Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-03 / 129. szám

1978. június 3. “rí^PÜJSÁG 3 Mozgó pártvezetőségi ülés És elindult a mozgó párt­vezetőségi ülés. A szép piros busz — mun­kásokat szállít az építkezé­sekre —, „kapitánya” Kovács József termelési igazgató- helyettes. Kezébe veszi a mikrofont és tájékoztat, in­formál. A hatos út mellett szalad a kocsi, kukorica ve­téseket látunk: hetvenegyezer tő van egy hektáron. Amott pedig, az út bal oldalán Kaj- mád felé menet, homokpa­dok sárgállanak, ott gyön­gébbnek látszik a vetés, de a gond más: nehezen lehet a kukorica monokultúrát át­váltani. S ezeken a táblákon ennek a hatása látszik, még a terméseredményeken is érző­dik, meg a föld „esztétiku­mán” is, gazos, nem szép. Fácánkerten áthaladunk, az új szőlőtelepítésnél áll meg a pártvezetőség. Itt több mint százhúsz hektáron telepít a gazdaság szőlőt. Szép a terü­let, négymillió forintba ke­rült egy hektár földmunkája, amivel sikerült a sok homok­dombot eltüntetni, ezáltal a területet a nagyüzemi műve­lésre, a szőlőt pedig gépi be­takarításra alkalmassá alakí­tani. Egyébként egy hektár szőlő telepítése, termőre for­dítása 260 ezer forint. Ha a telepítés életkorát harmincra becsüljük, és évenként egy hektár 120—140 mázsa szőlőt ad — nagyon jó kezdeménye­zés — állapítják meg a párt- szervezet vezetői. Üjból autóbuszban, s most kerül szóba, ami tizenöt munkahelyi kollektívát érint: az igazgató tisztasági, rend- csinálási versenyt hirdetett. A legszebb majorok, puszták, munkahelyek kollektívái két­százezer forint jutalomban részesülhetnek. „Arra kérjük az elvtársakat — mondja Bállá Antal igazgató — úgy nézelődjenek, hogy a pártve­zetőség is egy bíráló lesz eb­ben a versenyben.” Mondani sem kell, mindenki árgus sze­mekkel figyel mindent, a leg­apróbb részletekig hatoló a kérdés-válasz. E tekintetben nincs is pa­nasz: a búza „világi”, hiszen a Rannaje II., amelyet októ­ber 23-án vetettek, hektáron­ként 6,5 millió állománnyal, szép bokrosán beállt. Ezt már Üjberekben bizonyítja Ko­vács igazgatóhelyettes: be­dobja a kalapját a búzába, és az fennmarad, nem esik a szá­rak közé: „Benne van a hat­van mázsa”. Persze, ez nem újdonság, mert Üjberekben tavaly száz mázsán felül is volt búzatermés ... Kajmád a következő állomás: nézni, tapasztalni való éppen elég: a géniai sertéstelep re­konstrukciója, hatszáz kocá­nak ad majd „otthont”, a gépműhelyből látják el a KSZE-t traktorokkal, a ha­tárban egy szőlőterület, kis rész, harmadik éve egymás után elfagy, úgy foglal állást a pártvezetőség, hogy ki kell vágni. És körüljárták azt az építési helyet, ahol tíz kor­szerű szolgálati lakás épül. Megmutatták; hol építik majd a fehérvári útig a gazdaság új lakótelepét. Egyetért a szociális fejlesztéssel, az ered­ményekkel elégedett a veze­tőség, s az új üzlet, amelyet a gazdaság segítségével építet­tek, szépnek, jónak ígérkezik, úgy hogy ha fejlődik Kaj­mád, sokáig kielégíti az igé­nyeket. A szekszárdi ÁFÉSZ- szel jó az együttműködés, ezt példázza más kerületben is a lakosság ellátása ... És ismét egy kis szünet, ha lehet annak nevezni, hiszen Kovács igazgatóhelyettes mindig beszél, amíg szalad a kocsi a szekszárdi új KSZE- bázis felé, amely az AGRO- KER régi telepén épül. Meg­tudhatjuk, hogy huszonhét te­lepülésről járnak dolgozni a gazdaság üzemeibe, s körül­belül tízezer hektáron gazdál­kodik valamivel több mint ezerötszáz ember, akik egy évben több mint félmilliárd forint termelési értéket hoz­nak létre, és keresetük évi át­lagban, személyenként több mint