Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-28 / 150. szám
2^PÜJSÁG 1978. június 28. Nyugat-Berlin státusa Akraszimov nagykövet tv-nyilatkozata Bukarestben megnyílt a KGST tanácsának XXXII. ülésszaka Pjotr Abraszimov berlini nagykövet a nyugat-berlini SFB televíziónak adott hétfő esti nyilatkozatában megerősítette a Szovjetunió elvi politikai irányvonalát Nyugat- Berlin kérdésében. Hangsúlyozta: elsősorban Nyugat- Berlin számára volna káros az, ha a város „fehér folt” lenne az európai enyhülés térképén. Síkra szállt az Anglia, az Egyesült Államok, Franciaország és a Szovjetunió által 1971 szeptember 3-án aláírt, a városra vonatkozó négyoldalú egyezmény „szigorú betartása és teljes végrehajtása mellett”, ami az egyetlen módja annak, hogy Nyugat-Berlin a tartós európai béke, biztonság és együttműködés szilárd elemévé válják. Schmidt Nigériában Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár hétfőn a Nigériai Szövetségi Köztársaság legfelsőbb katonai tanácsának meghívására Lagosba érkezett, és még aznap megkezdte tárgyalásait Olusegun Obasanjo nigériai államfővel. A vezető nigériai újságok nincsenek elragadtatva Schmidt látogatásától és megbélyegzik az NSZK együttműködését a délafrikai Vorster rezsimmel. A legnagyobb példányszámban megjelenő helyi lap, a „Daily Times” elítéli Bonn álláspontját, hogy nem ért egyet a Dél-Afrika gazdasági elszigetelésére irányuló nemzetközi követeléssel. A „Nigerian Herald” című lap elítéli azt, hogy az NSZK segítséget nyújt Dél- Afrikának olyan reaktorberendezések építésében, amelyeket a Vorster rezsim atomfegyver gyártására használhat fel. Abraszimov nagykövet a Nyugat-Berlinre vonatkozó megállapodás alapjai megsértéseként értelmezte az „NSZK jelenlét” demonstrálását célzó állandó nyugatberlini törekvéseket. Leszögezte: az egyezmény félreérthetetlenül kimondja, hogy Nyugat-Berlin „nem része a Német Szövetségi Köztársaságnak és nem kormányozható általa”. Felhívta a figyelmet arra, hogy szavakban az NSZK részéről ezt esetenként elismerik, a valóságban azonban mást tesznek. A négyoldalú egyezmény például tiltja, hogy az NSZK képviselői hivatalos tevékenységet folytassanak a városban, mégis azt teszik, amikor NSZK-államférfiak hivatalos minőségben szereA nyugatnak továbbra is az enyhülésért kell fáradoznia, s „a legjobb politika a párbeszéd folytatása a Szovjetunióval minden szinten, minden kérdésben és mindenkor” — mondotta James Callaghan brit miniszterelnök hétfőn New Yorkban, a Hubert Humphrey emlékérem átvétele alkalmából tiszteletére adott vacsorán. Hangsúlyozta, hogy a SALT-tárgya- lásokon más vitáknak nem szabad akadályozniuk a haladást a megállapodás felé. Kijelentette, hogy Nagy-Bri- tannia erőfeszítéseket fog tenni a kiegyensúlyozott és biztonságos leszerelés érdekében. Callaghan bírálta azokat a nyugati vezetőket, akik az afrikai kontinens vitáiba való fegyveres beavatkozásért kardoskodnak, és kijelentette, hogy az Egyesült Államok vezetői úgy viselpelnek Nyugat-Berlinben, például külföldi személyiségeket kísérnek. Abraszimov a néevoldalú egyezménnyel egyértelműen ellentétesnek mondotta azokat a törekvéseket is, hogy Nyugat-Berlint bevonják a Közös Piacba, s annak részeként az „Európa-parla- menti” választásokba. „Nyugat-Berlin közvetlen vagy közvetett bevonása az úgynevezett Európa-parlament tervezett választásaiba kísérlet lenne a fennálló helyzet egyoldalú megváltoztatására, ami az érintett területen megengedhetetlen”. Abraszimov leszögezte: a Szovjetunió érdekelt abban, hogy Nyugat-Berlint a stabilitás és a pozitív fejlődés jellemezze. kednek, mint „új Kolumbusz Kristófok”, akik elindultak Afrika felfedezésére. A brit miniszterelnök szerint a nyugati országok nem kerülhetik ugyan el az afrikai harcokba való „belebo- nyolódást”, mint azt a zaire-i Shaba tartományban történtek mutatják, mindamellett figyelmeztette a nyugat-európai országokat, hogy „saját jól felfogott érdekükben kerüljék a beavatkozást a helyi vitákba”. A brit miniszterelnök sürgette az Egyesült Államokat és a többi iparilag fejlett államot, hogy növeljék a fejlődő országoknak nyújtandó gazdasági és technológiai segélyeiket. Ezzel összefüggésben a Szovjetunió és Kuba afrikai „beavatkozásáról” beszélt, amely ellen — véleménye szerint — a leghatásosabban a gazdasági segély fokozásával lehet fellépni. (Folytatás az 1. oldalról.) Az ülésszak munkájában részt vesz N. V. Faggyejev, a KGST főtitkára, továbbá jelen vannak a tagországok szakértői, számos nemzetközi szervezetének képviselői. Az ülésszakot Manea Ma- nescu, a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnöke nyitotta meg. A továbbiakban a résztvevők elfogadták az ülésszak napirendjét, amely a következő: 1. A végrehajtó bizottság beszámolója a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tevékenységéről a XXXI. és XXXII. ülésszaka között. 