Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-23 / 146. szám
Képújság 5 1978. június 23. A beköltözés következik Uj társasház Hőgyészen A napokban megtörtént az épület műszaki átadása. A gyönki építőipari szövetkezet kivitelezésében épült nyolc lakás egyenként 76 négyzetm éter alapterületű. Mindegyikhez tartozik garázs is. A tak arítás és környezetrendezés után beköltöznek az új lakók, többsége az állami gazdaságban dolgozik. — Cz — „AU a régi ház i lillliÄÜMWHH Tolna vármegye Szekszárd városában 1883. november 26-án Kelemen Auróra gyermeket szült a világra. A fiút, akiből Magyar- ország egyik legnagyobb költője lett, úgy hívták: Babits Mihály. A versekben, regényekben sokszor megörökített szülői ház földszinti része 1967 óta szolgál múzeumi célokat. Köztudott, hogy az emeleti traktust és a ház hátsó felét lakók használják: szükség- lakásként. Áldatlan állapot ez, hiszen az irodalmi emlékhelyet felkereső bel- és külföldi turistáknak aligha felemelő érzés a gyerekzsivajt hallgatni, vagy látni a száradó ruhákat az elhanyagolt udvaron. (Arról nem is beszélve, hogy a múzeum és az emeleti lakások bejárata azonos.) Persze, a lakók helyzete sem rózsás, mert’ — kegyelet die vagy oda — egy közel kétszáz éves épület nem elégítheti ki a ma; igényeket. Főleg úgy nem, ha egyszerre öl főbérlőt találunk benne: négy egyszoba, komfort nélküli és egy kétszoba, komfort nélküli lakásban. A komfort nélküliség az utcáról hordott vizet, a sötét „konyhát”, a vizes falat és a korhadó padlót egyaránt jelenti. Éppen ezért rendkívül örvendetes, hogy most az illetékesek nagyon határozottan ígérik a változást. A lakókat modern bérlakásokba költöztetik, és 1980-ra, a szükséges 'felújítási és átalakítási munkálatok után, az egész Ba- bits-házat múzeumként működtetik. A tervek szerint az emeleten tematikus irodalomtörté, neti kiállítás nyílik; bemutatva azokat az írókat, költőket, akiknek élete, munkássága valamilyen módon Tolna megyéhez kapcsolódik. Néhány név a névsorból: Petőfi, Vörösmarty, Garay, Illyés Gyula. A többi helyiségben a megyei múzeum irodalmi részlegét rendezik be. Olvasásra és kutatásra alkalmas könyvtár áll az érdeklődők rendelkezésére, és egy olyan terem is, ahol kiscsoportos foglalkozásokat lehet tartani. Az iskolák eddig is elhozták tanulóikat egy-egy rendhagyó irodalomórára a Babits-ház. ba, a mostoha körülmények miatt azonban a gyerekeknek állva kellett végighallgatniuk a verseket, s a múzeum látogatása ez idő alatt szünetelt. Fontos feladat lesz még az udvar rendbehozatala is: a sufnik lebontása és a terület parkosítása. A kertet Farkas Pál szobrászművész Babits- szobra díszíti majd. A tervek tehát szépek: emberségesek, ha a lakók szemszögéből nézzük őket, és a nemzeti kincs kötelező megőrzését célozzák. Visszatérve a Babits-versből kölcsönzött címhez, a régi ház még mindig áll, de egyáltalán nem mindegy: hogyan? A ház helyreállításával Tolna megye nemcsak Babitsnak és az országnak tartozik, hanem önmagának is. A kultúrához való viszony ugyanis olyan tükör, amely a legtisztábban mutatja meg saját képmásunkat. KOVÁCS MÁRIA Kallódó értekeink Idegenforgalmi ügyelet A Belkereskedelmi Minisztérium felhívására a megyei tanács keréskedelmi osztóivá megtárgyalta a megyei idegenforgalmi szervekkel irodáik vasárnapi nyitva tartásának, illetve ügyeletének kérdését. Valóban idáig is suta volt, hogy épp az idegenforgalmi szempontból legfontosabb ünnepnapokon (egyetlen kivétellel és ez a TOLNATOURIST) nem nyújtottak szoleáltatásokat az erre hivatottak. Ugyanígy nem a hét utolsó napján. E hét szombatjától, június 24-től rendszerré válik, hogy a páros számú szombatokon az EXPRESSZ, a páratlanokon az IBUSZ tart délután 5 óráig ügyeletet. A TOLNATOURIST vasárnapi ügyeleté reggel 8-tól 13 óráig tart. Ezekben az időpontokban az idegenforgalmi szakemberek tájékoztatással állnak az érdeklődők rendelkezésére, elvégzik a szocialista országokból érkezők részére a valutavételt. Egymás nyitva tartási idejéről a bejárati ajtón elhelyezett táblákkal kölcsönösen tájékoztatják a hozzájuk forduló turistákat. Gyermekkórház Algériának Kétszázötven ágyas gyermekkórházai tervez a Tesco és a Középülettervező Vállalat. Az erről szóló szerződést nemrég írták alá algériai partnerükkel. Az egészség- ügyi intézményben, amelynek terveit jövő év végére készítik el a magyar vállalatok, mozgássérült gyermekeket kezelnek majd. A magyar tervező vállalatok eddig már több kórházat, középületet, stadiont és más sportlétesítményt terveztek Algériának, jelenleg újabb két gyermekkórház tervezéséről tárgyalnak. Akik felkeresték a paksi járási művelődési házban június 12-től 18-ig rendezett helytörténeti kiállítást, olyan értékekkel találkozhatott, melyeket gyakran kacatnak. régi limlomnak minősítünk. Kihalóban lévő, úgynevezett kismesterségek munkaeszközeit és mezőgazdasági kézi- szerszámokat gyűjtöttek ösz- sze a művelődési ház hely- történeti szakkörének tagjai. A szakkör tavaly szeptemberben alakult, tizenhat tagot számlál, mégpedig a paksi Bezerédj általános iskola hatodikos, hetedikes tanulói köréből. Régebben is folyt spontán gyűjtés az iskolában, de szervezettség és rendszerezés hiányában meglehetősen sok, azonos tárgy halmozódott fel. Körülbelül 600—800 darabra tehető a régi használati tárgyak száma. ebből mintegy százötven darabot tartanak jelentősebbnek. A helytörténeti szakkör gyűjtési módszeréül választotta a lebontásra kerülő házak padlásainak átkutatását — miután a lakók már kiköltöztek. A tárgyak rendszerezésében a megyei könyvtár segíti a gyerekeket. Az atomvárossá fejlődő Pakson nagyon sok házat bontanak le, de a fenti módszer hasznosítható más településeken is. A paksi gyerekek célja végső soron az, hogy a — tervek szerint 1980-ban megnyíló — helytörténeti múzeum anyagát gyarapítsák. A múzeum a Deák-ház néven ismert műemlék épületben kap majd helyet. így őrzi múltját a városiasodó Duna menti nagyközség. A helytörténeti szakkör munkája azonban más célokat is szolgál. Elsősorban a benne dolgozó gyerekek tesznek szert lakóhelyük, s egyúttal a történelem ismeretére, de a felkutatott tárgyak révén javul a tanórák szemléltetési színvonala is. Ezért mutatott túl önmagán a paksi helytörténeti kiállítás. Befejezetlen történet Kmk-monológ Tolna megyében 1977-ben 90 közveszélyes munkakerülő ellen indult eljárás. Sok közöttük a visszaeső, de talán mégsem reménytelen eset Belefúj a sör habjába, aztán nagyot kortyol a korsóból. Elővesz egy cigarettát, nyelvével felpuhítja. Az első slukk után szólal meg: — Szóval mondjam el, hogyan lettem — ahogy a haverok mondják — „König und KMK”, azaz király és közveszélyes munkakerülő? Születtem — és kisebb-nagyobb hézagokkal nevelődtem. Apám nem volt kiváló dolgozó, sem törzsgárda- tag, legfeljebb a Hollendusnál... Az általános iskolát végigjártam, a magatartásom miatt nem lettem jórendű. Valamilyen rejtélyes ismeretség alapján egy maszek bádogoshoz kerültem, hogy kitanuljam a szakmát. Két évig hordtam a sört a mesternek, aztán megváltunk egymástól, mondván: én anti- talentum vagyok ehhez az iparhoz, nincs érzékem a finom munka iránt. Rövid csellengés következett, mert még nem voltam nagykorú és eltartottként nem kellett félnem a „flepnitől”. Volt osztálytársaim folytatták a maguk tanulmányait, vagy már dolgoztak. Ha összeakadtunk, olyan duma ment, hogy joggal éreztem magam az egyetlen Szabadnak a sok rabszolga között, így, meg úgy, a főnök egy hajcsár. Robizik — robotol — az ember, pénz meg éppen hogy, az idősebbek meg fél téglával verik a mellüket, hogy ők milyen derék gyerekek! Nem csináltak különösebb kedvet a munkához, de mégis el kellett helyezkednem. Sm. úr lettem, azaz segédmunkás. Már első reggel kioktattak az öltözőben — a munkavédelmi előírásoknál is szigorúbban —, hogy „öcsi, semmi pattogás, nem kell elkényeztetni a kuncsaftot. Mondjuk, ha szépen megkérik az embert, akkor esetleg...” Na