negyvenezer forint... És nincs traktorosgereblye, és az ág. területén működik Európa legkorszerűbb — ta­lán egyetlen — óriási telje­sítményű rendfelszedő gépe, és hogy tizenkilencféle bú­zát fogtak — három-három hektáros parcellákon, az OMFI-vel együtt — vallatás­ra, van közöttük jugoszláviai, szovjet, olasz, több magyar, bolgár, és ... szóval sokat, jót ígérő kísérlet, érdemes ve­le bajlódni, mert úgy tűnik, máris kalászba szökkent, érik az a búza, amely nagy hozamú és felváltja a Libelullát, eset­leg még annál is jobbnak ígérkezik, és a Tisza vidéké­ről származik. És Jegenyés- ben egy hónap alatt készült el a siló, amely a négyszáz tehénnek szükséges takar­mányt fogja magába, jó íz­ben, minőségben tartva, még most is, amikor már legeltet­nek néhány helyen... És ké­szek a meleg levegős széna­szárító (!) tervei, papíron van a várdombi sertéskombinát fejlesztése, középpontban persze a környezetvédelem, hiszen annyi bírálat érte őket emiatt... A pártvezetőségnek illik mindenről tudni. És legjobb, ha az ember kézen fogja azt a portékát amiről szó van. íme erre is a példa: a mint­egy két kilométer hosszan húzódó kísérleti búzatáblák mellett végiggyalogoltak, megnézték a felszámolt kom­lótelep betongyámjaiból ké­szített újbereki körutat... a görogszói kitűnő munkát, amely egy korábbi rossz te­lepítést hoz helyre iszonyatos munkával: korszerű lesz a hegyoldali szőlőültetvény, még akkor is, ha telepítésé­nek idején, 1962-ben, a leg­korszerűbb volt. És itt láttak olyant is, amiről eddig csak hallottak: a legkisebb mun­kahelyen is legyen a dolgo­zóknak öltözője, vigyék oda a meleg ebédet a szép ét­kezdébe ... Délután három órakor fé­kezett az autóbusz az újbere­ki étkezde — munkásellátó központ — előtt. Jó ízű, forró leves, finom rántott hús, hű­sítők ... „Ügy hiszem, elvtár­sak, elfogadhatjuk vezetőink tájékoztatóját, meggyőződhet­tünk róla, hogy az intézkedé­si tervet a gazdaság minden területén, időarányosan meg­valósítjuk, köszönöm a fi­gyelmüket, az aktív részvé­telt, a pártvezetőségi gyűlést befejeztük . ..” Kemény Ist­ván mondta ezeket, s még a szót kérő Bállá Antalnak adta meg a véleményössze­gezés lehetőségét aztán elin­dult mindenki haza, mert ott­hon az alapszervezetekben majd be kell erről számolni, erről a mozgalmas, érdekes, szép és tartalmas pártvezető­ségi ülésről. A pártvezetőség ülésének jegyzőkönyvében a jelenlé­vők névsora: Pártvezetőség tagjai: Maurer Mihályné, pa­lackozóüzem-vezető; Esküdt Lajosné dr„ vállalati jogász, a központi alapszervezet tit­kára; Bállá Antal, igazgató; Gagyi Sándor, agrárközgaz­dász, Kajmád; Mátrai Gyula, szárítóüzemi művezető; Mó­ricz István, szőlészeti telep­vezető, Görögszó; Perecsi Já­nos személyzeti vezető; Ke­mény István, a pártvezetőség titkára. Állandó meghívottak; Scherdánné Ébert Mária, a KISZ-bizottság titkára; Vil­lányi József kazánfűtő; Sze­keres Rudolf KSZE fejlesztési gépészmérnök. Ezen alkalom meghívottjai: Deményné Mis­kei Mária, a megyei pb. mun­katársa; Némedi János állat- tenyésztési főágazatvezető; Fonyódi János gépészmérnök; Kovács József igazgatóhelyet­tes; Mihályi László kerületi igazgató, Kajmád; Szabó Jó­zsef kerületi igazgató, Űjbe- rek; Mátyás Ilona kertészeti ágazatvezető és Farkas József kultúrfelelős. (Jegenyés, Génia, Újberek, Pörböly, 1978. június 1.) PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Gottvald Károly Újabb 220 ezer dolgozóra terjesztik ki Féléméit műszakpótlék Somogyi Lajos, az MTI ro­vatvezetője írja: JÚLIUS 1-TÖL valamennyi olyan vállalat és nem mező- gazdasági