Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-27 / 149. szám

2 Képújság 1978. június 27. Erősíteni kell a leszerelésért, a fegyverkezés megfékezéséért a harcot Leanyid Brezsnyev beszéde Minszkben A leszerelés kérdéseiről, kü­lönösen a bécsi haderőcsök­kentési tárgyalásokon előter­jesztett új javaslatról beszélt Leonyid Brezsnyev vasárnap Minszkben a városi pártbi­zottság és a városi szovjet együttes ülésén. Az ülésen adták át Minszknek a hős vá­ros kitüntető címmel járó arany csillagot és a Lenin- rendet. Az SZKP KB főtitká­ra ebből az alkalomból érke­zett vasárnap reggel a Belo­rusz Szovjet Szocialista Köz­társaság fővárosába. A beszéd nemzetközi kér­désekkel foglalkozó részében Leonyid Brezsnyev kiemelte, hogy az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési üléssza­ka ismét megerősítette az em­beriség legmélyebb érdekelt­ségét a fegyverkezési hajsza megszüntetésében. A Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág átfogó, bátor és ugyan­akkor realista programot ter­jesztett a fegyverkezés teljes megszüntetéséről az ülésszak elé. Ezek a javaslatok álltak mindvégig az ülésszak tárgy­szerű vitájának középpontjá­ban. Nyugati kijelentések és a lényeg „Az ülésszak ugyanakkor megmutatta, hogy a NATO számos vezető tagja, minde­nekelőtt az Egyesült Álla­mok, nyilvánvalóan nem kí­ván konstruktív módon köze­ledni a leszerelés feladatai­nak megoldásához” —, mon­dotta az SZKP KB főtitkára, utalva arra, hogy az atlanti szövetség vezetői a leszerelési ülésszakkal egyidőben Wa­shingtonban nagyszabású fegyverkezési programot fo­gadtak el. Ez a népek vágyai­nak és létérdekeinek figyel­men kívül hagyása. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta: a NATO vezetői által az ENSZ- közgyűlésen a leszerelést tá­mogató kijelentések csupán a közvélemény félrevezetésére szolgáltak, a lényeget szá­mukra a NATO washingtoni csúcstalálkozója jelentette. Ugyanebben a hangnemben beszélnek a pekingi vezetők is — folytatta Leonyid Brezs­nyev. — Képviselőjük való­színűleg eltévesztette a fóru­mot, harcias hangnemű be­szédét nem az ENSZ-ben, ha­nem a NATO tanácsának ülésszakán kellett volna el­mondania. „Az Egyesült Államokban az utóbbi időben magas szin­ten és meglehetősen cinikus formában próbálják kijátsza­ni a «-kínai kártyát« a Szov­jetunió ellen. Ez rövidlátó és veszélyes politika, amely­nek szerzői esetleg keserűen ébrednek majd rá erre” — mondotta Brezsnyev. Brezsnyev hangoztatta: bár a közgyűlés leszerelési ülésszaka rövidesen véget ér, a népeknek folytatniok és erősíteniök kell a leszere­lésért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért vívott har­cukat. Beszédében a továbbiak­ban részletesen szólt a fegy­verzet és a fegyveres erők Közép—Európában történő csökkentéséről folytatott bé­csi tárgyalásokról. Sajnálat­tal állapította meg, hogy az immár ötéves megbeszélések mindezideig nem hoztak eredményt. Hangoztatta: a szocialista országoknak a kö­zelmúltban előterjesztett új javaslatai figyelembe veszik a tárgyalások eddigi tapasz­talatait, azt célozzák, hogy a bécsi megbeszéléseket kive­zessék a zsákutcából. Ezek a javaslatok új, széleskörű és konkrét programot adnak. Lényegüket két pontban összegezte. Egyrészt a javas­latok legfontosabb eleme az, hogy konkrét számokat tar­talmaznak az első szakaszra vonatkozóan a Szovjetunió és az Egyesült Államok által végrehajtandó csapatcsök­kentésre. A Szovjetunió kész Félreérthetetlen irányzat Kína és a NATO AZ UTÓBBI hetekben a kínai külpolitika látványos megélénkülésének lehettünk tanúi, aminek alapja tovább­ra is Peking elvakult'szovjet- ellenessége. Formai szem­pontból a kínai vezetés „szu- perhatalom”-ellenes szólamai látszólag egyaránt támadják az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót, valójában ezek­nek a kirohanásoknak éle a Szovjetunió ellen irányul. Vi­lágpolitikai szempontból egy­értelműen aláhúzták ezt Car­ter amerikai elnök nemzet- biztonsági főtanácsadójának, Brzezinskinek pekingi tárgya­lásai. E látogatás során hang­zott el a vendég ajkairól a vendéglátók teljes egyetérté­se közepette első ízben az a megállapítás, hogy Washing­tonnak és Pekingnek „közös politikai és stratégiai érde­kei” vannak. A háttérben szövődő kap­csolatokat elevenen mutatja az is, hogy Huang Hua kínai külügyminiszter vadul szov­jetellenes ENSZ-beli beszéde után Vance amerikai külügy­miniszterrel New Yorkban megvitatta az afrikai helyze­tet — majd egyenesen Zaire- ba sietett. Peking támogatá­sáról biztosította Mobutu kor­mányát és teljesen az ameri­kai értékelésnek megfelelő álláspontot foglalt el a zaire-i válság ügyében. Végül: az a cáfolat is a kínai—amerikai kapcsolatok erőteljesebb moz­gására utal, amelyet a wa­shingtoni külügyminisztérium szóvivője hangoztatott. Ez a cáfolat, nem nagyon meg­győzően, azokkal a hírekkel foglalkozott, hogy 1979 feb­ruárjáig Washington és Pe­king között teljes jogú dip­lomáciai kapcsolat létesül. A KÍNAI külpolitika cse­lekedetei tehát távolról sem felelnek meg a „szuperha- talom”-ellenes általános szó­lamoknak. Mindamellett Kí­nának (elsősorban a harma­dik világ országaira való te­kintettel) óvatosságot kell ta­núsítania. Nem is beszélve ar­ról, hogy az amerikai tör­vényhozást egyelőre még ré­gebbi keletű törvények kor­látozzák a kínai kapcsolat teljesebb kiépítésében. Ez a magyarázata annak, hogy az alapvető amerikai kapcsolat formailag még hát­térbe szorul és a felszínen sokkalta inkább Kína és a nyugat-európai NATO-álla- mok kapcsolatainak gyors erősödése figyelhető meg. Ez nem ütközik a kínai külpo­litika „elméleti” szólamaival, s ezért belpolitikai szempont­ból kevésbé jelent problémát Peking számára. A Kína—Nyugat-Európa kapcsolatot Peking elsősor­ban a szovjetellenesség bázi­sán kívánja szilárdítani. Huang Hua, aki Zaire után Nyugat-Európába, majd Tö­rökországba látogatott, Hol­landia fővárosában kijelen­tette; a nyugat-európai or­szágoknak erőteljesebben kell szembeszállniok az állítólagos „szovjet, fenyegetéssel”. Eh­hez még hozzátette, hogy Kí­na érdeke egy egységes és erős Nyugat-Európa. Szoro­Világszerte nagy érdeklő­dést keltett Leonyid Berzs- nyevnek Minszkben mon­dott beszéde. (Képtávírónkon érkezett.) egy éven belül három teljes hadosztályt kivonni, a teljes harci technikával együtt, be­leértve mintegy ezer harc­kocsit. Másrészt a NATO- országok és a Varsói Szerző­dés tagjai fegyveres erőinek csökkentését úgy kell végre­hajtani e javaslatok szerint, hogy megőrizzék az egyen­súlyt. Az a javaslat, hogy a két fél fegyveres erői számá­ra közös felső határt szabja­nak meg. a nyugati fél el­képzeléseit tükrözi. Áz elmúlt évtized egyik legfontosabb békés vívmá­nya az európai politikai lég­kör megjavulása —, folytat­ta az SZKP KB főtitkára. — Különösen érzékletesen nyil­vánult ez meg a legutóbb, az NSZK-ban