Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-25 / 148. szám

© “Képújság 1978. június 25.------------------------------------------­­> ............... A folyosón a várakozók. Ök még előtte vannak, druk­kolnak. Nyílik az ajtó és ki­lép a bajuszos fiatalember, ragyogó arccal. Minden szem rá szegeződik, amikor mond­ja: sikerült! Hétéves tanulás utolsó „ak­tusa” ért véget ebben a perc­ben Csapó Károlynak, a mű­szergyár személyzetisének. Letette az utolsó államvizsgát, ezzel felsőfokú politikai és főiskolai állami végzettséget szerzett, rövidesen megkapja a diplomáját is. Csapó Károlyt ismerem. Hogy mikor keletkezett az ismeretség? — a dátumnál ő segít ki: 1964 nyarán. Akkor vettem részt az első műszer­gyári szakmunkástanulók vizsgáján és írtam riportot róla. Még épült a gyár, ami­kor megkezdték a gyár ré­szére a szakmunkásképzést. Csapó Károly — sokadmagá­val — 1962 őszén, friss érett­ségi bizonyítvánnyal a zsebé­ben kezdte tanulni az eszter­gályos szakmát és mire el­készült az új gyár, az indulás­nál már ott voltak az új szak­munkások is. Köztük Csapó Károly. Esztergályosként kezdte, aztán gépbeállító lett, majd kilenc évig szakszerve­zeti bizottsági titkár, 1974 nyarától pedig személyzetis. Hét éve kezdte az esti egye­temet, ennek elvégzése után a szakosítót — politikai gaz­daságtant tanult két évig — majd a kiegészítő szakokat, most pedig tudományos szo­cializmusból és munkás­mozgalom-történetből vizsgá­zott. Slágvortokban mondta el ezt a tizenhat évet, mert máris szalad. Azért jött ide az oktatási igazgatóságra már fél nyolckor, hogy az elsők között legyen. — Megyek a szakmunkás- képzőbe, ott az asztal másik oldalán ülök. Forgácsoló szakmunkástanulók vizsgáz­nak, elnökhelyettese vagyok a vizsgabizottságnak. Csapó Károly véletlenül került a fényképezőgép len­cséje elé. De példája nem egyedi. Sokan járták meg ezt az életutat, míg idekerültek, az államvizsga-bizottság elé. Persze, a hallgatók összetétele igen vegyes. Pedagógusok, or­vosok, mérnökök, közgazdá­szok, akik magas fokon akar­nak megismerkedni a mar­xizmus—leninizmussal. Az esti egyetemi szakosító államvizsgáival ezekben aT" napokban ér véget a tanév az iskolarendszerű pártoktatás­ban, fejeződik be az első íz­ben indult egyéves pártisko­la is. Hornyák Lászlónak, az igazgatóság vezetőjének véle­ménye szerint sikeres volt az elmúlt tanév. Javult a tanul­mányi fegyelem, aktívabbak lettek a viták, eredményesebb volt a nevelőmunka. A megnóvekedetl érdeklő­dés bizonyítéka a már évek óta tartó rendszeres túlje­lentkezés. Különösen a poli­tikai gazdaságtan szakon. Am nincsenek kellően kihasznál­va a lehetőségek a közműve­lődési dolgozók és a propa­gandisták módszertani képzé­sében (egy egyéves speciális kollégium „bocsátott ki” most — mindössze tizenhét hallga­tót, pártpropagandistát, akik a felnőttoktatás pedagógiai­módszertani tudnivalóival is­merkedtek). Egyébként, töb­bek közt újat „hozott” az el­múlt oktatási év a tekintet­ben is, hogy most indultak a kétéves speciális kollégiu­mok, gazdaságpolitikai, párt­építési és művelődéspolitikai szakon. A jövőben ki kell munkálni annak a lehetősé­gét, hogy az esztétikai tovább­képzési forma is megvalósul­jon. A művelődéspolitikai to­vábbképzést tervszerűbbé, céltudatosabbá, a területi igé­nyekhez is igazodó tartalom­mal kell biztosítani. Az elmúlt tanévben az igazgatósági és tanszéki mun­kához a vezérfonalat a Köz­ponti Bizottság 1976. októ­ber 26-i, a propagandamun­káról szóló határozata adta. Sok tekintetben sikerült az iránymutatásainak megfele­lően előrelépni. A tanárok arra törekedtek, hogy az egyes témák feldolgozásánál az elméleti kérdésekhez kap­csolódva megláttassák azok gyakorlati alkalmazását is. A klasszikusok tanulmányo­zásánál az elméleti tételek mai aktualitását világították meg. Segítették a hallgatókat, hogy a mindennapi élet ál­tal felvetődött kérdésekre marxista—leninista magyará­zatot tudjanak adni. A hatá­rozat ráirányította a figyel­met a marxizmus—leniniz- mus klasszikusainak eredeti­ben való tanulmányozására Ugyanakkor beépítették a tananyagba a legfontosabb mai politikai témákat is, mint a párt vezető szerepének ér­vényesülése a fejlett szocia­lizmus időszakában, a párt munkája a gazdaságban, a párt ideológiai munkájának áttekintése, a párt káder­munkája. Minden oktatási formában feldolgozták — az elmélet és gyakorlat össze­kapcsolása jegyében azokat a legfontosabb központi bizott­sági határozatokat, amelyek a hallgatóknak az elméleti is­meretek birtokában a ma konkrét valóságban történő eligazodáshoz segítenek. (A Központi Bizottság 1977. ok­tóber 20-i, a külgazdasági kapcsolatokról és a termelé­si szerkezet átalakításáról szóló határozata, az 1978. évi népgazdasági terv és költség- vetés irányelveiről szóló 1977. december 1-i KB-határozat, az 1978. március 15-1, a me­zőgazdaság és élelmiszeripar helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló határozat.) Ezeket — a következő tanév­től kezdve — beépítik a tan­agyagba. A koj^bbinál nagyobb hangsúlyt kapottba szocializ­mustól idegen nézetek és ma­gatartásformák elleni küzde­lem, bár e téren még van tennivaló. Ugyancsak a kom­munista és munkáspártok po­litikájának megismertetésé­ben is. A következő évek fel­adata a különböző szintű és tartalmú oktatási formák jobb összehangolása. J. J. „Sikerült, ne féljetek!" — Csapó Károly az utolsó vizsga után. állam­ZM3 Nem közömbös számunkra, hogy az állampolgárok ügyeit intéző tanácsi dolgozók, választott tisztségviselők milyen szak­mai, politikai felkészültséggel rendelkeznek, hogy tanácsaink háza táján az elmúlt esztendők alatt miként módosult a képesí­tési követelményeknek megfelelők száma. Megyénkben 1974 óta működik a Veszprémi Tanácsakadémia kihelyezett levele­ző tagozata, sokan tanultak és tanulnak az akadémia nappali tagozatán és az elmúlt évben elkészült, munkához látott a Tolna megyei Tanács Tengelici Oktatási Továbbképzési Inté­zete is. — Milyen eredményekre tekinthet vissza a megyei tanács káderfejlesztési tevékenysége? — tettük föl a kérdést dr. Fü- löp Lajosnak, a megyei tanács személyzeti osztálya vezető­jének. — A tanácsok feladatainak végrehajtása, politikailag és szakmailag jól felkészült apparátust kíván. A különböző in­tézkedések (a munka mellett való tanulás fokozottabb ösztön­zése, társadalmi tanulmányi ösztöndíj adományozása, egye­temekkel, főiskolákkal, középiskolákkal való kapcsolat széle­sítése, a pályázati rendszer adta lehetőség fokozottabb ki­használása, stb.) eredményeként évről évre javul a felkészült­ség színvonala. Jelenleg Tolna megyében a tanácsi vezetők és apparátusi dolgozók 82,8 százalékának van a munkakör be­töltéséhez előírt iskolai végzettsége. A tanácsi dolgozók 11,6 százaléka felsőfokú, 36,8 százaléka pedig középfokú politikai felkészültséggel rendelkezik. A képesítési helyzet erőteljes javítását nagyban elősegí­tette a tanácsakadémiai képzés kiszélesítése. A tanácsakadé­mia budapesti, veszprémi és szombathelyi intézetének nappali tagozatai mellett megyénkben is kihelyezett levelező tagozat kezdte meg működését 1974-ben. A tanácsakadémiai képzés egyébként több mint két évtizedes múltja során lett a nagy­községi, községi tanácsi szakemberképzés legjelentősebb forrása. A tanácsakadémia veszprémi 2 éves nappali tagozatán most júniusban 22 Tolna megyei fiatal végez. Közülük 16 a tanácsigazgatási gyakornok. A most végző fiatalok közül ket­ten községi vb-titkári munkakörbe kerülnek és a többiek is felelős beosztást kapnak. A tanácsok jogkörének bővülése folytán a hatósági ügyek 86 százalékát a helyi tanácsoknál intézik. A tanácsakadémia szerepét egyébként az év őszétől az Államigazgatási Főiskola veszi át, hogy a tanácsi szakember- képzést magasabb szinten folytassa. A nappali tagozatra 20, a levelező tagozatra 30 Tolna megyei tanácsi dolgozó pályázik. Az akadémia kihelyezett levelező tagozatának megszerve­zése a megyére hárult. Az oktatás gyakorlati lebonyolításával kapcsolatos feladatokat 1977-től a tengelici Oktatási és To­vábbképzési Intézet végzi. A főiskolai előkészítő tanfolyam megszervezése is az intézet feladata volt. A Tolna megyei Tanács V. B. tengelici oktatási központjának 1977. évi be­indulásával az oktatási feltételeink jelentősen kedvezőbbek lettek. Lehetőség nyílott arra is, hogy jó néhány olyan tovább­képzést szervezzünk, amely az aktuális feladatok, speciális ágazati munkák jobb elvégzéséhez nyújt segítséget. Az intézmény alig egy év alatt mintegy ezer tanácsi dol­gozónak, illetve tanácsi irányítású szakterületek alkalmazot­tainak nyújtott tanulási lehetőséget. , — gyvgy — — Szekszárd, a megyei mű­velődési központ közönsége először látta a Táncszínház előadásait. Milyenek a rende- * zők tapasztalatai? — kérdez­tük Szabadi Mihálytól, a megyei művelődési központ főmunkatársától. — A Szakszervezetek Tánc­színháza egészen új kezde­ményezés, úgyhogy a szek­szárdiak a legelsők között látták produkcióit. Régóta várt megoldásra az ország legszínvonalasabb néptánc­együtteseinek szerepeltetése, megismertetésük azokkal, akik a különféle nagy feszti­válokra nem jutnak el. Al­kalmat kellett találni a nép­táncmozgalom legújabb ered­ményeinek bemutatására is. A vállalkozás gazdája a SZOT lett, a szakszervezet jóvoltából több vidéki városban bemutat­kozhatott három vezető néptáncegyüttesünk, a Bartók, a Bi­hari és a Vasas. Nálunk, Szekszárdon annál is kedvezőbb volt a helyzet, mert a Táncszínház előadásai előtt nem sokkal lát­hatták az érdeklődők a soroksári német nemzetiségi együttest, a Magyar Néphadsereg Központi Művészegyüttesének Tánc­karát és a Szekszárdi Néptáncegyüttest is. A néptánc kedve­lőinek és értőinek örvendetesen nagy számát mutatja, hogy az előadásokon minden alkalommal négy-ötszáz néző volt, holott nem is a legjobb időszakban, tavasz végén került rájuk sor. A táncosok jó közönségnek tartják a szekszárdit, úgyhogy nemcsak a nézőtéren, az öltözőkben is kitűnő volt az előadá­sok hangulata. Az évről évre visszatérő néptáncos-rendezvé- nyek segítik népszerűbbé válni ezt a művészeti ágat, alakít­ják a közönség ízlését is. — A Táncszínház olyan szempontból is számottevő ese­mény volt, hogy az előadásokat megnézték a Tolna megyei táncosok is. Sokat tanultak fiataljaink: a Bartók együttes tiszta folklórja, a Bihari érett táncosai és a Vasas nagyon ma­gas színvonalú, nagyszerű koreográfiái egyformán alkalmat adtak rá. — Remélhetőleg a kezdeményezés általános sikere hosszú életűvé teszi a Szakszervezetek Táncszínházát. Hogy ötletadó­ként is szerepel, azt onnan