Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-15 / 139. szám
1978. június 15. KÉPÚJSÁG 3 Borsóbetakarítás — esőben Kézzel kaszálnak Biritón Rengeteg eső áztatta a földeket Paks környékén, a Paksi Állami Gazdaságban végzett mérések szerint az egész évi csapadék negyede lehullott májusban és június eddigi napjain.' A gazdaság nagyban termeszt konzerv- borsót és most olyan’helyzetbe került, hogy a teljes gépesítés ellenére alig tudnak szállítani borsószemet a gyárnak. Kézzel kaszálják a borsót a biritói határban, mert a gépeket nem bírja el az agyonázott föld. Ott jártunk kedden, láttuk, hogyan kínlódnak. A helyzet azóta sem változott, szerdán reggel is esővel kezdődött a nap. Feil Ferenc központi agro- nómus és Kovács Kálmán kerületi igazgatóhelyettes adott tájékoztatást a kellemetlen helyzetről, a kaszáló emberekről, de Feil Ferenc közben be is állt kaszálni, részben kedvtelésből, részben azért, hogy tanítgassa az egyik embert, aki nehezen húzta az ősi szerszámot, gyakorlat hiányában. Ö a gazdaság dolgozója, a többiek Nógrád megyéből való ipari munkások, akik két hét szabadságot itt töltenek el. Tavaly kezdődött a nógrádiak besegítése, jól járt velük a gazdaság és ők is megtalálták a számításukat. Kéthetenként váltják egymást a „brigádok”. Akikkel most találkoztunk a borsóföldön, természetesen nem arra szerződtek, hogy kaszások lesznek, hanem a cséplőgépek kiszolgálására jöttek, de mivel az időjárás közbeszólt, készségesen vállalta a 12 ember ezt a nehéz munkát is. Arra jó, hogy ennyivel kevesebb lesz a betakarítanivaló, amikor — remélhetőleg hamarosan — megindulhatnak a gépi betakarító eszközök és teljes iramban megy a munka. Tavaly naponta hét-nyolc hektár termését el tudták csépelni a gazdaság biritói kerületében. A gyapai kerület többet termeszt, ott még nagyobb a gépi erő. A gazdaság vezetői gondoskodtak a betakarítás teljes gépesítéséről, az idén már a borsócséplőre sem kell kézzel rakni a beszállított anyagot: Ladex Combi nevű, NDK- gyártmányú adagoló „asztalt” állítottak munkába mindkét kerületben. A gép fölviszi a beszállító kocsiról rárakott, automatikusan átadott borsót, rétegezi és két cséplőgépnek adagolja. A múlt hét közepén volt a próbacséplés, jól működtek a gépek, az egész gépsor kifogástalan munkát végzett, de teljes napot csak szombaton tudtak dolgozni, azóta mindig közbeszólt az eső, végül kézikaszások beállítása vált szükségessé. A gazdaság biritói kerületében 172 hektáron termesz-, tenek borsót, egyelőre minden szempontból szép a növény, jó a termés, betegség nem található, bár a gyom kezd föltörni, tehát nem levegőzik a növény a borús és gyakran esős időben. A gazdaság szakemberei reménykednek. Amit lehetett, megtettek a jó termésért. Az atomerőmű egyes számú reaktorának készülő aknájából látható így az ég. Az, hogy daru is, meg egy éppen emelt betonelem is látható a felhőkkel együtt, nem ritka pillanat. Nagy itt a mozgás, az ég nem sokszor marad üresen, még egy aránylag kicsi körben sem. A tomerömü-épitkezés Mélyről és magasbői Az erőmű vasútrendszere mélyen benyúlik a Dunamenti Egyesülés Tsz szántóföldjébe. Szükségmegoldás volt, csak így lehet megvalósítani ezen a részen a tolatásokat. \ Népgazdaságunk, versenyképességünk A gazdasági fejlődés hordozói in. A termelés, az ipar szerkezete, az egyes ágazatok, termékek, technológiák szerepe koronként változik. A gyáripar kialakulásakor a textilipar volt a gazdasági fejlődés hajtómotorja. Később ezt a szerepet átvette a vas- és fémkohászat, majd a gépipar (ezen belül is a gépkocsi- gyártás), illetve a vegyipar. Napjainkban az elektronika, a nukleáris- műszerek, a távközlési rendszerek, a környezetvédelmi berendezések és némely vegyipari termék a gazdasági fejlődés hordozói. A termékek rangsorolása részben a kereslet-kínálat, részben a műszaki-gazdasági fejlettség függvénye. így a hűtőszekrény, • az automata mosógép, a televízió — a II. világháborút követő konjunktúra serkentői — például elvesztették korábbi szerepüket és a legfejlettebb országokban az importlistára kerültek. Másutt, így hazánkban is, azért még jövedelmező lehet ezek gyártása és exportja. Más termékeket viszont nekünk érdemes tartósan importálni a fejlődő országokból — munkát, anyagot és más erőforrást megtakarítva. A fejlettségbeli különbségek is serkentik tehát a nemzetközi munkamegosztást, bár az integrációnak sokkal inkább kedvez a szintbeli kiegyenlítettség. Hogyan dönthető el a termelési szerkezet fejlesztésének iránya az adott vállalat, iparág jövője, az egyes gyártmányok, cikkek sorsa? Csak komplex módon, az úgynevezett műszaki-gazdasági követelményrendszer alapján. E módszer lényege a konkrétság : a versenyképességet (a sorozatnagyságot, a termék, a technológia korszerűségét, a termelékenységet, stb.) mindig a versenytársakhoz viszonyítva vizsgálja. A Nehézipari Minisztérium vállalatai lényegében ezt a módszert alkalmazták távlati terveik kidolgozásánál. Ahány vállalat, csaknem annyiféle feladat. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság felmérése szerint az ipari termékek 10—15 százaléka megfelel a nemzetközi versenyképesség '“követelményeinek, tehát fejlesztésük kívánatos, versenyképességük nagy valószínűséggel a jövőben is fenntartható, öt százalékuk olyan nem gazdaságos termék, amelyre társadalmi igény van és importból nem pótolható. A termékek 10—25 százaléka az egyértelműen kihalásra ítélt. A 60—70 százalékból — tehát a legszélesebb körből — kell kiválasztani a viszonylag rövid idő alatt versenyképessé tehető gyártmányokat, a többi pedig itt is megszüntetésre vár. Más oldalról megközelítve ugyancsak bizonyítható, a magyar ipar termékválasztékának jelentős hányada megszüntetésre, visszafejlesztésre ítélt. Tízmilliós lakosú népesség nem képes milliónyi árufajtát versenyképes színvonalon előállítani. Mert nem képes ennyiféle termékhez munkaerőt, fejlesztő létszámot, kapacitást (beruházást) biztosítani — nemzetközileg versenyképes színvonalon. Az erők, az eszközök mai szét- forgácsoltsága nehezíti, lehetetlenné teszi a felzárkózást a versenyképesség fokozását. Legjelentősebb exportcikkünk, az autóbusz alkotja a teljes magyar kivitel 5 százalékát, az első öt cikk (az autóbusz, a hengerelt acél, a növényolajipari takarmány, a közlekedési eszközök alkatrészei és a kiszerelt gyógyszerek) 15—16 százalékát. Ez az exportarány a hazánkhoz hasonló lélekszámú, de fejlett tőkés országokban a listavezető terméknél 10—30, illetve az első öt cikknél 40— 50 százalék. A termékszerkezet fejlesztése közepes és hosszú távú feladat, de elkezdése nem tűr halasztást. Könnyebb az átállás, az elavult termékek megszüntetése ott, ahol a ka-_ pacitások „konvertálhatók”.’ (Gyógyszer-, műszer-, konfekcióipar, stb.). Nehéz viszont a manőverezés, ha a technológia egy-egy termékfélére specializált (kohászat, műtrágyagyártás, stb.). Az átállás ilyenkor hosszabb időt és több beruházást igényel. De elavult termék esetén sincs szükség mindig átállásra, ahol lehet a munkahelyek számát kell csökkenteni. Azért, hogy a munkahelyek és a munkaerő száma összhangba kerüljön. Az MSZMP Központi Bizottságának 1977. október 20,-i határozata a hosszú távú külgazdasági politikáról és a termékszerkezet fejlesztéséről megszabja a tennivalókat. Kimondja, hogy a „termékszerkezet fejlesztésére vonatkozó döntések túlnyomó része vállalati hatáskörbe tartozik”. Főként az előrelépéshez nélkülözhetetlenek a piaci információk, a rugalmas reagálások, a helyi kezdeményezések. De abban az esetben, ha teljes a visszafejlesztés, a felszámolással egyenrangú gyökeres az átállás, aligha várhatjuk a vállalattól, hogy önmaga mondja ki és. végrehajtsa saját halálos ítéletét. Gondoljunk csak a hazai gabonakombájn vagy a traktorgyártás megszüntetésére. Az elhatározást hiába közölték, és sürgették a végrehajtást, központilag kellett felszámolni, más nagy- vállalatokba beolvasztani, mind az EMAG-ot, mind a Vörös Csillag Traktorgyárat. Régi példák, újakkal nem szolgálhatunk: Nem alakult még ki az életképtelen vállalatok felszámolásának mechanizmusa. Sőt a szükséges jelzőrendszer sem működik kielégítően. A nemzetközileg versenyképes és az elmaradott vállalatok jövedelmi viszonyaiban nincsenek határozott különbségek. Tovább kell lépni a szelektálás (válogatás) objektív feltételeinek megteremtése, a gazdasági szabályozás, az anyagi ösztönzés útján. De nem kevésbé fontos a szubjektív feltétel, * a társadalmi háttér megteremtése, akár a helyi konfliktusok vállalása árán is. KOVÁCS JÓZSEF (Folytatjuk) Országos vetélkedőre készülnek Lengyelen A jövő hónap elején, július 3-ától 9-ig Tolna megye, pontosabban a Lengyel i Szakmunkásképző Intézet lesz a helyszíne az úttörő mezőgazdászok 7. országos vetélkedőjének. Az elmúlt esztendőben Somogy megye volt a házigazda, ahol a paksi II. sz. általános iskolából kikerült Tolna megyei csapat ezüstérmes lett. Az idén „hazai pályán” ugyanez a csapat indul majd újra a döntőn. Az országos döntőt megelőzően úttörőcsapat, járási, városi és megyei szintű selejtezőket tartottak. Ezeken megyénkben félezer úttörő vett részt, került közvetlen kapcsolatba ezeken a szemléken a szocialista mező- gazdasággal. A most végéhez közeledő döntő tulajdonképpen önmagában nem jelenti ennek a versenysorozatnak a célját. A hangsúly sokkal inkább a számszerűleg is komoly gyermeklétszámot megmozgató szemléken volt, amelyek segítettek élővé lenni az iskolák, úttörőcsapatok kapcsolatát azokkal az üzemekkel, amelyeknek munkás-utánpótlását talán épp a most vetélkedő úttörők is jelentik majd. A Ladex Combival teljessé vált a betakarító gépsor Nógrádi munkások vágják a borsót, a gépek helyett
