Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-18 / 142. szám
a "Képújság 1978. június 18. KrísztSán elégedett Mottó: Aki‘tud Játszani, annak minden lehetséges». Emlékeznek Balogh József agrármérnökre és lótenyésztő szakon végzett feleségére, Csicsai Friderikára? Közel két évvel ezelőtt annyira új jövevények voltak a Páliéhoz tartozó Felsőrácegre- sen, hogy még meg sem száradt Gödöllőn kelt diplomájukon a tinta. De nem voltak kinagyítva azok a fotók sem, melyek ballagásuk napján kötött házasságuk legünnepibb pillanatát őrzik. A fotók azóta egyetlen lakószobájuk falán kaptak helyet. Jóska is, Erika is megillető- dötten hajol az anyakönyv fölé. Kezükben toll. A két kép alatt üres a falfelület. Akinek oda kerül majd a fotója, itt elhelyezkedő ágyából nézi a világot, ami láthatóan tetszik neki, pedig nemrég kapta meg a második Di-per-te oltást. Vidám a kicsi ember. Nagylelkűen juttat felhőtlen tavaszi ágboltot idéző mosolyából a föléje hajoló idegennek is. Rövid fürkészés után elkomolyodik azonban és egyszerre kezd beszélni a tágra nyílt kék szempár, gőgicsélő száj: — Kik vagytok? Az előbb még csak anyuka járt-kelt körülöttem. Azt mondta, egyedül hagy kicsikét, mert be kell fejeznie az ebédemet. — Mi lesz az? Ma kapok először borsópürét. Biztosan ízleni fog. Már elég régóta eszem főzeléket is. Délelőtt volt nálunk Mária néni, a védőnő, aki most nyolc gyereket látogat Felsőrácegresen. .Velem nagyon elégedett és anyukám úgy örül ennek, mert most voltam június 16- án négy hónapos és majdnem hét kiló vagyok. Amikor megszülettem, húsz dekával voltam több három kilónál. Sajnálom, így is okoztam egy kis bonyodalmat, de anyukámon ez már nem látszik meg. Megerősödött, jókedvű és mindenki csodálkozik, aki eljön hozzánk. Azt emlegetik, hogy mielőtt én születtem, olyan vékonyka volt, hogy oda lehetett volna állítani az iskoláslányok közé. Senki sem találta volna ki ,hogy ő a pálfai termelőszövetkezet ló- és juh- tenyésztője. — A nevem? De hiszen ezt már mindenki tudja! Balogh Krisztián, Milán vagyok, és mostanában a kezemmel vagyok legtöbbször elfoglalva. Tegnap sikerült először oldalt billennem — egyedül —, — azután meg hasrafordulni —, segítséggel, így minden egészen más. Mit csinálok egész nap? Rengeteget alszom. Amikor ébren vagyok, be szélgetünk. Sírni csak azért szoktam, hogy el ne felejtsem ezt a tudományt. Naponta kapok legalább 20 tiszta pelust. Minden időben érkezik: az evés, a tiszta pelenka, a fürdés. Csak apukára kell várni, öt napközben ritkán látom, de esténként annál többet. Mikor hazajön, mindent elmondok neki. Anyuka ilyenkor picikét féltékeny, hogy neki bezzeg egész nap nem beszélek annyit! Pedig beszélek ám. Ebből gondolom, hogy a féltékenység csak játék. A csikók viszont igazán féltékenyek, mert anyuka korábban sokat volt közöttük, most meg alig látják. De nem felejtették el, mert szeretik. Ez ugye természetes? Az én anyukámat mindenki szereti. — Na lám, itt a borsópüré! Előbb a teát és jöhet a ke- nekedés borsóval, végül a legjobb, az anyatej. Semmi okom az elégedetlenségre. Anyuka azt mondja, olyan az anyatej, mint a növényeknek a napfény. Ezenkívül meg is véd a betegségektől. Míg el nem felejtem; apu egyszer a sírásom miatt ki akart menni a garázsba aludni, de anyuka azt mondta neki, hogy ejnye, ejnye. Fogta magát és szépen elaludt az ágyában. Majd én is szót fogadok mindig. Különben sok embert ismerek. Legtöbbször a nagymamáimmal és nagypapáimmal találkoztam. Volt itt egy fehér hajú bácsi is. Az elnök. Azt mondta, nőjjek nagyra. Akkor beszéltek arról, hogy- anyukám legalább egy évig velem marad itthon. Ennyi idő föltétlenül kell ahhoz, hogy utána rábízzanak egy nénire, aki majd vigyáz rám Anyuka nem akai; évekre