Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-21 / 144. szám

1978. június 21. "Képújság 3 Jó ütemben halad a 65. számú út rekonstrukciója. Jelenleg Kéty előtt dolgoznak az út­építők. Felvételünkön buszkitérő épül a felsőnánai útelágazásnál. (Fotó: KZ) NYITOTT KAPUK Az első lépések a leg­nehezebbek. Az a leg­hosszabb út, amelyik az állomásra visz. Előtte le kell győzni az évszázados cselédsors, a kérges kezű ősök, az apák, a nagyapák ta­posta föld visszahúzó erejét, babonát, előíté­leteket, hogy elindul­hassunk. Csak az állomásig volt ne­héz eljutni. Onnan a sínek már elvezettek. És volt visz- szaút is. Sokan jöttek visz- sza, elbukva az első akadá­lyon. Életre szóló keserű em­lékük marad a hátra arc. De jöttek vissza diplomával, okos tervekkel, tennj akarás­sal. Törleszteni a szülőfalu­nak, a szülőföldnek a tanu­láshoz kapott erőt. Sokan vannak, és egyre többen lesz­nek ... * Kisdorognak még a neve is utal a nagyságára. A napja­inkban 1200 körüli lélekszá­mú falu évente egy-két fiatal diplomást ad az országnak. Ez nem mindig volt-így. Er­ről beszélgettünk az általános iskola idős pedagógusával, Boda Keresztényei, aki a negyvenedik éve tanít Kisdo- rogon. — A mai gyerekek nagy­szülei is itt ültek valamikor előttem a padokban — mond­ja emlékezőn. Sokan vannak olyanok, akikre méltán lehe­tek büszke. A közép-, vagy felsőbb iskolákban is megáll- ták a helyüket, és most veze­tő beosztásban dolgoznak. Az egyik környékbeli állami gaz­daság igazgatója is itt volt általános iskolás, de van or­vosunk Budapesten, ügyvé­dünk Szekszárdon, pedagógu­sunk Bonyhádon, és sorol­hatnám tovább, a végére úgysem jutnék. — A felszabadulás óta há­nyán szereztek diplomát a kisdorogiak közül? — Nehéz erre válaszolni. Akkor, amikor végre a falusi gyerekek, a dolgos, de sze­gény szülők gyerekei ;s lehe­tőséget kaptak a tanulásra, mert megnyíltak az egyete- temek, főiskolák kapui, na­gyon sokan éltek a lehetősé­gekkel. — Tényleg -olyan „nyitot­tak” voltak azok a kapuk? — A kapuk nyitva álltak, csak nem minden rátermett jutott el odáig. Sokat kellett a szülőkkel győzködni, amíg ejengedték tanulni a gyere­ket. Az egyik nagyon jó ké­pességű gyerekem miatt is naponta jártam az édesany­jához. özvegyasszony volt, félt, hogy nem győzi a tanít­tatást. Végül a bonyhádi szakfelügyelő, Békés Ferenc győzte meg. A fiú azóta jó hírű mezőgazdasági szakem­ber. Persze, ez is csak a kez­detekre jellemző. A felszaba­dulástól az ötvenes évek kö­zepéig kellett a szülőkkel győzködni. Ma már más fel­adataink vannak. Arról kell meggyőzni őket, hogy álmo­dozás helyett a gyermeküket reális útra, a képességeiknek megfelelő irányba tereljék. Magyarán, ne akarjanak or­vost nevelni abból, aki a gim- 'názium elvégzésére is képte­len. * — Azt hiszem, a nevem nem fontos, de a történet szolgálhat némi tanulsággal még ma is. Világéletemben gyáva kisgyerek voltam. Ha a szüleim elküldték boltba, mindig mentem, de bemenni csak akkor mertem, ha a boltos kiszólt értem. Ha nem vett észre, ácsorogtam ki­csit, aztán hazamenem, hogy nem lehet kapni kenyeret, vagy amiért elküldték ... — így jártam a gimnázi­ummal is. A város itt volt, alig tíz kilométerre, de egyedül sosem voltam még bent. Anyám kézenfogva vitt beíratni a gimnáziumba. Megvettük a könyveket, a füzeteket, a ruhákat. Aztán első nap felültettek a busz­ra, hogy menjek gimnázium­ba. Egyedül. Kollégiumot nem kértek, mert itt volt a város, nyugodtan bejárhat­tam. Első nap elindultam, de amikor Szekszárdon leszáll­tam a buszról, egyre bizony­talanabb lettem. Körbejár­tam a Garayt talán húszszor is, bemenni az iskolába nem mertem. Délután, mintha mi sem történt volna hazamen­tem. Másnap megismétlődött ugyanez. Egy mai gyerek ezen biztosan nevet, de én akkor kerültem el a libaúsz­tató mellől és az átlagnál is félszegebb voltam.... — Egy jó hónapig tartott az iskola mellé járás, amikor levelet kapott az apám, hogy mivel nem jelentem meg. törölték a gimnázium tanulói közül. Előkerült a szíjostor, de hiába volt a verés, én már gimnazista akkor se lettem volna, ha agyonvernek. Volt itt a faluban egy idős ko­vácsmester. Apám régi jó barátja. Ö vett maga mellé. Kitanultam a szakmát. Érett­ségim azóta sincs ... — Néha elgondolkodom, mi lett volna ha akkor át­lépem a Garay küszöbét. Nem haragszom a szüléimre, de egyedül magamat se tu­dom okolni. Persze, most így jó. Van jó szakmám, családom. Boldog vagyok. Csak hát, tudom, hogy más is lehettem volna.... * A kisdorogi általános is­kola tanulója volt Streicher Mátyás is, a teveli termelő- szövetkezet főagronómusa. A negyvenes évek végén tanuló kisdiákokról, az ő lehetősé­geikről beszélgettünk. — Akkor valahogy benne volt a levegőben a tanulás, a felsőbb iskolák vonzásának varázsa. Alig egy-két helyen uralkodott a „suszter ma­radjon a kaptafánál” szem­lélet. A szülők is tudták, hogy számíthatnak a segé­lyekre, a szociális juttatá­sokra a gyerekek taníttatá­sánál. Mi gyerekek pedig, a tudni akarás lázában égtünk. Az általános iskola után én Lengyelbe kerültem, akkor ott mezőgazdasági techni­kum működött. Az utolsó évet már Palánkon végez­tem, aztán két évig gyakor- nokoskodtam Fornádon az Állami Gazdaságban. — Hogyan került az egye­temre? — Két évi munka után je­lentkeztem Keszthelyre. Felvettek és 1960-ban vé­geztem általános agronómus- ként. — Iskolatársai közül sokan kerültek felsőbb iskolákba? — A Hőgyészi Állami Gazdaság igazgatója is osz­tálytársam volt. Azt hiszem, hogy évente hányán tanul­tak tovább, az mindig a pe­dagógusoktól függött. Az ő irányításuk, szülőket, gyere­ket meggyőző érveik nélkül többen elkallódhattak volna. Kisdorogon jó tanítóink vol­tak, talán azért is tanultak a faluból többen felsőfokú intézményben. * Igen. Tényleg nem lehet szavakkal kifejezni a régi pedagógusok felelősségét. Az ő érdemük, hogy ma egy kö­zepes méretű faluban annyi diplomás él, mint ötven éve az egész megyében. De — sajnos — nem mindenütt voltak olyan pedagógusok, áldozatokat is vállaló szülők, mint Kisdorogon. Sokan visszafordultak, vagy el sem indultak a tudás felé vezető úton... Napjainkban másképp van? Alapvetően igen, de jó lenne már alapvetően biz­tonságosan, bátran állítani, hogy ma már minden tehet­séges gyerek eljut arra a posztra, amelyikre termett Ma már nem törvényszerű a tehetséges fiatalok elkalló- dása... TAMÁSI JÁNOS A törvényesség őrhelyén Az ügyészség szerepe (2.) irta: Dr. Pájger Vince megyei főügyész ii. Magyarországon a polgári értelemben vett modern ügyészségi intézmény csak a XIX. század második felében alakult ki. Az ideig Magyar- országon egységes ügyészségi, vádhatósági szervezet nem volt. így pl. a XV. század vé­géig a magánosok elleni bűn- cselekmények ügyében ma­gánvádlóként a sértett járt el. A XVI. század végétől hűt- lenségi, felségsértési, stb. pe­rekben a királyi tábla előtt „a királyi ügyek igazgatója és a szent korona ügyészé” képviselte a vádat. A XVIII. századtól kezdve a megyei és városi tiszti ügyészek a törvényszékek tagjaiként — tehát a helyi érdekektől vezérelve — egy személyben irányították a vizsgálatot, adták elő az ügyet a bíróságon, tettek indítványt a vádlott bűnössége és bün­tetése iránt, sok esetben az ítélethozatalban is részt vet­tek és a büntetés végrehaj­tását is ők ellenőrizték. Az úriszéki bíráskodásban a földesúrtól közvetlenül füg­gő uradalmi ügyvéd képvisel­te a vádat. A meg nem valósult 1843— 44. évi javaslatok az angol tí­pusú vádrendszert akarták meghonosítani: a királyi táb­la előtti eljárásban a korona­ügyészt, a törvényszék mel­lett pedig a megyei tiszti ügyészt kívánták megbízni a közvád képviseletével. Az 1848—49. évi törvény- hozás az általános bíróságok előtti vádképviselet addig fennálló rendszerén átfogó jellegű változást nem ered­ményezett. A burzsoá típusú ügyész­ség kialakításának első valódi jeleit az abszolutizmus kor­szakának erőszakosan beveze­tett intézményei tartalmaz­ták. Az osztrák büntető per- rendtartás életbe léptetésével és a bírósági szervezet átala­kításával kapcsolatosan, oszt­rák mintára nálunk is fel­állították az államügyészsé­get. Az egész ügyészségi szer­vezet, amelynek felállítása­kor már Ausztriában is a francia típusú ügyészség pél­dájából indultak ki, az igaz­ságügy-miniszternek volt alá­rendelve. A burzsoá magyar ügyész­ségi szervezetet lényegileg francia mintára, a kiegyezés utáni kodifikáció egyik alko­tása, a királyi ügyészségről szóló 1871. évi XXXIII. tör­vény állította fel. E törvény az ügyészség szerepét, feladatát, illetve he­lyét az állami szervek rend­szerében az alábbiak szerint határozta meg: „1 §. Az igazságszolgáltatás körül az állam közérdekeit a jelen törvény által meghatá­rozott ügyekben a királyi ügyészség képviseli...” Ez a meghatározás elég jel­lemző módon fejezi ki a bur­zsoá ügyészség sajátosságait: a) a feudális típusú szét­tagolt és bonyolult rendszerű vádképviselet helyett ezentúl az állam szerve látja el a vádhatósági funkciókat. Erre utal többek között magában az elnevezésben a „királyi” szó is, kiemelve az ügyészség központi és nem helyi ön- kormányzati, törvényhatósági szerv jellegét; b) az ügyészségek funkciói alapjában véve a bíróságok büntető ítélkezésére korláto­zódnak és nem fogják át egyéb állami szervek tevé­kenységét, pl. a közigazga­tást; c) az ügyészség ugyanak­kor olyan beállítást nyert, mintha az egész társadalom érdekét („az állam közérde­keit”) képviselné és védel­mezné az eljárás során. Ez a beállítás nem egyéb, mint kí­sérlet arra, hogy a tőkések és földbirtokosok osztályér­dekeivel helyettesítsék az egész társadalom érdekeit és az ügyészség ne a kapitalista Magyarország uralkodó osz­tályai érdekének, hanem „az egész társadalmat képviselő állam” érdekeinek a védel­mezőjeként legyen feltüntet­ve. Az 1871. évi XXXIII. tör­vénynek tehát már az 1. §-a is a burzsoá ügyészség osz­tálylényegének a leplezésére van hivatva. Az újonnan felállított ügyészségi szervezetnek való­jában az volt a feladata, hogy. az eddiginél hatékonyabb módon érvényesítse a bírás­kodásban az uralkodó osztá­lyok szempontjait, szolgálja a központosított burzsoá állam- hatalom megerősítését, a dol­gozók igazságügyi eszközök­kel való elnyomását. Az ügyészség funkcióköré­be tartozott a nyomozás tel­jesítése, a közvád képviselete a büntetőperben, a büntető­végrehajtás foganatosítása, stb. Az ügyészség szervezetét a bíróságokkal párhuzamosan állították fel. Az egész ügyészségi szer­vezet a közigazgatást kezé­ben tartó kormánynak, köze­lebbről: közvetlenül az igaz­ságügy-miniszternek volt alá­rendelve és annak utasításai szerint működött. A továbbiak során egyre jobban érvényesült az ügyé­szi hatáskör fokozatos bőví­tésére irányuló tendencia. így többek közt beavatko­zási jogot kapott az ügyvé­dek és a közjegyzők ellen folyó fegyelmi ügyekben, részt vett a törvényhatóságok közigazgatási bizottságainak munkájában, bizonyos mérté­kig bekapcsolódott a státus­perekbe is. A századforduló után meg­hozott törvények tovább szé­lesítették az ügyészi hatás­kört. Az 1911. évi polgári per- rendtartás általában feljogo­sította az ügyészt a házassá­gi perekbe való beavatkozás­ra. Az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom semmi lényeges változást nem eredményezett a magyar ügyészség szervezetében. Az egyes ügyészi szervek meg­jelölésénél elmaradt a „kirá­lyi” szó és a törvényszék mellett működő ügyészség az „államügyészség”, az ítélő­tábla mellett működő ügyész­ség a „főállamügyészség”, a Kúria mellett működő ügyész­ség pedig a „legfőbb állam- ügyészség” elnevezést kapta. III. Az 1919. évi Magyar Ta­nácsköztársaságnak az állam- szervezet szétzúzása során meg kellett semmisítenie a dolgozókkal szemben gyako­rolt igazságügyi terror egyik legfontosabb eszközét, a