Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-21 / 144. szám
1978. június 21. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Mennyi munkabér jár? K. F. szekszárdi olvasónk a következő kérdésekkel fordult hozzánk: — Mennyi munkabér jár a munkaiapón beírt és el is végzett munka után? Jogos vagyok-e a visz- szamaradt, ki nem fizetett összegre. Jár-e a tsz-től kilépett tagnak háztáji arra az időre, amíg tag volt? Olvasónk levelét továbbítottuk a szekszárdi Aranyfürt Mezőgazdasági Termelő- szövetkezetnek, ahonnét a következő választ kaptuk: „K. F._ volt tsz-tagnak Önökhöz írt panaszos levelében foglaltakat kivizsgáltattam. A vizsgálat megállapította, hogy panaszos munkabérének elszámolása a termelőszövetkezet bérszabályzatának megfelelően történt. Nevezett a termelőszövetkezet tulajdonát képező „PRO- MEX” típusú markológép kezelőjeként dolgozott szövetkezetünk szállítási részlegénél. 1978 márciusában elvállalta, hogy nem csak rakodást végez, hanem a markológéppel megpróbál homokot is kitermelni. Bérezésével kapcsolatosan olyan megállapodás született, mely szerint a ledolgozott órákra tízforintos órabért és minden kitermelt homok, illetve letermelt föld után köbméterenként egy forintot kap. K. F. valamennyi ledolgozott órája után megkapta a 10 forintos órabért és valamennyi általa kitermelt homok-, illetve földmennyiség után a köbméterenkénti egy forintot. Azonban a homok tetejéről a földet nem tudta teljesen letermelni, ezért a T elefonszámunk: 129-01, 123-61. föld egy részét tolólapátos dózerral kellett letermeltetni. K. F. a tolólapátos dózer által letermelt földet is úgy állította be a munkalapján, mintha azt ő termelte volna le. Ezért a dózer által letermelt földet levonásba kellett helyezni, teljesítmény-elszámolásánál, mivel ezt a munkát nem ő végezte el. Mivel K. F. volt tsz-tag 1977-ben a háztáji jogosultság szempontjából szükséges munkaidőt ledolgozta, ezért részére a kilépés napjáig időarányosan megilleti a háztáji föld helyett adható termény juttatás, illetve annak pénzbeni ellenértéke. Kilépett tagunknak ezt a járandóságát a háztáji bizottság előírta, az előírás alapján járandóságát a pénztárunkban felveheti.” HEIMANN FERENC tsz-elnök Veszélyességi pótlék A dombóvári Unió Ipari Szövetkezet öntős brigádtagjaitól kaptuk a következő levelet: „...Heten dolgozunk egy brigádban, lakkszóró műhelyben, WC-iilőkelakkozást végzünk. Arra szeretnénk választ kapni, hogy jár-e rá valamilyen veszélyességi százalék? A vezetőknek több ízben szóltunk emiatt, de ők azt válaszolták, hogy semmi nem jár, amit kapunk, azt is jóindulatból adják. A következőket kapjuk: napi egy citrom, heti egy liter málnaszörp, minden órában 10 perc szünet, de nyolc óra munkaidő helyett 7 óra 45 perc van elszámolva. Már két éve, hogy ebben a munkakörben dolgozunk. Egy időben 6 órás munkaidőben dolgoztunk, de ezt megszüntették...” Levelüket megküldtük a HVDSZ Tolna megyei Bizottságának, ahonnét dr. Szendéi Imre titkár az alábbi választ adta: „Megállapítottam, hogy a szövetkezet gazdasági vezetése a KIP. Minisztérium 4'1970 (V. 20.) sz. rendelete alapján szabályozott heti 42 órás munkaidőben foglalkoztatja a lakkozási munkakörben dolgozókat. Az Eü. Min. 119 1955. utasítása alapján az ilyen munkakörben dolgozó személyeknek C-vitamin és fehérje- tartalmú védőital, -étel jár, amit a dolgozók kérésére citrom- és málnaszörp juttatásban meg is kapnak. A szövetkezet az egészség megóvása érdekében 1977. március 15-től új, korszerű vízfüggönyös elszívóberendezést helyezett üzembe, mely nagymértékben javította a munkakörülményeket. Jelen időszakban