Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-25 / 148. szám
1978. június 25. Képújság s Visszafele vagy előre? Jelzés, sokadszor» KÉT ÉVVEL ezelőtt robbant a képletes bomba. Előrelátást parancsoló jelszavával akkor, 1976-ban hirdetett harcot a WHO szemünk világának megóvása érdekében. Abban az évben ez volt az egészségnevelés fő témája. Jeles szakemberek nyilatkozatait olvashattuk, előadásait hallhattuk arról, hogy mi magunk is közreműködhetünk a látásunkat veszélyez, tető szembetegségek megelőzésében. A megyeszékhelyen ekkor derült ki, hogy jóval többen vannak az ellátandók, mint ahányat a szemszakorvosok naponta, hetente, havonta el tudnak zavartalanul láni. Előjegyzési lajstromra kerülve hónapokig álltunk „sorban” szemüveg- íratásért és jaj volt annak a már szemüveget viselő em- bertásunknak, amelyik megfeledkezett szemüvegének törékenységéről. Azt a józan ítélőképessé- gűek hamar belátták, hogy az adott terhelés mellett a szemész szakorvosoktól (egészségük, munkájuk minőségének veszélyeztetése nélkül) több nem követelhető. Ezért kezdtük fürkészni a szemészeti ellátás perspektíváit. E fürkészések során hangzott el, hogy a szemészet a jelek szerint a hiányszakmák közé sorakozott. Nekünk is okultiszeket kellene kiképeznünk, hogy a rutinvizsgálatok elvégeztetésével tehermentesíteni lehessen a szemorvosokat. Azt hiszem, senki sem hitte el, hogy egyedül ez a megoldás. Ma pedig — kényszerűségből megszerzett jártasságára hivatkozva — egyre több ember állítja, hogy a szemszakorvosok fogyatkozó számáért orvosképzésünk a ludas. Körülbelül öt éve szemészetből csak annyit hallr gatnak a leendő orvosok, amennyit belgyógyászati, neurológiai, stb. stúdiumaik megkövetelnek. Ez pedig édeskevés ahhoz, hogy a tárgyhoz mélyebb érdeklődéssel közelítőkben felébredjen a vonzalom a szemészet iránt. A szakma — mint azt tapasztalhatjuk is —, elnőiesedett. Egyesek szerint azért, mert nincs még egy olyan hiányszakma a viharos gyorsasággal szakosodó orvoslásban, mely anyagi megbecsülés dolgában olyan nevetségesen alacsony grádicson állna, min a szemészet. EGY ISMERŐS szemész — aki mögött közel másfél évtizedes gyakorlat áll az eltelt idő minden gyakorlatával, ön- és továbbképzésével — 4000 forint fizetést kap. Ebben a szakmában nincs munkahelyi és veszélyességi pótlék. Ahol a szakrendelés hátterében szemészeti osztály áll, ott lehet ügyelni, rádolgozva a zsúfolt napra éjszakával is. Egyébként, a szemészeti osztályok beteganyaga időskorúakból verbuválódik döntően. így itt a pera- solvencia nem kizárt, de ritka. „Azért olyan a mi anyagi megbecsülésünk, amilyen, mert mi nem az életet, ’csak’ a beteg látását adjuk vissza” — hangzott el szemészekkel folytatott beszélgetéseim során. Az így ironizáló mégsem választana más szakmát, ha újrakezdené orvosi pályafutását. Mindezek után pedig hadd valljam be: van apropója annak, hogy szemészeti ellátásunkról a nyilvánosság előtt tűnődöm. Bonyhád és a járás 45 ezer lakója nem sokkal ezelőtt szemészeti szakrendelés nélkül maradt. Aki eddig egyedül látta el a város és járás lakóit, Bonyhád és a járás főorvosa lett. Ha nem beszélik rá a fontos munkakör vállalására, az évek óta nem mérséklődő terheléstől szökött volna meg — önvé. delemből. Most, ahogy ezt lapunkban többször közöltük már, Bonyhádról és környékéről Paksra és Szakszárdra kell járniok a szemészeti ellátásra szorulóknak. Átmenetileg persze, mivel a városi tanács már meghirdette az üres állást. A pályázót jól fölszerelt szakrendelő és szolgálati lakás várja. Tehát ami most általános nemtetszést vált ki, idővel rendeződik. Korábban a paksiak jártak Bonyhádra. Zokszó nélkül. Aminthogy az átszervezés irányítás miatt megnőtt feladataikat a szemszakorvosok is zokszó