a termelést ellenőrző tevékeny­ségüknek eme — ma még — gyenge területét erősítsék meg. Fordítsanak nagyobb figyelmet a fejlesztési tervek ellenőrzésére, vizsgálják azt is, hogy a beszerzendő gépek (létesítendő épületek) kapa­húsz éve dolgozik már a pos­tán. A „szociális” helyiségben beszélgetünk, mert ez kint, a kapcsolóteremben lehetetlen lenne. A háromszor három lé­pésnyi szobácska az öltöző és a pihenő is. Mi tagadás, ugyancsak szüksége van me­gyeszékhelyünknek új postá­jára! Nézegetem a kapcsolópult öreg, repedezett fáját. Ez is jócskán túl van a nyugdíj- korhatáron, de azért dolgo­zik. Éppúgy, ahogy az előtte ülő asszonyok, akik jobb f citással való kitöltése bizto­sítva van-e. Tehát megala­pozottak-e nemcsak pénz­ügyileg, hanem termelési, ér­tékesítési tervekkel, lehető­ségekkel a fejlesztési prog­ramok. Több helyen fordult elő, hogy időnként „szűk kereszt- metszet” keletkezett, a ter­melési, technológiai folya­mat egy vagy két „állomá­sán” elégtelen a kapacitás. Ezt is kísérjék figyelemmel a pártszervezetek. Ne tétlen szemlélődéssel, hanem aktív beavatkozással. Régi tapasz­talat, hogy ha az üzemben valahol baj van, és ilyenkor nemcsak a főmérnök, vagy az üzemvezető spekulál a megoldáson, hanem össze­hívja az érdekelt dolgozókat és azt mondja: emberek, baj­ban vagyunk, ezen és ezen a ponton elakadunk, nem tu­dunk annyi terméket átbo- csátani, mint előtte és utána, akad nem egy javaslat, ami­nek megvalósítása elhárítja az akadályokat. A munka­helyi demokrácia nemcsak az úgynevezett fórumrendszer kiépítését és működtetését jelenti, hanem „eltűri”, sőt megköveteli a munkahelyi kollektíva soron kívüli össze­hívását is, a tanácskérést a munkásoktól. Javult a nagy teljesítmé­nyű gépek kihasználása az üzemekben. Ám az eredmé­nyekkel nem volt elégedett a pártvégrehajtó bizottság, jogosan. Vannak még tarta­lékok, amelyek feltárásában, hasznosításában oroszlánrész jut az üzemek kommunistái­nak, az üzemi pártszerveze­teknek. A pártszervezetek az utóbbi években jelentősen fejlesztették termelésellenőr­ző módszereiket, az ellenőr­zés kiterjesztése, tökéletesí­tése a következő hetek, hó­napok feladata. „technika” nélkül nem tehet­nek többet értünk, előfizető­kért az alatt a pár másodperc alatt, amíg velünk vannak a vonalban, mint amennyit tesznek. De ha sűrű átkokat közvetí­tenek a hallgatók, kinéznek az ablakon, ahol már maga­sodik a posta új épülete, és odaképzelik magukat a kor­szerű központba. Addig azonban, amikor pis­log az öreg masina, be kell lépni a vonalba: — Halló, Szekszárd ... Gyvgy A Hazafias Népfront köz- művelődési munkájának az a legfőbb célja, hogy a társa­dalom minél több tagja érez­ze életszükségletnek művelt­sége folyamatos gyarapítá­sát. Ez nem egyszerűen mű­velődési cél, hanem szaka­datlan törekvés arra, hogy mindenki többet tudjon a világról, a társadalomról, jobban értse a politikai, a gazdaság, a kultúra alapkér­déseit és összefüggéseit. E cél érdekében a népfront­mozgalom kezdeményező módon közreműködik a szo­cialista kultúra terjesztésé­ben, a közösségi emberré ne­velésben, az egyéniség mind szabadabb és teljesebb ki­bontakoztatásában. Milyen módon? Az elmúlt három eszten­dőben több száz MŰVELŐDÉSI MUNKAKÖZÖSSÉG alakult az országban. Bizo­nyára sokakban felmerül a gondolat: ugyan mi szükség van a népfrontmozgalom ke­retén belül a művelődési munkaközösségek megalakí­tására, amikor a tanácsok mellett kulturális állandó bi­zottság, az ipari üzemekben és a termelőszövetkezetekben kulturális bizottság, a műve­lődési házakban pedig társa­dalmi vezetőség működik? Ebben az esetben azonban nem illetékes állami és tár­sadalmi szervek újabb bi­zottságáról, hanem a művelt és művelődni vágyó, a má­sok művelődését is elősegíte­ni akaró, társadalmi érdek­lődésű emberek közösségéről van szó, akik azt tekintik legfőbb feladatúdnak, hogy a kultúra az országban való­ban tömegessé váljon. Ennek érdekében azon munkálkod­nak, hogy a dolgozók soka­ságához eljusson népünk és az emberiség múltjának, je­lenének minél több haladó szellemi értéke. Feladatuk­nak tekintik a tanulási, a továbbtanulás és az olvasási kedv felkeltését, a művelő­dési igények lehető legjobb kielégítését. Segítenek a szch cialista ízlés, életmód, maga­tartás, az igényes emberi élet általánossabbá válásában. A népfrontnak, mint a leg­szélesebb politikai tömeg- mozgalomnak, fontos felada­ta a POLITIKAI ISMERETTERJESZTÉS. Százezrek vesznek részt egy- egy esztendőben ilyen ren­dezvényeken. A színes és változatos formák között a fórumjellegű rendezvények bizonyultak eddig a legered­ményesebbeknek, ahol az em­berek kérdezhettek és felele­tet kaptak, az országos célo­kat helyi tennivalókban fo­galmazták meg közösen, s a tettreváltás lehetőségeit is kidolgozták. így a helyi igé­nyeknek megfelelően igen sok településen foglalkoztak a terület mezőgazdasági, ipa­ri, kereskedelmi vagy éppen környezetvédelmi kérdései­vel. Másutt fórumokat szer­veztek az áruellátás, a szol­gáltatások vagy éppen a háztáji gazdaságok helyzeté­ről. Megint másutt a politi­kai vitakörök biztosítottak jó lehetőséget az eszmecse­rékhez. A politikai ismeretterjesz­tés mellett a népfrontmozga­lom támogatja és szorgal­mazza a KÖZMŰVELŐDÉS bevált formáit. Az évenként meghirdetett krónakaíró- helytörténeti pályázat nyo­mán ma már sokezer pálya­mű található a megyei levél­tárakban, amelyek nemcsak egy-egy település múltját örökítik meg, hanem az eltelt három évtized hiteles törté­netét is. És nem csupán fal­vak, nagyközségek történeté­ről készültek ilyen pályamű­vek, hanem feldolgozták már sok ipari üzem és termelő- szövetkezet történetét is. A kertbarát- és kisállat­tenyésztési körök száma or­szágosan meghaladja az ez­ret. Gazdája szinte minde­nütt a helyi népfrontbizbtt- ság, amely minden lehető segítséget mégad e népgaz- daságilag is hasznos hobbi műveléséhez. Akárcsak az értelmiségi, a népfront, il­letve a népfront-tanácstag klubok működéséhez. A népfrontmozgalom azon­ban nemcsak a közművelő­dés bevált formáit hasznosít­ja és szorgalmazza, hanem felkarol és támogat minden új, hasznosnak ígérkező kez­deményezést. A legjobb pél­da erre az OLVASÓTÁBOROK i létrehozása. Hogy mi az ol­vasótáborok célkitűzése, lé­nyege? Olvasóvá nevelni el­sősorban a munkás- és pa­rasztfiatalokat. Felkelteni bennük az önművelés iránti igényt. Megtanítani őket a könyvtár használatára. Az olvasáson keresztül ösztönöz­ni őket a társadalmi valóság megismerésére, azaz: amikor egy-egy könyvet elolvasnak, ne csak az adatokat, a hősök életútját kísérjék Levelem­mel, hanem tanuljanak meg történelmi-társadalmi fejlő­désben gondolkodni. így job­ban megérthetik saját életü­ket, fölmérhetik képességei­ket és tennivalóikat, kiegyen­súlyozottabb egyéniségekké válhatnak, s ez megkönnyíti beilleszkedésüket a felnőttek társadalmába. Ez a mozgalom hat eszten­dővel ezelőtt kezdődött Fel- sőtárkányban. Akkor csupán ez az egy volt. Tavaly viszont már nyolcvan olvasótábor­ban ismerkedett az olvasás szépségeivel több, mint há­romezer fiatal. És nem csu­pán az olvasótáborok száma növekedett a népfrontmoz­galom támogatásának ered­ményeként, egyre sokszínűb­bé vált munkájuk is. Ma már az irodalmi táborok mellett képzőművészeti, helytörténe­ti, néprajzi, közművelődési, sőt nemzetiségi nyelvművelő olvasótáborok is működnek, Mindez jól szemlélteti: a népfrontmozgalom kezdémé- nyezője, támogatója^ az ön­művelés legklünöbözőbb for­máinak. Rendhagyó irodalmi és művészeti órákat szervez­nek a szakmunkásképző in­tézetekben. A hagyományos író-olvasó találkozókat igye­keznek újszerűén megren­dezni, azaz klubszerűén: vi­taindítóval, ‘ párbeszédre inspirálóan. S ilyen hasznos kezdeményezés volt a kis­mamaklubok megalakítása is. S bár ez a mozgalom sem tekinthet vissza két-három esztendőnél hosszabb időre, annak ellenére már több száz működik országszerte. És a népfrontmozgalom igen aktívan bekapcsolódott az egyik legújabb közműve­lődési forma, a MINDENKI ISKOLÁJA szervezésébe is. Csoportokat szerveztek a programok kö­zös meghallgatására, hallga­tókat toboroztak és toboroz-, nak ma is. A dolgok lényege: általá­nosságok és régi receptek "helyett a jelenlegi valóság­nak megfelelő megoldásokat keresnek és találnak is min­denütt a népfrontbizottságok a közművelődés hatékonyab­bá tételére. Természetesen ennek a sokszínű munkának az eredményei nem jönnek létre egyik napról-hónapról a másikra, de amint azt az olvasótáborok példája is iga­zolja: biztosan előbbre ve­zetnek. PRUKNER PÁL J. J. H a I I ó , S ze k szár d ... Lámpák, kezek, kapcsolók Fotó: Szepesi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents