Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-22 / 145. szám

XXVIII. évfolyam, 145. szám ARA: 0,80 Ft 1978. június 22., csütörtök M& számún ATOMERŐMŰ- ÉPÍTKEZÉS (3. old.) A TÖRVÉNYESSÉG ŐRHELYÉN (3. old.) ODOT-START HOLNAP DÉLUTÁN (5. old.) RENDŐRSÉGI FELHÍVÁS (7. old.) WYSPIANSKI­KIÁLLÍTÁS BUDAPESTEN (4. old.) Csodát a gép sem tehet ÉRTÉK ALAPJÁN számítva, öt esztendő alatt megkétszereződött az építőipar gép- és berendezés­állománya, amit örvendetes lépésnek tarthatunk, ön­magában. A gyarapodás azonban összefüggéseiben nyeri el igazi értelmét, s nem a többi tényezőtől elsza­kítva, azaz akkor örvendezhetnénk nyugodt lelkiisme­rettel az előbb említett bővülésnek, ha kedvező hatá­sait a hasznosításban is egyértelműen tapasztalhatnék. Csakhogy erről nem beszélhetünk. A nagyobb értékű gépek másfél millió lóerőt magába sűrítő állományá­nak kihasználtsága ugyanis a jelzett időszakban rom­lott. Sok igazság van abban, hogy bár az építőipar tech­nikai eszköztára — feladataihoz mérten is, nemzetközi összehasonlításban is — meglehetősen szegényes, a meglévő javak kamatoztatása jóval elmarad a kívána­tostól, a lehetségestől. Korántsem elegendő tehát pusz­tán tovább gyarapítani a gépállományt, hanem meg kell szervezni a működtetés zavartalan menetét is, hi­szen csodát a gép sem tehet; holt jószágként az ember teremtette feltételekhez igazodik. Ha ezek a feltéte­lek olyanok, hogy bizonyos eszközök — így az emelő- és rakodógépek, a vakológépek, a betonkeverők — tényleges teljesítményüknek mindössze 35—40 százalé­kát nyújtják, ezért nem a technikai fegyvertár hibáz­tatható. Szolgálnának ezek a gépek többet is, jóiban is, csakhogy némelyik vállalat — amint azt egy népi el­lenőri vizsgálat megállapította — még azzal sincs tisz­tában, hogy eszközei valójában mire képesek. Ezért az­után nem ritka eset, újabb kanalas kotró kerül a már meglévők mellé, ahogy autódaruk, hegesztőberendezé­sek szintén, s a friss darabok ugyanúgy tétlenül állnak a munkaidő nagyobb részében, mint kopottabb elődeik. Napjainkban az építőipari vállalatoknál százezer gép várja napról napra a parancsokat, de ezeknek az utasításoknak olykor nagy baja van: elszakadtak a valóságtól, azaz végrehajthatatlanok. A vállalati szer­vezeten belül élesen tagolódnak a rendelkezési jogkö­rök. A gépészeti osztály csak azért felel, hogy egy-egy berendezés a tetthelyen legyen, ám azt, lesz-e munká­ja, nem firtatja, nem az ő dolga, hanem a termelési osztályé... Felületesen szemlélőnek úgy tűnik, teszi mindenki azt, ami a a kötelme, azaz rendben megy a munka, s mégis — véletlen? —, a részek nem akarnak egésszé formálódni, hiányzik a darabokat összefogó kö­tőanyag. FÖLÖSLEGES illedei meskedés lenne hallgatni ar­ról, az ilyesfajta állapotokért nem csupán a vállalatok kárhoztathatok, hanem az irányítás úgyszintén. Igaz, gyakran az irányító szervek is, a vállalatok is kény­szerhelyzetben cselekedtek. A sürgős beruházás félre­tétette az időt követelő józan megfontolásokat, a sürge­tők megvásároltatták azokat a gépeket, melyeket éppen kapni lehetett, s ezek nem mindenkor bizonyultak a leg­célszerűbbeknek. Mindössze érzékeltetésül: harminc or­szág gyártmányai lelhetők meg az építőipar gépállomá­nyában, s például darukból százhúsz típust használ­nak... Ha használnak, hiszen ennyiféle eszköz meg­felelő karbantartása, javítása, alkatrész-utánpótlása szinte megoldhatatlan. Furcsa, de igaz': mindössze más­fél esztendeje történt első ízben lépés — tárca szinten — a gépbeszerzések összehangolására, az alkatrész­igények egyeztetésére! Hozzátehetjük persze: most már legalább mozdult valami a rend irányába. Labirintusba keverednének annak taglalásával, a vállalatok belső szervezettségének alacsony színvonala miként ölelkezik az építőiparon kívüli cégek, intézmé­nyek, hivatalok — egyszerűbben: a beruházók, a meg­bízók, az engedélyezők — nehézkességével, bürokratiz­musával, késedelmével. Mert hiszen hiába csődíti föld- munkagépeit az építkezés színhelyére a kivitelező, ha a területet még nem bocsátják rendelkezésére, ha ak­kor derül ki (!), az ott álló vityilló kisajátításának ak­tája valahol elakadt, a talajvizsgálat felületes, volt, ezért az eredeti alapozás nem megfelelő, s így tovább. Az anekdotikusan hangzó esetek sajnos mindennapo­sak, ahogy az is, a toronydaru hetekig áll, mert a csar­nokszerkezet elemeit szállító speciális járműveket át­csoportosították... A HETVENES ÉVEKBEN a gépek száma lassab­ban nőtt, mint teljesítőképességük, azaz egyre nagyobb értékű, mind termékenyebb eszközök kényszerülnek át­meneti pihenőkre. Ezért azután a befektetés a vártnál lassabban térül meg, a kívántnál vontatottabb a hasz­nosítás kamatainak bevételezése a közös pénztárba, s a leegyszerűsített gondolatmenetből is kiviláglik: ez már nem pusztán építőipari belügy. Csodát a gép sem te­het, s a sem szócska arra utal, az ember szintén nem képes erre. Nem is csodák kellenek. Annál inkább kö­vetkezetes intézkedések, ösztönzési lehetőségek, válla­lati szervezési programok, hogy az ilyesfajta szándé­kokból mielőbb napi valóság lehessen. LÁZÁR GÁBOR ■ Megérkezett Varsóba a magyar párt- és kormányküldöttség A magyar párt- és kormányküldöttség Varsóba érkezett. A képen Kádár Jánost egy lengyel kislány köszönti. (Képtávírónkon érkezett.) A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak, a Lengyel Népköztársa­ság minisztertanácsának meghívására szerdán hivata­los, baráti látogatásra Varsó­ba utazott a Magyar Nép- köztársaság párt- és kor­mányküldöttsége. A küldöttséget Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára vezeti. A delegáció tagjai: Lázár György, az MSZMP PB tag­ja, a Minisztertanács elnöke, Gyenes András, az MSZMP KB titkára, Púja Frigyes, az MSZMP KB tagja, külügy­miniszter és GaramVölgyi József, a Magyar Népköztár­saság varsói nagykövete, aki a lengyel fővárosban csatla­kozik a küldöttséghez. A küldöttség búcsúztatásá­ra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Németh Károly, a KB titkára, Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, a Politikai Bizottság tagjai, Borbély Sándor, Győ. ri Imre, Havasi Ferenc, Ko­rom Mihály, a KB titkárai, Benkei András belügymi­niszter, Pullai Árpád közle­kedés- és postaügyi minisz­ter és Rácz Pál külügymi- nisztériumi államtitkár. Jelen volt a búcsúztatásnál Marian Chruszczemski, a Lengyel Népköztársaság bu­dapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. * Varsó, Barabás János és Bajnok Zsolt, az MTI tudósí­tói jelentik: „Éljen és erősödjék a len­gyel és a magyar nép barát­sága!” „Éljen a Magyar Szó-, cialista Munkáspárt!” „Üd­vözlet a Magyar Népköztár­saság dolgozóinak!” — ilyen és hasonló üdvözlő feliratok, ■transzparensek köszöntötték a lengyel főváros zászlódísz­be öltözött repülőterén és Varsó föllobogózott utcáin a magyar párt- és kormánykül­döttséget élén Kádár János­sal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárával. Szerda délben landolt a varsói repülőtéren a magyar párt- és kormányküldöttség TU—134-es különgépe. A re­pülőtéren varsóiak ezrei gyűltek össze a magyar ven­dégek fogadtatására. A beto­non csapatzászlóval felsora­kozott a lengyel néphadsereg földi, légi és haditengerészeti erőinek díszalakulata. A delegációnkat — amely­hez a repülőtéren csatlako­zott Garamvölgyi József, ha­zánk varsói nagykövete — Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Henryk Jablonski, a népköztársaság államtaná­csának elnöke, Piotr Jaro- szewicz, a minisztertanács elnöke, továbbá a LEMP Po­litikai Bizottságának tagjai és póttagjai, a központi bi­zottság titkárai, az államta­nács vezető tisztségviselői, a kormány tagjai, a lengyel néphadsereg tábornoki kará­nak számos tagja, és Varsó párt- és tanácsi vezetői fogad­ták. Jelen volt a lengyel tár­sadalmi, politikai élet szá­mos vezető közéleti személyi­sége. Ott voltak a varsói diplomáciai képviseletek ve­zetői, a magyar nagykövet­ség diplomatái és a varsói magyar kolóniái tagjai. A gépből kilépő Kádár Já­nost és a magyar párt- és kormányküldöttség tagjait elsőként Edward Gierek, Henryk Jablonski és Piotr Jaroszewicz üdvözölte meleg szeretettel, szívélyes kézszorí­tással. Felcsendült a magyar és a lengyel himnusz, majd díszjel harsant: a katonai egység parancsnoka jelentést tett Kádár Jánosnak, majd az MSZMP KB első titkára Edward Gierek társaságában ellépett a díszalakulat előtt, s köszöntötte a katonákat. Kádár Jánosnak ezután be­mutatták a megjelent len­gyel közéleti vezetőket és diplomatákat. Ezután Kádár János és Edward Gierek barátságosan integetve üdvözölte a vjfrsói dolgozókat. A főváros lakos­ságának képviselői őszinte szeretettel viszonozták az üd­vözlést, s köszöntötték a Sía­(Folytatás a 2. oldalon) A török kormányfő Moszkvában Ünnepélyesen fogadták Moszkvában Bülent Ecevit török miniszterelnököt, aki szerdán érkezett hivatalos lá­togatásra a szovjet főváros­ba. A szovjet és török zászlókkal feldíszített repülő­téren tiszteletére díszszázad sorakozott fel. A török kormányfőt Alek- szej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke és Andrej Gromiko külügy­miniszter, az SZKP Politikai Bizottságának tagja és más hivatalos személyiségek kö­szöntötték. A két ország himnuszának elhangzása után Ecevit a szovjet kormányfő kíséreté­ben ellépett a díszszázad előtt, majd Koszigin társasá­gában, motorkerékpáros rendőrök kíséretében szállá­sára ment. Az útvonalat, amelyen a gépkocsisor elhaladt, a két or­szág zászlai, orosz és .török nyelvű üdvözlő feliratok dí­szítették. Ecevitet elkísérte moszk­vai tárgyalásaira Hikmet Ce­tin államminiszter és Gun- duz Okcun külügyminiszter is. Bülent Ecevit török mi­niszterelnök több napos hiva­talos látogatása alatt tárgya­lásokat folytat Alekszej Ko­szigin szovjet kormányfővel, és fogadja őt Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke is: (MTI) Kazántisztítás vegyszerre! Az olajtüzelésű kazánok tisztítása mindig nagy gon­dot okozott a felhasználó vál­lalatoknak, de ugyanannyit a kéményseprőknek is. A ko­romszennyeződés eltávolítása mintegy 10 napot vett igény­be, ugyanakkor nagy fizikai megterhelésű munka is. Ezen a gondon igyekezett segíteni a budapesti Ferrokémiai Vál­lalat két dolgozója is, amikor benyújtották találmányukat új kazántisztítási technoló­giára, melyet elfogadtak és a vegyszert már használják is. Ennek az új eljárásnak le­hettek tanúi azok a vállalati szakemberek is, akik részt vettek Szekszárdon az állami gazdaság két kazánjának tisztításánál. A tatai Már­vány Ktsz szakemberei, akik első ízben kaptak arra jogot, hogy a találmányt használ­ják, itt mutatták be a Tolna megyei Kéményseprő- és Tü­zeléstechnikai Szolgáltató Vállalat szakembereivel a már említett 21 vállalat kép­viselőinek a vegyszeres tisz­títást. Az új technológia rendkí­vül gyors és hatásos, hiszen 10 nap helyett mindössze két nap kellett a gazdaság kazán­jainak tisztításához. Sok elő­nye van ennek az új techno­lógiának: nem kell a kazáno­kat lehűteni, mivel a vegy­szer 60—70 C fokon dolgozik a legjobban és a nehéz fizi­kai munkát teljes egészében kiküszöböli. A bemutatón a Tolna megyei vállalatok is megismerkedhettek az új el­járással. A megyében a tatai ktsz és a kéményseprő- és tü­zeléstechnikai szolgáltató vál­lalat jogosult a vegyszer használatára; így a. Tolna megyei vállalat újabb és kor­szerűbb szolgáltatást vezet­hetett be a Ferrokémiával kö­tött szerződés alapján. Kiss László és Horváth Dávid bemutatják az új technológiát *\ I

Next

/
Thumbnails
Contents