fejeződött be egy új lakkal a kísérletezés, mely egészségre ártalmatlan. A szövetkezet elnökétől kapott tájékoztatás szerint kb. 6—8 hét múlva új, vízben oldható svéd „ACRO- MA” alapanyagú lakkal fognak dolgozni. Az új lakk alkalmazásával az eddigi panaszok teljesen megszűnnek. A dolgozóknak arra a kérdésére, hogy jár-e veszélyességi pótlék, azt tudom válaszolni, hogy az új országos szakmai bértáblázat magában foglalja a besorolási ismérveknél a munkakörülményeket is, így már a besorolásnál figyelembe kell venni a környezeti hatást, amit a szövetkezet az e munkakörben dolgozóknál figyelembe is vett, a bérezésüket illetően. Külön veszélyességi pótlék nem jár. A szövetkezet rendszeresen küldi a dolgozókat munkaegészségügyi vizsgálatra és az ott végzett vizsgálati eredmények a megadott biológiai határértékek alattiak, nem kórosak. Menetrendváltozás Lukács Jánosné Bátáról azt kérdezi, hogy miért szüntették meg a Dombóvárról Bá- taszékre 14 óra 30 perckor induló vonatot? Levelére a Magyar Államvasutak Vasút- igazgatóságától Pécsről, Mészáros András vasútigazgató- helyettes a következő választ adta: „...Dombóvár—Bátaszék között nem szüntettük meg a 14 óra 33 perckor induló 2134. sz. személyvonatot, hanem korábban, 12 órakor indítjuk. A változtatásra elsősorban a kedvezőbb dombóvári és bá- taszéki csatlakozások kialakítása, valamint a Dombóvár—Bátaszék vonal egyenletesebb személyvonat-elosztása miatt volt szükség. Eddigi tapasztalataink szerint a vonattal utazók döntő többségének az új indulási időpont megfelel, ezért a vonat menetrendjének módosítását nem tervezzük.” Ml VÁLASZOLUNK A gyógyító-megelőző ellátásról szóló korábbi jogszabályt módosítja az egészségügyi miniszter 3/1978. (IV. 3.) EüM számú rendelete, amely szerint a gondozásra kötelezés előtt a lakóhely vagy a munkahely szerint illetékes társadalmi és egészségügyi szerveknek felvilágosító és meggyőző tevékenység útján arra kell törekedniük, hogy az alkoholista önként vesse alá magát a gondozásnak és gyógykezelésnek. Az egészségügyi hatóság — egyéb feltételek fennforgása mellett — a kötelező gondozást elrendelő határozatát fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajt- hatónak nyilváníthatja. Kihangsúlyozandó, hogy az az alkoholista, aki az egészség- ügyi hatóságnak a kötelező gondozást elrendelő határozatát nem hajtja végre, az alkohológiai osztályon való elhelyezése, illetőleg a rendelőintézeti gondozása és gyógykezelése érdekében elővezettethető. A jogszabály — amely a Magyar Közlöny idei 34. számában jelent meg — 1979. január 1-én lép hatályba, de rendelkezéseit már a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. Az igazságügy-miniszternek és az egészségügyi miniszternek a Magyar Közlöny ugyanezen számában közzétett 5 1978. (VI. 3.) IM—EüM számú együttes rendelete az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezeléséről szóló 1974. évi 10 számú törvény- erejű rendelet végrehajtásáról rendelkezik, kimondja, hogy a kötelező intézeti gyógykezelés elrendelését az egészségügyi szakigazgatási szerv javasolhatja, a javaslatához beszerzi és csatolja azokat a bizonyítási eszközöket (orvosszakértői vélemények, előző gyógykezelés, tanúvallomások, környezet- tanulmány, stb.) amelyek az indítvány elbírálásához szükségesek, a járásbíróság pedig a vonatkozó indítványt soron kívül tárgyalja. Rendelkezik a jogszabály az intézeti kezelés felfüggesztéséről, megszüntetéséről, a hadköteles intézeti kezeléséről és az utógondozásról is. Az együttes rendelet kihirdetése napján (1978. VI. 3.) hatályba lépett. A kohó- és gépipari miniszter 3/1978. (VI. 4.) KGM számú, a Magyar Közlöny idei 35. számában megjelent rendelete a vállalati dolgozók alapbérének megállapításáról szól, s a rendelet szerint a fizikai és nem fizikai foglalkozásúak minősítését és besorolását 1979. március hó 1. napjáig folyamatosan felül kell vizsgálni, a heti 44 óránál hosszabb vagy rövi- debb törvényes munkaidőben foglalkoztatott dolgozók alapórabérének, vagy havi alapbérének alsó és felső határát a munkaidő heti 44 órától eltérő mértékével arányosan kell alkalmazni, az érintett vállalatoknak pedig el kell készíteniük, illetve módosítaniuk kell a helyi sajátosságoknak megfelelő besorolási útmutatót és példatárt. A SZŐ VOSZ Tájékoztató f. évi 22. számában felhívás jelent meg a belkereskedelmi egységek környezeti kulturáltságának javítására. A felhívás kiemeli, hogy a bolti vásárlás körülményeinek és a vendéglátás szolgáltatásainak színvonala jelentősen befolyásolja a lakosság közérzetét, majd részletesen megjelöli e színvonal emelése érdekében teendő intézkedéseket, többek között azt, hogj: a vendéglátó egységek belső kulturáltságának legkritikusabb elemére, a mellékhelyiségek higiénés állapotára fokozott figyelmet kell fordítani, nagy jelentőséget kell tulajdonítani az „önkiszolgáló egységekben a bevásárlókosarak rendszeres (legalább naponkénti) tisztán tartásának, a sérült kosarak cseréjének, meg kell szüntetni a pénztárak körüli rendezetlenséget, stb. „Gondoskodjanak arról, hogy az e területen kezdeményezőket erkölcsileg és anyagilag elismerjék, ugyanakkor vonják felelősségre a mulasztást elkövetőket” — mondja ki a felhívás. DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi—járási szervezetének elnöke Kísérleti laboratórium A Műszeripari Kutató Intézetnek mintegy hétszáz tudományos kutatója és szakembere van, akiknek jól felszerelt kutatólaboratóriumok és műhelyek állnak rendelkezésükre. A közelmúltban adták át rendeltetésének az új, hatezer négyzetméter alapterületű kísérleti laboratóriumegyüttest, ahol elsősorban különféle híradástechnikai, átvételtechnikai műszerek kutatásával és fejlesztésével, valamint hírközlő rendszerek üzemközi ellenőrzését biztosító műszerek kutatásával és fejlesztésével foglalkoznak. Képünkön látható a mikro-, miniatűr-rendszerek integrált áramköri egységeinek forrasztásához kialakított sztereomikroszkóppal ellátott forrasztófej. Herceg Árpád: Márton legendája Akkor még úgy utaztunk autóstoppal, mint az Afrika- kutatók: ráböktünk a térkép egy darabjára és elindultunk, nem is éppen a legrövidebb és legforgalmasabb úton. Mert nem az volt a fontos, hogy odaérünk-e és mikor — hanem ami útközben történik. Egyszer Bakonysárkánynál ért bennünket az este, félúton Székesfehérvár és Győr között. Az út itt csak elhúz a falu mellett — a távolban sejthető kocsmához letérni értelmetlen volt. Elindultunk hát gyalog Győr felé, ezzel aztán végképp elvágva magunkat mindenfajta melegedési lehetőségtől; és fagyos, novemberi éjszaka állt előttünk. Hosszú erdőben vitt az út, stoppolni itt reménytelen, integetnünk is fölösleges volt. Az autók fényszórói magabiztosan és nagyképűen suhintottak le ránk, szánalmas kis emberkékre, erdei manókra, sofőrök rossz szellemeire... Már jó három órája kutyagoltunk; fáradtak voltunk és idegesek, teljesen össze voltunk fagyva. — Le kéne ülni — mondtam és megálltam. — Nem kell! — mondta Márton, és átfogta vállamat. — Csak lépj egyet a bal lábaddal, azután tedd utána a jobbot... és újra a balt. Egyszerű ez. Mindig csak egyetlen lépést kell megtenni —, de azt meg kell tenni. Mondom, megy ez neked.. így valóban jobb volt: le volt egyszerűsítve. Balról, egy domboldalon elszórt fények tűntek föl, melegsárga utcai lámpák. Távolabb szabályos négyszögben higanygőzlámpák... talán egy gazdaság van ott... Talán már nincs messze Kisbér; ha ott vonatra ülnénk, és a vonatban jó meleg lenne... — Ez még nem Kisbér — mondta Márton. — Hát mi? — kérdeztem összetörtén és megálltam. — Ez Nagybér — mondta Márton. Ez megnyugtatott és elindultam. Kis idő múlva megkérdeztem : — Nagybértől még messze van Kisbér? — Messze is, meg közel is... Ezt még el kellene döntenünk. — Északra van vagy délre? — kérdeztem, mintha lenne ennek valami jelentősége. — Valószínűleg északabbra van... vagy délebbre... Még ezt is el kellene döntenünk. Nagybér ugyanis nincs a térképen. — Olyan kicsi? Olyan nagy... Nagybér ugyanis egy elvarázsolt falu Csak éjszaka látni és csak a fényeit. Nappal nincs. — Nappal hol van? — El van varázsolva. — Aha... Értem. — Bólogattam. — Szerintem nappal napraforgótábla. » — Vagy őszirózsatábla... Inkább őszirózsatábla, jó? — mondta Márton. És hozzátette: — Persze, ha te is beleegyezel... — Persze, csak azt nem tudom, hogy napszállta után miért ilyen kopár... Miért virágtalan ez a virágföld? — Mert a kisbériek minden délután kivonulnak az őszirózsakombájnokkal és learatják az egészet. Az őszirózsatarlón aztán minden éjjel kinyílik Nagybér. S ahogy pirkadni kezd, az egész falu emberestül-házastul egyszeriben őszirózsává válik... A kisbériek korábban dühösek voltak és értetlenek. hogy miért kell őnekik nap mint nap, télen-nyáron teljes apparátussal aratni... — És most már nem dühösek? — Most már nem bánják. Nagyon jól megférnek együtt: Nagybér nyílik, Kisbér arat. Ez a világ rendje. — Óriási! Itt minden áldott nap megrendezhetnék az „Ifjú Kombájnosok Versenyét”! — Amikor még dühösek voltak, ez eszükbe sem jutott... — Mert csak az volt a fontos nekik, hogy napra készen kiirtsák az őszirózsákat! — Ám amikor gondolkodni kezdtek, ráálltak a versenye- zésre... Csakhogy egy idő múltán ez is unalmassá vált, mert mindig ugyanazok lettek az elsők. Ezért aztán megegyeztek, és előre megbeszélték, ki legyen a nyertes. Ki vigye el a babér... vagyis az őszirózsa-koszorút... — És telt, múlt az idő, mindenki több ízben volt már kiválasztott és soros KLK... — Mi az, hogy káelká? — Kisbér Legjobb Kombájnosa... Mondom, már nagyon unták, ezért abbahagyták a vetélkedést... — Meg azért is, mert már kezdtek megbarátkozni a nagybériekkel! — Igazán, mi is bemehetnénk hozzájuk... Mit gondolsz, mi lenne? — Semmi. Szeretettel fogadnának. Enni, inni adnának. Szeretni, táncolni, dalolni tanítanának. — És hazaröpítenének bennünket. — Esetleg. Nagybéren mindenki mindenkiért mindent megtesz. Ott az emberek jók, egyfolytában csak jók... Mesebeli gyorsasággal múlott így az idő. Még Nagybéren jártunk, amikor megérkeztünk Kisbérre. — Itt is vannak ám nagybériek! — mondta Márton. — Hol vannak? — El vannak varázsolva... Az utolsó vonat, mint ahogy az lenni szokott, az orrunk előtt húzott el. A kisbéri vasútállomás ffltetlen várótermében vacogva vártuk a hajnali járatot. Éjféltájban dermedt, kínlódó álmunkból fölkeltett bennünket egy vasutas. — Jöjjenek át hozzám, a bakterházba — mondta. — Ott jó meleg van. Összeraknak néhány párnás széket —, nem olyan, mint egy ágy, de ennél a bordás padnál mindenképpen jobb. A vonatra majd ébresztem magukat. — Maga nagybéri ember — mondta Márton, már a bakterházban. miközben kezét valószínűtlenül közel tartotta az áttüzesedett kokszkályhához. — Kisbéri vagyok — mondta az ember és mosolygott Márton nyelvbotlásán. — Itt is születtem. Ez az ember nem volt elvarázsolva.