Tolna Megyei Népújság, 1978. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-15 / 139. szám

2 Képújság / 1978. június 15. Cedenbal és Husák megbeszélése *• £' *■ í Román parlamenti küldöttség az Egyesült Izzóban Mongol párt- és kormányküldöttség tartózkodik hivatalos baráti látogatáson Csehszlovákiában. A képen Jumzsagijn Cedenbal és Gustáv Husák. (Képtávírónkon érkezett.) Párizs A román parlamenti kül­döttség — élén Virgil Teodo- rescuval, a nagy nemzetgyű­lés alelnökével, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága tagjával — szer­dán Újpestre, az Egyesült Iz­zóba látogatott. A vendégeket a nagyvállalat párt- és társa­dalmi szervezeteinek képvi­selői fogadták, majd Bitó Já­nos fejlesztési, műszaki igaz­gató adott tájékoztatót a vi­lágszerte ismert termékek ex­portjáról, a gyártó berende­zések folyamatos korszerűsí­téséről. Ezt követően a román törvényhozói testület képvise­lői megtekintették a nemrégi­ben munkába állított PAR 38—Tungsram gyártósort, amelynek világszínvonalon álló automata gépei óránként 900 korszerű fényforrást ké­szítenek. A küldöttség tagjai elismeréssel szóltak a válla­lat saját fejlesztésű kékes lámpagyártó gépsorának munkájáról is. Az üzemlátogatás befejezté­vel az Izzó Fóti úti lakótele­pét tekintették meg a vendé­gek. A modern épületekben eddig 1123 családnak, 97 szá­zalékban munkásoknak adtak át új otthonokat, s hamaro­san újabb 45 lakásba költöz­hetnek be a tulajdonosok. A vállalati lakótelep tavaly el­készült bölcsődéje 80 aprósága nak, óvodája pedig 175 kis­gyermeknek nyújt második otthont. E jól felszerelt gyer­mekintézmények megtekinté­sével ért véget a román par­lamenti küldöttség látogatása, amelyen részt vett Victor Bo- lojan. a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagy­követe is. Zambia elleni támadásra készül Dél-Afrika Tanácskozás a válságról Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter kedden este Pá­rizsba érkezett több más nyu­gati kollegájával együtt, hogy részt vegyen a 24 fejlett nyu­gati országot tömörítő Gazda­sági és Együttműködési Fej­lesztési Szervezet (OECD) ta­nácsának rendes évi üléssza­kán. Itt megvitatják a nyu­gati világot "sújtó gazdasági válságból való kilábalás út­jait és módjait, valamint a fejlődő országokkal való gaz­dasági kapcsolatok kérdéseit. A tanácskozás jelentőségét növeli, hogy a külügyminisz­terek felhasználják az alkal­mat a jelenlegi időszakban kiemelkedő fontosságú nem­zetközi kérdések megvitatá­sára. A zambiai külügyminiszter kedden hitelt érdemlő forrá­sokra hivatkozva azzal vádol­ta a dél-afrikai fajüldöző re­zsimet, hogy Namíbia terü­letéről kiindulva támadásra készül Zambia ellen. Zambiai kormányforrások szerint a csapatok összevoná­sa Dél-Afrika támadási szán­dékáról tanúskodik. A zam­biai külügyminiszter kijelen­tette: „A helyzet jóval veszé­lyesebb és kritikusabb, mint korábban, és növekvő fényé-, getést jelent a nemzetközi bé­kére és biztonságra”. A TASZSZ szovjet hírügy­nökség lusakai jelentésében közölte, hogy Siteke Mwale leszögezte: Zambia fenntartja magának a jogot, hogy a szu­verenitásának, területi sért­hetetlenségének megvédelme- zése érdekében szükség ese­tén segítségért folyamodjék bármelyik baráti országhoz. PANORÁMA A dél-libanoni határsáv ügye Libanon Waidheimhez fordult Kilencvenegy nappal dél­libanoni inváziójuk után az izraeli katonák kedd estig ki­vonultak ugyan Libanon déli részéből, de a határtól mint­egy tízkilométeres távolság­ban libanoni területen kiépí­tett állásaik összefüggő lán­colatát nem az ENSZ „kék­sisakosainak”, hanem eddigi szövetségeseiknek, a libanoni jobboldali keresztény milicis- táknak adták át. E milicisták parancsnoka Szaad Haddad őrnagy, aki függetlenítette magát a libanoni reguláris hadsereg parancsnokságától, s az izraeliekkel szorosan együttműködve a múltban provokatív akciók sorozatát indította baloldali és Palesz­tinái erők ellen. Haddad re­ményét fejezte ki, hogy a pa­lesztin gerillákat „sikerül tá­voltartani Dél-Libanontól”, mert — mind mondotta — „ellenkező esetben az izraeli fegyveres erők újból beavat­koznak ...” Hasonlóképpen fenyegető­zött tv-nyilatkozatában Avig- dor Ben-Gal izraeli tábornok. A libanoni kormány az ENSZ főtitkári hivatalánál tiltakozott Erskine tábornok és Sidiak őrnagy keddi kije­lentései miatt, és kérte, hogy Ensio Siilasvuo tábornok, az ENSZ közel-keleti békefenn­tartó erőinek főkoordinátora a helyzet tisztázására „a le­hető legrövidebb időn belül” látogossan el Bej rútba. Erskide tábornok, a Dél-Li- banonban állomásozó „kéksi­sakosok” főparancsnoka ked­den azt mondotta, hogy a bej­rúti kormánytól olyan „eliga­zítást” kapott, miszerint „a de facto Dél-Libanonban tar­tózkodó erők törvényesek és Bejrútból, a libanoni hadse­reg parancsnokságától kapják parancsaikat”. Georges Sidiak őrnagy, a dél-libanoni keresztény mili­cisták helyettes parancsnoka pedig azt állította, hogy a mi­licisták „Victor Khuri tábor­noknak, a libanoni hadsereg főparancsnokának felkérésére ellenőrzik az egész izraeli— libanoni határt....” Libanoni hivatalos körök élesen reagáltak ezekre a lég­ből kapott állításokra. A ható­ságoknak az á szándékuk, szigorúan meg fogják paran­csolni a milicistáknak, hogy maradjanak kaszárnyáikban, mert „semmiféle feladatot sem bíztak rájuk Dél-Liba­nonban, ahová hamarosan el­küldik a libanoni reguláris hadsereg egységeit”. Jelezték azt is, hogy ha a milicisták nem teljesítik ezt a parancsot, akkor szankciókkal fogják sújtani őket. New Yorkban Kurt Wald­heim, az ENSZ főtitkára szó­vivője útján közölté, hogy „az izraeli visszavonulás negye­dik és egyben utolsó szaka­szával az ENSZ-erők teljesí­tették a Biztonsági Tanácstól kapott megbízatásuk első ré­szét. Most további erőfeszíté­seket tesznek a megbízatás második részének végrehajtá­sára arra, hogy segítsék a li­banoni kormányt a Dél-Liba- non fölötti tényleges fennha­tóságának helyreállításában”. MOSZKVA Bíró József külkereskedel­mi miniszter szerdán Moszk­vában megbeszélést folytatott Szemjon Szkacskovval, a kül­gazdasági kapcsolatok állami bizottságának elnökével a magyar—szovjet gazdasági és műszaki együttműködés kér­déseiről. GENF Szerdán Genfben megtar­totta soron következő ülését a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról tárgyaló szov­jet és amerikai küldöttség. VARSÓ Roska István külügymi­niszter-helyettes június 12-től 14-ig Varsóban megbeszélé­seket folytatott Marian Dmo- chovski lengyel külügymi­niszter-helyettessel a magyar —lengve! kapcsolatok idősze­rű kérdéseiről. A magyar külügyminiszter-helyettest fo­gadta Emil Wojtaszek kül­ügyminiszter. A megbeszélé­seken részt vett Garamvölgyi József, a Magvar NéDköztár- saság varsói nagykövete is. Jugoszlávia Kongresszus A Szerb Kommunisták Szö­vetségének május utolsó nap­ján zárult kongresszusával befejező szakaszához érkezett Jugoszláviában az a belpoli­tikai eseménysorozat, amely a parlamenti választásokkal kezdődött és a tagköztársasá­gok, valamint tartományok pártkongresszusaival, illetve értekezleteivel folytatódott. Ebben a hónapban lesz a zá- róaktus: a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének XI. kongresszusa. A parlamenti választásokat és a kongresszust (az azt meg­előző pártértekezletek soroza­tát is ide számítva) nem vé­letlenül tartják meg ugyan­abban az „idényben”. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy mindkét eseménysoro­zaton az elemzés tárgyát az ország bel- és külpolitikája, a gazdasági helyzet alakulá­sa, a párttagság és az egész lakosság előtt álló feladatok témaköre alkotja. Az időben történő „összekapcsolást” in­dokolja az is, hogy mindkét esemény jelentős személyi változással, „káderátcsoporto­sítással” jár együtt, amely így könnyebben megoldható. A parlamenti választásokat az idén az 1974-ben elfogadott új alkotmány szellemében tartották meg. Ennek lénye­ge, hogy a szavazást az ön- igazgatási egységekben, az üzemekben, vállalatoknál, munkahelyeken bonyolítják le. A megválasztott küldöttek így a vezető testületekben azoknak az érdekeit képvise­lik, akik saját soraikból de­legálták őket. A parlamenti választásokat követően ala­kultak meg az országban a helyi közigazgatási szervektől egészen a jugoszláv szövetsé­gi nemzetgyűlésig bezárólag az új vezető testületek. Ezek előtt személyi összetételét számot­tevően befolyásolta az az ál­talános elv, amely szerint Jugoszláviában ugyanazt a választott tisztséget (a JKSZ döntése értelmében ez a párt­funkciókra is vonatkozik) egy személy csak két egymást követő időszakban (általában 8 évig) láthatja el. A tisztsé­gek betöltésénél ezenkívül még egy alapelvnek is érvé­nyesülnie kell: a nemzetek és nemzetiségek teljes egyenjo­gúságának. Ezeknek az elvek­nek következetes érvényesíté­se magyarázza például egye­bek között azt. hogy a 29 fő­ből álló új jugoszláv kor­mánynak miért van 18 új tagja — annak ellenére, hogy ezt a nagy arányú személyi változást más tényezők nem indokolták. Jugoszláviában nagy érdek­lődés és rendkívüli aktivitás közepette zajlottak le a JKSZ XI. kongresszusát megelőző taggyűlések, pártértekezletek, a hat köztársaság kongresszu­sai és a két tartomány kül­döttválasztó értekezlete. Ezek az események a „helyi” párt­tagság és a lakosság számára létfontosságúak, hiszen itt születnek azok a döntések, amelyek az adott terület gaz­dasági, politikai és kulturális fejlődését, a lakosság életkö­rülményeit hosszú évekre alapvetően meghatározzák. Az elmúlt hónapok egymást követő választási gyűlései és vitákkal teli párttanácskozá­sai után Jugoszlávia most már valóban csak a nagy zá­ró eseményre, a XI. kongresz- szusra készül. A JKSZ legma­gasabb szintű tanácskozása a külföldi számára aligha ígér valamiféle „szenzációt”. A küldöttek minden bizonnyal megerősítik az ország bel- és külpolitikájának kipróbált el­veit, kitűzik az önigazgatá­son alapuló szocialista társa­dalom építésének további fel­adatait, jóváhagyják az eddig is folytatott el nem kötelezett külpolitikát. NYÁRÁDI RÓBERT Nincs béke az olajfák alatt Szerda esti kommentárunk. A bibliai hangulatú mondást Libanonnal kapcsolatban, sajnos, a visszájára fordíthatjuk: az olajfák alatt szinte semmi nem csendes. A legfrissebb fejlemények fényében újra káosz és vérfürdő fenyegeti a sokat szenvedett orszá­got — ezúttal északtól délig. Ami a délt illeti, ez az országrész a legutóbbi időkben gyakorlatilag izraeli megszállás alatt élt. Izrael június 13- ra, keddre ígérte, hogy teljesen kivonja csapatait az ország­ból. Mint emlékezetes, ezek a csapatok még márciusban, a véres autóbusz-támadás nyomán-ürügyén — törtek be Liba­nonba. Azóta a világszervezet többször is felszólította Iz­raelt a csapatkivonásra — és ez a legutóbbi napokban meg is kezdődött. De nem úgy, ahogy azt a megfelelő ENSZ-döntések előírták. Ezek értelmében az izraeli csapatoknak — termé­szetesen — a világszervezet . békefenntartó erőinek kellett volna átadniok állásaikat. A kivonulásnak ugyanis egymás­sal szorosan összefonódó, kettős értelme van, pontosabban lett volna: 1. egy eleve jogtalan megszállási állapot meg­szüntetése és 2. ezzel lehetővé tenni á békefenntartó erők­nek azt, hogy valóban fenntarthassák ezen a véráztatta föl­dön a nagyon is törékeny békét. Csakhogy az izraeli csapatok — mint ezt Erskine ghanai tábornok, a kéksisakosok parancsnoka újabb kesereű hangú nyilatkozatában kijelentette — nem az ENSZ-erőknek, ha­nem a jobboldali libanoni alakulatoknak adták át állásaikat — sőt, értékes felszerelésük egy részét, pédául ötven páncé­lozott járművet is. Kell-e mondanunk, hogy a kivonulási akció így szinte értelmét veszti? Izrael a rendezés felé tett lépés helyett új pozíciókhoz juttatva a jobboldalt, ismét a katonai egyensúlyt borítja fel a zaklatott térségben... Ami északot illeti, ott olyasmi történt, ami jól érzékel­teti egy majdnem Csák Máté-típusú kiskirály-oligarchia létét ebben a különös országban: két régi rivális-família fegyveresei csaptak össze. A Gemajel által irányított falan- gisták megölték Frangié volt köztársasági elnök fiát és an­nak családját. Észak-Libanon zord hegyeiben ezzel a véres tettel újra fellángolt egy másik, feudális színezetű polgár- háború, még sötétebbé téve az amúgy sem vigasztaló képet. HARMAT ENDRE Róma Új belügyminiszter Giulio Andreotti olasz mi­niszterelnök Virginio Rogno- nit, a képviselőház alelnökét nevezte ki az ország új bel­ügyminiszterévé. Rognoni — aki a páviai egyetemen a jogtudományok professzora — Francesco Cossiga tisztét foglalja el a belügyminisz­térium élén. Cossiga — mint ismeretes — májusban azért mondott le, mert politikailag felelősnek érezte magát azért, hogy a minisztériumá­nak hatáskörébe tartozó karhatalmi és bűnüldöző szervek nem tudták megaka­dályozni Aldo Moro keresz­ténydemokrata pártelnök meggyilkolását. Azóta ideig­lenes jelleggel Andreotti kormányfő látta el a belügy­miniszteri teendőket. Olaszországból egyébként szerdán újabb pokolgépes merényletekről érkeztek je­lentések. A célpontok ez­úttal is, mint az utóbbi he­tekben legtöbbször, állami közszolgáltatási intézmények voltak. Rómában kedden éjjel robbantásos merénylet kö­vetkeztében csaknem teljesen leégett a főváros dél-nyugati körzetét árammal ellátó el­osztó központ. A merényletet egy névtelen telefonáló köz­lése szerint a hírhedt ter­rorszervezet, a „vörös brigá­dok” követte el. Ugyancsak Rómában szer­dán hajnalban pokolgépes merényletet kíséreltek meg az állami telefontársaság egyik külvárosi központja ellen. Az éjjeliőr váratlan felbukkanása azonban meg­zavarta a merénylőket abban, hogy a bejáratnál már el­helyezett robbanószerkezetet működésbe hozzák. Milánóban suhancok po­kolgépet hajítottak egy kiáí- lítóterembe, jelentős anyagi kár keletkezett. Sowetó évfordulója Sowetó, a dél-afrikai Jo­hannesburg feketék lakta nyomornegyede 'gyászhéttel emlékezik meg a két évvel ezelőtt lezajlott apartheid el­lenes tüntetés lemészárolt résztvevőiről. Mint emlékezetes, 1976. jú­nius 16-án több mint tízezer sowetói fiatal vonult az ut­cára, hogy tiltakozzék a né­ger lakosság elnyomása el­len. A rendőrök a tömegbe lőttek és a sartűz következ­tébe 176 fiatal meghalt, 1100 pedig megsebesült. Sowetó városi tanácsa, a diák- és egyházi bizottsá­gok felhívták a lakosságot, hogy a meggyilkoltak emlé­kére és az apartheid-rend­szer elleni tiltakozásul öltsön gyászruhát. A két év óta vál­tozatlanul érvényben lévő gyülekezés és tüntetés; tila­lom elleni fellépésként pe­dig tömegesen vegyen részt az éjszakai istentiszteleteken. A rendőrség már három héttel az évforduló előtt megfélemlítő hadjáratot kez­dett: az utcákon őrjáratok cirkálnak és útelzáró so­rompókat állítanak fel. Jú­nius 3-a óta — a legkülön­bözőbb ürügyekkel — 2900 embert tartóztattak le. Tokió, Flesch István, az MTI tudósítója jelenti: Mint az NHK japán álla­mi televízió szerdán bejelem tette, a Kínai Népköztársa­ság kormánya elfogadta To­kiónak azt a javaslatát, hogy a felek újra kezdjenek tár­gyalásokat a japán—kínai béke- és barátsági szerződés megkötéséről. Javasolták, hogy a két ország képviselői — Han Nien-lung külügy­miniszter-helyettes és Szato Sodzsi japán nagykövet — július elején üljenek tárgya­lóasztalhoz Pekingben. Ja­pán eredetileg június máso­dik felét indítványozta. Mint ismeretes, a szerző­dés aláírásáról 1974-ben megkezdett tárgyalások 1975 óta azért szünetelnek, mert Kína a „hegemónia közös el­ítéléséről’ szóló tétel be­cikkelyezésével a Szovjetunió ellen irányuló okmány meg­kötésére akarja rávenni Ja­pánt A hegemóniatétel el­fogadását Japánban válto­zatlanul befolyásos erők el­lenzik. Folytatódnak a tárgyalások a kínai—japán békeszerződésről

Next

/
Thumbnails
Contents