Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-23 / 146. szám

u Képújság 1978. június 23. A közoktatás kérdései Pedagógusok Ha visszatekintünk pár évnyit a múltba, nyugodtan leszögezhetjük, hogy a kisiskolák megszüntetését — vagyis a körzetesítést — iga­zán dialektikusán fogadta a közvélemény. Szidták és magasztalták. Az ellentétekből végül is kikris­tályosodott az igazság. A gyerekeknek fárasztó ugyan a „nagy” iskolába utazgatni, de feltétlenül megéri, mert így a tudás kútvizéből sokkal töb­bet meríthetnek. Ezzel a véleménnyel nagyjából helyére is tettük a körzetesítés kérdését. a körzetesítés után Lényegesen kevesebb szó esett azonban az érem másik oldaláról, hiszen a körzetesí­tés nemcsak a gyerekeket érintette, hanem a falusi is­kolákban tanító pedagóguso­kat és képesítés nélküli neve­lőket is. Vajon az ő sorsuk hogyan alakult? Erről érdeklődtünk a hő- gyészi Hunyadi János Általá­nos Iskolában, ahova 1962-től kezdődően a kalaznói, a mur- gai és a mucsi iskolát körze- tesítették. Pontosabban, Mu- csiban jelenleg is folyik még alsó tagozatos oktatás, a c! ri­zsi gyerekek pedig fokozato­san átkerülnek Kurdról Hő- gyészre. Fazekas Józsefné tanítónő Kalaznóról jött a hőgyészi is­kolába. — Pedagóguskölcsönnel építettünk itt házat. A maga­sabb összeget, vagyis kétszáz­ezer forintot kaptunk. Kalaz- nón a szolgálati lakásunk egészségtelenül nedves volt, a gyerekek gyakran szenvedtek légcsőhurútban. A férjem is örült, hogy beköltöztünk Hő- gyészre. Én még egy évig ki­jártam innen Kalaznóra taní­tani. Berta Jánosné a Mucsiból való bejárást választotta. — A férjem a mucsi tsz elnöke, de érzelmileg is na­gyon kötődünk ehhez a kis faluhoz. Én ugyan csak hét éve lakom Mucsiban, s úgy vélem ilyen településen is le­het tartalmas életet élni. A szolgálati lakásunk kényel­mes, a kocsival bármikor ki tudunk mozdulni. Mucsiból egyébként három pedagógus ingázik Hőgyészre. Nekik is van autójuk, ketten éppen a pedagógusakció révén jutot­tak hozzá. — Csakhogy a bejárás időt és energiát rabol... — Negyven perc naponta a buszozás, ennyit például a fővárosban is utaznak az em­berek. A bérlet hatvanhal százalékát téríti az iskola. A fizetésnél sem jelentett hát­rányt a körzetesítés, mivel a Mucsiban juttatott területi pótlékot is alapbéresítették. — Milyen fogadtatásban ré­szesültek az itteni nagy tan­testületben ? — A vásár kettőn áll, a se­gítőkészségnek kölcsönösnek kell lennie, csakis így adha­tók át a tapasztalatok. Jól kijövünk a kollégákkal, sze­retünk Hőgyészen tanítani. — Engem, mint szakkép­zetlent vettek át ide, levele­zőn végeztem a pécsi tanár­képzőt. Rendkívül jólesett, hogy már az államvizsga előtt élveztem a bizalmat, tanít­hattam a magyar—orosz sza­komat. Sőt még osztályfőnök­séget is vállalhattam. — Óhatatlanul kínálkozik az összehasonlítás a két is­kolatípus között. Mi az, ami esetleg itt, a nagyobb iskolá­ban hiányzik? — A gyerekekkel és a szü­lőkkel való közvetlen kapcso­lat. Nagy létszámnál nem is­merhetjük úgy a gyerekek problémáit, kevesebbet fog­lalkozhatunk egy-egy tanuló­val. — Hogyan látja a gyógyít­va nevelés Tolna megyei helyzetét? — tettük fel a kérdést Kiszler Józsefnek, az Iregszemcsei Gyógypedagógiai Intézet igazgatójának, aki 1962-től irányítja az intéz­ményt. — A felszabadulás előtt Tolna megyében semmiféle intézményes alapja nem volt a szellemi fogyatékos gyere­kek oktatásának