szövetkezet fizikai dolgozóira és közvetlen ter­melésirányítóira kiterjesztik a felemelt műszakpótlékot, ahol az a múlt évben nem történt meg — erről határo­zott csütörtöki ülésén a Mi­nisztertanács. Mint ismeretes, 1977. július 1-től az ipar, az élelmiszer­kiskereskedelem és a vendég­látóipar 700 ezer fizikai dol­gozója és közvetlen termelés- irányítója részére vezették be az egységes műszakpótlékot, amelynek célja, egyrészt a több műszákban dolgozók fo­kozott anyagi megbecsülése, másrészt, hogy vonzóbbá te­gye a délutáni és éjszakai munkabeosztást, s így az üze­mek több műszakban hasz­nálják ki legtermelékenyebb berendezéseiket. Az egységes pótlék a délutáni műszakban a törzsbér 20, éjszaka pedig 40 százaléka. Bérüknek to­vábbi 10 százalékát kapják pótlékként azok, akik úgyne­vezett folytonos munkarend­ben, vagyis olyan beosztás­ban dolgoznak, ahol sem éj­szaka, sem hét végén nem áll le a munka. Az egységesítés a legtöbb helyen a pótlékok emelését jelentette, ehhez az állam a múlt év második fe­lében 900 millió forint támo­gatóst nyújtott, egész évre számítva pedig 1,8 milliárd forint állami támogatás kap­csolódik a múlt év közepén bevezetett műszakpótlék­emeléshez. AZ EGYSÉGES műszakpót­lék ez év július 1-én sorra ke­rülő kiterjesztése újabb 220 ezer fizikai dolgozót és köz­vetlen termelésirányítót érint, az eddigieken kívül kiterjed az építőiparra, az állami me­ző- és erdőgazdaságra, a szál­lítási és hírközlési, a vízgaz­dálkodási ágazatra, az egész kereskedelemre, a szolgáltató vállalatokra, a nem mezőgaz­dasági szövetkezetekre, to­vábbá azokra a költségvetési intézményekre, mint például az önálló számítóközpontok, amelyek gazdasági szolgálta­tást nyújtanak. Az állam most is nyújt anyagi támogatást, mégpedig ez év második fe­lében mintegy 400 millió fo­rintot, éves szinten pedig en­nek kétszeresét. A felügyele­ti szervek június 15-ig értesí­tik a központi támogatásra jogosult vállalatokat, illetve szövetkezeteket a támogatás várható öszegéről. AZ ÉRINTETT dolgozók júliusi bérükkel együtt a szo­kásos időben, tehát augusztus elején kapják meg első íz­ben a felemelt műszakpótlé­kot. Hogy ki számít fizikai dolgozónak vagy közvetlen termelésirányítónak, az egy­értelműen kiderül a KSH „Foglalkozások egységes osz­tályozási rendszere” című ki­adványból, a vállalati kollek­tív szerződések pedig arra is választ adnak, hogy az adott helyen mely részlegben van több műszak, illetve folytonos munkarend. A rendelet értelmében több műszakos munkaidő-be­osztású az a munkahely, il­letve munkakör, ahol a napi üzemelési (szolgálati) idő meghaladja a dolgozók napi törvényes munkaidejét, és ezért a dolgozók egy-egy na­pon belül rendszeresen egy­mást váltva végzik azonos te­vékenységüket. Lényeges fel­tétel tehát, hogy több mű­szakról csak akkor lehet szó, ha egymást váltják a dolgo­zók. Például annak a portás­nak, aki váltó műszakban dolgozik, jár műszakpótlék, az éjjeliőrnek azonban nem jár, mert munkabeosztása egymű- szakos. MINT A MUNKAÜGYI Minisztériumban az MTI munkatársának elmondták, a Pénzügyminisztériummal kö­zösen a IV. negyedévben rész­letes elemzés készül a mű­szakpótlék hatásairól. A vál­lalati jelzések alapján máris megállapítható, hogy a múlt évi intézkedés hatására a több műszakos munkahelyek­ről lényegesen csökkent az el­vándorlás, a munkaerő stabi­lizálódott, sőt több helyen növelni tudták a műszakszá­mot. A mostani intézkedéstől is hasonló eredmények vár­hatók, hozzájárulhat például ahhoz, hogy a szolgáltató ágazatokban is biztosítsák a szükséges létszámot. (MTI) Mészöly Miklós Szekszárdon fiz iro Hazatér Az ünnepi könyvhét ki­emelkedő eseménye volt a Kortárs című folyóirat alko­tóinak szekszárdi látogatása. A Garay János Gimnázium­ban szervezett találkozón Kovács Sándor Iván főszer­kesztő, Mészöly Miklós, Sze- berényi Lehel írók. Tornai József, Takács Imre költők és Fehér Ildikó színművésznő válaszoltak a diákok kérdé­seire. Mészöly Miklós számára ez a beszélgetés többet jelentett a szokásos író—olvasó talál­kozóknál, hiszen Szekszárdra — hazaérkezett. — Itt születtem Szekszár­don, és a harmincas években éppen a Garay falai között végeztem a gimnáziumot. Mindmáig őrzöm azokat a jegyzeteket, amelyeket egy­kori irodalomtanárom elő­adásain készítettem. Hencze tanár úrban a rendkívül te­hetséges, széles látókörű em­bert tiszteltük, sajnos az európai kultúrát legyőzte a szekszárdi borkultúra ... Ma­gyar sors a magyar Uga­ron ... — Nagyon nyomasztotta a szellemi életet az akkori kis­városi légkör? — Sajnos igen. A gyönyö­rű fekvésű Szekszárd poros, unalmas kisvárosként léte­zett, az álmos és kicsinyes kispolgáriság uralta. Szek­szárd még nagy szülöttjének, Babits Mihálynak a kultu­szát sem ismerte. Szerencsére a mi családunkban másképp festett a helyzet; apám mér­nökként dolgozott, anyám kedvelte a zenét, egyszóval a családra nem panaszkod- hatom. Aztán a gimnázium­ban jól éreztük magunkat, előadásokat, koncerteket ren­deztünk. — Kisugárzott ez a város kulturális életére is? — Alig-alig. Az én korosz­tályomból azok tettek Szek- szárdért valamit, akik később itt maradtak. Fájdalmas, hogy szétszóródtunk, s még inkább az, hogy bennünket alaposan megritkított a második világ­háború, rengeteg a halot­tunk ... Engem is elkísér a háború és a hadifogság em­léke. — Mikor került el végleg Szekszárdról? — Budapesten élek 1949 óta, de ezt megelőzőleg jogi diplomámat is a fővárosban szereztem. Évente háromszor- négyszer jövök haza, most már csak édesanyámhoz, édesapám meghalt. Szekszárdon születtem — írásaiban nem fogalma­zódnak meg a szekszárdi él­mények. Miért? — Vannak írók, akiknél közvetlenül jelentkezik az él­ményanyag, mint legfeljebb áttételesen. Például „Az at­léta halála” című regényem­ben a gyermekkor ábrázolása a szekszárdi tapasztalatokból fakad. Szekszárdi vonatkozá­sa még ennek a regénynek, hogy az egyik barátom ta­nyáján, a Porkolábvölgyben írtam. Hasonlóképpen Szek­szárdon íródott a Saulus cí­mű történelmi regény egy ré­sze is. — Az előző években is részt vett már Tolna megyei író—olvasó találkozókon ? — Nem. Ez az első alkalom, hogy Tolna megyébe hívtak... Magánemberként jártam csak Szekszárdon, érzékelem az óriási változást, bár ala­posabb ismereteim nincsenek róla. Az idő hamar múlik, már nem találkozom régi ba­rátokkal az utcán ... — Sokat vitatott téma a mai magyar irodalom köz- érthetősége, modernsége, mú­landósága. ön naplójegyzeté­ben úgy vélekedik az író fel­adatáról, hogy a legtöbb, amire vállalkozhat, ha meg­próbálja világosan megírni a homályt... — A modernség értelmezé­se csakugyan sikamlós, szer­teágazó kérdés. A művész szükségszerűen fejezi ki a ko­rát, a művészet tükörképe a világnak. A huszadik század kuszáltsága eredményezhet diszharmóniát, de a műnek akkor is érthetőnek kell len­nie, csak így juthat el a be­fogadóhoz. Amit az irodalom néhány szakácsa főz, azt az olvasók nagy tábora akarja fogyasztani. KOVÁCS MÁRIA Fotó: KOMÁROMI Rendhagyó irodalomóra A kajmádi épülő lakóházak Görögszóban a cirkuszvölgyi szőlőben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents