Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-04 / 130. szám

1978. június 4. TvfePÜJSÁG 13 Negyedszázados jubileum Ünnepi közgyűlés a Dombóvári Dombóváron, a városi ta­nács nagy tanácstermében rendezte negyedszázados ju­bileumi, ünnepi közgyűlését a város legnagyobb sport­egyesülete, a Dombóvár; Spartacus Az ünnepi köz­gyűlés elnökségében foglalt helyet többek között Gyu- ricza István, a városi párt- bizottság első titkára, Bra- dics Béla, az OKISZ sport­osztályának helyettes veze­tője, valamint Brunner Vin­ce, Dombóvár város Taná­csának elnökhelyettese is. Ponekker Zsigmondnak, a közgyűlés elnökének 'kö­szöntője után Topa Imre, a Spartacus SE elnöke adott' számot az egyesület 25 éves munkájáról, a szövetkezeti klub fejlődéséről, a szakosz­tályok eredményeiről. El­mondta, hogy a jelenlegi sportkör jogelődje, a Spar­tacus SK negyedszázada alakult az OKISZ mellett működő Spartacus Központ kezdeményezésére. Az egy­kori sportkrónikából, az archív anyagokból sikerült megállapítani, hogy a sport­kör alakulását követően te­ke-, röplabda-, sakk- és tö­megsport-szakosztályokat működtetett. Az anyagi bá­zist a szövetkezeti dolgozók tagsági díja, valamint a Dombóváron működő szö­vetkezetek támogatása je­lentette. A későbbiek során bővült a támogatást nyújtók köre, így a Spartacus or­szágos központja mellett a Tolna megyei KISZÖV is részt vállalt a költségvetési kiadások fedezésében. — Az egyesület elnöksé­gének a maihoz hasonló problémákkal kellett meg­küzdeni. Mindenekelőtt a lé­tesítményhiány okozta a legsúlyosabb gondot — mondotta Topa Imre. Hang­súlyozta, hogy az elnökök, elnökségi tagok személyi összetételében bekövetkezett gyakori változások, az el­múlt tizenöt évre jellemző fluktuáció rányomta bélye­gét a sportbeli teljesítmé­nyekre is. Az NB Il-es osz­tálytól a járási bajnokságo­kig bezáróan hullámzó tel­jesítményt nyújtottak a szak­osztályok. A megfelelő sze­mélyi és tárgyi feltételek hiánya következtében az új Spartacusnál szakosztályok alakulását a korábbiak szüneteltetése, majd megszüntetése követte. — Az 1977-es év jelentős változásokat hozott sport­egyesületünk életében — folytatta az elnök. Dombó­vár város párt- és állami vezetőinek javaslatára bá­zisegyesületek kerültek ki­alakításra. Ezzel megszűnt a párhuzamos fejlesztés, a vá­roson belüli rivalizáció. Lab­darúgó-szakosztályunk ki­vált, a DVSE hasonló szak­osztályával fuzionálva létre­jött az új sportkör, a Dom­bóvári MSC Szövetkezeti sportkörünk a teke-, az úszás, az ökölvívás, a női kézilabda, valamint a ter­mészetjáró szakosztályok minőségfejlesztésére kapott lehetőséget. Beszámolója végén hang­súlyozta: az elmúlt 25 év­ben a Spartacus SE elnök­sége, a szakosztályok veze­tősége elsődleges célkitűzé­sének a sportolni vágyó fiatalok és az idősebb ge­neráció testedzési igényeinek kielégítését tartotta. Brunner Vince tanácsel­nök-helyettes hozzászólásá­ban méltatta a negyedszá­zados múltra visszatekintő egyesület munkáját, ered­ményeit, külön kiemelve azt, hogy ez a sportkör tevé­kenykedett a legszervezet­tebben Dombóváron. Ezután Topa Imre elnöknek a Dom­bóvárért emlékérmet nyúj­totta át. Bradics Béla, az OKISZ sportosztálya kitüntetéseit adta át. A 25 éves sport­munkáért aranyplakettet adományozta az elnökség Horváth Lászlónak, a teke­szakosztály vezetőjének. A kiváló sportmunkáért ér­demérem arany fokozatát kapták továbbá: Bertus Fe­renc, Regényi Károly, Király István, Gergics Ferenc és Niebel Ádám. Az ezüst fo­kozatot Topa Imre, Ponekker Zsigmond, Németh Vilmos, Lengyel Ferenc és Farkas Attila, míg a bronz fokoza­tot Radnai Lajos, Lampert Gábor, Csutorás József, Kecskés Andrea és Kormos László. Tárgyjutalomban mintegy hatvan sportoló, sportvezető részeszült. A közgyűlés résztvevői az elnökség beszámolóját hall­gatják Fegyelmi A Szekszárdi Dózsa labda­rúgó-szakosztályának vezető­sége pontot tett egy ügy vé­gére: döntést hozott Vágó Gyulával kapcsolatban. A szakosztály vezetősége megállapította: Vágó Gyula a Debreceni VSC elleni mér­kőzésen, mint csapatkapitány méltatlan magatartásával, a taktikai utasítás tudatos megszegésével, valamint tu­dása alatti teljesítményével döntően befolyásolta a baj­noki mérkőzés végeredmé­nyét. Ezért a szakosztályve­zetőség, mint fegyelmi bi­zottság Vágó Gyulát két évre eltiltotta a labdarúgástól, és megvonta tőle az 1977—78-as bajnoki év végén járó anyagi juttatást. * Kétezer ember nézte a Debrecen elleni mérkőzést, és távozott bosszúsan, mert érezte, valami nincs rendjén. A látottak, valamint a bizo­nyítékok alapján hozta a Dózsa szakosztályvezetése a döntést, mely egyben azt is jelenti, rendet teremtenek házuk táján. Labdarugó 1IB BUENOS AIRES Hoff er József, az MTI kiküldött munkatársa jelen­ti: Argentína ünnepel, mert péntekről szombatra virradó­ra aratott 2:l-es győzelmük évtizedek óta dédelgetett vá­gyaik reményteljes kezdete a világbajnoki cím felé vezető úton. Pedig milyen kévésén mú­lott ... Ha a hajrában a ma­gyar játékosok taktikailag és minden tekintetben fegyel­mezettek 1:1, sőt 2:l-es ered­mény kerülhetett volna az eredménylistára. Még ponto­sabban: — Ha Nagy László feje pontosabban találkozik a labdával, akkor 2:1. — Ha Csapó hátraadott labdájánál a többi védő fi­zikai és szellemi ereje teljé­ben van, javíthatott volna, és akkor döntetlen az ered­mény, amellyel még a ma­gyar csapat a reménykedők sorában maradhatott volna. Persze, még nem veszett el minden, egy azonban igen: válogatottunk jó híre, az a világszerte elismert erénye, hogy ha nem is játszik jól, mindig a legteljesebb sport- szerűség mezsgyéjén marad. Törőcsik és Nyilasi kiállítása talán még a vereségnél is jobban fájt a magyar váloga­tott szakvezetőinek. Baróti Lajos próbált valamit javíta­ni a helyzeten, amikor a mér­kőzés utáni sajtókonferenci­án ezeket mondotta: — Elnézést kérek fiatalja­ink viselkedéséért az argentin játékosoktól, a közönségtől. Ehhez csak annyit tennék, hogy minősíthetetlen tettük­kel minket és játékostársai­kat sújtották a legjobban. A két játékos a június 6-i, olaszok elleni mérkőzésen kiállítása miatt automatiku­san nem játszhat, nem szá­míthat Baróti Török Péterre sem, akit alaposan torkon ütöttek — mert azért az ar­gentinok sem voltak angya­lok — és bár Váradi állító­lag már harcrakész, beállítá­sa azért még nagyon kocká­zatos volna. Tizenhat főre csökkent tehát a húszas gár­da, és ebből tizennégy a me­zőnyjátékos. . folytatásra. A magyarok csil­logtatták jól ismert techni­kájukat, de amikor nem ment nekik úgy. ahogy szerették volna, keménységre, sport­szerűtlenségekre ragadtatták magukat. Csapatom jelesre vizsgázott fegyelmezettségből, taktikai és morális tekintet­ben egyaránt. SZOMORÚ MAGYAR TÄBOR Csendes volt a magyar tá­bor a mérkőzés után. A játé­kosok szomorúan ültek a va­csorához, pedig a szakvezetés semmi szemrehányást nem tett nekik, mert a mérkőzés részletes megbeszélésére, a BARÓTI: DÖNTETLENT REMÉLTÜNK