tudom, hogy a napokban kaptam levelet Békéscsabáról, amelyben a Szekszárdi Néptáncegyüt­test meghívják a jövő szezonra a Békés megyei Táncszínház­ba, egyhetes vendégszereplésre... —g jnnnn-l ilyen volt az élet négy M évszázaddal ezelőtt Tolna megye keleti sasa részében, kik éltek itt, hogyan gazdálkodtak, mi­lyen politikai nézeteket val­lottak? Ezekről a korabeli hivatalos iratok, tárgyi em­lékek színes képet festenek. De ide sorolhatjuk az egy­kor; utazók naplófeljegyzé­seit, útleírásait is. 1573. jú­nius 24—26. között itt utazott át Stephan Gerlach, s nem fukarkodott az elismerő sza­vakkal. Idézzük útleírásának Tolna megyei vonatkozásait. „Másnap reggel hat órakor elindulván, szép ligetek között haladtunk, melyek a Duna mindkét partján szemlélhe- tők, s melyeket valamivel alantabb jobbról szép sző­lőhegyek váltanak fel. Meg- állottunk Paksnál. Ezen ma­gyar falu és erősség szárazon öt mérföldre fekszik Rácke­vétól. A magyarok minden­féle ételeket hoztak nekünk. Itt töltöttük az éjszakát. Jú­nius 25-én reggel elindulván Paksról, mindig szép ligetek között haladva, melyek tele voltak almával és körtékkel, tíz órakor Tolnánál voltunk. Ez nagy mezőváros a Duna jobb partján, Pakstól öt mérföldre. Lakosai, valamint még más mezővárosok és fa­luk Budán alul, oly híven ragaszkodnak császárukhoz, hogy noha behódolván a tö­röknek, mégis adót fizetnek a császári felség tárházába, kinek hívei akarnak marad­ni. Vallásukra nézve nagyjá­ból kálvinisták, részben ariá- nusok. Nincsenek tudós hit­szónokaik, ezek közül csak kevesen értik a deák nyelvet, beérik a magyarral. Némi gonosz orzó és áruló nép la­kik közöttük, az innen majd­nem Bolgárországig elszórt ráczok, kik horvátul beszél­nek, mert Horvátországból valók, kik Pál apostol leve­leit hiszik, s kiknek baboná­juk és vallásuk majdnem olyan, mint a görögöké. Ezek sok keresztényt árul­nak el, segítenek is egyné­melyeken pénzért. Jól tud­ják a keresztény világba ve­zető utakat, mutatják is gyakran a töröknek az ös­vényeket, melyeken barmo­kat és embereket ragadoz­hatni. Minthogy Tolnán Nán­dorfehérvárig kellett magun­kat eleséggel ellátni, ezért e helyütt töltöttük a napot. Egy polgárnál vacsoráztunk, s a magyarok mindenféle ét- - keket hoztak nekynk, kivált hatalmas dunai pontyokat, az egyik tizennégy fontot nyomott, a másik tizenhatot, s mindkettőnek együttvéve három magyar krajczár volt az ára. Vannak harminc fon­tosak is, igen szélesek és vastagok, de nem oly hosz- szúak, kövérségre disznóval is felérők. A magyarok jeles borról is gondoskodtak szá-._ munkra. Ök kálvinjsták. Ezen helység hitszónoka Wittenbergben tanult, de most betegen feküdt podag- rában. Beszéltem a káplán­nal, az tanulatlan volt. A jobágyok, valamint a paksiak is mindkét császárnak be­hódolván, jószívűek és hű­ségesek voltak irányunkban. Június 26-án reggeli négy órakor elhagytuk Tolnát, s ismét szép ligetek között ha­józtunk...” Azt hiszem, Gerlach egy dologban biztosan tévedett: az itt élő népek nem szíve­sen adóztak az osztrák csá­szárnak és a török császár­nak egyidejűleg. Nagyobb a valószínűsége — és ezt kora­beli források bőségesen bi­zonyítják —, hogy az oszt­rák és a török császár is erőszakkal megadóztatta az itt élő népeket. (Erről e ro­vatban más alkalmakkor már szó esett.) Az alispán a hadsereg ellá­tására a községeknek rend­szerint meghatározta, hogy mennyi szénát, mennyi tűzi­fát kötelesek előállítani, s ’azt oda szállítani, ahol a se­reg azt felhasználja. Az aláb­bi körrendeletét a földvári, a bölcskei, a madocsai, a paksi, a szekszárdi, az őcsényi, a decsi, az alsónyéki és a sze- remlei bírák kapták kézhez: „Minthogy Isten engedel- mébül az kaszállásnak ideje előjött, mellyben az ország számára való széna takarás­ban kelletik szorgalmatos- kodnunk. Vévén azért ezen currentális parancsolatomat aláb megh írt falusi bírák és lakossok, minden üdő hal- lasztás nélkül ezen megh írt specificatio szerént minden helységh úgy szorgalmatos- koggyék, hogy az reáia limi­tált szekér szénát jó üdővel .öszve takarítván kazalban öszve is rakiák és sövénnyel megh kericcsék, hogy a tűz ne árthasson neki. Avagy jó baglyákban rakiák és ideién korán szorgalmatos gondotok legyen a megh kerítésre, hogy a tűz által megh ne emész- tessék, mint tavali esztendő­ben. Valahol pedigh leg job füvet találtok, ottan kaszály- lyatok, akárki számára valók legyenek is a puszták. Nem különben az ölfa számot is megh vágván készen tárcsá­tok, hogy az mikor és hová fogh parancsoltatni, oda hor- gyátok. Mellyben külömbet se cselekedjetek. Kelt Simontornyán az 1711. év június havának 20. nap­ján. Utóirat: Jó füvet penigh a Sár mellett lévő pusztákon keressetek és ottan kaszálha­tok. A széna szekerek és ölfák száma penigh így követke­zik: Földvár 30 szekér széna és 15 öl fa; Madocsa Bölcs­kével 100 szekér széna, 50 öl fa; Paks 30 szekér széna, 15 öl fa; Gergyen 40 szekér szé­na, 40 öl fa; Szekszárd 30 szekér széna, 15 öl fa; Eöcsény 80 szekér széna és 40 öl fa; Decs 120 szekér szé­na, 60 öl fa; Nyék 34 szekér széna és 17 öl fa; Szeremlye 20 szekér széna és 20 öl fa. Nemes Tolna vármegyének vice-ispánnya „ Broderich András sk.” * A Magyar Tanácsköztársa­ság megdönése után a ma­gyar uralkodó osztályok jó­nak látták az ifjúság köré­ben az^erőteljesebb befolyás megszerzését.' Ezt — a többi között — a hírhedt levente­intézményben látták meg­valósíthatónak. Az ifjúság azonban kezdettől fogva el­utasította, s ha tehette, el­kerülte a hetente rendszere­sített foglalkozásokat. A tö­meges távolmaradásra utal a többi között az, hogy a me­gyében hetente több ezer szülőt büntettek meg, mert fiúk nem. jelent meg a kö­telező foglalkt^ásokon. Idéz­zük a Toln^megyei Újság 192J5. június 20. számát: „Szekszárd város tanácsa az elmúlt héten kilencszáz szekszárdi y levente szülőjét marasztalta el 50—50 000 ko­rona pénzbüntetésre, mert leventei kötelezettségüknek nem tettek eleget. Az elma­radás csak orvdsi bizonyít­vánnyal igazolható, amely esetben a büntetés is hatá­lyát veszti.” * A belügyminisztérium il­letékes osztálya időről időre baloldali összesítőt készített, amelyben a munkásmozga­lomról szerzett információi­kat foglalták össze. Az 1934. június 15-i összesítőben a többi között a következőket olvashatjuk: „A paksi és cibakházi kommunista szervezkedésnek egy közös irányító szerve volt, mely ellen jelenleg fo­lyik a nyílt nyomozás. Pakson egy kialakulóban lévő helyi bizottság és két iparos sejtje volt... Az irányító szervnek még Kisújszállásra is volt kommunista kapcsolata, az azonban még eddig nem volt felderíthető, mert aki az összeköttetést oda tartotta, az jelenleg ismeretlen helyen tartózkodik. A nyomozás ez irányban folyik.” Egy héttel később már ar­ról szól az összesítő, hogy a paksiaknak Rákoscsabán is volt kapcsolatuk, s rajtuk ke­resztül a kapcsolat a párt Központi Bizottságáig ki volt építve. A hosszan elhúzódó per során a letaróztatottakra rö- videbb-hosszabb börtönbün­tetést szabtak ki. K. BALOG JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents