Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-04 / 130. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek!

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Mai számunkból

! A szekszárdi Szakái«, testvérek Építőipari Szövetkezel iintőtizemében készült képriportunk az 5. oldalon

I

................................................---------------------------------:«.---a-----------------------------------------------is-------------------------------------i

X

XVIII. évfolyam, 130. szám

ÄRA: 1,— Ft

1978. június 4., vasárnap

A mozambiki párt- és állami küldöttség Komárom megyében

A PÖLÖSKEI GYÓGYFÜRDŐ

<9. old.)

BABITS 1919-ES EGYETEMI ELŐADÁSAI (10. old.)

A SZÉP KÖNYV (10. old.)

A 22. HÉT ESEMÉNYE, KÉRDÉSE, TÖRTÉNETE

(6. old.)

ki Állhat a KÖRE?

(7. old.)

TERMÉSZETVÉDELMI VILÁGNAP (8. old.)

NAPLEMENTE (11. old.)

A MISKOLCI FESZTIVÁL UTÄN (11. old.)

GYŐRBE KERÜL BORSOS MIKLÓS ÉLETMŰVE

(11. old.)

A TISZTÁBB LEVEGŐÉRT (12. old.)

OROSZ ERŐD KALIFORNIÁBAN (12. old.)

A KÓKUSZDIÓ (12. old.) HALLOTTA? (13. old.)

A CSENDES DON ÍRÓJA (9. old.)

MEGYEI

KISZKÜLDÖTTGYÜLÉS

(3. old.)

NEMCSAK

KETTŐNK AKARATA (4. old.)

SIMON JÁNOS ELMONDJA ÉLETÉT

(4. old.)

SZÄMITÄSTECHNIKA A BNV-N

ÉS TOLNA MEGYÉBEN

(5. old.)

A GEORGI DIMITROV MEZŐGAZDASÁGI GÉPGYÁRBAN (8. old.)

SZÁZEZER szorb (8. old.)

Samora Moises Machel- nek, a Mozambiki Felsza- badílási Front (FRELIMO) és a Mozambiki Népi Köztársaság elnökének vezetésével hazánkban tartózkodó mozambiki párt- és állami küldöttség szombaton Komárom megyébe látogatott. A delegációt elkísérte Lo- sonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizotságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke, Rácz Pál külügyi államtitkár, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke és Sütő Gábor, hazánk ma- putói nagykövete.

A vendégeket a kocsi Aranykalász Termelőszövetkezet zászlókkal feldíszített székházában Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár, Mok- ri Pál, a Komárom megyei pártbizottság első titkára, Kiss István, a megyei tanács elnöke, Körmendi Miklós, a termelőszövetkezet elnöke, a közös gazdaság több más vezetője és a szocialista brigádok vezetői fogadták. Az úttörők virággal köszöntötték - a baráti ország képviselőit.

Körmendi Miklós, a tsz elnöke és egyben egyik alapítója, tájékoztatta a delegációt arról a fejlődésről, amit az 5600 hektáros gazdaság 19 év alatt elért. Beszámolt a növény- és állat- tenyésztésük helyzetéről.

Szólt arról, hogy nemcsak a tsz vagyona és nyeresége, hanem a tagok jövedelme is évről évre nőtt, és tavaly már meghaladta az 54 ezer forintos átlagot. A tagság fele új házat épített, egynegyede vásárolt személygépkocsit.

A vendégek megtekintették a tsz szakosított tehenészeti telepét, ahol tavaly a 125 százalékos borjúszaporulattal a legjobb megyei eredményt érték el. Megismerkedtek a közös gazdaság ugyancsak szakosított modern sertéstelepével, ahonnan évente 10—11 ezer hízót szállítanak el. Nagyon kedvező takarmányfelhasználás mellett hat hónap alatt érik el a 110 kg-os átlagsúlyt. A teljesen gépesített hizlaldákban egy gondozó 600 állatot lát el.

Samora Moises Machel elismeréssel szólt a látottakról. „Megismerve a tsz gazdálkodását, úgy tűnik — mondotta —, mintha egy pompás virágoskertben jártunk volna. Jól tudjuk azonban, hogy az idáig vezető út nem volt rövid és nem volt egyszerű”.

Ezt követően Körmendi Miklós népművészeti kulacsot és térítőt adott át a vendégeknek, a küldöttség pedig faragott fából szobrot ajándékozott a termelőszövetkezetnek.

