Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-18 / 142. szám
© ^Wépújság 1978. június 18. Tolna megye hat állami gazdaságában és hatvanhét, gabonatermesztéssel foglalkozó mezőgazdasági szövetkezetében ezen a héten a legtöbbször aratásról esett szó. A főagronómus és a műszaki vezető talán az év egyetlen szakaszában sem tárgyalt annyit, mint’ ezekben a napokban: a kombájnok az őszi árpa aratásakor állnak először a tábla szélére, s őszig szinte egyfolytában dolgoznak. Ha most, a nagyjavítások idején nem kerül pontosan a helyére minden alkatrész, a betakarításkor néhány óra, esetleg több nap állás komoly kiesést okozhat. Mint arról már beszámoltunk, a megyében a gabona fajtaváltása eddig is intenzív és gyors volt; a vetőmagfelújítás évenkénti aránya 50 százalék fölött alakult. A nagyhozamú, intenzív fajták elterjedése valamennyi termesztéstechnikai tényezőre visszahat. A kombájnok áteresztőképessége az elmúlt évek 46 mázsás hektáronkénti termésátlaga mellett kevésnek bizonyult. A régi típusú gépekkel lassult az aratás üteme és töbo lett a betakarítási veszteség. Az új gabonakombájnokkal gyorsult a betakarítás és csökkenthető a veszteség. Idén hatvannégyezer-kétszáz hektár búzát, négyezerkétA borsót egyébként igen lassan lehet betakarítani, mert ennél a növénynél időegységként keveset tud teljesíteni a gép. Sok mezőgazdasági üzemben a borsó betakarítás „elviszi” a kombájnokat, s előfordulhat, hogy ez hátráltatja a gabonaaratást. A borsó, az őszi és tavaszi árpa aratás a kombájnok nagy erőpróbája: a gép rejtett hibája ekkor kiugrik, s a búza előtt még van mód a javításra. Tavaly a gabona egy része megdőlt. Gabonadőlésre idén is lehet számítani, tavaly ezt a problémát kalászemelővel sikeresen megoldották. A járulékos beruházások is rendelkezésükre állnak a gazdaságoknak: a szállításhoz 3655 tonna teherbírású gépkocsipark, a traktoros vontatású pótkocsik napi kapacitása pedig 14 110 tonna. A rakodás teljes egészében gépesített. Megyénkben a szárítókapacitás óránként 1061 tonna, tehát kedvezőtlen, esős időjárás esetén is zökkenőmentes lehet az aratás. Ez egyben azt is jelenti, hogy még kombájnérettsée előtt meg lehet kezdeni az aratást, sőt a takarmánygabonákat indokolt akkor aratni, mikor a víztartalom 18—20 százalék körül mozog. Ha ezt teszik, kevesebb lesz a veszteség, hisz ha később aratnak, mint kellene, a gabona túlérik, sok szem kihull a kalászból, a táblákat pedig ellepi a gyom. A növénytermesztésben az aratás gépesítése a legjobban megoldott. Tolna megye más években elért eredményei is azt mutatják, hogy a nagyüzemek technikailag jól Indulásra kész kombájnok száz hektár borsót és összesen hatezeregyszáz hektár őszi és tavaszi árpát, valamint zabot kell learatni. A gabonafélék betakarításával párhuzamosan aratják a zöldborsót és szedik az egyéb kertészeti növényeket. Az aratásra a termelőüzemek alaposan felkészültek. A gazdaságokban 633 kombájn van, ebből 213 az olyan gép, aminek a dobáteresztő-ké- pessége másodpercenként hat kilogramm fölött van. A rendelkezésünkre álló kombájnkapacitás tízórás munkanapot számítva búzánál 5600 hektár napi teljesítményt jelent. A búzát tehát a megyében 12 munkanap alatt le tudjuk aratni. Az árpa aratása megelőzi a búzáét, — erre a növényre öt napot, a borsóra pedig hat napot számíthatunk. Ha valaki utánaszámol, joggal kérdezheti; az ötezerhatszáz hektáros napi teljesítménynél a 4200 hektár borsóra miért szánunk hat napot. Az oka: a borsóterület nem arányosan helyezkedik el a gazdaságokban, s az 5600 hektár kizárólag a búzára értendő. felszereltek, a szakemberek pedig értik a dolgukat. A megnövekedett feladatokhoz a gép és az ember szinte együtt nőtt fel, s ez a biztosítéka annak, hogy' idén is veszteség nélkül és jó minőségben kerül a tárolóhelyre a gabona. A betakarítás a tratorosoknak, szállítóknak, szárítógép-kezelőknek, mag- tárosoknak az átvevőhelyeken dolgozóknak jelent megfeszített munkát. Az 1978-as aratást tizedannyian végzik, mint tizenöt húsz évvel ezelőtt. Az eredmény az aratást végzők lelkiismeretes munkáján múlik. Éppen ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a hőségben, porban, a lehető legemberibb körülményeket teremtsék meg számukra a gazdaságokban. Gondoskodni kell meleg ételről, üdítő italról, a váltásról, hisz ez a munka nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is igénybeveszi az embereket _ * 7 •*."* ** w I Bő öt éve, hogy a Magyar -’osta kéréssel fordult hozzánk: a levelekre a helységnév mellé írjunk számokat. fc. Ekkor vonult be fogalmaink tárába az irányítószám. Most a Posta ismét kér. Arra, hogy másképp címezzük leveleinket. A feladót a borítékra felül írjuk, a bal oldalra, s az irányítószámot pedig ne a város, falu neve elé, hanem a címzés alá, legalulra,. külön sorba. A változtatás okáról kérdeztük Juhari Istvánnét, a Posta vezérigazgató-helyettesét. — Az irányítószámok bevezetésére, mint az már köztudott, azért volt szükség, mert 1950-től 1973-ig a levélforgalom közel négyszeresére emelkedett, s a hagyományos módon a Posta dolgozói már nem tudták az állandóan növekedő levélmennyiséget megfelelően továbbítani. Elmondhatom, hogy akkori kérésünk megértésre talált, s erre büszkék is vagyunk. Ugyanis, míg az irányítószám-rendszer bevezetését követő egy év alatt az NSZK-ban a levelek 63, Csehszlovákiában 53, Szovjetunióban 39 százalékára írták fel az irányítószámot, hazánkban a bevezetés után két hónappal a küldemények több mint 94 százalékát így adták fel. Ez tette lehetővé, hogy tavaly a Posta meg tudott birkózni a 860 millióra növekedett levélforgalommal. Ez a szám azonban tovább nő, s a hatalmas mennyiséget — ha munkaerőgondokkal nem is küzdene a Posta, akkor is — csak a gépesítés segítségével tudná továbbítani. Az 1971-ben jóváhagyott, 1990-ig tartó fejlesztés során most érkezett el az idő arra, hogy korszerű gépet használjunk erre a nagy figyelmet igénylő munkára. Az Elektroimpex Külkereskedelmi Vállalaton keresztül több ajánlatot kértünk, s ezeket felülbírálva a Toshiba cég ajánlatát fogadtuk el. Ök egy olyan berendezés szállítását vállalták, amely mind a géppel, mind a kézzel írt irányítószámokat képes automatikusan leolvasni, s a leveleket lebélyegezve a cím szerint szétválogatni. Ennek a 160 millió forintba kerülő, s egy hatalmas teremben beszerelendő gépkomplexumnak a megfelelő működtetéséhez szükségesek a kért változtatások. Az automata berendezés egyik egysége a már vásárolható borítékokon lévő három függőleges piros vonal segítségével a megfelelő helyzetbe állítja a leveleket, s így továbbítja ahhoz az automatához, amely leolvassa az irányítószámokat, s ellátja a gép további osztályozó egységei működtetéséhez szükséges kódjelekkel. Itt szólnék arról, hogy miért kell a feladót a bal belső sarokba írni. A gép optikai leolvasófeje letapogatja a levél címoldalát, s megkeresi azon a legalsó sorba írt irányítószámot. Ha most a feladó, s annak a száma is alul lenne, előfordulhatna, hogy a gép ezt venné figyelembe, s a 'címzett helyett a feladóhoz továbbítaná a küldeményt. A gép leolvasófeje másodpercenként közel,tíz levelet vizsgál meg. Ennek során külön-külön nézi meg mindegyik számot, többször azonosítja azokat a minikomputerébe már betáplált több-mint százezer, kézzel, illetve géppel írt számmal, s csak ha meggyőződött, hogy helyesen olvasta le akkor végzi el a már említett kódolást. A speciálisan a Magyar Posta részére készített gépsor beprogramozásához a Posta több tízezer négyjegyű számot küldött Japánba, s ezek alapján állították össze a gépagy szótárát, ami a leolvasást teszi lehetővé. Az év végéig azonban mód van arra, hogy további számképekkel bővítsék a komputer adattárát. Ennek ellenére szükséges, hogy a címzéskor a kézzel címzett levelekhez használandó borítékra nyomtatott piros négyzetekbe, áthúzás, összekötés nélkül, olvashatóan és egyértelműen írják a számokat. Tehát a hármas 3-as, a nyolcas 8-as legyen. Ilyen borítékok egyébként már június tizediké óta kaphatók a papírboltokban. A géppel címzendő borítékra — amin nincsenek piros színnel nyomtatott négyzetek — akár közvetlen egymás mellé, akár ritkítottam de mindenképpen a címzés legalsó soraként kell írógéppel felírni az irányítószámot. Az erre a célra vásárolható borítékokon még nincs rajta a három függőleges piros vonal, de ezek is alkalmasak arra, hogy a gép segítségével végezze el a Posta a küldemény irányítását. A berendezést Budapesten, a 72-es postahivatalban — ahol jelenleg is kezelik a fővárosba érkező, az ott feladott, illetve a Budapesten áthaladó, s az ország különböző településeire címzett leveleket — most szerelik. Hamarosan megkezdik az üzemi próbákat és szeptember 11-től ez a berendezés végzi majd, az új módon feltüntetett irányítószámok alapján, a levelek megfelelő szétválogatását. Addigra szeretnénk, ha minél több levélre kérésünknek megfelelően írnák fel a címzést, illetve a feladót. Különösen fontos ez azért, mert az év végéig a Posta szakembereivel együtt részt vesznek a gép beszabályozásában a Toshiba cég dolgozói is. és ez alatt szándékozunk a számok felismerését lehetővé tevő adattárat úgy kibővíteni, hogy az valamennyi kézzel, illetve géppel írt számjegyet egyértelműen fel tudja ismerni. Röviden még a külföldre küldött levelek címzéséről. A feladót — kérjük — itt is a boríték bal felső sarkába írják, s a címzés legalsó sorába, oda, ahova a Magyarországra szóló leveleknél az irányítószámot írnák, egy X-et tegyenek. Segítségükkel nemcsak a Posta dolgozóira háruló egyre nagyobb feladatot tudjuk megoldani, hanem a gép alkalmazásával gyorsabban juthatnak el a küldemények a címzetthez. Ez az egy berendezés ugyanis naponta körülbelül 600 ezer levelet rendez, oszt szét a címek szerint, nagy pontossággal, s ennek alapján lehetővé válik a munka gyorsítása is. Befejezéáül a postai küldemények gyorsabb, pontosabb továbbítása érdekében megvalósítandó további korszerűsítéseinkről néhány szót: Az 1990-ig szóló programunk során úgynevezett gócosítást fogunk megvalósítani, melynek célja az, hogy úgy irányítsuk a leveleket, hogy azok a hamarosan üzembe helyezendő, illetve a később felszerelendő gépeken keresztül gyorsan és pontosan jussanak el a címzetthez. Terveink szerint ilyen gócpont lesz Tolna megye felé Sár- bogárd, illetve Tolnában Dombóvár. A most beállítandó korszerű berendezés jelentős mértékben javítani fogja a Posta munkáját. Ehhez azonban szükséges, hogy azok, akik a leveleket írják, partnereink legyenek. Úgy címezzék meg a borítékot, levelező- és képeslapot, hogy azon a gép a számokat megtalálja, el tudja olvasni, s azok alapján továbbíthassa a megfelelő irányba. SZEPESI LÁSZLÓ Megyénknek kevés a műemléke ,s az is ami van, jórészt a XIX. században épült. A korábbi évszázadok csaknem minden építészeti emlék nélkül maradtak. Megyénk egykori lakói általában abból építkeztek, amit a közelben találtak: faágakból, földből, sárból, de felhasználták lakásul a vízfolyások által szabdalt löszfalakba vályt mélyedéseket is. A több évszázaddal ezelőtt fából, sárból, vályogból épült lakások elpusztultak, de megmaradt sok pincelakás. írott történeti forrásaink nincsenek arról, hogy melyik korból származnak ezek a lakások. A megyénkben található pincelakások többsége 2— 500 éves, de lehetnek ennél idősebbek is. Amikor a téglaégetés szélesebb körben elterjedt, megyénkben is megjelentek a téglából épült lakások — de megmaradtak, mintegy történelmi emlékként a pincelakások. Még a XX. század első felében is sok ilyen lakás volt a megyében —, s számuk még ma is meghaladja a százat. Ezek esetenként egész utcát alkotnak. Előttük gyakran téglából épült kisebb épületet találunk. Ezek általában a konyhák, a pincelakás pedig a szoba. Ezek a lakások is adás-vétel tárgyát képezik, telek- könyvezik. Volt idő, amikor egy ilyen lakás megvásárlása jelentős változást hozott egy-egy család életében: megmenekült a lakásuzsorától, „önmaguk gazdái” lettek... A felszabadulást követően sokan indultak el innen, s jutottak el magas vezető posztokra a politikai, gazdasági, kulturális életünkben. Az évszázadokkal korábban vájt — gyakran szakszerűtlenül végzett munka eredményeként, máskor az erózió következtében — a lakások összeomlottak, tömegszerencsétlenséget okoztak. Ilyen tragikus eset történt Regölyben, 1927. augusztusában. Az esemény híre akkor bejárta az egész országot. Napilapok, hetilapok cikkeztek a tragédiáról. Nyolc ember halt meg a leomlott part alatt. A megyei lap — a Tolnamegyei Újság — hosszú tudósítást közölt az eseményről. Idézzünk a cikkből: „A község szélén, a vásártér mellett van a községi téglaégető, amelynek téglaverésre kiaknázott, de már néhány évtized óta felhagyott meredek hegyoldala hajnali 3 órakor, mintegy 30 méter hosszúságban, 12—14 méter magasságban és 6—8 méter vastagságban, földrengés szerű robajjal leomlott.” A lap megírta, hogy egy- egy lakásban két-két család lakott, Az egyikben Lakatosék lakta. A férj és feleség mellett ott élt a 17, a 16, a 9, a 8, és a 3 éves gyermekük, a másik lakásban egy férfi, egy 14 éves fiú és egy 7 éves kislány. „A fiú álmából arra ébredt — írja a lap —, hogy apró földrögök hullanak a fejére, mire ijedten szólt társainak és a szomszéd lakás lakóinak, hogy meneküljenek, mert beomlik a hegy. Bátyjával és kis lány testvérével futva menekültek, de a bejárattól csak mintegy 10—12 lépésre juthattak előre, ott a kislányt a beomló földtömegek leütötték és eltemették, a férfi és a fiú azonban feltápászkodva, megmenekült. A másik lakásban lakó hét tagú család már nem tudott kimenekülni, s a hegyomlás eltemette őket.” Regöly lakossága már a kora hajnalban megkezdte a mentést. A kislányt a földomlást követő 14. órában találták meg. A mentést azonban ekkor abba kellett hagyni, mert újabb omlás a mentők életét veszélyeztette. Az alispán a pécsi utászoktól kért segítséget. Két tiszt vezetésével 27 katona érkezett a helyszínre. Több mint 24 órán át folyt a mentés, s mintegy 30 kisebb-nagyobb robbantást kellett az utászoknak végrehajtaniuk, amíg a szörnyethalt héttagú családot megtalálták. A mentés közben kisebb balesetet szenvedett az egyik katona is. Egy földomlás derékig betemette, de a mentés sikerrel jár, különösebb sérülés nélkül vészelte át a balesetet. Az esemény részletes leírása után a cikk így folytai 'tódik: „A hatóság figyelmét mi is felhívjuk arra a tarthatatlan állapotra, hogy a tégla- égetőknél az anyaglelőhelyeket rézsű ledolgozás helyett ' függélyes partokkal ássák le, ami az ember életét mindenütt veszélyezteti. Viszont nem tűrhetők továbbá a barlanglakások sem, amelyekben megyeszerte több száz család lakik. Ezek a családok állandóan életveszedelemben forognak. A barlanglakások mielőbbi hatósági kiürítése tehát halaszthatatlan közérdek.” A regölyi tragédia nyomán a vármegye intézkedett: az alispán összeinatta a megyében lévő barlanglakásokat, s az azokban lakók számát. 1928 túnius első felében készült el az összesítés a járási főszolgabírók jelentései alapján. Ezek az adatok a ’következők: Község lakások lakók neve száma száma Harc 3 14 Alsónána 10 55 Pincehely 4 14 Ozora 54 195 Regöly 12 27 Szekszárd 62 85 Mórágy 19 62 Bátaapáti 1 3 Paks 33 90 Bölcske 12 43 Dunaföldvár 46 173 Gyönk 7 15 Simontornya 29 74 Nagyszékely 9 24 Hőgyész 3 8 Kölesd 15 60 Miszla 2 5 Uzdborjád 3 17 Varsád 1 1 összesen tehát 19 helységben 325 barlanglakást számoltak össze, 965 lakóval. A Tolnamegyei Újság megjegyzi a statisztikával kapcsolatban: „Bizony elég szomorú állapot és kedvezőtlen világot vet szociális viszonyainkra. Tekintve, hogy az újonnan módosított vármegyei építkezési szabályrendelet szerint három év leforgása alatt az összes barlanglakásokat ki kell üríteni, a vármegye alispánja körrendeletben utasította az összes helyi hatóságokat, hogy a területükön élő barlanglakokat lakásaikból hatósági segédlettel mielőbb telepítsék ki, hogy ezáltal elejét vegyék a később bekövetkező esetleges szerencsétlenségeknek.” Hatósági segédlettel kiüríteni... De hova menjenek a fedél nélkül maradók? — erre nem adott választ sem az alispán, sem a főszolgabíró, sem az újság. Nekünk még vannak örökül maradt ilyen lakások. Sokat felszámoltunk az elmúlt két évtizedben, s á továbbiakban is megszületnek a szükséges intézkedések. De mi azt is megmondjuk, hová menjenek a ma még itt lakók : korszerűen épült, egészséges lakásokba. S ez az út számukra biztosítva van. K. BALOGH JÁNOS
