Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-18 / 142. szám

2 ^PÚJSÁG 1978. június 18. Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Az olasz népszavazás eredményei. — Deszai, indiai miniszterelnök Washingtonban tárgyal. — A svéd királyi pár taskenti látogatása. Kedd: Dél-Libanont kiürítik az izraeli csapatok, de állásaikat az ENSZ-erők helyett szövetségeseiknek, a helyi jobboldali milicistáknak adják át. — A dollár mélypontja a tokiói tőzsdén. — A Béke-világtanács és más nem kor- mányjellegű szervezetek képviselőinek felszólalása a New York-i leszerelési ülésszakon. — Cedenbal Prágában. Szerda: A dán külügyminiszter moszkvai megbeszé­lései. — Sowetói emlékhetet tartanak Dél-Afrikában a vé­rengzés második évfordulóján. — A francia elnök sajtó- értekezlete. — Brüsszelben Zaire jövőjéről tanácskoznak. Csütörtök: A Lockheed-ügyben való bűnrészesség vád­ja miatt leköszön Leone olasz köztársasági elnök. — Két űrhajóssal a fedélzetén felbocsátják a Szojuz—29 szovjet űrhajót. — Az új szocialista javaslatokról tárgyal a bécsi haderőcsökkentési konferencia. — A spanyol uralkodó pekingi útja. Péntek: Carter elnök, valamint több latin-amerikai államfő panamai villámlátogatása, kicserélik a csatorna­szerződés ratifikációs okmánnyait. — Újabb kormány- válság fenyeget Belgiumban. — Feszültség Libanonban. Szombat: A szovjet lapok állásfoglalása az amerikai po­litikáról. — A mongol külügyminiszter Budapesten tárgyal. — A Szojuz—29 űrhajót összekapcsolták a Szaljut—6 űr­állomással. Kommentátorunké, Réti Erviné a szó: A HÉT 3 KÉRDÉSE A magas rangú washingtoni tisztségviselőknek van mit tanulmányozniuk a víkenden: a nemzetközi kapcsolatok legfontosabb területével, a szovjet—amerikai viszonnyal foglalkozott az a cikk, amely szombaton reggel valamennyi Brüsszelbe érkeztek azok a belga ejtőernyősök, akik Zaire- ban részt vettek a shabai felkelés véres elfojtásában. He­lyükre amerikai szállítógépeken sorra érkeznek a nyugat­barát afrikai országok katonai erői. (Képtávírónkon érk.) központi és köztársasági szovjet napilapban megjelent. Oka volt annak, hogy ezt a határozott állásfoglalást több tízmillió példányban kinyomtassák, megismertessék a ha­zai olvasók legszélesebb táborával, s a világközvélemény- nyel. A cikk ugyanis a két nagy ország nehezen kialakított kapcsolatrendszerének szándékos rontását veti jogosan az Egyesült Államok szemére, s ennek folytatása aligha ma­radhat következmények nélkül. 1. Mi az oka a szovjet—amerikai viszonyban jelentkező nehézségeknek? A szovjet—amerikai viszony lényegében összefügg a nemzetközi politika minden fontos területével, érthető te­hát, ha időnként nehézségek, problémák adódnak. Voltak, vannak és lesznek viták, s nem lehet cél ezek „túldramati- zálása”. Most azonban mégsem egyszerűen arról van szó, hogy a kapcsolatok egyik vagy másik vonatkozásában súrlódások keletkeztek, hanem e kapcsolatok alapjairól. A különböző washingtoni nyilatkozatok — s ebben a te­kintetben Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó vitte a prímet, ám maga az elnök sem foglalt állást másként — arról tanúskodnak, hogy a hivatalos Amerikában az enyhülés ellenzői és fékezői váltak hangadóvá. Kétségbe­vonják azokat az elveket^ amelyek eddig lehetővé tették a kapcsolatok viszonylag kiegyensúlyozott alakítását, meg­próbálják feleleveníteni az erőpolitika zsaroló manővereit, s a hidegháború, de legalábbis egy „hűvöshúború” irá­nyába haladnak. A példákért sajnos nem kell messze menni. Elég utal­ni a SALT—2 tárgyalások akadozására, a fegyverkezési hajsza fokozására, a