A nemzetközi sajtó mun­katársainak kérdéseire Baró­ti a következő összefoglalót adta: — Tudtuk, hogy az argen­tin válogatott az esélyesebb, mégis döntetlent reméltünk. Ez a 83. percig, Bertoni gól­jáig állt is. Ügy gondolom, jól szerveztük meg védel­münket, hiszen a hazaiak na­gyon sokáig eredménytelenül birkóztak vele. Ellentámadá­sokra építettük fel taktikán­kat, sajnos ezek tempóját na­gyon felgyorsítottuk, általá­ban csak Törőcsikre alapoz­tuk, mivel a többiek nem tudtak idejében felzárkózni. Ez sokszor eleve kudarcra volt ítélve, a csatár kemény és szoros őrizete miatt. A ka­pott gólokról is kell szólni. Mindkettő elkerülhető lett volna, gyorsabb, határozot­tabb közbeavatkozással, fi­gyelemmel — elsősorban Gujdár részéről. Ami még az igazsághoz tartozik: ha Ber­toni nem rúgja gólba a lab­dát, a portugál Garrido min­den bizonnyal 11-est ad Guj­dár szabálytalankodása mi­att. Baróti diplomatikusan fo­galmazott, és nagyon sport­szerűen, így tetszést és tap­sót aratott a konferencián. MENOTTI: ELÉGEDETTEK VAGYUNK Jóval könnyebb volt a dol­ga az argentin szövetségi ka­pitánynak Menottinak. Neki inkább a pozitívumokkal kel­lett foglalkoznia. — Elégedettek vagyunk az eredménnyel, és jelentőségét főleg abban látom, hogy jó indulást jelent lélektanilag a majd nagyon bizonytalan látottak elemzésére majd egy nyugodtabb légkörben kerül sor a második argentí­nai szálláshelyen, az Atlanti­óceán melletti Mar de Plata közelében lévő Chapadmalal- ban. Dicséretes jelzőket mondot­tak az illetékesek Kocsis, Zombori, Kereki, Pintér játé­kára, a többieket fokról fok­ra már „gyengébb” jelzőkkel illették, a sor végére maradt a két kiállított játékos, Tö­rőcsik és Nyilasi, akikre, mint a szakvezetés elmondotta, a FIFA eltiltása mellett példás házi büntetés is vár. Svédország—Brazília 1:1 (1:1) Milyen eredmények várhatók? Tengelic—Fadd: Mindkét csapat szerencsés helyzetben van, nem fenyegeti a kiesés veszélye. Tippünk: x, vagy 1. Bonyhádi Vasas—Bátaszék: Még ma is tartalékosán kénytelen kiállni a bonyhádi csapat a jó formában lévő Bátaszék ellen. Csak abban az esetben nyerhetnek a bonyhádiak, ha a vendégek elbizakodottan játszanak, le­becsülik a bonyhádiakat. Tippünk: 2. TÁÉV SK—Aparhant: A 10. helyen álló TÁÉV SK eséllyel veszi fel a versenyt az aparhantiakkal, Tippünk: I, esetleg x. Tevel—Dombóvári MSC: Dombóvárott reménykednek, hogy a hátralévő mérkőzése­ken sikerül megelőzniük a Paksot, és ebben az esetben részt vehetnek az osztályo- zón az NB II-be jutásért. Ad­dig azonban még három mérkőzése hátra van a dom­bóváriaknak. így a mai, te- veli találkozó is. Tippünk: 2, de az x sem lenne meglepe­tés. Nagymányok—Pincehely: A hazai csapat otthon tartja a két pontot. Tippünk: 1. Zomba—Simontornya: Zombának létkérdés a győze­lem. Tippünk: 1. Bogyiszló—Paks: A dom­bóváriak reménykednek, hogy a Bogyiszló hozzásegíti őket, hogy a bajnoki tábláza­ton az élre kerüljenek. Kér­dés, hogy mit szól ehhez a Paks. Tippünk: 2, x. Kisdorog—Nagydorog: Szinte esélytelen a vendég­csapat a pontszerzésre. Tig- pünk: 1. Tolna—Bonyhádi Pannó­nia: Biztos tolnai győzelem. Tippünk: 1. — Mi igaz abból, hogy Bonyhádion megszűnt az ökölvívó­szakosztály? — Nem valószínű, hogy megszűnt, mert néhányan járo- gatnak edzésekre, csak versenyre nem szívesen mennek. — Pedig versenyzés nélkül minden sportág halálra ítéli önmagát. Sajnos ez igaz. Pedig Bonyhádon most is van néhány te­hetséges ökölvívó. Olyan hírek is eljutottak hozzám, hogy az egyiket Szekszárdra akarták hozni. — Ez igaz, és a versenyző is ment volna, csak nem adták ki. — Miért? — A bonyhádiak szerint a Dózsa tíz éve nem adott ki egy embert Bonyhádnak, ezért ők a versenyzőjüket bárkinek odaadják, csak Szekszárdnak nem. — Ez igen, ez a sportszerűség. Ez körülbelül olyan, mint ahogy az a tehetséges atléta járt, akit nem adtak oda a Dózsá­nak két éven át, mondván, a teljesítménye után járó forint kell az egyesületnek. — Még szerencse, hogy az idén már Szekszárd színeiben indul, és országos versenyeken is az élen van. Hiába, más a létesítmény és a szakember a megyeszékhelyen. — Persze nemcsak a megyeszékhelynek lehetnek jó spor­tolói, mert ott van a Bonyhádi Botond kosárlabdacsapata. Újonc létére középmezőnyben van, sőt további jót szereplést lehet tőlük várni. — Es mi van a szekszárdi kosarasokkal? — Ma játsszák az utolsó Felszabadulási Kupa-mérkő­zést, aztán hosszú pihenő következik. — Ősszel meg küzdelem a bentmaradásért. — Hát igen, ez az, amiben senki nem tud segíteni raj­tuk, nekik kell kiharcolni a bentmaradást. — A napokban láttam az atlétikai szövetség hivatalos lapját, és majdnem hanyatt vágódtam tőle. — Csak nem? És miért, ha szabad kérdezni? — Mert — a jelek szerint — a szövetségnél nem tudnak különbséget tenni az Újpesti Dózsa és a Szekszárdi Dózsa kö­zött. — Inkább úgy mondanám, nem tudják elképzelni, hogy a Szekszárdi Dózsa atlétikában jobb, mint mondjuk az Új­pesti Dózsa. — Ha így, ha úgy, egy kicsit furcsa, hogy a Dózsa elé Sz. helyett U-t írnak, ami Újpestet jelent. — Szeretem az apróhirdetéseket is böngészni, mert sok­szor meglepő dolgokat találni köztük. Például olvastam, hogy egy kétszobás lakás két évre albérletbe kiadó. — Es mennyiért? — Gondolom nem havi két-háromszáz forintért. — Es az illető ezalatt hol lakik? — Mivel labdarúgó, és elmenni készül Szekszárdról, az új csapatánál biztosítanak neki lakást, utóvégre a Zsigulijá­ban nem lakhat. — Mi hír a labdarúgó-játékvezetők körül, milyen újsá­gokat meséltek Zamárdiban? — Elmondták; „panasznapot” tartottak, a megyei sport- hivatal elnökének, a főtitkárnak „elszórakoztatták” őket, el­mondták milyen dolgok történnek az egyik sportfelügyelősé­gen, illetve az irányítása, ellenőrzése alatt működő labdarúgó­szövetségnél. — Elképzelhető, hogy szabálytalanságok is voltak? — A játékvezetők konkrét dolgokat mondtak. ígéretet kaptak, kivizsgálják az ügyet. Amennyiben beigazolódik, kö­vetkezménye lesz. — Melyik járásról van szó? — Ne haragudjon, ezt nem mondom meg, a bizonyítékok nem az én birtokomban vannak így a bíróság előtt nem tud­nék védekezni. — Igaza van, mert bizony egy ügyvédjelölttel nem jó ki­kezdeni. — Még az is előfordulhat, hogy a játékvezetőknek is be-, letörik a bicskájuk. — Minden lehet. Olyan, mint a totó: háromesélyes. — Ezt hogy értsem? — A bocsánatkoréstöl a kibékülésig, sőt az elbocsájtásig minden lehetséges. — Búcsúzásul egy skót vicc. A helyi uszodára gyűjtenek, ezért házról házra jártak a skót városban. A kisfiú nyitott ajtót és elmondták neki jö­vetelük célját. — Tőle nem kaphattak valami sok pénzt. — Persze hogy nem. A kisfiú beszaladt az édesanyjához és elmondta: itt van három bácsi, uszodára gyűjtenek. Ekkor á mamája kiadta a fiának az utasítást: Mondd meg: három vödör vízzel hozzájárulunk az uszodához. — Még szerencse, hogy mindez nem Tolna megyében történt.-kas A győztes argentin csapat

Next

/
Thumbnails
Contents