Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-16 / 140. szám
a “Képújság 1978. június 16. A közművelődés kérdései „Utcák, terek esztétikája, környezetünk kultúrája” A cím az ez évi képzőművészeti világhét (szeptember 16—24.) fő gondolata. Időszerűségét és egyben jelentőségét növeli az a társadalmi szükség és egyéni igény, amely az életmódváltozás következményeként — ám attól kissé lemaradva — a társadalmi tudatban jelentkeHOGYAN kapcsolódik mindez a közművelődési intézmények munkájához? A kulturáltság az életmódnál, a közvetlen környezetnél kezdődik. Fokmérője az, ahogyan élünk a lehetőségek, szükségletek rendszerében. Ahogy alkalmazkodunk, vagy módosítjuk feltételeinket. Meghatározója a tárgyi világ objektív lehetősége, az anyagi-társadalmi adottság, valamint szubjektív adottság, képzettség, amelyet szintén a társadalmi feltételek kondicionálnak. A két tényező között fáziseltolódás van, amely mögött a társadalom fejlettségi szintje és az azt tükröző tudat közötti ritmuskülönbség húzódik meg. Művelődéspolitikánk feladata — e ritmuskülönbség csökkentése, illetve a tudat társadalomhoz való igazítása. Egy-egy közművelődési akció — mint pl. a világhét is — a fenti feladat megvalósítását segítő egyik lehetőség, eszköz; részben figyelemfelhívó, érdeklődést keltő, hangsúlyt adó jellegénél fogva, valamint konkrét tartalmával, hatásával. A VILÁGHÉT célja, és az ebből eredő feladatok, azok megvalósítása az egész társadalmat érinti. Hiszen környezetünk tágas. Sok mindent magába foglal: az otthont, munkahelyet, várost, vagy falut, ahol élünk. Felhívása valamennyiünknek 6zól: a lakáskultúrát közvetlenül befolyásoló áruházaknak, boltoknak; a város rendben tartásán munkálkodóknak, az utcákat, tereket, köztéri alkotásokat gondozóknak; a kirakatok gazdáinak; a munkahelyeknek, ahol a nap 24 órájának egy- harmadát töltjük, nem mindegy, hogy milyen környezetben. Mindezek figyelembevételével változatos és sokszínű programot tervezünk. A hagyományos képzőművészeti programok mellett — képzőművészeti kiállítás, előadás, stb. — nagy súlyt kapnak a fő gondolathoz kapcsolódóik: környezetesztétikai, környezet- védelmi előadások, lakásterv- bemutató, reklámpályázat, lakberendezési tanácsadással egybekötött teljes lakásbemutató egy átadandó új házban. Változatlanul megtartjuk a már hagyományossá vált szokásunkat, kiállításokat viszünk a város munkahelyeire, elsősorban a nagyobb üzemekbe. Felmerül a kérdés: nem okoz ez gondot? Együttműködési szándékkal nem rendelkező partnerek esetében gondot okozna, ám itt erről nincs szó. Akikkel kapcsolatot kerestünk, azok — kivétel nélkül — magukénak vallják a képzőművészeti világhét gondolatát, s minden különösebb meggyőződés és ráhatás nélkül megtalálták benne szerepüket. SZÉP PÉLDA erre pl. a lakásbemutató megszervezésében, kivitelezésében részt vevő partneréink (OTP, BÁV, Képcsarnok Vállalat, Otthon Áruház, TIT) együttműködése; a kirakattervező reklámpályázatot meghirdetők (városi tanács, ÁFÉSZ, Népbolt Vállalat) és sorolhatnám tovább. Bízunk abban, hogy a város lokóihoz, a munkahelyek dolgozóihoz is eljut a képzőművészeti világhét üzenete, és valamennyien magukénak érezvén azt, fokozottan munkálkodnak az utcák, terek esztétikuma, környezetük kulturáltsága érdekében. DÉR MIKLÓSNÉ, a megyei művelődési központ igazgatóhelyettese Magyar Hét Tolna megyei szám — négy nyelven A hazánkba látogató turisták iránti figyelmesség egyik megnyilvánulása, hogy négy nyelven külön hetilap jelenik meg részükre Magyar Hét címen. A június 4-i számban Tolna megye bemutatására törekedtek a szerkesztők — természetesen a hét időszerű kérdéseinek ismertetése mellett. Az orosz, lengyel, cseh és szlovák, valamint német nyelvű kiadásokban Szek- szárd városépítési eredményeiről, mint a Hild-díjas megyeszékhelyről olvashattunk fényképpel illusztrált cikket. Szó van a lapban a testvérvárosi kapcsolatokról, a megyei múzeumról. Tamásiból riport, Paksról — mint megyénk új szimbólumáról szóló írás van a második oldalon. Sárköz népművészetének és Babits költészetének rövid méltatása a kulturális rovatban kapott helyet, a megyei művelődési házról szóló hírekkel együtt. Ezen túl színes írás a szekszárdi pincesort, a ge- menci erdőt és Domborít ajánlja az olvasók figyelmébe. Az ételrecept is mi más lenne, mint a kömlődi halászlé. eggel, ahogy a szódaR bikarbónáért kotorászott, az éjjeliszekrényre helyezett előjegyzési naptárból a szemébe sütött egy bejegyzés: Csiperke. Piros golyóstollal beírva, bekarikázva, kétszer aláhúzva. Mi lehet ez? — Borenyák tűnődve bámulta a bejegyzést. — Minek írtam én ezt ide? Talán, hogy el ne felejtsek csiperke gombát venni? De hiszen ki nem állhatom a gombát! Később eszébe jutott, hogy ez nem gomba, hanem név. Valakinek a neve. De kinek a neve? — Szivem — szólt ki az asszonynak. — Nem tudod, ki az a Csiperke? Az asszony visszakiabált, hogy nem tudja, de talán a tegnapi névestén találkozhattak vele Kelemenéknél. Olyan magas, nyúzott képű pasas lehet az illető, aki éjfél körül jött oda hozzájuk. Lilás, színjátszó nyakkendőt viselt. Borenyák most már emlékezett. Egy ember valóban odajött hozzájuk, és ő beszélt neki Csiperkéről. — Tehetséges ember — hallotta vissza a szavait, amint rekedten, kicsit énekelve beszélt —, sőt kivételes képességű, csak éppen elnyomták, nincs a megfelelő helyen. Neked jó összeköttetéseid vannak, és híres vagy az önzetlenségedről, igazán tehetnél valamint az érdekében. Borenyák a hivatalból fel-' hívta Kelement. — öregem -7- mondta —, tegnap este nálatok én megígértem valakinek valamit. Olyan magas, nyúzott képű volt az illető. Lilás, színjátszó nyakkendőben. Ki az? — Talán Vizeki... — töprengett Kelemen. — De megesküdni nem mernék rá, hiszen tudod, mennyien voltak, és köztük számomra is idegenek. Mindenesetre megadom a telefonszámát, csörgess oda. Borenyák odacsörgetett, de Vizeki nem emlékezett Bore- nyákra, így nem is kérhetett tőle semmit. Legfeljebb tüzet, ahogy viccesen mondta. És ő egyébként sem magas, nyúzott képű, hanem kisportolt alkatú, sima arcú. Nyakkendőt meg utoljára az érettségi banketten viselt. — Ez a leírás — mondta — inkább ráillik Kocsonyásra, ö olyan gyomorbajos kinézetű, nem én, aki minden reggel tornázom és körülfutom ötször a háztömböt Mondom a telefonszámát. Borenyák sóhajtva tárcsázta Kocsonyást, aki még mindig az esti muri hatása alatt, jókedvűen tiltakozott. — Úgy be voltam rúgva — dörmögte nevetgélve —, hogy még a saját nevem se jutott eszembe, nem a másé. Csiperke? Fogalmam sincs, ki bitorolja annak a jó ízű gombának a nevét! — Ott egye meg a fene! — csapta le a kagylót Borenyák, és elhatározta, hogy nem gondol többet a nyúzott képűre, sem arra a Csiperkére. De a dolog mégsem hagyta nyugodni. Ha már megígérte, és ráadásul még az önzetlenségére is hivatkozott az ismeretlen, akkor nem bújhat ki alóla. Különben is meglehet, hogy az a magas madárijesztő, nem akárki. Talán valami fejes, akinek kellemetlen lenne, ha a barátját ajánlaná valahol, ezért is fordult Őhozzá... De miért éppen őhozzá? Ez most már mindegy! Neki az a kötelessége, hogy erre a Csiperkére valakinek felhívja a figyelmét. Igen, legjobb lesz Tarczali, exponált helyen dolgozik, talán tehet valamit, ennek a Csiperkének az érdekében. Vasárnap találkoznak, akkor majd szóba hozza neki ezt az ügyet. — Ez csak természetes — helyeselt Tarczali, amikor Borenyák megemlítette neki Csiperkét. — Valamit majd kiagyalunk. A te szavad nekem már garancia. A te barátod, az én barátom is. Azt mondod, tehetséges? — Hogyne, nagyon. Sőt kivételes képességű, csak éppen elnyomták, nincs a megfelelő helyen. — Akkor majd odatesszük! Nem dúskálunk annyira a tehetségekben, hogy egy Csipetke... — Csiperke! — Igen, persze, Csiperke! Fel is írom, nehogy elfelejtsem. Mi is a keresztneve? Borenyák zavarba jött. Csakugyan, mi lehet annak az embernek a keresztneve? És azt miért nem írta fel? Ezt a melléfogást! De most már nem mondhatja Tarcza- linak, hogy nem tudja. Akkor visszapasszolná az egészet. Elkereszteli! Mi illik leginkább egy ilyen Csiperkéhez? Lajos vagy Béla semmiképpen. Hangzásukban túl mély tónusúak. Az sem valószínű, hogy egy ősrégi neve lenne, mint amilyen Bendegúz. Ehhez a Csiperkéhez, igazán a Jenő társul vagy még jobban megy hozzá az Emil. Ez az! Csiperke Emil! így kell, hogy hívják! — Rendben van — jegyezte fel Tarczali —, a magam részéről mindent elkövetek. Még ma este felhívom Királyt, a minisztériumban van fontos beosztásban, nagyon rend.es fickó. Ő aztán igazán tehet valamit az emberünk érdekében! Borenyák fellélegzett és otthon kihúzta az előjegyzési noteszában, és csak idő kérdése, hogy átkerüljön a Királyéba. Még aznap este át is került. Tarczali ígéretéhez híven telefonált Királynak és előadta, hogy egy nagyon értékes emberért emel szót. — Kivételes képességű — mondta —, de tudod, az a szomorú, hogy ezt nem tudja igazán kamatoztatni a népgazdaság érdekében. Pedig az ilyen Csiperkékre nagy szükség van! Ezeket nem lehet csak úgy talonba tenni, mert megkeserednek, _ kiégnek és teremtő energiájuk úgy megy pocsékba, mint a szitába csurgatott óbor. — Felírom — mondta Király. — Ha te ajánlod, akkor biztosan nem ok nélkül teszed. A jövő héten Brüsszelbe repülünk a miniszterrel, majd egy alkalmas pillanatban előhozakodom a dologgal. De várj csak, nem értettem pontosan: mi is a pártfogoltad szakképzettsége? — Mérnök — felelte bizonytalanul Tarczali, mert úgy emlékezett, mintha Borenyák azt mondotta volna. Vagy nem is mondott semmit? Érdekes, ez hogy kerülhette el a figyelmét, de most már Király előtt nem vallhat szégyent, különben még visz- szapasszolná az egészet. Egyébként is annyi már a különböző szakterületeken dolgozó mérnök, hogy egy Csiperkével több vagy kevesebb, igazán nem számít. Meg lehet az is, hogy valóban mérnök. Majd kiderül. Most már Király kezében az ügy. Király a repülőgépen, valahol Bécs fölött hozta szóba Csiperkét. A miniszter éppen szivarra gyújtott, amikor az illatos füsttel szinte egy időben lebbent fel a név is. — Csiperke Emil — mondta Király —, olyan egyéniség, aki megérdemelné a fokozottabb figyelmet. Nem fárasztanálak ezzel, miniszter elvtárs, ha itt nem egy nagyon tehetséges emberről lenne szó. Egyesek szerint zseniális. De ahogy ez sokszor lenni szokott, elnyomták, nincs a megfelelő helyen. — Milyen mérnök? — kérdezte a miniszter. — Úgy értem, mi a szakterülete? Király gyorsan a noteszába nézett, de attól semmivel sem lett okosabb. Ott csak annyi állt, hogy mérnök. De milyen...? Megőrült ez a Tarczali, hogy nem mondta? Vagy mondta, csak éppen ő nem jegyezte meg? Most mit mondjon a miniszternek? A nyaka is vizes lett hirtelenjében, amikor a miniszter szivarjára tévedt a tekintete Hát persze, hogy agrármérnök! Nem is lehetne más ez a Csiperke! Már a nevében is benne van! És lehetséges, hogy éppen dohánynemesítő1 — Agrármérnök? — nézett rá csodálkozva a miniszter. — De hiszen ez nem is a mi tárcánkhoz tartozik. — Igaz — sietett a válasz- szal Király —, de én mégis szükségesnek tartottam megemlíteni. Végül is egy zseniális emberről van szó, és az a tárcától csaknem független. Ez általános, vagy ha úgy tetszik, országos érdek. Nem szabad megengedni, hogy az igazán értékes emberek elkallódjanak! Király egészen belehevült a miniszter gondterhelten hallgatta. Ha ez a Király ilyen prófétikus lendülettel beszél, akkor itt valóban egy tehetséges emberről lehet szó. Már pedig, ha ez így van, akkor igazán tenni kell valamit az érdekében. Ez a népgazdaság szempontjából sem lehet közömbös. És egy hónap múlva Csiperke Emilt, a mezőcsalánosi állami gazdaság agrármérnökét kinevezték a bogyópusztai nagy dohánycentrum igazgatójává. zen a tényen a mezőE csalánosi intézmény vezetőségén túl. leginkább maga az érdekelt csodálkozott. Ugyanis éppen elbocsátás előtt állt. Mert Csiperke Emil — igaz csak ősszel —, hajlamos volt ösz- szetéveszteni a dohánylevelet a lósóskával. Ezt egy ideig elnézték neki, de végül is megunták a dolgot. Arra azonban nem számítottak, még a legszínesebb álmukban nem, hogy egyszer maid ilyen csodával határos módon szabadulnak meg tőle! Tóth-Máthé Miklós: Csiperke érdekében Menjünk ki a játszóparkba! Budapesten, a városmajori játszóparkot szívesen keresik fel kicsinyeikkel a szülők: ideális környezetben, különböző mászó-, ügyességfejlesztő szereken elégítik ki mozgásigényüket a gyerekek. Remek ez a csúszda! Ugye, bátrak vagyunk? Nyeregbe pattanok és el ügetek a homokozóig Vasárnap nyitnak az építőtáborok Hatvanegy — a tavalyinál 12-vel több — központi szervezésű építőtábor nyitja meg kapuit vasárnap az országban. Bács megyében például 18 helyen táboroznak majd. Többek között Kecskeméten, Izsákon, Vas- kúton, Mátéházán, ahol a fiatalok a növényápolásban, a gyümölcsszedésben vesznek részt. A Somogy, a Szolnok megyeiek szintén a mező- gazdaságban dolgoznak majd. A Veszprém megyében táborozok vasúti rekonstrukciónál, a Pest megyeiek az M 3-as, a Fejér megyeiek az M 1-es autópálya építésénél dolgoznak. A szakmunkástanulók, csaknem 2300-an, — az idén először — szakmájuknak megfelelő munkát végeznek. A fiatalok kéthetes turnusokban táboroznak augusztus 26-ig. Naponta 6 órát dolgoznak, azután pihennek, szórakoznak. A táborszervezők nemcsak kényelmes szállásról, jó ellátásról, hanem szabad idő programról is gondoskodtak. A központi szervezésű táborok 283 turnusába több mint 800 műsort „szállítanak” akárcsak az előző években, lesz politikai fórum és ismeretterjesztő előadás, VIT-vetélke- dő, szépség- és sportverseny, tábortűz. Minden táborban azzal is gazdagítják a programot, hogy kirándulnak közeli szép tájakra, történelmi nevezetességekhez. Miért tart fel 3z a zebracsíkos gyalogos? Tudhatná,hogy én vagyok Niki Lauda.