és nevelé­sének. Az iregszemcsei inté­zetet huszonöt éve hozták lét­re; jelenleg 160 bentlakásos tanulónk van — fiúk, lányok vegyesen — és 21 a bejárók száma. Hozzánk a debilis, vagyis az enyhébb mértékben sérült gyerekek kerülnek, az imbecilliseket, tehát a súlyos eseteket a zomba—paradi­csompusztai foglalkoztató is­kolába és nevelőotthonba utalják, Szekszárdon és Dom­bóváron kisegítő tagozat mű­ködik, más településeken pe­dig kisegítő osztályok. Okos megoldás, hogy Szekszárdra — Hogyan változott meg a kapcsolatuk Kalaznóval és Mucsival? — Kihelyezett szülői érte­kezleteket tartunk, látogatjuk a családokat és természete­sen magánemberként sem szakadunk el a falutól. — Abbahagyta-e valaki a tanítást azért, mert az isko­láját körzetesítették? Szak­képzettekre és képesítés nél­küliekre egyaránt gondolok. — Ilyenről nem tudunk. KOVÁCS M. és Dombóvárra külön erre a célra vásárolt Robur autóbu­szok szállítják a tanulókat az iskolába. Ha a gyereknél az iskola- érettségi vizsgálaton vagy ké­sőbb, az általános iskola vég­zése közben kiderül a szelle­mi fogyatékosság — a kise­gítő, vagy a foglalkoztató is­kola az ajánlatos. A kisegítő iskola nyolc osztálya a nor­mál általános iskola hat osz­tályának felel meg és ha a gyerek szakmát akar tanulni, akkor a dolgozók esti iskolá­jában kell letennie a 7—8. osztályt. S ez az, amivel én nem értek egyet. Abban az esetben, ha a debilis gyerek képes elvégez­ni a normál nyolc osztályt, akkor megkérdőjeleződik, hogy miért küldték egyálta­lán hozzánk? A debilitás ugyanis állapot, amelyről azt vallja az orvostudomány és a gyógypedagógia, hogy meg­szüntetni és megváltoztatni nem lehet, legfeljebb csak kompenzálni. Remélem, hogy rendeletté válik a javaslat: bizonyos szakmákat a bűvös nyojc ál­talánost igazoló papír nélkül is elsajátíthatnak a fiatalok. Nem beszélve arról, hogy volt tanítványaink között akad, aki egyszerre tanul a dolgo­zók iskolájában és a szak­munkásképzőben. Hát szabad ilyen terheket róni egy ér­telmi fogyatékos gyerekre? Országos probléma a tár­sadalmi utógondozás megol­datlan kérdése is. Az intézet­ből való távozással megsza­kad a folyamatosság, nem kísérjük figyelemmel ezeknek a gyerekeknek a munkába állását. Pedig ők azok, akik leginkább rászorulnának erre. Annál is inkább, mert nagy részük állami gondozott... Ahogy világviszonylatban, nálunk is emelkedik évről év­re az értelmi fogyatékos gye­rekek aránya. Ennek okai bo­nyolultak. Az azonban biz­tos, hogy legtöbb fogyatékos gyerek a rendezetlen körül- ményű családokból jön. A szülők és a család viszonyu­lása a debilis és az imbecillis gyerekekhez nagyon külön­böző. Az egyik végletet a majom­szeretet képviseli, amikor agyondédelgetik a gyereket. Persze, ez még mindig jobb, mint a gyakoribb magatar­tásforma: a megszabadulni vágyás a teherré vált gyerek­től. Türelemmel, szeretettel és segítőkészséggel viszonyul­junk ezekhez a gyerekekhez — ez a legemberségesebb, amit értük tehetünk... K. Új főiskola Uj főiskolával bővül július 1-én a magyar felsőoktatási intézmények hálózata: a Mi­nisztertanács most megjelent határozata alapján megkez­di működését a Tanácsaka­démia továbbfejlesztésével létrehozott államigazgatási főiskola. Bár papíron július 1-től működik az új főiskola, gya­korlatilag az 1978—79-es tan­év kezdetén, szeptemberben kel életre. A főiskola alapve­tő feladata a tanácsi és más államigazgatási munkakörök betöltésére alkalmas igazga­tási szakemberek képzése. A képzés a nappali tago­zaton három, a levelező és esti oktatásban négy év. A tanulmányok befejezését kö­vetően államvizsgát tett hall­gatók főiskolai oklevelet kapnak. A gyermekekért Minden iskolai évben 1,4 millió iskolás és iskolába lé­pő gyermek vesz részt orvo­si vizsgálatokon az NDK- ban. Az iskolaérettséget el­döntő csoportos vizsgálato­kat 5—6 éves korban, a be­iskolázás előtt két alkalom­mal végzik. A további vizs­gálatokra 3. és 6. osztályos korban kerül sor. Az utóbbi mindenekelőtt a tanuló po­litechnikai alkalmasságát ítéli meg, s az egészséges gyermeket segíti a pályavá­lasztásban. A pihenést igény­lő iskolásokat 66 gyermek- üdülő, 27 szanatórium és gyógyfürdő gyermekosztálya fogadja, ahql éyente 20 700 gyógy- és 45.900 megelőző kúrát alkalmaznak. Az állam minden évben 12 millió már­kát fordít a gyertViékbénulás, diftéria-tetanusz, himlő és tbc elleni védőoltásokra. A gyógypedagógus véleménye: Türelem, szeretet, segítökészség kell! Híwoszgmunk ; 005 Riasztástól az indulásig Beszélgetés egy tűzoltó gépkocsi vezetővel Szinte naponta hallhatjuk a tűzoltógépkocsi sziréná­ját, láthatjuk a terjedelmes piros autót végigrobogni az utcán. A kocsiban fehér si­sakos emberek. A kanyarban víz loccsan az úttestre. A motor hangjából ítélve nagy terhet visz magával. Ilyen­kor több kérdés is kikíván­kozik a szemlélőből. Mi a teendője egy ilyen nagy ko­csi vezetőjének? Milyen gondolatai vannak vonulás közben? Milyen problémákkal találkozik vo­nulás, oltás és kárfelszámo­láskor? Hogyan jutott el a tűzoltókocsi volánjáig? Ezekre a kérdésekre adott választ Marosi József tűzoltó őrmester: — Az utolsó kérdéssel kez­dem. A tűzoltói munka is­mert volt előttem. Kölesden úttörő tűzoltóként kezdtem. Ottörő tűzoltóként kezdtem Debreceni István volt a tanítómesterem. Ö akkor a községben önkéntes tűzoltó- parancsnok volt. Ma ö is ilyen kocsit vezet. Váltjuk egymást. Autó-motorszerelői szakmát, hivatásos jogosít­ványt szereztem. A honvéd­ség után ide jelentkeztem. Már öt éve dolgozom itt. Ezt a fecskendőt vezetem. Jó itt lenni. A bajbajutottakon se­gíteni, legyen az tűzeset, vagy baleset. Kútból, vízből mentés, felhőszakadáskor vízszivatás, minden «lőfor- dult ittlétem alatt. Hivatá­somnak érzem, szívesen vise­lem a szürke egyenruhát. *— Mi a teendőm, ha a csengő megszólal? — A leggyorsabbnak kell lenni. Nekem kell a gépkocsi motorját beindítani, hogy egy kissé üzemmeleg legyen, Első teendőm a motorindítás mire a többiek is elfoglalják a helyüket. A személygépko­csi motorja sem működik addig megfelelően, amíg el nem éri az üzemi hőmérsék­letet. Ez a kocsi pedig nagy terhet visz. Amikor a szer­parancsnok közli a tűz- vagy káreset helyét, szokott moz­dulattal bekapcsolom a kék lámpát, gondolatban végigfu­tom az útvonalat és indulok. Gyorsan, de biztonságosan kell közlekednem. Sietni kell, mert sokszor másodperceken múlhat a tragédia bekövet­kezése. A szedresi transzfor­mátorállomás tüzénél, amikor megérkeztünk, a szomszédos transzformáto­rokban isíkorrt az olaj. Nem sok kellett a felrobbanáshoz. Biztonságosan kell vezet­ni azért is, mert 6 társam ül a kocsiban. Mindet hazavár- ják. Nem utolsó szempont az sem, hogy az ilyen tűzoltó­kocsi két és fél millió fo­rint. Rosszul teszik azok a személygépkocsi-vezetők, akik a KRESZ szabályaival ellentétben az