Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-14 / 112. szám
2 fliÉPÜJSÁG 1978. május 14. Hétfő: Közzéteszik a Leonyid Brezsnyev bonni látogatásáról szóló közleményt. — Az Angolát ért dél-afrikai támadás után összeül a Biztonsági Tanács. — A lengyel külügyminiszter brüsszeli útja. Kedd: Világszerte megünneplik a győzelem napját. — Megdöbbenést és felháborodást keltő római hír: a terroristák meggyilkolták Aldo Morót. Szerda: Castro Havannában fogadja Opangot, a Kongói Népi Köztársaság elnökét. — A szudáni közvetítés kudarca: nincs közeledés Szadat és arab bírálói között. — Hua Kuo- feng befejezte phenjani tárgyalásait. Csütörtök: Nyilatkozatok a Brezsnyev-látogatásról Moszkvában és Bonnban. — A genfi leszerelési bizottság •jóváhagyja a rendkívüli ENSZ-közgyűlésre előterjesztett dokumentumot. — Szovjet—amerikai eszmecsere a fegyverkereskedelem korlátozásáról. — Tüntetések Irán több városában. Péntek: Gromiko szovjet külügyminiszter Berlinben. — ötpárti olasz belpolitikai fórumot hívnak össze. — Csehszlovák—osztrák külügyminiszteri megbeszélések. — Vita Washingtonban a közel-keleti repülőgépcsomagról. Szombat: Agrárreformot és más haladó intézkedéseket hirdetnek meg Afganisztánban. — Pártkongresszus Svájcban. Leonyid Brezsnyev államfő, az SZKP KB főtitkára és kísérete Moszkvában, amint visszaérkezett az NSZK-ból. (Képtávírónkon érkezett.) A hét 3 kérdése Ha összefoglalóan jellemezni akarnánk a most záruló hét politikai mozgásfolyamatait, akkor nem túlzás a kijelentés, hogy ezekben a napokban a legtöbbször felhangzó kérdés a „hogyan tovább?” volt. Milyen gyűrűzése lesz a szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozónak, miként alakulhatnak a fegyverkezési verseny korlátozását célzó különböző tárgyalások, hogyan találhat magára Itália a Morogyilkosság sokkjából, mi várható Afrikában a legújabb pretoriai támadás nyomán, de a Közel-Kelettől a Távol- Keletig, más térségekre is érvényesek bizonyos kérdőjelek. A világpolitikai mozgások gyorsultak és sűrűsödtek s amint az ilyenkor természetes, kedvező és kevésbé kedvező elemek egyaránt jelentkeznek. 1. Milyen visszhangja van a szovjet—nyugatnémet csúcs- találkozónak? Moszkvában a szovjet vezető testületek, Bonnban a parlament elé terjesztett kormánynyilatkozat értékelte a szovjet—nyugatnémet csúcstalálkozót, Leonyid Brezsnyev NSZK-beli látogatását. A dokumentumokat a kölcsönös elégedettség hatja át s különösképpen három tényezőt emelnek ki: a két ország között folytatódik az a kapcsolat- építés, amely a nyolc esztendővel ezelőtti moszkvai szerződéssel kezdődött, s azóta is Európa békéjének egyik fontos összetevője, a jövő évezredre is átnyúló gazdasági keretegyezmény az együttműködés új lehetőségeit tárja fel, a politikai viszonylatokról szólva az okmány nagy hangsúly- lyal foglalkozik az egyenlő biztonság elvével. Ezért kontinensünkön és világszerte az enyhülési politika jelentős eseményeként tekintenek az SZKP főtitkárának bonni útjára, így foglaltak állást Berlinben is, ahol Gromiko szovjet külügyminiszter adott tájékoztatást az NDK vezetőinek. A csúcstalálkozó eredményeinek fogadtatása során jogosan mutatnak rá arra is, hogy az utóbbi időben nem voltunk túlságosan elkényeztetve az enyhülés gyors ütemétől, s elsősorban a szovjet—amerikai tárgyalások területén mutatkoztak fennakadások. A „hogyan tovább” kérdése most főként arra vonatkozik, mennyiben