hát valahogy így kezdődött ismerkedésem a munkával. Inszakadás nem fenyegetett, az unalom annál inkább. Mert a munkaidő, az munkaidő. Lógás nincs. Illetve kilógás a munkahelyről. Nyolc órát végigvakarózni nehéz, hát néha melóztam inkább. Akkor ismertem fel, hogy egy közgazdász veszett el bennem! Rájöttem ugyanis, hogy ha elmegyek naponta maszek mellé két órát kulizni, többet keresek, mint a gyári heve- részéssel. Volt ott persze néhány fej, nyomták a bot végét, de azért a pár száz „difiért” én ugyan nem csináltam volna. Az egész arra volt csak jó, hogy mint dolgozó állampolgárt nem mace- ráltak a „közegek”. Közeledett a katonai szolgálat. Úgy gondoltam, előtte rám fér egy kis „nagyvilág”... Pesten lógtam majd egy hónapig, de begyűjtötték. A sitkósok között találkoztam olyannal, aki 17 éve nem dolgozik. Néha bevonultatják, de azért élt, mint Marci Hevesen. Mielőtt kiengedtek, egy irtó rendes nevelőtiszt tartott egy kiadós lelkimasszázst, hogy így a munka, meg úgy a rendes élet. Én aztán beszóltam neki, hogy „minket, lógósokat legalább nem tudnak sitkóra vágni hűtlen kezelés, társ. tul.- vétségekért. Igaz, villákat sem építünk.” Azt felelte, igazam van, de miért csak a rosszat látom? Figyeljek a jóra is. ; Úgy döntöttem, adok egy sanszot magamnak a rendes életre. Elmentem Komlóra a bániéba. Volt ott egy klassz öreg szaki, jó volt vele együtt hajtani. Aztán egy nap. mondják, nem jött be, kikészültek az idegei, mert mindig állt a balhéja'tPjfwiökökkel. Ennyi elég is volt nekem. Csavarogtam megint, jut egy kis testedző alkalmi meló erre-arra — gondoltam. Aztán megint lesújtott rám a törvény. Most éppen dolgozom, van munkahelyem. Kell a ref. miatt. Ha nem lenne, megint rácsosra süttethetném magam. Nem vonz a nagy lóvé. Ha keresni akarok, nem robottal csinálom. Hiába, tanul az ember... * Kattan a magnó. Nincs értelme megfordítani a tekercset. Úgysem kerekedhet az elmondottakból befejezett történet. Nézem a húszegynéhány éves fiút, aki újabb cigarettát dug a szájába. Egy maszek kőműves ismerősöm mutatta be. Azt mondta róla a mester, hogy még így melózni nem látott segédmunkást, az ilyen alkalmi tekergők között. Ha teheti, mindig őt hívja melózni... GYŐRI V. GYÖRGY Apró képek TAKARÉKOSSÁG A postai üvegablak előtt sokan állnak. Felnőttek, de legtöbben iskolai takarék- betétkönyvet tartogatnak a kezükben. Az egész éven át szorgosan takarékoskodó gyerekek apránként összegyűjtött forintjaik summáját veszik fel, .bogy átváltsák az álmodott futballra, fényképezőgépre, biciklire, kinek-kinek vágya szerint. Egy zord képű férfi a bélyegektől tarkálló könyvecskéhez befizetési csekket is mellékel. Most fizeti be a soron következő OTP-részletet. A postáskisasszony szó nélkül levonja a tőkécs- kéből a csekken feladni kívánt összeget, még föle is marad. A férfi elégedetten teszi tárcájába a feladóvevényt, a megmaradt pénzt. Lám, milyen jó, ha takarékoskodik a gyerek. VASUTASHUMOR A vonat már a kertek alatt dübörög. A vasúti pénztár ablaka előtt öten-hatan tip- ródnak izgatottan. A forgalmista — aki jegyeladásra van kárhoztatva — a csengő telefonhoz kap, majd kiszalad fogadni a beérkező vonatot, alig győzi dolgát. A sor elején álló türelmetlenül megkocogtatja egy pénzdarabbal az üvegtáblát. A forgalmista mérgesen néz oda, aztán egyéb dolgát elvégezve újra a jegykiadáshoz lát, ezen szavak közben: — Miért nem jönnek 5 perc múlva, amikor már elmegy a vonat? Akkor én is jobban ráérek, meg már maguk sem sietnek. HALREKIAM Három helyen is megpróbáljuk, de sehol sem kapunk halat. Vendégeket várunk. Külön kérték, hogy halászlé legyen. Utolsó reménység, újra visszamenni Szekszárd- ra, hátha kapott a halszak- üzlet. De nem. Nem lesz halfőzés. Amint lógó orral valami megoldáson töprenkedve az utcán megállók, feltűnik lelombozódott ábrázatom a hatalmas kirakatüvegen. Látván a szomorúságomat tükörképemen, eszembe jut a közismert halreklám: Mondja, marha, miért oly bús... CZAKÓ SÁNDOR
