Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-18 / 142. szám
2 ^PÚJSÁG 1978. június 18. Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Az olasz népszavazás eredményei. — Deszai, indiai miniszterelnök Washingtonban tárgyal. — A svéd királyi pár taskenti látogatása. Kedd: Dél-Libanont kiürítik az izraeli csapatok, de állásaikat az ENSZ-erők helyett szövetségeseiknek, a helyi jobboldali milicistáknak adják át. — A dollár mélypontja a tokiói tőzsdén. — A Béke-világtanács és más nem kor- mányjellegű szervezetek képviselőinek felszólalása a New York-i leszerelési ülésszakon. — Cedenbal Prágában. Szerda: A dán külügyminiszter moszkvai megbeszélései. — Sowetói emlékhetet tartanak Dél-Afrikában a vérengzés második évfordulóján. — A francia elnök sajtó- értekezlete. — Brüsszelben Zaire jövőjéről tanácskoznak. Csütörtök: A Lockheed-ügyben való bűnrészesség vádja miatt leköszön Leone olasz köztársasági elnök. — Két űrhajóssal a fedélzetén felbocsátják a Szojuz—29 szovjet űrhajót. — Az új szocialista javaslatokról tárgyal a bécsi haderőcsökkentési konferencia. — A spanyol uralkodó pekingi útja. Péntek: Carter elnök, valamint több latin-amerikai államfő panamai villámlátogatása, kicserélik a csatornaszerződés ratifikációs okmánnyait. — Újabb kormány- válság fenyeget Belgiumban. — Feszültség Libanonban. Szombat: A szovjet lapok állásfoglalása az amerikai politikáról. — A mongol külügyminiszter Budapesten tárgyal. — A Szojuz—29 űrhajót összekapcsolták a Szaljut—6 űrállomással. Kommentátorunké, Réti Erviné a szó: A HÉT 3 KÉRDÉSE A magas rangú washingtoni tisztségviselőknek van mit tanulmányozniuk a víkenden: a nemzetközi kapcsolatok legfontosabb területével, a szovjet—amerikai viszonnyal foglalkozott az a cikk, amely szombaton reggel valamennyi Brüsszelbe érkeztek azok a belga ejtőernyősök, akik Zaire- ban részt vettek a shabai felkelés véres elfojtásában. Helyükre amerikai szállítógépeken sorra érkeznek a nyugatbarát afrikai országok katonai erői. (Képtávírónkon érk.) központi és köztársasági szovjet napilapban megjelent. Oka volt annak, hogy ezt a határozott állásfoglalást több tízmillió példányban kinyomtassák, megismertessék a hazai olvasók legszélesebb táborával, s a világközvélemény- nyel. A cikk ugyanis a két nagy ország nehezen kialakított kapcsolatrendszerének szándékos rontását veti jogosan az Egyesült Államok szemére, s ennek folytatása aligha maradhat következmények nélkül. 1. Mi az oka a szovjet—amerikai viszonyban jelentkező nehézségeknek? A szovjet—amerikai viszony lényegében összefügg a nemzetközi politika minden fontos területével, érthető tehát, ha időnként nehézségek, problémák adódnak. Voltak, vannak és lesznek viták, s nem lehet cél ezek „túldramati- zálása”. Most azonban mégsem egyszerűen arról van szó, hogy a kapcsolatok egyik vagy másik vonatkozásában súrlódások keletkeztek, hanem e kapcsolatok alapjairól. A különböző washingtoni nyilatkozatok — s ebben a tekintetben Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó vitte a prímet, ám maga az elnök sem foglalt állást másként — arról tanúskodnak, hogy a hivatalos Amerikában az enyhülés ellenzői és fékezői váltak hangadóvá. Kétségbevonják azokat az elveket^ amelyek eddig lehetővé tették a kapcsolatok viszonylag kiegyensúlyozott alakítását, megpróbálják feleleveníteni az erőpolitika zsaroló manővereit, s a hidegháború, de legalábbis egy „hűvöshúború” irányába haladnak. A példákért sajnos nem kell messze menni. Elég utalni a SALT—2 tárgyalások akadozására, a fegyverkezési hajsza fokozására, a NATO csúcsértekezletén elfogadott katonai korszerűsítési programra. A Közel-Keleten az Egyesült Államok eltér a korábban elfogadott közös rendezési tervektől, ugyanakkor fogdmeg-et kiáltó tolvaj módjára a Szovjetuniót, Kubát és más szocialista országoA tőkés világ válságának enyhítési lehetőségeiről tanácskozott Párizsban a héten a Gazdasági és Együttműködési Fejlesztési Szervezet, az OECD ülésszaka. (Képtávírónkon érkezett.) Leone olasz köztársasági elnök csütörtökön benyújtotta lemondását. A képen a távozó politikus (jobbról), Amintre Fanfani, a szenátus elnöke társaságában, aki ideiglenesen átveszi az államfői teendőket. (Képtávírónkon érkezett.) kát teszi felelőssé a számára kedvezőtlen afrikai fejleményekért. (A hét egyik „diplomáciai bombája” volt, amikor Fidel Castro bejelentette, hogy Washingtonnal még a zendülés fellángolása előtt konzultációs érintkezést folytatott Zaire ügyéről, de az amerikaiak úgy tesznek, mintha mi sem történt volna...) Fokozza a világpolitikai feszültséget az amerikai vezetés flörtje Pekinggel, amelynek szovjetellenes éle nyilvánvaló, s végül, de nem utolsósorban a belügyekbe történő beavatkozási kísérletek sem szűntek még Washington részéről, sőt újabban a rossz emlékű kémhisztériát is élesztgetik. Ha szabad a meteorológiai hasonlatot említeni, nem elszórt felhősödésről van szó, hanem borultnak tűnik az égbolt. Ilyen körülmények között helytálló a múlt tapasztalatain és a jelen realitásain alapuló egyértelmű szovjet figyelmeztetés: az említett módszerekkel Washington nem juthat célhoz. Ugyanakkor Moszkva nem hagyja magát letéríteni a béke útjáról, folytatni kívánja az erőfeszítéseit az enyhülés folytatása érdekében. Hiszen a kapcsolatokban jelentkező nehézségeknek nem annyira objektív okai vannak, a miért-re adott válasz kulcsa az amerikai vezetés megváltozott magatartásában rejlik. 2. Miért éleződött ki a feszültség Libanonban? A hét keddjén — a benyomulást követő 94. napon — Izrael formálisan eleget tett a világszervezeti határozatnak és csapatait visszavonta Libanon déli részéből. Mégsem volt benne sok köszönet, az UNIFIL nevű ENSZ- erők kéksisakosai helyett saját szövetségeseinek, a Haddad vezette jobboldali milicisták kezébe játszotta át a kialakított katonái állásokat, s a terület ellenőrzését. Valóságos állam az államban alakult így Dél-Libanonban, s megnövekedett az ország több részre történő szakadásának veszélye. Ezt egyébként erősítették az ország északkeleti részében végbemenő fejlemények is. Itt a különböző nagyhatalmú családi klánok versengése folyik és szembe kerültek egymással a maronita keresztény jobboldal különböző pártjai. Feltehetőleg falangista rohamosztagok meggyilkolták Toni Frangié képviselőt és családját. (A korábbi elnök fiáról, volt közlekedési miniszterről van szó, aki szorosabb kapcsolatokra törekedett a szomszédos Szíriával, mint más jobboldali politikusok.) A hagyományos vendetta, vérbosszú mellett a gyilkosságnak belpolitikai, sőt arabközi vonatkozásai is lehettek, s a folytatás valószínűleg nem marad el. A libanoni feszültség akkor éleződött ki ismét, nyilvánvaló külső segédlettel, amikor láthatólag zátonyra futott Szadat különutas politikája, aggasztó hírek érkeznek Kairóból az ellenzékkel szembeni nyomás fokozódásáról, meglehetősen kuszáit képet mutat az arab világ, s a palesztin mozgalom, de nincs egység az izraeli kormánykörökben sem. Minden jel arra mutat, hogy a valódi rendezés helyett újra mellékvágányokra akarják terelni a közel- keleti válságot, s a manőverek leplezésére mindig alkalmas egy libanoni „krízis a krízisben”. 3. Mit jelent a „fehér hetek” elmaradása Olaszországban? Olaszországban a politika viharzása még a Mundial izgalmait is elhomályosította. A kétnapos népszavazáson a kormányt támogató pártok biztos többséget kaptak, de a bonyolult kérdésfeltevés, valamint a szélsőséges demagógia hatása következtében a voksolók és voksok száma várakozásaik alatt maradt. Ezt követően ismét jelentkeztek a „vörös brigádok”, merényletek sorozatát hajtották végre. Robbant „pokolgép” az elnöki palotában is: Leone köztársasági elnök kénytelen volt leköszönni, a Lockheed- vesztegetésben való részesedés gyanúja miatt. Pedig már-már úgy tűnt, hogy a Moro-ügy kapcsán megzavarodott Itália némi lélegzetvételhez juthat: Leone megbízatása az év végén amúgy is lejárt volna, s ilyenkor következnek az úgynevezett „fehér hetek”, amikor nincs mód a parlament feloszlatására. Ez a menetrend most megváltozott: még júniusban megtartják az elnökválasztásokat (hét esélyesnek mondott jelöltről szól eddig a fáma, miután az államfői poszt várományosának tartott Aldo Moro már nem indulhat), s a házfeloszlatás, illetve a rendkívüli választások lehetősége nyáron is fennállhat. Az olasz közvélemény természetesen jogosnak tartotta Leone távozását, a ráterelődött ialapos gyanú összeférhetetlen volt hivatalával. Ugyanakkor folytatódik az az állapot, hogy a nagy reményekkel létrejött, ötpárti hátteret élvező Andreotti-kormány mindeddig a válsághelyzetekkel volt elfoglalva, képtelen volt pozitív reformokra, ami bizonyos rétegekben máris kiábrándulást okoz. (Ez is belejátszott a népszavazási eredményekbe!) A jobboldal, s ebben atlanti „súgók” is közreműködhetnek, szeretné kihasználni a legújabb alkotmányos válságot: a feltételezések szerint akár egy rendkívüli választások kiírását is megpróbálhatja előmozdítani. Azzal a nem titkolt várakozással, hogy a baloldal térnyerése megtorpan és felborul a nehezen kialakított, ötpárti együttműködés. Marjai József bulgáriai megbeszélései Marjai József miniszterelnök-helyettes június 16-án és 17-én Andrej Lukanov bolgár miniszterelnök-helyettessel Szófiában tárgyalásokat folytatott az áruforgalom helyzetéről, valamint a gépipari, vegyipari és mező- gazdasági együttműködés továbbfejlesztéséről. A magyar miniszterelnökhelyettest fogadta Sztanko Todorov bolgár miniszter- lenök is. Marjai József bulgáriai tartózkodása során ellátogatott Botevgrádba, s itt egy autóbuszgyártó üzemet és egy elektrotechnikai gyárat keresett fel. Az autóbusz- gyártó üzem szoros kooperációs kapcsolatokat tart fenn Magyarországgal. Marjai József miniszterelnök-helyettes szombaton hazaérkezett Szófiából. Befejeződtek a magyar-mongol külügyminiszteri tárgyalások A külügyminisztériumban szombaton befejeződött Púja Frigyes külügyminiszter és Mangalin Dügerszüren, a Mongol Népköztársaság külügyminisztere közötti hivatalos tárgyalás. A megbeszéléseken részt vett Házi Vencel külügyminiszter-helyettes, Szerencsés János, hazánk ulanbatori nagykövete és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Ott volt a tárgyaláson Bamdarijn Dügerszüren, a Mongol Nép- köztársaság budapesti nagykövete, s a mongol külügyminisztérium több vezető munkatársa. Mangalin Düegerszüren délután a Magyar Nemzeti Galériába és a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumba látogatott Házi Vencel, Szerencsés János, Bamdarijn Dügerszüren, és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa kíséretében. A szombati program' záróakkordjaként a mongol külügyminiszter és kísérete az Operaházban, Hidas „Cédrus” című balettjének előadásán vett részt. A román parlamenti küldöttség Nádudvaron Szombaton az ország egyik legnagyobb közös gazdaságával, a 18 ezer hektáron gazdálkodó nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezettel ismerkedett a hivatalos baráti látogatásod hazánkban tartózkodó román parlamenti küldöttség. A látogatásra a vendégeket elkísérte Péter János, az ország- gyűlés alelnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. A delegációt, s annak vezetőjét Virgil Teodorescut, a nagy nemzetgyűlés alelnökét, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagját Szabó István, a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsának és a nádudvari tsz-nek az elnöke köszöntötte. A vendégek — akik közül többen mezőgazdasági szakemberek — nagy érdek-* lődéssel hallgatták a közös gazdaság növénytermesztési és állattenyésztési eredményeit ismertető tájékoztatót. Megtekintették az évente két és félmillió napospulykát kibocsátó pulykatelepet, a tsz saját vágóhídját és hús- feldolgozó üzemét, valamint a 350 gazdaságot a kukorica és ipari növénytermesztő együttműködési rendszerben egyesítő nádudvari központ gépparkjának bemutatóját. Hajdú-Bihar megyei látogatásukat befejezve a román törvényhozó testület képviselői a délutáni órákban visszaindultak Budapestre. (MTI) A szovjet állásfoglalás amerikai visszhangja Washington (MTI) Az összes szovjet központi és köztársasági lapban megjelent szombati cikk, amely a jelenlegi amerikai kormányzat politikájával foglalkozott rendkívül nagy érdeklődést keltett az Egyesült Államokban. A cikket részletesen ismertették az amerikai lapok és a hírügynökségek. Az UPI „fontos külpolitikai nyilatkozatnak” minősítette, amelyben a Szovjetunió figyelmezteti az Egyesült Államokat, hogy Washingtonnak a szovjet—amerikai kapcsolatok vonatkozásában folytatott újabb kemény irányvonala a hidegháborúhoz való visszatéréssel fenyeget. Az AP hírügynökség szerint a cikk gondosan felépített, mértéktartóan határozott válasz Carter elnök annapoli- si beszédére. A Washington Post írja: a washingtoni külpolitikai szakértőket minden kétséget kizáróan aggasztja a cikkben foglalt figyelmeztetés, hogy nem lehet az amerikai elnök által meghirdetett célokra, nevezetesen a béke szilárdítására, a fegyverzet korlátozására, a Szovjetunióval való rendezett kapcsolatokra törekedni, és ugyanakkor szovjetellenes hajszát szítani, s megkísérelni, hogy a külső, a belső, sőt a személyi problémákat is a Szovjetunió elleni kirohanásokkal oldják meg. C. Mathias szenátor, az amerikai kongresszus fegyverkorlátozási szakértője Bostonban kijelentette: az amerikai kormányzat semmit sem tett annak érdekében, hogy a SALT-tárgyalások sikeres befejezésének szükségességéről meggyőzze az amerikai közvéleményt. Richard Clark szenátor, az afrikai ügyekkel foglalkozó szenátusi albizottság elnöke elítélte a Szovjetunió elleni támadások eszkalációját^ Mint mondotta, ezek a támadások csak annak a malmára hajtják a vizet, aki ellenzi a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról szóló megállapodást. John Culver szenátor kijelentette, hogy az országban, szított szovjetellenes hisztéria semmi esetre sem adhat reális alapot az Egyesült Államok nemzetbiztonsági politikájának kimunkálásához. Ezt a biztonságot — hangoztatta a szenátor — leginkább a fegyverkezési hajsza beszüntetésével és azzal lehet szavatolni, hogy elejét vesz- szük áz emberiség létét fenyegető nukleáris katasztrófa felé való sodródás veszedelmes tendenciáinak.