NATO csúcsértekezletén elfogadott katonai korszerűsítési programra. A Közel-Keleten az Egyesült Államok eltér a korábban elfogadott közös ren­dezési tervektől, ugyanakkor fogdmeg-et kiáltó tolvaj módjára a Szovjetuniót, Kubát és más szocialista országo­A tőkés világ válságának enyhítési lehetőségeiről tanács­kozott Párizsban a héten a Gazdasági és Együttműködési Fejlesztési Szervezet, az OECD ülésszaka. (Képtávírónkon érkezett.) Leone olasz köztársasági elnök csütörtökön benyújtotta le­mondását. A képen a távozó politikus (jobbról), Amintre Fanfani, a szenátus elnöke társaságában, aki ideiglenesen átveszi az államfői teendőket. (Képtávírónkon érkezett.) kát teszi felelőssé a számára kedvezőtlen afrikai fejlemé­nyekért. (A hét egyik „diplomáciai bombája” volt, amikor Fidel Castro bejelentette, hogy Washingtonnal még a zen­dülés fellángolása előtt konzultációs érintkezést folytatott Zaire ügyéről, de az amerikaiak úgy tesznek, mintha mi sem történt volna...) Fokozza a világpolitikai feszültséget az amerikai vezetés flörtje Pekinggel, amelynek szovjet­ellenes éle nyilvánvaló, s végül, de nem utolsósorban a belügyekbe történő beavatkozási kísérletek sem szűntek még Washington részéről, sőt újabban a rossz emlékű kémhisztériát is élesztgetik. Ha szabad a meteorológiai hasonlatot említeni, nem elszórt felhősödésről van szó, hanem borultnak tűnik az égbolt. Ilyen körülmények között helytálló a múlt tapasz­talatain és a jelen realitásain alapuló egyértelmű szovjet figyelmeztetés: az említett módszerekkel Washington nem juthat célhoz. Ugyanakkor Moszkva nem hagyja magát letéríteni a béke útjáról, folytatni kívánja az erőfeszítéseit az enyhülés folytatása érdekében. Hiszen a kapcsolatokban jelentkező nehézségeknek nem annyira objektív okai van­nak, a miért-re adott válasz kulcsa az amerikai vezetés megváltozott magatartásában rejlik. 2. Miért éleződött ki a feszültség Libanonban? A hét keddjén — a benyomulást követő 94. napon — Izrael formálisan eleget tett a világszervezeti határozat­nak és csapatait visszavonta Libanon déli részéből. Még­sem volt benne sok köszönet, az UNIFIL nevű ENSZ- erők kéksisakosai helyett saját szövetségeseinek, a Haddad vezette jobboldali milicisták kezébe játszotta át a kiala­kított katonái állásokat, s a terület ellenőrzését. Valóságos állam az államban alakult így Dél-Libanonban, s meg­növekedett az ország több részre történő szakadásának veszélye. Ezt egyébként erősítették az ország északkeleti részében végbemenő fejlemények is. Itt a különböző nagy­hatalmú családi klánok versengése folyik és szembe ke­rültek egymással a maronita keresztény jobboldal külön­böző pártjai. Feltehetőleg falangista rohamosztagok meg­gyilkolták Toni Frangié képviselőt és családját. (A korábbi elnök fiáról, volt közlekedési miniszterről van szó, aki szorosabb kapcsolatokra törekedett a szomszédos Szíriá­val, mint más jobboldali politikusok.) A hagyományos vendetta, vérbosszú mellett a gyilkosságnak belpolitikai, sőt arabközi vonatkozásai is lehettek, s a folytatás való­színűleg nem marad el. A libanoni feszültség akkor éleződött ki ismét, nyilván­való külső segédlettel, amikor láthatólag zátonyra futott Szadat különutas politikája, aggasztó hírek érkeznek Kai­róból az ellenzékkel szembeni nyomás fokozódásáról, meg­lehetősen kuszáit képet mutat az arab világ, s a palesztin mozgalom, de nincs egység az izraeli kormánykörökben sem. Minden jel arra mutat, hogy a valódi rendezés he­lyett újra mellékvágányokra akarják terelni a közel- keleti válságot, s a manőverek leplezésére mindig alkal­mas egy libanoni „krízis a krízisben”. 3. Mit jelent a „fehér hetek” elmaradása Olasz­országban? Olaszországban a politika viharzása még a Mundial izgalmait is elhomályosította. A kétnapos népszavazáson a kormányt támogató pártok biztos többséget kaptak, de a bonyolult kérdésfeltevés, valamint a szélsőséges demagógia hatása következtében a voksolók és voksok száma vára­kozásaik alatt maradt. Ezt követően ismét jelentkeztek a „vörös brigádok”, merényletek sorozatát hajtották végre. Robbant „pokolgép” az elnöki palotában is: Leone köztár­sasági elnök kénytelen volt leköszönni, a Lockheed- vesztegetésben való részesedés gyanúja miatt. Pedig már-már úgy tűnt, hogy a Moro-ügy kapcsán megzavarodott Itália némi lélegzetvételhez juthat: Leone megbízatása az év végén amúgy is lejárt volna, s ilyenkor következnek az úgynevezett „fehér hetek”, amikor nincs mód a parlament feloszlatására. Ez a menetrend most megváltozott: még júniusban megtartják az elnökválasz­tásokat (hét esélyesnek mondott jelöltről szól eddig a fáma, miután az államfői poszt várományosának tartott Aldo Moro már nem indulhat), s a házfeloszlatás, illetve a rend­kívüli választások lehetősége nyáron is fennállhat. Az olasz közvélemény természetesen jogosnak tartotta Leone távozását, a ráterelődött ialapos gyanú összeférhe­tetlen volt hivatalával. Ugyanakkor folytatódik az az ál­lapot, hogy a nagy reményekkel létrejött, ötpárti hátteret élvező Andreotti-kormány mindeddig a válsághelyzetek­kel volt elfoglalva, képtelen volt pozitív reformokra, ami bizonyos rétegekben máris kiábrándulást okoz. (Ez is bele­játszott a népszavazási eredményekbe!) A jobboldal, s eb­ben atlanti „súgók” is közreműködhetnek, szeretné ki­használni a legújabb alkotmányos válságot: a feltételezé­sek szerint akár egy rendkívüli választások kiírását is megpróbálhatja előmozdítani. Azzal a nem titkolt vára­kozással, hogy a baloldal térnyerése megtorpan és felborul a nehezen kialakított, ötpárti együttműködés. Marjai József bulgáriai megbeszélései Marjai József miniszter­elnök-helyettes június 16-án és 17-én Andrej Lukanov bolgár miniszterelnök-helyet­tessel Szófiában tárgyaláso­kat folytatott az áruforga­lom helyzetéről, valamint a gépipari, vegyipari és mező- gazdasági együttműködés to­vábbfejlesztéséről. A magyar miniszterelnök­helyettest fogadta Sztanko Todorov bolgár miniszter- lenök is. Marjai József bulgáriai tar­tózkodása során ellátogatott Botevgrádba, s itt egy autóbuszgyártó üzemet és egy elektrotechnikai gyárat keresett fel. Az autóbusz- gyártó üzem szoros kooperá­ciós kapcsolatokat tart fenn Magyarországgal. Marjai József miniszter­elnök-helyettes szombaton hazaérkezett Szófiából. Befejeződtek a magyar-mongol külügyminiszteri tárgyalások A külügyminisztériumban szombaton befejeződött Púja Frigyes külügyminiszter és Mangalin Dügerszüren, a Mongol Népköztársaság kül­ügyminisztere közötti hiva­talos tárgyalás. A megbeszé­léseken részt vett Házi Ven­cel külügyminiszter-helyet­tes, Szerencsés János, hazánk ulanbatori nagykövete és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Ott volt a tárgyaláson Bamdarijn Dügerszüren, a Mongol Nép- köztársaság budapesti nagy­követe, s a mongol külügy­minisztérium több vezető munkatársa. Mangalin Düegerszüren délután a Magyar Nemzeti Galériába és a Magyar Mun­kásmozgalmi Múzeumba lá­togatott Házi Vencel, Sze­rencsés János, Bamdarijn Dügerszüren, és a Külügy­minisztérium több vezető munkatársa kíséretében. A szombati program' záró­akkordjaként a mongol kül­ügyminiszter és kísérete az Operaházban, Hidas „Céd­rus” című balettjének elő­adásán vett részt. A román parlamenti küldöttség Nádudvaron Szombaton az ország egyik legnagyobb közös gaz­daságával, a 18 ezer hektá­ron gazdálkodó nádudvari Vörös Csillag Termelőszö­vetkezettel ismerkedett a hivatalos baráti látogatásod hazánkban tartózkodó román parlamenti küldöttség. A lá­togatásra a vendégeket elkí­sérte Péter János, az ország- gyűlés alelnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja. A delegációt, s annak ve­zetőjét Virgil Teodorescut, a nagy nemzetgyűlés alelnökét, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tag­ját Szabó István, a Termelő- szövetkezetek Országos Ta­nácsának és a nádudvari tsz-nek az elnöke köszöntöt­te. A vendégek — akik kö­zül többen mezőgazdasági szakemberek — nagy érdek-* lődéssel hallgatták a közös gazdaság növénytermesztési és állattenyésztési eredmé­nyeit ismertető tájékoztatót. Megtekintették az évente két és félmillió napospulykát kibocsátó pulykatelepet, a tsz saját vágóhídját és hús- feldolgozó üzemét, valamint a 350 gazdaságot a kukorica és ipari növénytermesztő együttműködési rendszerben egyesítő nádudvari központ gépparkjának bemutatóját. Hajdú-Bihar megyei láto­gatásukat befejezve a román törvényhozó testület képvi­selői a délutáni órákban visszaindultak Budapestre. (MTI) A szovjet állásfoglalás amerikai visszhangja Washington (MTI) Az összes szovjet központi és köztársasági lapban meg­jelent szombati cikk, amely a jelenlegi amerikai kormány­zat politikájával foglalkozott rendkívül nagy érdeklődést keltett az Egyesült Államok­ban. A cikket részletesen is­mertették az amerikai lapok és a hírügynökségek. Az UPI „fontos külpolitikai nyilatkozatnak” minősítette, amelyben a Szovjetunió fi­gyelmezteti az Egyesült Álla­mokat, hogy Washingtonnak a szovjet—amerikai kapcso­latok vonatkozásában folyta­tott újabb kemény irányvo­nala a hidegháborúhoz való visszatéréssel fenyeget. Az AP hírügynökség sze­rint a cikk gondosan felépí­tett, mértéktartóan határozott válasz Carter elnök annapoli- si beszédére. A Washington Post írja: a washingtoni külpolitikai szak­értőket minden kétséget ki­záróan aggasztja a cikkben foglalt figyelmeztetés, hogy nem lehet az amerikai elnök által meghirdetett célokra, nevezetesen a béke szilárdí­tására, a fegyverzet korláto­zására, a Szovjetunióval való rendezett kapcsolatokra töre­kedni, és ugyanakkor szovjet­ellenes hajszát szítani, s meg­kísérelni, hogy a külső, a belső, sőt a személyi problé­mákat is a Szovjetunió elleni kirohanásokkal oldják meg. C. Mathias szenátor, az amerikai kongresszus fegy­verkorlátozási szakértője Bostonban kijelentette: az amerikai kormányzat semmit sem tett annak érdekében, hogy a SALT-tárgyalások si­keres befejezésének szüksé­gességéről meggyőzze az amerikai közvéleményt. Richard Clark szenátor, az afrikai ügyekkel foglalkozó szenátusi albizottság elnöke elítélte a Szovjetunió elleni támadások eszkalációját^ Mint mondotta, ezek a táma­dások csak annak a malmá­ra hajtják a vizet, aki ellen­zi a hadászati fegyverrend­szerek korlátozásáról szóló megállapodást. John Culver szenátor kije­lentette, hogy az országban, szított szovjetellenes hiszté­ria semmi esetre sem adhat reális alapot az Egyesült Ál­lamok nemzetbiztonsági poli­tikájának kimunkálásához. Ezt a biztonságot — hangoz­tatta a szenátor — leginkább a fegyverkezési hajsza be­szüntetésével és azzal lehet szavatolni, hogy elejét vesz- szük áz emberiség létét fe­nyegető nukleáris katasztró­fa felé való sodródás vesze­delmes tendenciáinak.

Next

/
Thumbnails
Contents