útkeresztező­désben még bravúrosan át­hajtanak előttünk. Bizonyos segítséget jelent az újfajta sziréna, ugyanis hangszóró is be van építve és a szerpa­rancsnok rászólhat a sza­bálytalankodóra. Fél füllel a parancsnokom hangját is figyelnem kell, aki a hely ismeretében röviden meghatározza a feladatokat. Kiérkezéskor fontos teendő megfelelő vízforrást — tűz­csap, víztároló, esetleg pa­tak, vagy tó vizét — keresni. Amíg a parancsnok a sugár­vezetővel felderítést végez (megnézi mi ég, mi van ve­szélyben, személyek nincse- nek-e veszélyben stb.) fel­készülök a víz-, por- vagy habadásra. Ugyanis a beavat­kozáskor a szivattyút kezelem. Percenként 1500 liter vizet ad ez a szivattyú, a nyomás 10—15 atmoszféra is lehet, azonban külön utasítás nél­kül 8 atmoszféra nyomást adhatok. Akkor kell különös gonddal adagolnom a vizet, ha a sugárvezetők létráról, vagy tetőn dolgoznak. A víz­sugár visszaható ereje ledob­hatja őket a magasból. Nem könnyű mesterség ez. Jó fi­zikai állóképesség kell a tömlők szereléséhez, a suga­rak működtetéséhez. A leg­szomorúbb, ha embert, kü­lönösen gyereket kell holtan kihozni az égő házból. Ilyen­kor a fizikai fáradtság mel­lé a szomorúság is csatlako­zik. Mindannyian családos emberek vagyunk. Amikor befejeztük a mun­kálatokat, összepakolunk és vonulunk be állomáshe­lyünkre. Azonban ennek is rendje van ám! Ugyanis olyan is előfordulhat, hogy amikor visszafelé megyünk, rádión újabb esethez külde­nek bennünket. Ezért a ko­csi tartályában a vizet pótol­juk, a felszerelést pedig úgy helyezzük el, hogy újra igénybe vehető legyen. A laktanyába érve rendbe teszünk mindent, a kocsit újra vonulóképes állapotba helyezzük, mosdunk és me­Ezt a gépkocsit vezetem gyünk a foglalkozásra. Ná­lunk ugyanis órarendszerűen elméleu és gyakorlati, sőt sportfoglalkozások vannak. Most még arra kell vála­szolnom, mi nehezíti a be­avatkozást. A legtöbbször a vízhiány okoz problémát. Uj telepe­ket, koncentrált üzemegysé­geket hoznak létre, de az ol­táshoz víztárolómindencét nem építenek. A legáltalá­nosabb hiba azonban, hogy a meglévő víztárolót, tűzcsa­pot eltorlaszolják. Lezárt gépkocsit, odahelyezett árut és göngyöleget kellett eltá­volítani a tűzcsapról. Ez mind időveszteség. Ilyenkor a dolgozók csak azt látják, hogy a tűzoltók megérkeztek, de az oltást nem végzik. Nemegyszer bennünket szidnak, pedig saját magukat kellene okolni. A középma­gas városi házaknál is van­nak gondjaink. Parkoló sze­mélygépkocsik szorosan kö­rülveszik az épületet. Adott esetben a gépezetes tolólét­\ A szivattyút is én kezelem rával hozzáférni nem tu­dunk. Községekben nem egy helyen elhanyagoltak a tűz­csapok. Nem jelölik meg azok helyét az előírt táb­lákkal. Olyan is volt, hogy az építkezéskor a föld alatti tűzcsapot betemették. Csak hosszas keresgélés és ásás után találtuk meg, a tűz eközben tovább terjedt. — Még egy kérdést had te­gyünk fel: Mit kérne az ol­vasóktól? — Tartsák meg a tűzvé­delmi szabályokat, mert könnyebb a tüzet megelőzni, mint eloltani, Ha pedig még­is felcsapnak a lángok, azon­nal értesítsék a helyi önkén­tes, és a legközelebbi állami tűzoltóságot. Segítsék a mun­kánkat, adjanak szabad utat a vonuláshoz, biztosítsanak oltóvizet, ne torlaszolják el a vízszerzési helyeket. — Köszönjük a beszélge­tést. Olvasóinkat kérjük, fo­gadják meg egy hivatását szerető tűzoltó tanácsait. — 9-i —

Next

/
Thumbnails
Contents