lehet nagyobb sebesség- fokozatra kapcsolni Moszkva és Washington párbeszédében. Erre szovjet részről többízben kinyilvánították a hajlandóságot, Washingtonban viszont — ha szavakban el is hangzanak pozitívnak tűnő kijelentések — a tettek az egyenlő biztonság megsértésére, egyoldalú előnyszerzési szándékokra mutatnak. A szovjet—amerikai viszony — amelynek „kemény magját” ma a fegyverkezési verseny problémái jelentik — bizonyos értelemben válaszúihoz érkezett. Döntést kívánnak a SALT-megbeszélések, tenni kellene valamit Bécsben is, számos új probléma került szőnyegre (előkészítő eszmecserék sorozata a vegyi- és sugárfegyverek, a fegyverkereskedelem, a műhold-elhárító eszközök betiltásáról, illetve korlátozásáról), s tíz nap múlva New Yorkban megkezdődik az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszaka. A bonni közlemény tanúsága szerint, kölcsönös jóakarattal számos vitás kérdés áthidalható. Így van ez szovjet—amerikai viszonylatban is, csakhogy a megegyezési készségnek a Fehér Házban is meg kell nyilvánulnia. 2. Hogyan alakul az olasz belpolitika Moro meggyilkolása után? Az ötvennégy napos gyötrő bizonytalanság átadta a helyét a szörnyű bizonyosságnak: Róma belvárosában, egy kis Renault kocsi csomagterébe gyömöszölve, kedden megtalálták Moro holttestét. A gaztettet minden .józanul gondolkodó ember felháborodással ítélte el. Olaszországban két órára megállt az élet, s a világ minden tájáról áradnak az együttérző részvétnyilvánítások Rómába. Az emberi tragédia lezáródása után most az a legnagyobb kérdés, hogyan talál magára Itália a nagy nemzeti sokk után? Aligha titok, hogy a terroristák fő célja az Andreotti kormányt támogató új, ötpárti többség megbontása volt. Ezt a szakadást, amely ellentétben állna Olaszország nemzeti érdekeivel és súlyos következményekkel járhatna, nem sikerült előidézni. Az ötpárti szövetség, amelyben a kereszténydemokraták és a kommunisták jelentik a két fő erőt, kiállta a próbát, s Andreotti bejelentése, hogy pártközi belpolitikai fórumot hív össze a problémák megvitatására, a további együttműködés igényét mutatja. A helyzet mégsem egyszerű, támadásba lendült ugyanis a kereszténydemokraták jobbszárnya, provokálnak az újfasiszták s a terroristák folytatják akcióikat, elsősorban Milánóban és Torinóban. Ilyen körülmények között újra és újra felvetődik a felelősség kérdése. Nehezen hihető, hogy befolyásos hátvéd és hivatalos kapcsolatok nélkül a terroristák folytathatnák üzelmeiket. Moro temetése — a meggyilkolt vezető utolsó akaratának megfelelően — a legszűkebb családi körben, a nyilvánosság kizárásával történt. Az igazi rekviem azonban csakis a válságból egyedül kiutat ígérő ötpárti együttműködés fenntartása és szilárdítása lehet, amelyért életében, realista politikus módján, Aldo Moro is annyit munkálkodott. 3. Mi volt a célja a cassingai támadásnak? Cassinga nevét nemigen ismerte még a szorgalmas újságolvasó sem: kis angolai település, csaknem 300 kilométernyire a Cumene határfolyótól, amelynek szomszédságában namíbiai menekülttábor található. Ötezren találtak itt átmeneti szállásra, javarészt asszonyok és gyermekek, az ovambo törzs tagjai, akik a dél-afrikai gyarmatként kezelt szomszédos Namíbiából jöttek át a határon. A dél-afrikai katonai erők páncélosokkal, ejtőernyősökkel — F 111-es harci gépek, Hercules csapatszállítók és helikopterek közreműködésével — megtámadták a tábort. A barakkok lakóit könnygázzal kényszerítették az utcákra, s ott vérfürdőt rendeztek. A még mindig nem teljes adatok szerint 756 halottat számoltak össze ... Namíbia előreláthatólag még az idén elnyeri függetlenségét. A kérdés azonban most úgy hangzik: milyen lesz ez a függetlenség? A dél-afrikai hatóságok néhány együttműködő törzsi vezetőnek akarják átadni a kormányzást, miközben a namíbiai népet képviselő SWAPO-szervezetet kizárnák a hatalom gyakorlásából. (Tehát itt is a rhodesiai „belső rendezés” receptjét követnék.) Ez azonban nem járható út s nyíltan még a nyugati hatalmak sem támogatják. A cassingai támadással a pretoriai fajüldöző rezsim, az általános megfélemlítés politikáját alkalmazva, egyrészt fizikailag is meg akarta semmisíteni a SWAPO híveit, másrészt olyan mérvű feszültséget kíván szítani, hogy ne kerülhessen sor a rendezésre. A nyugati hatalmak a Biztonsági Tanács ülésén ugyan elítélték a dél-afrikai lépést, a tömegmészárlás viszont — a felsorolt adatokból ez is világosan kitűnik — a legújabb amerikai, brit és francia haditechnika segítségével ment végbe ... RÉTI ERVIN Moro meggyilkolása után is folytatta terrorakcióit a „vörös brigádok” nevű illegális szervezet. Képünkön Rocco Berar- dini, a kereszténydemokrata párt funkcionáriusa a kórházban, akit milánói otthona közelében több lövéssel megsebesítettek. (Képtávírónkon érkezett.) Huszonhárom éves a Varsói Szerződés 1955. május 14-én, 23 évvel ezelőtt írták alá a Varsói Szerződést. Az évforduló alkalmából Vlagyimir Cserni- sev, a TASZSZ politikai szemleírója méltatja azt a fontos szerepet, amelyet a szerződés a szocialista országok együttműködésének ösz- szehangolásában, a szocializmus vívmányainak megvédésében, a béke és biztonság megszilárdításában játszik. Különösen nagy jelentőségű a szervezet legfelsőbb szervének, a politikai tanácskozó testületnek a tevékenysége. Amint arra Leonyid Brezsnyev rámutatott, a politikai tanácskozó testület sok kezdeményezése szolgált nagy nemzetközi fórumok döntéseinek, határozatainak alapjául. A Varsói Szerződés tagállamainak nemrég tartott külügyminiszteri bizottsági ülése — állapítja meg a TASZSZ szemleírója — újból megerősítette, hogy ez a bizottság fontos eszköz a tagállamok külpolitikájának kialakításában és összehangolásában, mind az európai, mind a világpolitikai kérdésekben. A tagállamok külügyminisztereinek szófiai tanácskozása ismételten kifejezésre juttatta a szocialista országoknak azt a szilárd elhatározását, hogy a fegyverkezési verseny megfékezésére, a tényleges leszerelést elősegítő reális intézkedések mielőbbi meghozatalára törekszenek. Figyelemre méltó, hogy a tanácskozással egyidejűleg hangzott el Leonyid Brezsnyev beszéde a Komszomol XVIII. kongresszusán, amelyben konkrét programot javasolt a fegyverkezési verseny korlátozására. Ez a program azt bizonyítja, hogy a Szovjetunió nem akar egyoldalú előnyökhöz jutni, hanem ellenkezőleg, a mindenki számára azonos biztonság elveiből indul ki leszerelési javaslatainak megtételekor. A Varsói Szerződés tagállamainak ez a békepolitikája — hangsúlyozza a TASZSZ szemleírója — különösen szembetűnő, ha összevetjük azt bizonyos reakciós, imperialista körök fokozódó aktivitásával, amellyel új fegyverkezési versenyt, újabb konfliktusokat és fegyveres összeütközéseket akarnak a világra erőszakolni. Ezzel a politikával szemben a Varsói Szerződés tagállamai legfőbb politikai céljuknak a tartós és szilárd béke megteremtését tartják. RANSRÁMA BUKAREST Pénteken Bukarestben közzétették azokat a tervezeteket, amelyek egyes díjszabások és szolgáltatások árának emelésére vonatkoznak. A közeljövőben emelik a vasúti, folyami és légi sze- mélyszálítás viteldíját, egyes lakossági szolgáltatások díjszabását, a lakossági építkezési, szerelési és javítási szolgáltatások költségárát, továbbá néhány import fogyasztási cikk árát. Többek között a vasúti díjszabás átlagban 22 százalékkal emelkedik. Ezen belül a személyvonatok jegyeinek ára 15 százalékkal kerül majd többe. A személyhajózás díjtételei 58 százalékkal drágulnak. Egyes szolgáltatásoknál az átlagos árnövelés 13 százalékos lesz. Többek között a férfifodrászat 30, a női pedig 10—25 százalékkal drágul. A háztartási gépek javításának díjtételeit 8, a rádió, televízió magnetofon és egyéb elektronikai készülék javításának árát pedig 10—13 százalékkal növelik. Az importból származó kávé, bors és olajbogyó 50—70 százalékkal kerül többe. A kávé kilogrammonkénti ára az eddigi 100 helyett 165 leire változott és ezt az ármódosítást már életbe léptették. A városi közszállítási viteldíjak emelésére tett előterjesztéseket vitára bocsátják és a módosítások arányáról, a gazdasági szempontok figyelembevételével, később határoznak. WASHINGTON A közel-keleti repülőgép- szállítási csomagtervvel kapcsolatos, lefutottnak egyáltalán nem tekinthető szenátusi szavazás hétfői időpontjának közeledtével Carter elnök személyes befolyását latba- vetve próbálja meggyőzni a szenátorokat a terv elfogadásának szükségességéről. Az elnök péntek este kü- lön-külön valamennyi szenátorhoz levelet intézett, arra kérve őket, hogy „az Egyesült Államok nemzeti érdekét” szem előtt tartva hagyják jóvá az Izraelnek, Szaud- Arábiának és Egyiptomnak szánt repülőgép-szállításokat. Az elnök levele szerint a tervezett repülőgép-szállítások „az Egyesült Államok nemzeti célkitűzéseinek megvalósítását szolgálnák, hozzájárulnának a nemzet biztonságához és elősegítenék a közel- keleti béke megteremtését”. Svéd lap a dél-afrikaiak vérengzéséről ..Miután a Mirage vadászgépek ledobták a bombáikat, és legkevesebb száz embert azonnal megöltek, a dél-afrikai ejtőernyős vadászok előrenyomultak a táborhoz és mindenkit leterítettek, aki az útjukba került... Aztán átkutatták a környező bozótot, előhozták a fegyvertelen, rejtőzködni próbáló fiatalokat, és lelőtték vagy szuronyukkal leszúrták őket”. Ezekkel a szavakkal számoltak be a túlélők a Délafrikai Köztársaság hadseregének arról a barbár támadásáról, amelyet az Angola területén létrehozott namíbiai menekülttábor ellen intézett az elmúlt hét csütörtökjén. A Mirage vadászgépekkel, repeszmobákkal, gránátvetőkkel végrehajtott támadásnak több mint 700 békés, namíbiai menekült esett áldozatul az angolai Cassinga faluban. A Dagens Nyheter svéd polgári lap helyszínen járt tudósítónője megrázó képet fest a támadás következményeiről: „Egy tizenöt méter hosszú és öt méter széles tömegsírban fiatal lányok, kisfiúk és néhány idősebb férfi holttestének szörnyű látványa fogadott minket”. A svéd lap fényképet is közölt a tömegsorról, amelybe 460 gyereket, asszonyt és más polgári személyt temettek el. „Érthetetlen, hogyan vethette magát a dél-afrikai hadsereg teljes erejevel egy ideiglenes menekülttáborra” — fogalmazza meg megdöbbenését a svéd újságíró.