Önkritikusan

ELSŐ MEGGONDOLÁSRA különösnek tűnhet a Központi Bizottság áprilisi határozatát a szöveg stíluselemzésével megközelíteni. Ám aligha kétséges, hogy az ismert szállóige: ,,a stílus — az ember”, széles érvényességű, s általában arra az összhangra utal, ami a tartalmat a formához, a célt a módszerhez, a közlendőt a szóhasználathoz szorosan hozzákapcsolja. Érdemes hát, sőt, elkerülhetetlenül fontos a határozat szövegét nemcsak a benne foglalt célok, teendők, de a politikai stílus és módszer elemzésével is értelmezni.

Mindjárt megjegyezhetjük: a párt két évtizedes, kimunkált és alkalmazott stílusa ez; elemzésének okát tehát nem újdonság jellege adja, hanem az, hogy ezúttal a határozatban foglalt feladatok is teljességgel megoldhatatlanok a szöveg módszertani tanulmányozása nélkül. S mert nincs mód ehelyütt a teljeskörű tanulmányozásra, érjük be csupán két hangsúlyos mondat kiemelésével: „A Központi Bizottság a XI. kongresszus óta végzett munka áttekintése során megállapította, hogy mind az eredményekben, mind a fogyatékosságokban tükröződik a párt vezető testületéinek és végrehajtó szerveinek munkája. Kiindulva a pártnak a társadalom szocialista fejlődéséért érzett felelősségéből, szükségesnek tartja a végrehajtás gyengeségeinek önkritikus vizsgálatát, a munka megjavítását minden szinten”.

KÖZISMERT például — s éppen az áprilisi határozat húzza ismételten alá —, hogy indokolatlan mértékben nőnek a költségvetésből folyósított állami támogatások, s ez végül is a társadalom érdekeivel homlokegyenest ellentétes gazdasági hatásokat vált ki. Az a különös, már-már irracionális helyzet állott elő, hogy miközben az ország gondokkal küzd — amit egyebek között külföldön felvett hitelekkel is enyhít —, vállalatai a viszonylagos pénzbőség állapotában működnek. S hogy ez mit jelent a valóságban, azt két szám jól érzékelteti: tavaly a vállalatok-szövetkezetek költségvetési befizetései összesen mintegy tíz százalékkal nőttek, miközben a részükre nyújtott költségvetési támogatások, kedvezmények emelkedése meghaladta a húsz százalékot. Most már viszont csak az a kérdés: miért említjük mindezt az imént körvonalazott módszerek példázataként? Nos, azért, mert vállalati körökből az a tapasztalat bukkan elő, hogy általában és egységesen helyeslik a támogatások csökkentését — nem észleltünk még példát az ellenkezőjére —, de e helyeslésben jobbára ott van egy újkeletű varázsige; az, hogy a csökkentést természetesen differenciáltan kell végrehajtani. Ami pedig — a rejtjelezés megfejtése után — szinte kivétel nélkül azt jelenti, hogy a támogatást másutt kell csökkenteni, náluk, az ő üzemük sajátosságai miatt semmiképpen.

A folyamatok önkritikus elemzésének nagy fontosságú társadalmi igényét általában azokkal a tényekkel-tünetekkel lehet szemléltetni, amelyek az országos és a helyi adatokat, a népgazdasági és a konkrét vállalati helyzetképet vetik egybe. A Központi Statisztikai Hivatal jelentéséből kitűnik, hogy az év első negyedében — a népgazdaság tervétől eltérően —, exportunk csökkent, behozatalunk pedig meghaladta az előirányzott mértéket, tehát a külkereskedelmi mérleg nem javult, hanem romlott. Ha viszont bárki összegezni próbálná e negyedév nyilvános vállalati közléseit — sajtópublikációit, híradásait —, alighanem csak elvétve bukkanhatna olyan bejelentésekre, amelyek a vállalati kivitel csökkenését, illetve a behozatal indokolatlan növekedését adják hírül.

AZ ÖNKRITIKUS elemzés — ezt a tapasztalatot, módszert kínálja az áprilisi határozat —, végeredményben korántsem mond ellent annak, hogy vizsgáljuk és fölmutassuk munkánk pozitív tanulságait, sőt, ez a módszer éppenséggel feltételezi ezt. Am erre alapozva, az eredmények forrásvidékét kutatva kell egyszersmind nyíltan, cselekvő szándékkal szembenéznünk a hibákkal, a munka gyengeségeivel.

TÁBORI ANDRÁS