Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-22 / 145. szám
2 Képújság 1978. június 22. Megérkezett Varsóba a magyar párt- és kormányküldöttség Kadhafi és Husák megbeszélése Csehszlovákiában tárgyal Moamer Kadhafi líbiai államfő. Képünkön: vendéglátója Gustav Husák csehszlovák köz- társasági elnök társaságában. (Képtávírónkon érkezett) A JKSZ kongresszusa Bizottsági tanácskozások (Folytatás az 1. oldalról). gyár Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát. Az ünnepélyes fogadtatás a katonai díszalakulat díszmenetével zárult, majd Kádár János Edward Gierekkel együtt nyitott gépkocsikba 6zállt és bukósisakos rendőrmotorosok kíséretében szállására hajtatott. A repülőtértől a városba vezető, mintegy 7 kilométeres útvonalon varsóiak tízezrei sorakoztak fel, hogy köszöntsék a két ország veVarsó szívében, a mai Győzelem téren állt a lengyel főváros szép műemléke, a XVIII. században emelt Szász-palota. Az épületet — csakúgy, mint Varsó lakóházainak több mint 80 százalékát — a második világháború idején a fasiszták szinte a földdel tették egyenlővé. A palotának mindössze boltíves bejárata, a bejárat néhány oszlopa maradt épségben. Itt áll az Ismeretlen Katona emlékműve, ahova délután ellátogatott a magyar párt- és kormányküldöttség. Az örökláng körül elhelyezett urnákban egy-egy maréknyi föld jelképezi azokat a csatatereket, ahol a lengyel Megkezdődtek Ezután került sor a magyar párt- és kormányküldöttség varsói látogatásának első hivatalos programjára. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának székházában Kádár János és Edward Gierek találkozott, majd megkezdődtek a magyar—lengyel hivatalos tárgyalások. A magyar tárgyaló delegációt Kádár János vezeti. Tagjai: Lázár György, Gyenes András, Púja Frigyes és Ga- ramvölgyi József. A lengyel tárgyaló delegáció vezetője Edward Gierek. Tagjai: Henryk Jablonski, Piotr Jaroszewicz, Edward Babiuch, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Ryszard Frelek, a Központi Bizottság titkára, Emil Wojtaszek külügymiEdward Gierek: Közösek Kedves Kádár János elvtárs! Tisztelt magyar elvtársak! Barátaink! A Lengyel Népköztársaság legfelsőbb párt- és állami vezetése nevében ezúttal is szeretném kifejezni őszinte örömömet, hogy vendégünkként üdvözölhetjük körünkben önt, tisztelt Kádár elvtárs, a testvéri magyar párt és a hozzánk oly közel álló magyar nép vezetőjét. Örömmel üdvözöljük Önt Lázár elvtárs és a Magyar Nép- köztársaság párt- és kormányküldöttségének többi tagját is. Kedves magyar barátaink látogatását a népeinket ösz- szekötő sok évszázados kapcsolatok, marxista—leninista pártjaink közös céljai, a szocialista országok közössége szilárd tagjait alkotó országaink szövetsége és együttműködése kifejezésének tekintjük. Mi, lengyelek, nagyra becsüljük a magyarokhoz fűződő hagyományos barátságunkat, amely áthatja a két ország történelmét. A harminc évvel ezelőtt aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés beteljesítette azoknak a lengyel és magyar hazafiaknak, forradalmároknak az örökségét, akik 1848-ban a barikádokon, majd pedig a Magyar Tanácsköztársaság védelmében életüket áldozták a szabadság közös ügyéért. E szerződés új, rendkívül gazdag zető államférfiait. Amerre a gépkocsioszlop végighaladt, a Zwirkj i Wigury-n, a Wa- welskan, a Belwederskan és a többi utcán, virággal, zászlókkal, színes kendőkkel integetett a lengyel főváros apraja-nagyja. Útközben néhány percre megállt a kocsisor a lengyel repülők emlék, művénél, s Aleja Ujazdows- kie és a Trasa Lazienkowska kereszteződésében lévő téren is. Itt Kádár János és Edward Gierek a gépkocsiból üdvözölte az egybesereglett varsóiakat. katonák a második világháborúban vérüket ontották hazájuk szabadságáért. Az emlékműnél Kádár János helyezte el a magyar párt- és kormányküldöttség koszorúját. Ott volt a koszorúzási ünnepségen számos lengyel veterán, a fasiszták elleni harcok egykori részese. Találkozásuk Kádár Jánossal megkapó mozzanata volt a ke- gyeletes aktusnak. Az MSZMP Központi Bizottságának első titkára beírta nevét abba a díszes könyvbe, amely a hősi emlékműnél tisztelgő vezető személyiségek aláírását őrzi. a tárgyalások niszter és Tadeusz Pietrzak budapesti lengyel nagykövet. Részt vettek a tárgyalásokon a két delegáció szakértői is. Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán este vacsorát adott Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának és a magyar párt- és kormányküldöttség tagjainak tiszteletére a minisztertanács palotájában. Részt vett a vacsorán Henryk Jablonski, Piotr Jaroszewicz, valamint a lengyel politikai élet számos vezető személyisége. A szívélyes, baráti hangulatú vacsorán Edward Gierek és Kádár János pohárköszöntőt mondott. céljaink tartalmában állandóan bővülő fejezetet nyitott a lengyel—magyar barátság történelmében. Gierek elvtárs, a lengyel— magyar együttműködésről szólt, majd így folytatta: „Nekünk, kommunistáknak, az a legfőbb eszmei és erkölcsi kötelességünk, hogy biztosítsuk az embereknek és a népeknek a legalapvetőbb jogát, a békés élethez való jogot. A nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom dokumentumaiban a mozgalom történelmi küldetéseként fogadtuk el, hogy az emberiséget megvédjük egy új világháborútól. Az emberiség e nagy ügye elválaszthatatlanul összekapcsolódik az enyhülés sorsával és szervesen kapcsolódik a helsinki záróokmány ajánlásaihoz, amelyet 35 ország — az európai államok, továbbá az Amerikai Egyesült Államok és Ka; nada — képviselői írtak alá. A szocialista közösség országai által kezdeményezett — és az összes békekerők áltat támogatott — következetes békepolitika révén létrejött enyhülés már nagyon jelentős, pozitív változásokat hozott a nemzetközi kapcsolatokban. Ma a fegyverkezési hajsza megfékezése, a tényleges leszereléshez vezető út megnyitása kulcsfontosságú kérdés. Ezt célozzák a szocialista országok komplex javaslatai, és Leonyid Brezsnyev nagyfontosságú kezdeményezései is, amelyeket teljes szívből támogatunk. Reméljük, hogy az ENSZ-közgyű- lés rendkívüli leszerelési ülésszaka konstruktív eredményeket hoz, és elősegíti a leszerelési világértekezlet összehívását. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a hadászati fegyverzetek korlátozásáról szóló második szovjet— amerikai megállapodás gyors megkötésének, amelyhez szovjet részről megteremtették a szükséges feltételeket. Véleményünk szerint a szocialista országok javaslatai lehetőséget nyújtanak arra, hogy a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentését célzó bécsi tárgyalásokon a megtorpanást leküzdjék, és pozitív megállapodás szülessék. Határozottan követeljük, hogy halogatás helyett végérvéKádár János: Kedves Gierek elvtárs! Kedves elvtársak, barátaink! Mindenekelőtt őszinte köszönetét mondok a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttsége nevében a meghívásért, az elvtársi fogadtatásért, a szocializmust építő magyar nép munkáját méltató szavakért. Szívből üdvözlöm a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának, a Lengyel Népköz- társaság államtanácsának, minisztertanácsának jelen lévő tagjait, vendéglátó házigazdáinkat, mindenkit, aki jelenlétével megtisztelt bennünket. Örömmel tettünk eleget a meghívásnak. Abban a meggyőződésben érkeztünk Varsóba, a testvéri Lengyel Nép- köztársaság fővárosába, hogy eddigi találkozásainkhoz híven a mostani is tovább mélyíti pártjaink, kormányaink, országaink együttműködését, a hagyományos magyar— lengyel barátságot. Küldöttségünk megelégedéssel tapasztalja, hogy megbeszéléseink a kétoldalú kapcsolatokról és a nemzetközi helyzet kérdéseiről a testvéri barátság, a teljes egyetértés jegyében kezdődtek meg. Kádár János ezután így folytatta: „Hazánkban elismerést kelt a testvéri Lengyelország széles körű és aktív nemzetközi tevékenysége, amellyel hatékonyan előmozdítja a szocialista országok közös külpolitikai céljainak megvalósítását, a nemzetközi enyhülést, a társadalmi haladást, a béke védelmét. Barát és ellenség egyaránt láthatja, hogy a lengyel nép rendíthetetlenül halad előre a fejlett szocialista társadalom építésének történelmi útján, és helytáll a nemzetközi küzdőtéren. A nagy társadalomformáló tevékenységet sikeresen vezeti a lengyel munkásosztály harcokban edzett, marxista— leninista pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, annak központi bizottsága, élén a lengyel nép hű fiával, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiváló harcosával, a népünk által jól ismert és nagyrabecsült Edward Gierek elvtárssal” — mondotta. A Magyar Népköztársaság belső rendje szilárd, érvényesül a munkásosztály és pártjának vezető szerepe. Szocialista céljainkért nemzeti egységbe tömörülnek kommunisták és pártonkívüliek, hívők és ateisták, a hazánkban élő nemzetiségek, a becsületesen dolgozó emberek milliói. Országépítő munkánk eredményei, társadalmi rendszerünk szilárdsága, szövetségesi elkötelezettségünk biztosítja az alapját annak az aktív külpolitikának, amelyet a Magyar Népköztársaság a szocializmus és a béke híveként a nemzetközi küzdőtéren folytat. Mély meggyőződésünk, hogy nyesen mondjanak le a neutronfegyver gyártásának és Nyugat-Európában történő bevetésének rendkívül veszélyes terveiről. Nagyra értékeljük a Magyar Népköztársaság jelentős hozzájárulását az enyhülési folyamat megszilárdításához, amelyért vállvetve, az egész szocialista közösséggel együtt tevékenykedünk. E közösségből merítjük erőnket és ez teszi hatékonnyá erőfeszítéseinket. örülünk, hogy mostani látogatásuk lehetővé teszi, hogy közelebbről megismerjék a LEMP 6. és 7. kongresszusa határozatainak megvalósításában elért eredményeinket, s problémáinkat, szándékainkat és terveinket. Közösek céljaink, amelyek elérése fontos érdeke pártjainknak és népeinknek. a magyar munkásosztály, a magyar nép érdekeit, de túl ezen, a szocializmusért, a társadalmi haladásért, a békéért küzdő népek érdekeit nem lehet jobban és hatékonyabban szolgálni, mint a hazafias és egyben internacionalista politikával. Ugyanúgy, mint a szocializmust építő lengyel népet, a magyar népet is megbonthatatlan kötelékek fűzik a szocialista országok közösségéhez. Ennek megfelelőén erősítjük szövetségünket a Szovjetunióval, elkötelezettségünket a Varsói Szerződés és a KGST iránt. Ez sarkalatos alapelve pártunk politikájának. Ebben a szellemben kívánunk a jövőben is munkálkodni. A ma megkezdődött tárgyalásainkon egyetértőén állapítottuk meg, hogy kapcsolataink az élet minden területén a marxizmus—leniniz- mus elvei alapján, internacionalista szellemben sokoldalúan fejlődnek. Ebben meghatározó szerepet tölt be pártjaink szoros, elvtársi együttműködése, a magyar— lengyel barátság elvi alapját alkotó, bennünket összekötő marxizmus—leninizmus a kommunizmus eszméje, népeink alapvető érdekeinek azonossága. Örömmel állapítottuk meg ismét, teljesen egységesek vagyunk abban az elhatározottságban, hogy párt- és államközi kapcsolatainkat, gazdasági együttműködésünket a lehetőségek feltárásával még dinamikusabban fejlesszük, erősítsük tovább a szocialista országok egységét, a sokoldalú együttműködést. Arról is nagy megelégedéssel szólhatok, hogy a magyar—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés — amelynek 30. évfordulójáról a közeli napokban emlékeztünk meg — kiállta az idő próbáját, megfelelő keretet biztosít kapcsolataink állandó fejlődéséhez. A nemzetközi helyzetről folytatott eszmecseréink is azt tükrözik, hogy pártjaink álláspontja minden fontos kérdésben megegyezik. Úgy ítéljük meg, hogy a szocialista építőmunka, az összehangolt szocialista külpolitikai tevékenység nemzetközi feltételei alapvetően kedvezőek, ezen az imperializmus manőverei, ellenakciói sem képesek változtatni. Meggyőződésünk, hogy ha a haladás erői, a népek állhatatosak maradnak, a nemzetközi helyzetet továbbra is az enyhülés irányzata határozza meg. Ennek alapja az erőviszonyok megváltozása a szocializmus, a társadalmi haladás és a béke javára. Mi, magyarok és lengyelek együtt és eltökélten részt veszünk abban a következetes harcban, amelyet a szocialista országok, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom erői vívnak világszerte. Belgrád, Márkus Gyula, az MTI tudósítója jelenti: A JKSZ XI. kongresszusa szerdán hat munkabizottságban folytatta a vitát a központi bizottság jelentéséről és Tito elnök beszámolójáról. A hat jugoszláv bizottság közül a jugoszláv külpolitikát és nemzetközi kapcsolatokat tanulmányozóban a küldöttek ismét hangsúlyozták, hogy az el nem kötelezettség politikája a JKSZ és a kormány tartós irányvonala. Kiemelték Tito elnök külpolitikai aktivitásának, s a vezető külföldi államférfiakkal sorra kerülő találkozóinak nagy jelentőségét. A felszólalók a többi között megelégedéssel szóltak arról, hogy az elmúlt években Jugoszlávia együttműködése tovább erősödött a Szovjetunióval, Lengyel- országgal, Magyarországgal, az NDK-val és más szocialista országokkal. Kiemelték: alapvető feladat a közvetlenül szomszédos országokhoz fűződő baráti viszony ápolása, illetve megteremtése. A kongresszus egész napi tanácskozása a bizottságokban zajlott. A horvátországi Pokrivni- cába, a jugoszláviai élelmiszeripar egyik központjába látogatott szerdán a Magyar Szocialista Munkáspártnak a JKSZ XI. kongresszusán részt vevő küldöttsége. A magyar delegáció vezetőjét, Huszár Istvánt, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagját, s a küldöttség tagjait, köztük Berecz Jánost, az MSZMP nemzetközi osztályának vezetőjét, Halász Józsefet, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövetét a Pod- ravka élelmiszeripari kombinát igazgatósági nagytermében Ivanics Stefan, a pok- rivnicai járás tanácselnöke, s a kombinát vezetősége üdvözölte. A magyar delegáció tagjai a tájékoztatások meghallgatása után felkeresték az egyik nemrég átadott korszerű gyárrészleget, majd részt vettek a kombinát dolgozóinak a JKSZ XI. kongresszusának tiszteletére rendezett nagygyűlésen. Moszkva és Ankara Szerda esti kommentárunk. Bülent Ecevit török kormányfő szerda délután óta Moszkvában tartózkodik. A hír köznapi eseményről tájékoztat, nincs benne semmi rendkívüli. Napjainkban a diplomáciai események naptára nem mutat „uborkaszezont”: úgyszólván az év minden egyes napjára jut fontos látogatás, két- és többoldalú eszmecsere, szerződés aláírás, helyi vagy világpolitikai jelentőségű tárgyalás. A török miniszterelnök moszkvai utazása mégis kiemelkedik a nap hírei közül. Moszkva és Ankara kapcsolata nagy múltra tekinthet vissza, kiállta sok évtized próbáját. A két szomszédos ország között mintegy ezer kilométeren kacskaringózik a közös határ. Bár társadalmi és gazdasági rendszerét tekintve a Szovjetunió és Törökország gyökeresen különbözik egymástól, a kölcsönös megértés szelleme nem újkeletű jelenség kapcsolataikban. Nemrég Washingtonban méltán keltett föltünést Ecevit különvéleménye a NATO csúcstalálkozóján. Ellentétben a találkozó Carter- és Luns-diktálta éles szovjetellenes hangnemével, a török miniszterelnök — úgy is, mint a Szovjetunió egyik szomszédos országának kormányfője — annak a meggyőződésének adott hangot, hogy semmiféle fenyegetést nem tapasztal a szovjet fél részéről. Ellenkezőleg, ha Törökországot valaki fenyegeti, az nem más, mint az ugyancssak NATO- tagállam, Görögország. Az atlanti paktum vezérkarában azt sem nézik jószemmel, hogy Ecevit pártja, a szociáldemokrata színezetű Köztársasági Néppárt berkeiben már huzamosabb ideje olyan nézetek uralkodnak, miszerint Ankara új alapokra kívánja helyezni biztonságát. Lévén most Ecevit a miniszterelnök, a pártnak ez az elhatározása egyszer s mind Törökország hivatalos politikájában is érvényre jut. Ráadásul csak tetézte az atlantisták aggodalmát Ecevitnek az a döntése, hogy a szovjet vezetőkkel tartalmas a jószomszédi viszony, a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztését dokumentáló politikai dekrétumot kíván aláírni. A Szovjetunió — mint a szerda reggeli moszkvai lapok rámutatnak — kész elmélyíteni ezeket a kapcsolatokat. Jellemző, milyen kedvező alapokon indulhatnak a kétoldalú eszmecserék, hogy az áprilisban aláírt kétéves kereskedelmi megállapodás például a forgalom mintegy 40 százalékos emelését irányozza elő. A gondokkal küzködő török nemzet- gazdaság számára a Szovjetunió újabb jelentős támogatást nyújt, így a többi között részt vesz az új, évi négymillió tonna kapacitású iszkenderi acélmű építésében. Kétségtelen, hogy Ankara orientációjában a ciprusi válság elhúzódása, a washingtoni katonai segély befagyasztása is szerephez jut. Ennél azonban alighanem fontosabb ténye- 'ző Ecevit realista szemlélete, amely mindenképpen jó kiindulópont a szovjet—török kapcsolatok még dinamikusabb fejlesztéséhez. GYAPAY DÉNES Az Ismeretlen Katona emlékművénél Kapcsolataink sokoldalúan fejlődnek
