Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-25 / 148. szám
1978. június 25. KÉPÚJSÁG 3 Korán ébredtek tegnap reggel Domboriban az országjáró diákok 13. országos találkozójának résztvevői. A péntek esti ünnepélyes tábornyitást, s a későbbi vidám ismerkedést, beat-műsorokat követően nem sokkal tíz előtt indultak vissza Szekszárdról a dombori táborba, s ott likőr volt a takarodó. Reggel pedig már fél hatkor ébresztették a megyénkben vendégeskedő kétezer diákot. Hét óra után a tábor fele félkerekedett, s több százan kerékpárral, a többiek busszal elindultak Szekszárdra. Számukra a délelőtti program a megyeszékhely megismerése volt. Ezt nemes vetélkedővel egybekötve tették meg, ugyanis a fiataloknak három óra alatt húsz olyan kérdésre kellett írásban feleletet adni, amire a helyes válaszokat csak a város nevezetesebb helyeinek felkeresése után találhatták meg. Persze voltak leleményesek, akik úton útfélen megállították a járókelőket, s tőlük érdeklődtek a megoldás iránt. A megyeszékhely utcáit megszínesítő sárga, kék, zöld ODOT-trikós diáksereg felkereste a Babits-emlékházat, a volt Vármegyeházat, s sokan még a megyei levéltárba is bekopogtattak a válaszokért. Aztán délben újra vissza Domboriba. Aki busszal jött, kerékpáron, már akinek jutott a néhányszáz kétkerekű járműből, a többiek pedig buszon. Ezalatt a táborban a sport- vetélkedők zajlottak. Kézi- és kosárlabda, labdarúgás fiúknak és lányoknak, sőt a víz sem maradt ki a sportvetélkedők színhelyei közül: a hagyományos vízi viadal, a horgászverseny mellett egy újszerű sportágban is összemérhették erejüket, a vízi fejelésben. Akik pedig valamilyen ok miatt kimaradtak ezekből a versenyekből, hagyományosan nyaraltak. Fürödtek a holt Dunaágban, napoztak, vagy éppen zsíroskenyérben, vagyis tét nélkül fejeltek. Forgalmas volt a tábor. Mindig akadt vevő, vagy nézelődő az ODOT-bazárnál, akadt munkája a tábori postahivatalnak, s ritkán volt üres asztal a sátorfedelű játékteremben, ahol az olimpiai sportágak között nem szereplő, de így is izgalmas asztali focimeccsek folytak. Délután csere volt, s az az' ezer diák, aki délelőtt Domboriban maradt, Szekszárdra jött, városismeretből, a megyeszékhely történelméből vizsgázni, versenyezni, a tábor másik fele pedig otthon maradva a sportvetélkedőkön — vett részt. — szepesi — Az QDOT első napja Ütban haza, Dombori felé. A több száz kerékpárosnak rendőrautó biztosította a szabad utat. A délelőtti kosárlabdadöntő. Félidőben a szekszárdi Garay és a dombóvári Gőgös Ignác gimnázium tanulóiból verbuválódott csapat 8:6-ra vezetett a Vas megyeiek ellen. A törvényesség őrhelyén Az ügyészség szerepe (6.) írta: Dr. Pájger Vince megyei főügyész Az ügyészségre vonatkozó legfontosabb rendelkezések törvénybe foglalása — 1972. évi V. tv. azaz az ügyészi törvény — is jelzi az ügyészség megnövekedett jelentőségét, továbbá azt, hogy a magyar jogfejlődés is oda vezetett, hogy legmagasabb szintű jogszabályban kodifikálták az ügyészség feladatkörét, hatáskörét, illetve a szerepét meghatározó normákat. Az ügyészségről szóló törvény az alkotmányi szabályozásnak megfelelően tartalmazza változatlanul a törvényesség védelmének funkcióját és annak elemeit, vagyis az ügyészség feladatkörét. A jogszabályi rendelkezés a törvényesség biztosításának fogalomkörébe tartozó olyan általános feladatokat foglal magában, mint a szocialista jog egységes és helyes alkalmazásának biztosítása, a jogsértések megelőzése, jogsértő magatartások esetén a felelősség megállapításának kezdeményezése, az állampolgárok jogainak védelme. A kiemelt és felsorolt feladatok a szocialista törvényesség elvének és gyakorlatának jogi meghatározását tartalmazzák, bennük a szocialista törvényesség fogalmi elemei fejeződnek ki. A szocialista társadalom fejlődése — s a velejáró állam- és jogfejlődés — során ezidőszerint olyan helyzet alakult ki, amelyben a törvényességért felelős valamennyi szerv összehangoltan tevékenykedik saját munka- területén. A jogalkalmazás valameny- nyi területén kialakult és megerősödött a szocialista törvényesség összefüggő garanciarendszere, amelybe több, egymást kölcsönösen feltételező és kiegészítő szervezeti és eljárásjogi biztosíték tartozik. E folyamat egyik fő jellemzője az eljárási jogok kodifi- kációja és a kódexek garanciális intézményeinek tökéletesítése. A fejlődés mai szakaszában tehát az ügyészi szervek tevékenységének „legfelsőbb felügyeleti” jellegét már nem szükséges kiemelni. Az ügyészség funkciója által kijelölt helye és szerepe a szocialista állami szervek struktúrájában, az állami mechanizmusban továbbra is a törvényesség védelmén alapul. Az ügyészségről szóló külön jogszabály, valamint más anyagi és eljárási szabályok meghatározzák azokat a módokat, amelyek segítségével az ügyészség az adott területen megvalósíthatja funkcióját. A társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszában kialakult új körülmények mégis elvi jelentőségű változást hoztak az ügyészség funkciójának és szerepének az állami szervek funkciórendszerében történő meghatározásában. Az ügyészség ma már nem a törvényesség védelmét kizárólagosan biztosító szervezet, nem is valamiféle „legfelsőbb felügyeletet” lát el a többi állami szerv és az állampolgárok törvényes tevékenysége felett. Olyan különálló szerve az államnak, amely a maga sajátos eszközeivel a törvényben és más jogszabályokban meghatározott területen védi a szocialista törvényességet, elősegíti annak érvényesülését. Történelmileg kialakult szervezete és eddigi tevékenysége alkalmassá teszi erre a feladatra anélkül azonban, hogy ezt kizárólagosan más garanciák hiányában elsődlegesen teljesítené. Ezt a szemléletbeli, elvi változást egyébként — amint erre az előzőekben már utaltam — a módosított alkotmányunk is kifejezi. Ugyanígy az elvi jelentőségű szemléletbeli változás mellett tükrözi azt a kialakult gyakorlatunkat is, amely szerint ma már valamennyi állami, társadalmi és szövetkezeti szervünktől, de minden állampolgárunktól is elvárható az alkotmányos kötelesség, a törvényesség — megtartása, illetve megtartatása. Az ügyészségnek az a kötelessége, hogy a maga eszközeivel biztosítsa a törvényesség megtartását, továbbra is megmarad, sőt fokozódik. Ezért a módosított alkotmányunk már ennek megfelelően mellőzi a korábbi megoldást. Az ügyészség feladatkörét és szerepét mint olyan komplex tevékenység ellátásának kötelezettségét jelöli meg, amely magában foglalja: a bűncselekmények üldözését, a nyomozás törvényessége feletti felügyeletet és a vádképviseletet; továbbá az állampolgárok jogainak védelmét, közreműködést a törvények megtartásának és megtartatá- sának biztosításában, törvény- sértés esetén a törvényesség védelmében való fellépést. E megfogalmazás a mai értelemben tartalmazza a szocialista ügyészség általános funkciójának elemeit és any- nyiban jelent változást a korábbi álláspontokhoz képest, hogy mellőzi a törvényesség feletti legfőbb felügyeleti jogkör biztosítását. Ehelyett az ügyészi