kiesni a munkából. Mikor újra dolgozik, csak a lovakat vállalja. A juhtenyésztést más veszi át. Apuka is sokat beszélget anyukával erről. Apu növénytermesztési főágazatvezető, pedig még nagyon fiatal. Egy évvel ezelőtt bízták rá ezt a munkát és ez lesz az első év, amikor á vetés előkészítésétől a betakarításig ő felel mindenért. Apu néha azt mondja játékból, hogy minden lovat virsliként szeretne látni. De ez nem igaz, mert nem is szereti a virslit és valójában büszke arra, hogy anyuka állattenyésztő. Különben az a tanár úr, aki anyukát el akarta zavarni a lótenyésztőszak közeléből is, gyakori vendég Pálfán, az anyu által bevezetett sza- badtartásos csikónevelés miatt. Most még nem járt itt, de táviratot küldött a születésemkor. — Mikor az elnök bácsi itt volt, akkor tudtam meg, hogy bent a faluban épül egy szolgálati ikerlakás. Oda költözünk majd be. Mi is, meg a szomszédban lakó fiatal agrármérnök házaspár is. Jaj, ugye nem haragszik meg anyuka? Ez nz első ebéd, amit nem köszöntem meg. Közben, mint ezt láthattátok, három pelussal szapoBÍtottam a napi mosni- valót. Ami azt illeti, nincs abban semmi hiba; be tudom tölteni anyuka egész napját és ráadásul kiscsirkékkel is bajlódik, hogy nekem legyen majd sok máj. Csak az a baj, hogy ide jár egy vércse. Majd ha nagy leszek, nem engedek a ház közelébe se rókát, se vércsét. — Anyuka hova ment? Ha a konyhába, akkor nekem most aludnom kell. Megírjátok, amiről beszélgettünk? Akkor írjátok meg azt is, hogy Balogh Krisztián, Milán felsőrácegresi kisfiú sokkal elégedettebb a világgal, mint azok, akikkel egy napon született... Megírtuk Krisztián. Egyikünk képpel, másikunk géppel. És mindketten sokáig csak mosolyogni tudunk, amikor eszünkbe jut a megismerkedésünk. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Czakó Sándor Biok község gaidagsagg Számok, kilók, mázsák, forintok Vanyó Józsefné és Csalié Pálné a szövetkezet két legjobb női dolgozója, búzát készítenek elő szállításra II. A közös gazdaság 2142 hektáron ad tagjainak munkalehetőségét. Itt is jellemző: csökken a dolgozó tagok száma, két ok miatt, 1. a nagyfokú gépesítés egyre kevesebb élő munkaerőt kíván a gazdálkodásban, 2. a természetes öregedés, mint ok, itt is közrejátszik. Amennyiben e nagy múltú község régi gazdáit kérdezzük, hogyan, s mint gazdálkodtak a múltban, a fölszabadulás előtt, a válasz rövid: jól gazdálkodtunk. Ennek magyarázata, hogy a faluban mindig jómódú emberek éltek, ennek „maradéka” a szép nagy családi ház és a korszerű istálló. Még negyven éve, amikor az egyéni gazdaságot e községben a környező nagybirtokok nyomták, akkor is a naki ember furfangja, leleménye és határtalan szorgalma, nagy munkabírása a környező községek fölé emelték, mind a termelési értékek, mind pedig a kulturáltabb élet tekintetében. Hiszen nemcsak most, hanem negyven éve is olvasott emberek éltek itt, a gazSzéles Vincéné mondja: jól dolgozunk, világos előttünk a feladat dakörök telente újat akarókkal teltek meg. Az akkori termelési eredményeket természetesen nem lehet a maiakkal hasonlítani, hiszen akkor még nem voltak ilyen nagy termőképességű növények, az állatok is kisebb teljesítményűek. Ennek ellenére, érdemes a naki termelést igazoló számokhoz nyúlni. ^Tavaly 23 526 mázsa kenyérgabonát termeltek, a tervezett 22 100 mázsával szemben, betakarítottak 19 060 mázsa árukukoricát, 4802 mázsa hibrid kukoricát, 5023 mázsa napraforgót, 13 706 mázsa cukorrépát, 1616 mázsa pillangós szénát, 334 mázsa réti szénát és 282 mázsa uborkát. Az állattenyésztés 5577 hektoliter tejet, 1661 vágósertést, 394 mázsa halat produkált. A hivatalos háztáji politika itt is: elsősorban a közösben végezni jól a munkát, s akinek kedve van a háza körül gazdálkodni, a