tett látogatásunk során. A Szovjetunió és az san kapcsolódott ehhez a kí­nai külügyminiszter ankarai nyilatkozata, amelynek során mindent megtett, hogy a NATO válságban lévő dél­keleti szárnyának fő pillérét, Törökországot erőteljesebb szovjetellenes magatartásra hangolja. Természetesen nem vélet­len, hogy a kínai diplomácia vezetőjének ezt a látványos körútját több, egymással pár­huzamos magas szintű kínai delegáció látogatása kísérte. A célpont minden esetben Nyugat-Európa volt. Ku Mu miniszterelnök-helyettes Franciaországba, Svájcba, Belgiumba, Nyugat-Német- országba és Dániába utazott. Ku Ming, az állami terv­bizottság helyettes vezetője Londonban tárgyalt. A vezér­kari főnök második számú helyettese, Csang Aj-ping Franciaországban, Svéd­országban, Svájcban és Olasz­országban tett látogatást. A TÉNYEK arra mutat­nak, hogy a kínai delegá­ciók megjelenése mögött egy­mással összefüggő katonai és gazdasági okokat kell keres­ni. Június első hetének végén a fegyveres erők helyzetével foglalkozó országos tanácsko­zás a kínai hadsereg gyors korszerűsítését határozta el, s ennek során Kína mindenek­előtt a NATO-országok kato­nai-vezetési, valamint szerve­zési módszereit kívánja ta­nulmányozni. A látogatáso­kon elhangzott nyilatkozatok világossá tették, hogy a ku­lisszák mögött nagyszabású fegyvervásárlási, illetve li- cencátvételi tervek húzódnak meg. Kína brit és nyugat­német harckocsik, francia tankelhárító rakéták, svéd tankelhárító ágyúk, valamint NSZK közötti kapcsolatok ma — a negatív momentu­mokról sem feledkezve meg — az európai stabilitás, az európai enyhülés egyik leg­fontosabb elemét jelentik. Nagy utat tett meg kapcsola­tai fejlesztésében a Szovjet­unió és Franciaország is, jól fejlődnek kapcsolataink Olaszországgal, Svédország­gal, Ausztriával, Finnország­gal. A török miniszterelnök, Bülent Ecevit most végétért látogatása a Szovjetunióban valódi hozzájárulást jelen­tett az összeurópai értekez­let részvevői közötti békés együttműködés fejlesztésé­hez. Brezsnyev síkra szállt azért, hogy állandóan szi­lárduljon és fejlődjék a bé­keszerető európai államok e közös vívmánya, az európai enyhülés folyamata. Különö­sen fontos ez ma, amikor a nemzetközi helyzet ismét éleződik. Éppen Európa mu­tathat gyakorlati példát arra, hogyan kell egymás mellett élni, együttműködni, közösen dolgozni. Az SZKP KB főtitkára szólt arról, hogy Belorusszia sokat szenvedett, de hősiesen helyt­állt a háború éveiben. Minsz- ket a fasiszták megszállták ugyan, de meghódítani nem tudták: a város ellenállói há­rom év alatt több, mint 1500 fegyveres akciót hajtottak végre. Leonyid Brezsnyev az ün­nepi ülés részvevőinek hatal­mas tapsa közepette olvasta fel a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének rende­letét arról, hogy Minszket a Hős város címmel tüntetik ki, majd feltűzte a város zászla­jára az arany csillagot és a Lenin-rendet. Hétfőn Minszkből visszaér­kezett Moszkvába Leonyid Brezsnyev. Visszaérkezett a szovjet fővárosba Dmitrij Usztyinov, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, honvédelmi miniszter is. az összes meglátogatott part­nerek esetében radar- és elektronikai berendezések iránt érdeklődik. Mindez Kína jelenlegi ' technológiai színvonalán sú­lyos problémákat vet fel. A legközvetlenebb nehézség az, hogy Kína méreteinek és ha­talmi szándékainak megfele­lően olyan mennyiségű fegy­verre lenne szükség, ame­lyeknek megvásárlásához nincsenek meg az anyagi fel­tételek. Emellett vásárlás esetén Kína az utánpótlás vo­natkozásában túlságosan nyílt függésbe kerülne a NATO- országokkal. Ezért sokkal in­kább előtérbe szeretné he­lyezni Peking a licencátvételt. Ennek viszont az a technoló­giai akadálya, hogy a kínai ipar adott színvonalon nehéz­ségeket okozna a megvásá­rolt licencek szerinti fegyve­rek sorozatgyártása. ' EGY MÁSODIK és mé­lyebb probléma, hogy a kí­nai vezetés jelenlegi gazda­sági-modernizálási tervei is már beleütköznek az ország teherbíróképességébe. Ameny- nyiben Kína a nagyszabású fegyverkezés útjára lép, ez a meghirdetett gazdasági prog­ramok végrehajtását veszé­lyeztetheti. Nyilvánvaló, hogy a nyugat-európai NATO- országokat járó kínai kül­döttségek ennek a dilemmá­nak a megoldását keresik. Kí­na adott gazdasági helyzeté­ben mindenesetre egy előre­láthatóan hosszú ideig tartó szakasz első, tapogatózó lé­péseiről van szó. Maga az irányzat azonban félreérthe­tetlen: Peking nemcsak po­litikailag és gazdaságilag, ha­nem katonai értelemben is a NATO irányába fordul. —i—e Közös közlemény (Folytatás az 1. oldalról). Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa tagjának és Losonczi Pálnak, az El­nöki Tanács elnökének a meghívására Muammar Al- Kadhafi, a Líbiai Arab Szo­cialista Népi Dzsamahirija ál­talános népi kongresszusa főtitkárságának főtitkára küldöttség élén 1978. június 23—26. között hivatalos, ba­ráti látogatást tett Magyar- országon. Kádár János, Losonczi Pál és Muammar Al-Kadhafi ba­ráti légkörben eszmecserét folytatott a két ország kap­csolatainak továbbfejleszté­séről és az időszerű nemzet­közi kérdésekről. Muammar Al-Kadhafi megismerkedett a magyar nép gazdasági és társadalmi eredményeivel. Meglátoga­tott néhány gazdasági, ipari, mezőgazdasági és kulturális intézményt. Megkoszorúzta a Magyar Hősök emlékművét. Elismeréssel nyilatkozott a magyar népnek a fejlett szo­cialista társadalom építésé­ben elért eredményeiről. Méltatta a Magyar Népköz- társaság békepolitikáját, az imperializmus, a gyarmato­sítás, a reakció, valamint a faji megkülönböztetés ellen küzdő népek iránti szolidari­tását. A tárgyalásokon nagy fi­gyelmet szenteltek az arab térségben kialakult válságos helyzetnek, amely súlyosan fenyegeti a nemzetközi békét és biztonságot. Határozottan elítélték az ismétlődő izraeli agressziókat, az arab terüle­tek megszállását, a libanoni szuverenitás elleni izraeli tá­madást, amelynek célja a pa­lesztin ellenállás felszámo­lása, újabb arab területek megszállása, a haladó arab front megbontása. Ismételten leszögezték, hogy a Közel-Keleten tartós és igazságos béke csak akkor érhető el, ha felszabadítják az összes megszállt arab te­rületet és biztosítják a Pa­lesztina! nép törvényes nem­zeti jogait, beleértve a hazá.- jába való visszatérés, az ön- rendelkezés és a független ál­lam létrehozásának joeát. Hangsúlyozták a palesztinai felszabadító küzdelem támo­gatásának és a világ haladó erői szolidaritásának jelen­tőségét. A felek elítélték azt a megalkuvó politikát, és azt az álnok tervet, amelyet az imperialista és reakciós kö­rök az arab országokra igye­keznek kényszeríteni, hogy a palesztinai kérdést levegyék a napirendről és a palesztinai nép jogait alkudozás tárgyá­vá tegyék. A tárgyaló felek kifejez­ték aggodalmukat az afrikai fejleményekkel kapcsolatban, ahol különösen az utóbbi időben fokozódtak az impe­rialista és a helyi reakciós erők támadásai a haladó bél­és külpolitiká t folytató or- országok ellen. A felek sík- raszálltak a fajüldöző rend­szerek felszámolásáért és szolidaritásukat fejezik ki Zimbabwe, Namibia és Dél- Afrika népeinek az egyen­jogúságáért és a független­ségért vívott harcával. Ha­tározottan elítélik a fajüldö­zőknek Angola, Mozambik és más frontországok elleni fegyveres provokációt. Meg­bélyegzik az imperializmus fegyveres beavatkozását az afrikai országok belügyeibe és a gyarmatosítók kísérlete­it, hogy hamis jelszavak hangoztatásával visszasze­rezzék korábbi pozícióikat. Elutasítják az imperializmus kísérleteit, hogy gazdasági problémáit az afrikai népek rovására, azok természeti kincseinek kiszipolyozásával oldja meg. Elítélik a NATO törekvését, hogy egyes afri­kai országokat saját befolyá­sa alá vonjon és közös fegy­veres erőt hozzon létre az af­rikai nemzeti felszabadító mozgalmak elnyomására. A felek szükségesnek tartják a gyarmatosító beavatkozás azonnali felszámolását és biztosítani az afrikaiak jogát, hogy problémáikat az Egye­sült Nemzetek Szervezete, valamint az Afrikai Egység­szervezet alapokmányának szellemében oldják meg. A felek elítélik az izraeli és dél-afrikai fajüldöző- rendszerek szövetkezését az arab és az afrikai népek fel­szabadító harca ellen. Ezután a közlemény a töb­bi közt hangsúlyozza: A két fél nagyra értékeli az el nem kötelezett orszá­gok szerepét .különösen azo­kat az erőfeszítéseket, ame­lyeket a jog és igazság támo­gatása érdekében, az impe­rializmus ellen, a nemzetközi békéért és biztonságért ki­fejtenek. A magyar fél mél­tatta Líbia pozitív szerepét az el nem kötelezett mozgalom­ban. A felek áttekintették Ma­gyarország és Líbia kapcso­latainak helyzetét és megelé­gedéssel állapították meg, hogy a két ország kölcsönös előnyökön alapuló együttmű­ködése eredményesen fejlő­dik. A politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok széle­sedésében különösen fontos szerepet játszanak a két or­szág vezetőinek találkozásai. Számos megállapodás jött létre a kereskedelmi kap­csolatok, a műszaki-tudomá­nyos és kulturális együttmű­ködés szabályozására. Ezek­nek a megállapodásoknak a végrehajtása eredményesen folyik. Á legfelső szintű tár­gyalások és a szakértői meg­beszélések során megállapí­tották hogy a két ország gyü­mölcsöző együtműködésének további elmélyítésére kedve­zőek a lehetőségek. Ezek ki. használására, a kapcsolatok szélesítésére intézkedéseket határoztak el, amelyeket új dokumentumokban rögzítet­tek. A két fél megelégedéssel állapította meg, hogy a meg­tárgyalt kérdésekben nézeteik azonosak, vagy közel állnak egymáshoz. Muammar Al- Kadhafi magyarországi láto­gatása tovább erősítette a két állam közötti kölcsönös megértést, a magyar és a lí­biai nép barátságát és szoli­daritását, új távlatokat nyi­tott az államközi kapcsolatok fejlődésében, hozzájárult a haladó erők egységének erő­sítéséhez, a nemzetközi imperializmus és reakció el­leni harcban. Muammar Al-Kadhafi lí­biai látogatásra hívta meg Kádár Jánost és Losonczi Pált. A magyar vezetők a meghívást köszönettel elfo­gadták. A Külkereskedelmi Minisztér iumban magyar—líbiai kül­kereskedelmi szerződést írt a Iá dr. Bíró József külkeres­kedelmi miniszter és Abu B akr Ali el Sherif külkeres­kedelmi miniszter. (Képtávírónkon érkezett.)

Next

/
Thumbnails
Contents