feladatkör Szabatosabb meghatározását adja, amely ugyanúgy magában foglalja a törvényesség védelmét, mint korábban. Az ügyészi törvény ugyanakkor számos vonatkozásban továbbfejlesztette a korábbi szabályozást, de a szocialista állami szervek rendszerében az ügyészség szerepét és tevékenységi körét illetően nem hozott alapvető változást. A szocialista ügyészségre vonatkozó szervezeti és működési alapelvek, amelyeket Lenin dolgozott ki: a helyi szervektől független, centralizált szervezet; á törvényességi felügyelet körébe tartozó szervek tevékenységébe való operatív beavatkozás tilalma; a törvények egységes és a jogpolitikai elvekkel összhangban álló értelmezésének elősegítése; valamint az ügyészekkel szemben támasztott magas szakmai erkölcsi és politikai követelmények maradéktalanul érvényre jutnak az új alkotmányos rendelkezésekben, illetve az új ügyészi törvényben is. Az eddig elmondottakat összefoglalva befejezésül rögzíthetjük, hogy a szocialista ügyészség szerves része a szocialista állami szervek rendszerének, tevékenységére és szerepére ezen belül — mint speciális funkciókat betöltő állami szervre — jellemzőek a lenini alapelvek, amelyek egyben élesen megkülönböztetik a burzsoá ügyészi szervektől. (Vége) ülycarí munkán a diákok Haldex Szén—meddőből A Haldex lengyel—magyar részvénytársaság sziléziai meddőfeldolgozó üzemeiből eddig csaknem 3 millió tonna magas fűtőértékű szenet szállítottak a magyar iparnak. Ez a mennyiség több mint egymilliárd forint megtakarítást jelent a népgazdaságnak. A Haldex magyar részvényesének, a Tatabá. nyai Szénbányáknak a vezetői összegezték a közös vállalat eddigi munkáját. Ismeretes, hogy 1959-ben alakult meg a lengyel—magyar részvénytársaság azzal a céllal, hogy a tatabányai szakemberek találmányának alkalmazásával feldolgozzák és hasznosítsák a lengyel bányákból felszínre kerülő és korábban értéktelennek ítélt meddőhegyeket. Eddig csaknem hatmillió tonna, átlagosan 5650 kalóriás szenet nyertek a meddőből, s e ki. tűnő fűtőanyag felét kapta meg Magyarország önköltségi áron. A Haldex sikerét bizonyítja az is, hogy az angol, belga és a török meddőhányók feldolgozásánál is eredményesen alkalmazzák technológiájukat. ITT A NYÁR. A szakközépiskolák néhány érettségizőjét nem számítva, kirajzottak a diákok, hogy kipihenjék a tíz hónap fáradalmait, vagy — illetve és —, munkába álljanak hosszabb-rövi- debb időre. Pénzt keresni és ismerkedni a való élettel. Az egész megye tanulóifjúságára — lényegében — ugyanazok a jellemzők, ezért egy középiskola bemutatásával képet adhatunk az egész megyéről. Minden tendencia nélkül a bonyhádi Perczel Mór közgazdasági szakközépiskolára esett a választás. Ezer Mihály igazgató szívesen adott tájékoztatást. Az iskola 380 tanulójából száz az idén érettségiző, ők tehát nem jönnek számításba a nyári munkáknál. Köz- bevetőleg: Érdemes lenne egyszer általános felmérést végezni annak megismerésére, az érettségi után milyen gyorsan állnak munkába a gyerekek, kész helyek várják-e őket, illetve nekik kész szándékaik vannakre, vagy a véletlenre hagyatkoznak. Nagy általánosságban az a tapasztalat, hogy a végzősök egy hónapot „kihagynak”. De a nem végzősökkel, a szünetben lévőkkel is ez a helyzet, örvendetes, hogy ennek megvannak az anyagi feltételei, amint Ezer Mihály igazgató elmondta: iskolájukban legfeljebb öt-hat olyan gyerek van, aki azonnal munkába áll és végigdolgozza az egész nyarat, mert „kell a pénz”. A BONYHÁDI DIÁKOK munkája két alapvető területen folyik. A harmadik osztályt befejezettek kötelező szakmai gyakorlaton vesznek részt. A gazdálkodási, igazgatási, ügyintézési szakon tanulók kötelező szakmai gyakorlata két hét, a pénzügyiügyintézési szakosoké három hét. Ez a tanítás szerves része, tehát kötelező és mindenki oda megy gyakorlatra, ahová az iskola küldi. E gyerekek száma mintegy félszáz. 250—350 forint tiszteletdíjat kapnak. Hagnsúlyozni se kell, hogy nem a tiszteletdíjon van a hangsúly, noha zsebpénznek az is jól jön. A lényeges a munkára nevelés, az iskolában tanultak gyakorlati bővítése, megismerni a leendő, vagy ahhoz nagyon hasonló munkahelyet, megismertetni magukat a leendő munkatársakkal. Számosán tanácsoknál, például Bonyhádon, Pakson, Tolnán, Tamásiban, Bátaszéken és Szekszárdon. mások termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, vagy ipari üzemekben végzik szakmai gyakorlati munkájukat. — Az én véleményem az, hogy hasznosak ezek a gyakorlatok. A vállalatok becsületesen foglalkoznak a gyerekekkel. Osztályozzák is munkájukat. Általában jeles és jó osztályzatot kapnak tanulóink. Megítélésem szerint a valóságnál jobb osztályzatokat adnak a tanulóknak. Hogy a vállalatok magukénak tekintik a gyerekeket mi sem mutatja jobban, mint az, hogy tíz-tizenöt százalékuk érettségi után oda megy dolgozni, ahol gyakorlati ide jét töltötte. Szekszárdon a BVK-nál öt, a bonyhádi „Perczel”-ben végzett volt diák dolgozik. Ketten itt voltak gyakorlaton, mindkettejüket be is fogadták egy brigádba, még gyakorlati idejük alatt. Ez tehát a kötelező — a tananyag szerves részét képező — szakmai gyakorlat. A másik, ennél jóval nagyobb tömeget foglalkoztató nyári munka: az építőtáborok. A csoportok az első és második osztály tanulóiból tevődnek össze. Mindig a mezőgazdaságban dolgoznak, a bonyhádiak két éven át mindig csoportelsők voltak. Néhány év óta hagyomány, hogy a nyári kerestből külföldi ki ár.- dulásra mennek csoportosan. Idén erre a nyár helyett tavasszal került sor, a Német Demokratikus Köztársaságban. VAN MÉG EGY nyári munkavégzési forma, amely sem nem kötelező gyakorlat, sem nem építőtábor, hanem egyéni munkavállalás. Itt feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy a 119/75 Mü. M. 17. sz. rendelet értelmében irányított munkavállalásról van szó. A munkavállalást az igazgató engedélyezi, az általa meghatározott, felsőbb szervek által kívánatosnak tartott munkahelyekre. Erre több okból is szükség van, egyrészt figyelembe kell venni a népgazdaság munkaerőszükségletét, másrészt kívánatos elkerülni, hogy a gyerek rokonsági alapon helyezkedjék el. Ezt azért is kerülni kell mert „rokoni” környezetben — akár a munka mennyiségét és minőségét, akár a keresetet illetően rossz tapasztalatokat szerezhet a gyerek. Indokolatlan tehát amiatt lázongani, hogy a gyerek X. vállalathoz nem kap munkaválalási engedélyt, csak Y. vállalatnál vállalhat munkát. Egyébként az iskola gondoskodik arról, hogy a gyerek az előre kikötött munkabért kapja. Nem lehet tehát becsapni a tanulókat, amire sajnos már volt példa. Ezer Mihály igazgató általában elégedett a szakmai gyakorlaton, vagy egyéb munkán lévő gyerekeket foglalkoztató vállalatokkal De azért hozzáteszi: — SZINTE MINDEN gyerekünk azzal jön vissza, hogy az életben nincs olyan hajtás, mint az iskolában. Amit egyébként el is hihetünk, hiszen egy közepesnél valamivel jobb diáknak ra- pi — minimum — kilenc óra szoros elfoglaltsága van. A felnőtteknek az üzemben, vagy a hivatalban...? * L. Cy.