nélkül, változatlanul a legjobb tudásuk szerint látják el. SZÓVAL, szegények vagyunk. Dombóvár pillanatnyilag még „páholyban” van. Egy régi, egy új és szeptembertől — harmadiknak — egy leendő szemészt mondhatnak magukénak. De ne dicsérjük nyugta előtt a napot, mert újabban meg Pincehelyen vált megoldhatatlanná a szemészeti ellátás. Aki eddig Siófokról másodállásban járt ide ellátni a betegeket, nem jön többé. Mire jó ezeknek a dolgoknak a pertraktálása? Arra, hogy a tájékozottságra igényt tartó közvélemény ne tapogatózzék a sötétben, ha a szemészeti ellátás problémái napirendre kerülnek. Aztán, éljen a kérdezés jogával. Valahogy így: T. Egészségügyi Minisztérium! Mikor lesz zavartalan az egészségügyi ellátásnak ez a „csak” szemünk világát védelmező szakvonala? Nem kellene, ha kicsit elkésve is, de előrelátni az orvosképzésben és megvizsgálni az anyagi megbecsülés javításának lehetőségeit? A szemszak- orvoslás lépéshátrányban van. Az ősszel esedékes újabb bérrendezés sem teheti majd sokkal vonzóbbá. A TOLNA megyei kórház története beszámol arról, hogy 1949-ig a szemészeti betegeket a belgyógyászat látta el. Mint az írva vagyon; igen magas színvonalon. Haladni mégis előre lenne jó és nem visszafelé! Vagy nem? — lászló — Egészségügyi kultúra Regöly község több, mint negyven évvel ezelőtti krónikása, Dávid Tibor hátborzongató sorokat írt le szülőfaluja egészségügyi kultúrá. járói. „1906 körül láttam, hogy gyermekszülésben meghalt egy édesanya, de a gyermek életben maradt. Mikor összejöttek az öregasszonyok, megbeszélték, hogy a gyermeket megszoptatják a halott anyától, hadd menjen ő is utána. A gyermek csakugyan meg is halt.” Mindennek és még sok más hasonlónak napjainkra már nyoma sincs. Több gyermekes család ugyan ritka, de gondjával-bajával mindenki dr. Dienes Ferenc körzeti orvoshoz fordul, aki már negyedik éve az iskolában is előad. A családi életre nevelés tantárgya tulajdonképpen az egész életre szól ennek tanítását vállalta immár negyedik éve az V—VIII. osztályokban a doktor. A gyógyszertárban Reiser Jakabné elmondta, hogy nagy (és jogos) az igény az ismert népi gyógyszerek — kálmus- gyökér, bodzatea, kakukkfűtea — iránt, de az érdeklődők jó részét a Herbária boltjaiba kell utasítani, melyek közül a legközelebbi Pécsett (van. VISSZÜK HAZA sákmányszerzés mindennap. Hőfoka attól függ, hogy kinek milyen vastag a pénztárcája. A fizetés utáni napokban könnyebb nagyvonalúnak lenni, gyorsan és elegánsan dönteni: ez kell, ez az is jöhet. Hónap végén már megfontoltabbak kevesebbet kerül elő a pénztárca, kurtábbak kell vagyunk, a pénztárgépek előtti sorok. Miért szeretünk vásárolni? Mert valljuk be, sokkal több mindent beszerzőnk, mint amire óhatatlanul szükségünk lenne. A szerzés, gyűjtés, birtoklás öröme vezet? Az emberek szeretnék mindenből a legjobbat otthon tudni. Közben nő a selejt is... ? Igen, hát ezzel is számolni kell. A lakótelepi nagy szemétgyűjtő mellé jó állapotban lévő játékok kerülnek, a lakásban már nincs helyük, hátha valaki elviszi, akinek a gyereke még örül a húzogatós kutyának, műanyag mozdonynak és toronyépítőnek. Egy férfi kutyás házat keres a kertvárosban, egész szál hurkát, darab szalonnát hoz: kár lenne kihajítani, de a családnak nem ízlik. Vadonatúj, soha fel nem vett blúzok, ruhák a süllyesztőben, vagy útban a Bizományi felé: a felesleg kitüremkedik szekrényeinkből, a lakásból. De azért benézünk az áruházba, kiugrunk a piacra, veszünk ebből is, abból: a zsákmányt boldogan visszük haza... Komáromi Zoltán képriportja Csak egy húszas Hát maga mit vett? A tányér sosem elég Egy könnyű kis nyáriruha... ? Legyen otthon gyümölcs is Megéri? Hagyományos fuvarozás Sz; I ____ S zatyor, vödör, batyu Háziasszonyok hazafelé, hálóval...