bur­zsoá ügyészséget is és fel kel­lett állítania a maga új típu­sú szocialista ügyészségi szer­vezetét. A Forradalmi Kormányzó- tanács 1919. évi március 25-i VIII. sz. rendelete az igazság­ügyi népbiztost felhatalmazta arra, hogy „addig is, amíg az igazságügyi szervezet végle­ges átalakítása meg nem tör­ténik” az ítélőbírák mellett az ügyészeket is rendelkezési állapotba helyezze. Figye­lemmel arra, hogy (az 1. IN. sz.) igazságügyi népbiztosi rendelet már 3 nappal előbb felfüggesztette valamennyi régi bíróság működését, a korábbi ügyészségek tevé­kenysége lényegileg meg­szűnt. Ezeket az intézkedéseket gyorsan követte a Tanács- köztársaság új, szocialista ügyészségi szervezetének a kiépítése. Az ügyészi feladatkört az 1919. évi szocialista forrada­lom idején a vádbiztosok lát­ták el. A vádbiztosi intéz­ményt a forradalmi törvény­székek és az Országos Forra­dalmi Főtörvényszék mellett a Forradalmi Kormányzó- tanács IV. és XCIV. számú rendelete szervezte meg. A vádbiztosok alapjában véve a vád képviselői voltak a forradalmi törvényszékek előtt. Ebben a szerepkörben azonban lényegesen szélesebb körű és más jellegű tevé­kenységet fejtettek ki, mint a régebbi ügyészek. A forra­dalmi törvényszék belső szer­vezeti tagolásának megfele­lően politikai és bűnügyi vád- biztosok működtek. A vád­biztos a proletariátus államát képviselte a büntető eljárás­ban : A Tanácsköztársaság intézményeit és a dolgozók érdekeit védte a bűnözőkkel, az osztályellenséggel szem­ben. A vádbiztos készítette elő a tárgyalást, ő szerezte be a szükséges bizonyítékokat és mindezek alapján referálta az ügyet a bírósági tanács előtt. A büntetés végrehajtása is a vádbiztos felügyelete alatt történt. Az 1919. évi Magyar Ta­nácsköztársaság vádbiztossá­ga újszerű forradalmi intéz­ménye volt a proletár állam- hatalomnak abban az időben, amidőn még nem alakultak ki teljesen a szocialista típu­sú ügyészség szervezetének és működésének új alapelvei és jogi megoldásai. * A Magyar* Tanácsköztársa­ság megdöntése után uralom­ra jutott horthysta ellen- forradalmi rendszer az 1919. évi szocialista forradalom de­mokratikus igazságszolgálta­tási vívmányainak megsem­misítése során eltörölte a vád­biztosi intézményt is. A Tanácsköztársaság meg­döntése után az ellenforra­dalmi rendszer lényegében módosítás nélkül visszaállí­totta a burzsoá ügyészi szer­vezetet, amely az ellenforra­dalom rémuralma idején le­folytatott kommunistaellenes perekben kiemelkedő szere­pet játszott. A Horthy-rendszer ügyész­sége mint a földbirtokosok és nagytőkések kormányá­nak, az igazságügy-miniszter­nek közvetlen alárendelt bur­zsoá állami erőszakszerve, az ellenforradalmi korszak ide­jén mindvégig kiemelkedő jelentőségű intézmény volt a fasiszta népelnyomó politika megvalósításában. A munkásmozgalom har­cosai és vezetői ellen indított büntetőperekben lepleződött le legvilágosabban a horthys­ta ügyészség, mint az ural­kodó osztály terrorgépezeté­nek a szerve. (Folytatjuk) A trágya elhelyezése, hasznosítása Tolna megyében 14 olyan állattartótelep létezik, ahol a naponta keletkező hígtrá­gya mennyisége 100 köbmé­ternél is több. A környezet- védelmi rendelkezések sze­rint megnyugtató módon a helyi körülmények és adott­ságok figyelembevételével minden üzemnek meg kell oldani ezt a súlyos problé­mát. Bár beruházási költség­ben többletet igényel, távla­tilag a leggazdaságosabb a hirdaulikus szállítás megva­lósítása, — a tárgya elöntö- zése. Nem kell külön magya­rázni ennek többszörös elő­nyét, mely a trágya elhelye­zési gondjának megszűnésé­ből és a benne lévő tápanyag ismételt hasznosításából ered. A megyében az állat­tartótelepeknél a Paksi Ál­lami Gazdaságot kivéve nincs jelenleg elfogadható megoldás. A közelmúlt ta­pasztalatai alapján az üze­mek egyre inkább töreksze­nek a trágyaelhelyezés és -hasznosítás megfelelő meg­oldására. ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents