Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-11 / 109. szám
1978. május 11. ■Képújság 3 Szőlőiskola Szekszárdon Réselőgép, lajtos kocsi és 80 munkás dolgozik Szek- szárd határában: telepítik, iskolázzák a márciusban oltott szőlővesszőket. Most látszik majd meg, hogy milyen eredményes volt a gyors és pontos oltógép; idén először kizárólag géppel oltották az alanyba a nemescsapot a Székszárdi Állami Gazdaság szőlészei. A kész oportó, Kékfrankos, kurucvér, kármin és a kozmahibridek oltványait — összesen 920 ezret — az állami gazdaság és a társgazdaságok telepítik el, ha megerősödve kikerülnek a szőlőiskolából. Fotó: BAKÓ JENŐ u ’ti** uV Kézi erővel hordják szét a vesszőket Nyolcvan ember munkaterülete Ügyfélfogadás, kereskedelem (Folytatás az 1. oldalról). tározatokkal természetesen senki nem köteles egyetérteni. Mégis mindössze 145 fellebbezést nyújtottak be az állampolgárok, és ezek nyomán a felügyeleti hatóság a városi tanács illetékes szerveit 12 esetben új eljárásra utasította, 24 alkalommal pedig megváltoztatta a hozott döntést. Az ügyfélfogadás eddigi rendje a tapasztalatok szerint bevált, ugyanígy a tanácsi vezetők fogadóóráinak időpontja is. (Elnök: minden hó 1. szombatja; elnökhelyettes: 3. szombat; vb-titkár: 2. és 4. szombat.) Beváltotta a hozzá fűzött reményeket a szakigazgatási szervek teljes munkaidejében nyitva tartó, ízlésesen berendezett ügyfél- szolgálati iroda is. Üjszerű és követésre, folytatásra érdemes kezdeményezés volt a MEZŐGÉP Vállalatnál március 10-én tartott államigazgatási nap, ahol a legilletéke- sébb tanácsi tisztségviselők válaszoltak a dolgozókat közvetlenül érintő, helyszínen feltett kérdésekre. A tanács vezetői nagy súlyt helyeznek arra, hogy az ügyfelekkel való bánásmód ne eshessen kifogás alá. Míg 1973-ban „hangnembeli problémák miatt” két ügyintézőt más beosztásba kellett áthelyezni, azóta javulás tapasztalható A reprezentatív felmérés tanúbizonysága szerint a megkérdezettek 89,8 százaléka udvariasnak, 7 százaléka közömbösnek, 2,2 százaléka udvariatlannak, 1 százaléka pedig fölényesnek minősítette az ügyintézők magatartását. Ülése második részében a végrehajtó bizottság tagjai a (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Borbás István, a Tolna megye; Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója tájékoztatta a dombóvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottságát a vállalat tevékenységéről a város és a városkörnyék vonatkozásában. Az ülésen részt vett valamennyi város környéki község tanácsának elnöke is. Dombóvár vízellátását 19 mély furatú kút hivatott biztosítani, míg a város környéki községekben összesen 14 kút elégíti ki a vízszükségletet. A városban lévő kutak egy része azonban olyan műszaki állapotban van, hogy naponta csak néhány órán át Szekszárd-Sárköz és Vidéke ÁFÉSZ városellátó szerepéről, a Népbolt szekszárdi kereskedelmi tevékenységéről hallgattak meg beszámolót. Ismertetés hangzott el a vendéglátóipari vállalat városi üzemélelmezési feladatairól, az ellátás színvonaláról, valamint fejlesztési és rekonstrukciós terveiről is. Mindhárom téma a legközvetlenebbül érinti a szekszárdiakat, így azokra külön cikkben térünk vissza. O. I. üzemeltethetőek, így Dombóvár vízigényét folyamatosan kielégíteni nem tudják. A város környéki községekben — Szakcs, Kurd és Gyulaj kivételével — megfelelően biztosított a vízellátás. Dombóvár területén eddig mintegy 20 kilométer hosszú szennyvízcsatorna-hálózatot építettek kj a lakossági és az ipari szennyvizek elvezetésére. A meglévő szennyvíztelep jelenlegi kapacitása napi 2100 köbméter — terhelése ennél jóval nagyobb, Sürgetően szükséges a szennyvíztisztító telep bővítése is. A tájékoztató után a jelenlévők 22 kérdést tettek fel az előadónak, amely egymagában is azt bizonyítja, hogy van mit tenni Dombóváron és a város környéki községekben a megfelelő vízellátás és szennyvíz- elvezetés biztosítása érdekében. A vitában részt vevők kérték a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat megjelent képviselőit, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy a városban a közeljövőben kielégíthessék a lakosság és az ipari üzemek vízigényét. Erre a terveket soron kívül készíttessék el, és mielőbb gondoskodjanak fúrókapacitás biztosításáról, valamint a szennyvíztisztító telep bővítésének lehetőségéről. De addig is szükséges, hogy a város lakossága megértőén fogadja az idén is fellépő vízhiányt, és az ipari üzemeknek az eddigieknél jobban kell takarékoskodni a vízzel. A nyáron megnövekvő vízfogyasztás fékezése érdekében a városi tanács fokozottan ellenőrizni fogja a vízpazarlást, és megfelelő eréllyel lép fel az indokolatlanul magas vízpocsékolók ellen. Ezután a vb úgy határozott, hogy 1979. január 1-gyel a gunarasi gyógyfürdőt üzemeltetésre átadja a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnak, de annak fejlesztése továbbra is a városi tanács •feladata lesz. MAGYARSZÉKI ENDRE flz idén is vízhiánnyal kell számolni maga hordozójában és fejlesztőjében, az egyes egyénben is. Ezt elősegítendő és kiteljesítendő, jelentős feladatok állnak a Szovjetunió társadalma előtt. A MUNKA- ÉS ELOSZTÁSI VISZONYOK FEJLESZTÉSE A munka problémájának minden szempontból alapvető jelentősége van a szocializmusban, hiszen a társadalmilag hasznos munka és eredményei határozzák meg az ember helyzetét a társadalomban. A szovjet népgazdaság különböző ágazataiban egyre tökéletesebbek és korszerűbbek a munkafeltételek. Ugyanakkor a termelőerők adott színvonalán a társadalmi munka még továbbra is ipari és mezőgazdasági, szellemi és fizikai, irányító és végrehajtó tevékenységre oszlik, s ez az alapvető tagozódás a munkafajták közötti társadalmi különbségeket is megőrzi. Ezt bizonyítja például, hogy a hetvenes évek elején kevésbé tartalmas és érdekes munkát a szovjet ipari munkásság 43, az építőipari 62 százaléka végzett. Ehhez járultak még a vállalatok korszerűségi, koncentrációs mutatói és nagysága közötti különbségek is. Mindezek a munkafeltételekre jelentős hatást gyakorolnak. Ahogy Leonyid Brezsnyev is megállapította a szovjet szakszervezetek XVI. kongresszusán: „Elmondhatjuk-e, hogy a munkafeltételek terén nálunk minden rendben van? Sajnos, nem, Előfordul, hogy sem a vállalatvezetés, sem a szakszervezetek nem figyelnek fel a súlyos hiányosságokra, a munkafeltételek és a biztonsági technika megjavításával kapcsolatos intézkedéseket mellékes teendőjüknek tekintik, szemet hunynak a kollektív szerződésekben foglalt kötelezettségek teljesítésének elhanyagolása fölött.” A fejlett szocializmus sikerei lehetővé tették, hogy gyors ütemben növekedjék azoknak a családoknak a száma és aránya, amelyeknek életszínvonala eléri vagy meghaladja az egy családtagra jutó 100 rubeles havi szintet. (A Szovjetunióban ez a szint jelenti a „racionális költségvetés” fogalmát.) 1975- ben a lakosság 35 százaléka rendelkezett ilyen jövedelemmel, és az a cél, hogy a jelenlegi ötéves terv végéig arányuk 50 százalékra emelkedjen. Ez mindenképpen reális igény. Azonban — ahogy Szemjonov megjegyzi — „még nem sikerült kidolgozni olyan megalapozott gazdasági ajánlásokat, amelyek valamennyi termelési ágban és tevékenységi területen biztosítanák egy olyan méretű termelés lehetőségeit, melynek díjazása összhangban állna az emberek megnövekedett igényeivel.” így fordulhat elő, hogy a dolgozók mellékkereset után néznek, munkaidőn túli pluszmunkát végeznek (javítások, fogyasztási cikkek előállítása, konkrét szolgáltatások, stb.), amelyek díjazása olykor nagyjából meg is felel a társadalmi termelésben elfogadottnak. Mások nem munkából eredő jövedelemkiegészítési módszerekkel próbálják elérni, esetenként jelentősen meghaladni a jólét racionális határait. Ez károkat okoz a népgazdaságnak, sérti a munkaszervezés és a munka szerinti elosztás szocialista elveit, eszmeileg és erkölcsileg demoralizálja az embert és környezetét. A szocializmusban a munkát csak a társadalom, egyszersmind az egyes ember érdekében lehet felhasználni. Csak ez a munka lehet a jólét növelésének a forrása. AZ EGYÉNEK ÁTALAKÍTÁSA A szovjet társadalom tökéletesítésének fontos kérdése az egyének szubjektív erőfeszítésének mozgósítása a meglevő ellentmondások kiküszöbölésére. A mai szovjet társadalom arculatát alapvetően a fejlett szocialista jelenségek, a kommunista jövő egyre erőteljesebben jelentkező vonásai határozzák meg. A további sikeres előrehaladás záloga az emberek magatartásában még előforduló negatív jelenségek kiküszöbölése, az asszociális jelenségek határozott és sikeres leküzdése. A