Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-16 / 140. szám
1978. június 16. “képújság 3 Húskombinát-építkezés Gépek9emberek — együtt Béta szék Kádár- és faipari szövetkezet A korszerű építkezéshez ma már hozzátartoznak a modern gépek, az egyre korszerűbb és jobb kivitelben, sokat tudó, az emberi munkaerőt megkímélő szerkezetek. A szekszárdi húskombinát építkezésére nyugodtan mondhatjuk, hogy a modern építkezések közé tartozik. A munkásokat daruk, emelőszerkezetek, dömperek, tehergépkocsik segítik. Ennek ellenére a fizikai munka, az egyes berendezések helyre emelése, az ásás, a talicskázás még nem 'szűnt meg, nem szűnhetett meg. Az embert segíti a gép, de teljes egészében nem tudja pótolni a karokban rejlő erőt. Fotó: GOTTVALD A marhavágó terem 48x48 méteres alapterületű, a padló alá összesen 2500 méter csöv et építettek be. Rengeteg földet kellett megmozgatniok, ezt gépek nélkül elképzelni sem lehetne. A DIGÉP (Diósgyőri Gépgyár) szakemberei szerelték a hűtőkamra technológiai bere ndezéseit. A 10,5 és a 3 tonnás „edények” beemelése gé pék segítségével történt, de igénybe kellett venni a munkások izmait is. Könnyűszerkezetes irodaház Több mint negyedszázaddal ezelőtt, 1952-ben alakult, a Bátaszéki Kádár- és Faipari Szövetkezet. Akkor tartós használatra kapta a jelenlegi telephelyet, ahol istállóépületek álltak. Ezeket az istállókat alakították át üzemnek, irodahelyiségeknek. Később épített a szövetkezet több — a mai kor követelményeinek megfelelő — üzemet, de az iroda maradt a volt istállókban. A szövetkezet hosszas közbenjárására az Építési és Városfejlesztési Minisztérium engedélye alapján a múlt hónapban elkészült az új 308 négyzetméter alapterületű irodaház, amely 12 helyiségből áll. Összeszerelését és a szükséges belső munkálatokat a szövetkezet szakemberei végezték el, mintegy 400 óra társadalmi munkában. A fából készült irodaházban megfelelő munkakörülményeket teremtettek a központi igazgatás adminisztratív dolgozóinak, egyúttal, újabb beruházás nélkül tovább bővíthetik a termelő egységeket a szövetkezetben, mivel a régi irodaépületeket műhelyeknek, illetve raktárnak alakítják át. A könnyűszerkezetes új irodaház Életbe lép a belkereskedelmi törvény Népgazdaságunk, versenyképességünk Helyünk a világban ív. A július elsején életbe lépő belkereskedelmi törvény végrehajtására a minisztérium több jogszabályt ad ki a közeljövőben, most ezek előkészítésén dolgoznak. Jogszabálytervezet készült egyebek között a tartós fogyasztási cikkek alkatrészellátásának javítása és a jobb szerviz érdekében. A belkereskedelmi törvényt, mint ismeretes, az országgyűlés márciusban fogadta el, ebben törvényerőre emelte azokat az intézkedéseket, amelyek szabályozzák a belkereskedelem és az ipar kapcsolatait, a hazai ellátás javítását és a fogyasztói érdekvédelmet szolgálják. A törvény tananyagaként szerepel majd a közgazdaságtudományi egyetem kereskedelmi karán, a kereskedelmi és vendéglátóipari főiskolán, az ELTE jogi továbbképző intézetében, valamint a szakközépiskolákban és szakmunkásképző intézetekben. A törvény anyagát a szakszervezeti oktatás is programjába vette. A versenyképesség nemcsak a termékszerkezet alakulása során szenved csorbát, hanem a napi gyártásban is. Több munkát, anyagot, energiát fordítunk egy adott termék gyártására, mint amennyit a piac elismer, a vevő megfizet. Figyelembe véve, hogy a rövid- és középtávon megszüntethető termékek köre viszonylag szűk, az erőket a meglévő termékek gazdaságossá tételére kell összpontosítani. (A fokozott takarékosságot a gazdasági fejlődés nehezebb külső és belső feltételei szintén indokolják. Az olcsó és korlátlan nyersanyag- és energiabeszerzési lehetőségek a szabad munkaerőforrások kimerülése, a korlátozott felhalmozás.) A feladatok és a lehetőségek egyaránt nagyok. A Központi Statisztikai Hivatal számításai . szerint 1971-ben Franciaország 136, Csehszlovákia 89, Ausztria 49 százalékkal haladta túl a magyar ipar termelékenységi szintjét. Más módszerrel ugyan, de ehhez hasonló következtetésre jutottak a Nehézipari Minisztériumban. A nemzetközileg élenjáró vállalatok 1975. évi termelékenységi szintjének a bányászat 52 százalékát érte el, a villamosenergiaipar 47, az alumínium- kohászat 59, a vegyipar 42 százalékát. A nehézipari átlag 45 százalék. Némi egyszerűsítéssel azt mondhatjuk: nálunk átlagosan két munkás termel annyit, mint a gazdaságilag fejlett országokban egy. Miből adódnak ezek a nagy különbségek? A magyar munka technikai felszereltsége, a munkaerő képzettsége ennél lényegesen kisebb távolságot indokolna. Következésképpen a harmadik tényező: a termelés elmaradott szervezettsége az alacsony termelékenység fő oka. Ebben döntő a vállalaton belüli üzem- és munkaszervezés elmaradottsága. Döntő, de nem kizárólagos. Nem lebecsülhető a szűk termelési kereszt- metszetek, a vállalatok közötti kooperációs zavarok, s az alacsony fokú szakosítás (a szerszámok, alkatrészek, anyagok szétforgácsolt, kisüzemi „saját” gyártása) termelékenységet rontó hatása sem. A magyar ipar több száz- milliárd forint értékű állóalapjait nem használjuk ki megfelelően. Például, egy összehasonlítás szerint az átlagos műszakszám hazánkban magasabb volt, mint Jugoszláviában, a munkarenden belüli gépkihasználás viszont már déli szomszédainknál volt kedvezőbb 1976-ban. A magyar gépiparban ellenben az átlagos műszakszám is, a munkarenden belüli gépkihasználás is alacsonyabb, mint Jugoszláviában, és alacsonyabb mint a Szovjetunióban. A termelő berendezések munkaidőalapjának több mint egynegyed része nálunk a veszteségidő. A gépek és berendezések, valamint a munkaerő rossz kihasználása gyakran egy tőről fakadnak. A szervezetlenség, a veszteségidők köz- * vetlen okozója, de a munka- fegyelmet bomlasztó hatása sem lebecsülhető. Hasonló jellegű „normalazító” a kínálatot messze meghaladó munkaerő-kereslet. El kell érni, hogy a munkahelyek száma — jelenleg mintegy százezerrel több a rendelkezésre álló munkaerőnél —, csökkenjen. Uj munkahelyek beruházással is csak a régiek megszüntetésének arányában létesüljenek. Nemzetközi mércével mérve is igen magas hazánkban a foglalkoztatási szint, 5,1 millió a keresők száma. Az ismert demográfiai viszonyok, az érvényes munkaügyi és szociális szabályozók (nyugdíjkorhatár, gyermekgondozási segély, stb.) mellett 1990- ig nem növekedhet a dolgozók száma. Ha számolunk további létszámarány-változással a nem termelő ágazatok javára, a termelő ágazatok rovására, akkor különösen fontos a munkaerő- és munkaidő-gazdálkodásra, a termelékenység emelésére nagyobb figyelmet osszpontosí- tanir Csupán néhány elgondolkodtató adat, amely utal a lehetőségekre. Sokszor elmondtuk már, hogy a dolgozók 20 százaléka — egymillió ember — anyagmozgató. És ez a szám az utóbbi években sem csökkent, sőt 1972 és 1977 között 7 százalékkal növekedett, miközben az összes fizikai dolgozók létszáma stagnált, az alaptevékenységben foglalkoztatottaké pedig csökkent. Szinte kiált ez az anyagmozgatás, a szállítás, a raktározás átfogó szervezése és gépesítése után. Az alapvető termelő folyamatok gépesítése az utóbbi öt évben jelentősen előrehaladt. így 1977-ben a minisztériumi ipar fizikai dolgozóinak fele már gépek, berendezések mellett dolgozott. Ez az arány azonban még mintegy 3—4 százalékkal alacsonyabb annál, amely az NDK iparát a hetvenes évek első felében jellemezte. A hazai gépesítés előrehaladása nyomán 1972 és 1977 között 14 százalékkal növekedett az ipari karbantartók és javítók száma. Tegyük hozzá: 1972-ben a fizikai dolgozók 46 százaléka végzett kisegítő tevékenységet, s ez az egyébként is magas arány 1977-ig 49 százalékra növekedett. Sajnos ma még nagy beruházások, az átfogó rekonstrukciók is csupán az alaptevékenységet fejlesztik, a kisegítő létszámot nem csökkentik. A kisegítő tevékenység nagy és bővített újratermelődő tartalékait esetenként csak a vállalati kereteket átlépve lehet igazán kiaknázni. Példa erre több vállalat közös raktárépítése. Iparági (esetenként területi) szakosított nagyjavítással, cseregépes rendszerrel, koncentrált alkatrészgyártással és -ellátással lehet csak a javítómunka termelékenységét is számottevően emelni. A korszerűség, a nemzetközi versenyképesség igényes, műszaki-gazdasági követelményrendszerét széles körben, a gazdasági élet minden területén érvényesíteni kell. Napjaink egyik különös ellentmondása abból adódik, hogy az emberek túlnyomó többsége nem ismeri a „miből éljünk” kérdést. Az anyagi gondokat általában ma már nem a szó szerinti megélhetés, hanem a másod- és esetenként a harmadrangú szükségletek kielégítése okozza. Az ország számára viszont izgalmasabb kérdés a „miből élünk”, mint valaha is volt. Az ellentmondás feloldása, az eladósodási folyamat feltartóztatása feltételezi, hogy a népgazdaságunk „miből éljünk” kérdésének megválaszolása személyes üggyé, nemzeti üggyé váljon. Nemzeti üggyé válhat néhány honfitársunk sikere, vagy kudarca a sportban. Miért ne válhatna azzá a közös tevékenységünk, a magyar munka, amelytől népünk boldogulása függ. KOVÁCS JÓZSEF (Vége) Repiilőgépszerviz Kaposvárott Mintegy száz növényvédő repülőgép folyamatos munkáját biztosítják a Repülőgépes Szolgálat kaposvári bázisának dolgozói. A szerelőgárda a környéken dolgozó gépek szervizellátása mellett a százhuszonöt és ötszáz órás kötelező javításokat is elvégzi. A képen: a repülőgép légcsavarját ellenőrzi a felszerelés élőt Borbély József. A Ponecker-brigádnak gép viszi (el a tetőre a betont, de onnét már talicskázva szállíthatják a munkahelyre az anyagot