2. A hosszú távú együttműködési célprogramok tervezetei: a KGST-tagállamok energia-, fűtőanyag- és nyersanyagszükségleteinek kielégítése; a KGST-tagállamok mezőgazdasági és élelmiszeripari együttműködésének továbbfejlesztése a lakosság élelmiszer-szükségleteinek maximális kielégítése érdekében; a fűtőanyag, Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, a KGST XXXII. ülésszakán elmondott beszédében a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Kormány nevében köszöntötte az ülésszak résztvevőit, majd rámutatott: — Nagy megelégedéssel szólhatunk arról, hogy a KGST-országok gazdasági fejlődése — ahogyan ezt a végrehajtó bizottság beszámolója is meggyőzően szemlélteti — 1977-ben is töretlenül folytatódott. A növekedés üteme továbbra is magasabb volt, mint a tőkés országokban, a Közös Piac tagállamaiban elért növekedést például kétszeresen meghaladta. Lázár György ezután elmondotta, hogy pártunk Központi Bizottsága ez év ápri- sában megtárgyalta a XI. kongresszus határozatai végrehajtásának helyzetét és energia és nyersanyag, valamint a mezőgazdaság és élelmiszeripari célprogramok által előirányzott intézkedések megvalósításához szükséges gépek és berendezések biztosítása, továbbá gépipari ágazatok fejlesztése, amelyek biztosítják a gépipar minőségi átalakításának bázisát. 3. Beszámoló a KGSTtagállamok sokoldalú integrációs intézkedéseinek 1976—1980. évi egyeztetett tervében szereplő főbb intézkedések teljesítéséről. 4. A KGST-tagállamok közötti sokoldalú együttműködés továbbfejlesztése. Az ülésszakon Ion Patan, a KGST végrehajtó bizottságának elnöke, Nyikolaj Bajba- kov, a KGST tervezési együttműködési bizottságának elnöke és Vlagyimir Alekszejevics Kirillin, a KGST tudományos-műszaki együttműködési bizottságának elnöke jelentést tett a napirendi pontokkal kapcsolatban, majd megkezdődtek a kormányfők hozzászólásai. ezen belül kiemelt figyelmet fordított a gazdasági építőmunka kérdéseire. A Központi Bizottság figyelemreméltó eredménynek minősítette, hogy népgazdaságunk fejlődésében — a lényegesen nehezebbé vált külső és belső feltételek közepette is — sikerült megtartani az ötéves tervben meghatározott irányvonalat. _ Gazdasági fejődésünk gondjainak megoldását egyrészt saját erőfeszítéseink fokozására, másrészt a KGST- országok közötti gazdasági együttműködés további fejlődésére alapozzuk. Központi Bizottságunk múlt év októberi határozata hangsúlyosan kiemelte és megerősítette gazdaságpolitikánknak azt az eddig is követett vonalát, hogy népgazdaságunk fejlődésének alapvető tényezője a KGST- országokkal, és ezen belül különösen a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködés elmélyítése, a szocialista gazdasági integráció fejlesztése. Lázár György a célprogramokról szólva kiemelte: — Mind a KGST-országok közössége, mind a magyar népgazdaság további fejlődése szempontjából meghatározó jelentőséget tulajdonítunk a jelenlegi ülésszakon elfogadásra kerülő hosszú távú együttműködési célprogramok megvalósításának. Számunkra különös jelentősége van az energetikai és nyersanyag-célprogramnak, hiszen közismert, hogy hazai energia- és nyersanyagforrásaink korlátozottak. A célprogramok kidolgozásával kapcsolatos eddigi tevékenységet méltatva arról szólt, hogy az elkövetkezendő időszákban a fő figyelmet a megvalósítást biztosító feltételek kialakítására, a végrehajtást konkretizáló szerződések megkötésének előkészítésére kell összpontosítani. Lázár György hangsúlyozta: — Az országaink között megvalósuló gazdasági együttműködésnek — a többi között — az az alapvető előnye, hogy az egyes tagállamok stabilan építhetnek rá, mint a fejlődés megalapozásának fontos nemzetközi feltételére. Ezen a téren nagy jelentőségűek azok a szerződések, amelyek öt évnél hosz- szabb időszakra szóló termelési együttműködést és kölcsönös áruszállításokat irányoznak elő. — Befejezésül szeretném kifejezni azt a meggyőződésünket — mondotta Lázár György —, hogy tanácskozásunk tovább erősíti közösségünk gazdasági együttműködését, a célprogramokban körvonalazott együttműködési íehétfegék konkretizálása és megvalósítása új lehetőségekét tár fel a szocialista gazdásági integráció kibontakoztatásához. (MTI) mm külpolitikai kérdésekről Lázár György beszéde Zaire-i menekültek Angolában A shabai felkelés után 1977-ben a marokkói intervenciós csapatok és a zaire-i légierő napalm- és repesz- bombázásai elől mintegy 220 ezer ember menekült Zaire, bői a szomszédos Angolába. Azután, hogy az idén kirobbant második felkelést francia—belga—amerikai segédlettel elfojtották, újabb családok hagyták mindenüket hátra, s mentek Zambián keresztül Angolába. A menekültek egy része jelenleg ideiglenes táborokban él Angola Zairével határos területein. Az angolai kor- mény kérésére az ENSZ Menekültügyi Bizottsága, a Nemzetközi Vöröskereszttel együtt, még tavaly nekilátott a segítség megszervezéséhez: ruhákat, élelmet, gyógyszert adtak nekik. A legnagyobb problémát azonban a menekültek letelepítése jelenti. Közel hetven százalékuk mezőgazdasági munkából élt Zaireban. Földjeiken, amelyeket el kellett hagyniuk, maniokát, kukoricát és zöldséget termesztettek. Az angolai kormány Lunda és Moxico tartományokban jelölt ki olyan helyeket, ahol letelepedhetnek és folytathatják eddigi tevékenységüket. A tervek szerint idén százezer zaire-i menekültet szeretnének ily módon földhöz juttatni. Ez azonban csak a fele az Angolában menedéket keresők létszámának, arról nem is szólva, hogy Mobutu hadseregének vérengzései elől egyre újabb menekültek érkeznek és számítanak a luandai kormány segítségére. L. L. (Fotó: KS) Tanulságos megállapodás Kedd esti kommentárunk. Portugália és Angola barátsági és együttműködési megái, lapodást kötött. A dokumentumot Agostinho Neto angolai és Ramalhö Eanes portugál államfő írta alá Bissauban. A megbeszélések légköre a jelentések szerint rendkívül jó volt. A felek hangsúlyozták, hogy a két ország együttműködésének alapja a különböző rendszerű államok közötti békés egymás mellett élés elve. A portugál államfő a sikeres megbeszélések után két motívumot emelt ki: 1. A tárgyalásokon hosszú távra szabályozták a két állam kapcsolatait és 2. Lisszabon tisztában van azzal, hogy „Angola a következő évszázad során Afrikában elsődleges szerepet játszik majd”. Ha úgy tetszik, a fenti néhány mondat afféle rutinhírnek is felfogható. Végülis nem történt más — mondhatná a felületes szemlélő —, mint az, hogy két ország vezető; a nemzetközi szokásoknak — és nem utolsósorban a saját jól felfogott érdekeiknek — megfelelően konstruktív lépéseket tettek kapcsolataik javítására. Mégsem véletlen, hogy erre a hírre az egész világsajtó felfigyelt. Az igazság ugyanis az, hogy ebben az esetben nem egyszerűen két állam szabályozta hosszú távra viszonyát, hanem két olyan ország, amelyek közül az egyik, történelmi értelemben még „tegnap” a másik gyarmattartója volt, méghozzá fél évezreden keresztül! A hatalmas területű, természeti kincsekben gazdag és ötszázéves gyarmati sors után mégis oly szegény Angola a nagy afrikai gyarmatbirodalom minden szempontból legfontosabb országa volt. Bár hosszú esztendők óta súlyos harcokat folytatott felszabadulásáért az ország népe, a siker döntő láncszeme az volt, hogy az „anyaországban” elbukott a fasiszta rezsim és Portugália 1974. április 25. után levont bizonyos elkerülhetetlen történelmi következtetéseket. A mostani egyezmény arra mutat, hogy mind Portugália, mind Angola reálisan értékeli a múlt történéseit és a jövő feladatait. Ez pedig gesztusnak, mégpedig példás gesztusnak tekinthető egy olyan időpontban, amikor a NATO (amelynek egyébként Portugália is tagja), mindent megtesz az afrikai változások visszafordításáért, a neokolonialista pozíciók erőszakos védelméért. Amikor Zaire-ban tovább gyülekeznek az intervenciós egységek — a szomszédos Angolát is félreérthetetlenül fenyegetve —, amikor a bonni kancellár a gazdasági nyomás jegyében járja Afrikát, Nyugaton is például szolgálhatna a most megkötött józan, előremutató megállapodás. HARMAT ENDRE Az Egészségügyi Világszervezet szakértője vizsgálja a zai- re-i menekülteket Az egyik angolai menekülttábor zaire-i lakói a napi étkezéshez szükséges élelmisze reket készítik elő