szövetkezet támogatást ad. így tudtak a tagok a' közös gazdaságon keresztül értékesíteni 8,1 millió forint értékű árut; tejet, hízó marhát, hízó sertést és süldőt, és babot. Négy-hat évvel ezelőtt meglehetősen rossz hangulat volt a közösben. A széthúzás, a vezetők egymásnak ellentmondó intézkedései, elvették a tagok kedvét a munkától, nem lelkesedtek a közösért, de a háztáji gazdaság is visz- szaesett. Amikor az emlékezetes elnökválasztás volt, a tagság, elsősorban a kommunista tagok példamutatása révén, a vezetőség jó intézkedései mellé állt, amelyek mind úgy születtek, hogy hosszas tanácskozás után mondták rá egyre-egyre, hogy ez már jó, a legjobb az alternatív javaslatok közül. Mert azt tették gyakorlattá, hogy egy kérdés megoldására több javaslatot a vezetőség elé terjesztettek, és ha azt valaki elfogadta, akkor végrehajtásáért köteles volt tudása, lelkiismerete szerint dolgozni. Az együttes munka, a közösért vállalt felelősség általánossá vált. És gkkor kezdett beigazolódni, hogy a városi pártbizottság jól lépett közbe és időben adta a politikai útmutatást a kibontakozáshoz. Igaz, azokban a hónapokban a párt- bizottság titkárai többet tartózkodtak a községben, mint a városban. A naki Dózsában a fel- emelkedést az hozta meg, hogy a fegyelmet megszilárdították minden területen. Az elnök éppen úgy elszámolt munkájáról, mint a vezetőségi tagok, avagy az ágazatvezetők. A szigorúság az egyes embernek, ha nem tetszett, vehette a munkakönyvét, körülbelül húszán mentek el, közöttük volt jó néhány olyan ember is, akinek mondták, hogy szedje a sátorfáját és másutt lazítsa a fegyelmet, bomlassza a közöst... És ekkortájt kezdődött az, amire feltétlen oda kell figyelni: Nakon a termelési költségek kezdtek úgy alakulni, ahogy az ma elvárható egy közös gazdaságtól. És tavaly, a rossz időjárás ellenére is a termelési költségek alakulása rendkívül figyelemre méltó. Az étkezési búza szűkített önköltsége mázsánként 119 forint volt, az árukukoricáé 124 forint, a naprar forgóé 217 (!), a cukorrépáé 31, s egy liter tej 4,88 forintba került, ha a teljes költséget nézzük, akkor sem éri el a hét forintot, másutt, jól tudjuk nyolc, kilenc forint fölött költenek egy liter tej előállítására. A sertések kilója 23,08 forintba, a hízó marha 29,87 forintba került. És jót ígér az 1978-as gazdálkodási év is. A vetések kellő időben.földbe kerültek, a művelést elvégezték, a növények mind jó termést ígérnek, annak ellenére, hogy a májusi hűvös időjárás nem nagyon kedvezett sem a búzának, sem a kukoricának. Viszont most derült ki: az alapos talajmunka, a szakszerű vetés miatt az időjárás nem tud olyan hatást kifejteni, mint a korábbi években. Nak községben tehát fél évtized kellett ahhoz, hogy a gazdálkodás színvonala oda emelkedjék, ahol már érdemes erre a Tolna megyei községre figyelni. Eleddig ugyanis az volt a helyzet, hogy úgy emlegették, mint elrettentő példát. Sajnos, évek óta, hivatalos fórumokon alig-alig hallani Nakról, a változásról, az ezt kiváltó okokról. Pedig Nakra oda kellene figyelni, félretéve a régi ítéleteket, s a példát általánosítani, ahol még a gazdálkodás gyenge, ahol a vezetőség nem ért egyet a tagokkal, ahol a választott tisztségviselők basáskodnak. Jó volna néhány termelőszövetkezeti vezetőnek elmenni Nakra, megnézni, tanulmányozni: Elvtársak, ti hogyan csináltátok, miként emelkedtetek az utolsó helyről fel, s eredményeitek miért jobbak, mint a megyei átlag?! A kérdésekre a naki emberek mindenkinek szívesen megadják a feleletet. Mert most már beszélni akarnak eredményeikről. PÄLKOVÄCSJENŐ GOTTVALD KÄROLY Azért titeket is szeretlek A legjobb teát anyu készíti... A szövetkezet vezetősége klubot építtetett, napközben ezt ebédlőnek használják