Komszomolszkaja Pravda szerkesztőségéhez intézett egyik olvasólevél hangsúlyozza: rendkívül fontos, hogy az anyagi lehetőségek növekedésével párhuzamosan állandóan növekedjék az emberek eszmei-erkölcsi színvonala. Annál is inkább, mivel ellenkező esetben fennáll a polgári-kispolgári gondolkodásmód visszatérésének, a társadalomközpontúság tom- pulásának a veszélye. Nem véletlenül hívta fel a figyelmet Jurij Andropov arra, hogy „az új ember nevelése különösen sok időt és erőfeszítést igényel — jóval többet, mint a mélyreható társadalmi-gazdasági átalakulások... Az új ember kialakulása nem légüres térben történik, hanem a nemzetközi színtéren élesedő eszmeipolitikai harc közepette...” A fejlett szocializmus nagy vívmánya annak az új embernek a kialakulása, „aki nem határolja el magát az államtól, szívügyének tekinti az állami, össznépi érdeket”. Vagyis az egyén fejlődésének az a célja, hogy tevékenysége egybeessék a társadalmi fejlődés általános irányával. Ha minden ember növeli a társadalomnak szóló ellenszolgáltatásait, akkor a társadalomnak az egyes emberről való humánus gondoskodása is lényegesen növekedhet. Ez a cél egyesíti a szovjet emberek erőfeszítéseit. R. T. Három és fél milliárd rakodásgépesítésre Miért tart gyakran napokig, amíg egy vállalatnál, vagy téesz-ben az árut vasúti kocsikba rakják, miért vesztegelnek sokszor hosszan a vagonok kirakásra várva, a felelet bizony bonyolult. Tény, hogy a ki- és berakodás több időt vesz igénybe, mint a vasúti fuvarozás az ország egyik részéből a másikba. Kevés a munkaerő, rossz a munkaszervezés, gyakran az áru helytelen csomagolása is oka lehet a késedelemnek. A megoldás egyik kulcsa: a rakodásgépesítés. Hét évvel ezelőtt, 1971-ben erőteljesen felemelték a vasúti kocsik állásidejéért járó bérösszeget, most már sehol- sem kifizetődő raktárnak használni az áruval megrakott vasúti kocsikat. Akkor is hangsúlyozták a régi igazságot, hogy a vasútnak nem kocsiálláspénzre, hanem újból berakható, üres kocsikra van szüksége. A kocsiálláspénz nem a MÁV bevételét gyarapítja, hanem ebből is támogatják a vállalatok, mezőgazdasági üzemek rakodásgépesítési törekvéseit. Nem kis összegről __ évi 25 0—280 millió forint odaítéléséről — van szó, melyet kizárólag olyan fejlesztésre szabad fordítani, ami a vasúti rakodási kapacitás növelését, a rakodási idők csökkentését — idő és fáradtság — megtakarítását teszi lehetővé. PÁLYÁZNAK A PÉNZRE 1971-től a múlt év végéig mintegy másfél milliárd forint volt a rakodásfejlesztési alap bevétele. A Központi Szállítási Tanács a szakminisztériumok bevonásává’ dönt, hogy a pályázó vállalatok, téeszek között milyen arányban osszák fel a fejlesztési alapot. Fontos feltétel, hogy a rakodógépek megvásárlásához, a rakterű- letek burkolásához, a térvilágítás megépítéséhez a pályázóknak legalább 50 százalékos arányban saját költség- keretükből hozzá kell járul- niok. A rakodásfejlesztési alap olyan állami támogatás, melyet nem kell visszafizetniük a vállalatoknak. A vállalatok a vizsgált hét év alatt saját pénzükből kétmilliárd forintot fordítottak erre a célra, összesen tehát 3 és fél milliárdot költöttek a vasúti kocsik ki- és berakásának gépesítésére, a rakterületek kiépítésére. Ez hatalmas ösz- szeg, de a szükségletekhez képest mégis kevés. Azelőtt minden kis állomáson végeztek rakodást. Az erőket ez szétforgácsolta, a munka hatékonyságát csökkentette, hiszen kezdetleges módon, kézzel végezték a nehéz munkát. A rakodóhelyeket koncentrálták, kialakultak az ún. körzeti állomások, kiépítették a közutakat, a legtöbb helyre rakodógépeket telepítettek és ezzel meggyorsították a vasúti kocsik rakodását, — a körzeti állomásról pedig a közúton, legtöbbször a Volán tehergépkocsijai szállítják az árut az egész vidékre. Általában úgy választják meg, hogy milyen rakodásfejlesztési igényt támogassanak anyagilag, hogy a befektetett összeg egyúttal más népgazdasági célt is szolgáljon. Ha például egy állami gazdaság, vagy egy téesz több vasútállomásra szétszórt rakodását egy helyre koncentrálja, ahová más létesítményt is építhet, esetleg agrokémiai telepet, kukoricaszárítót, sertéstelepet — biztosan számíthat az állami támogatásra, mert ezzel más állomásokat tehermentesít és jelentős élőmunkát is megtakarít. MILYEN GÉPEKET VÁSÁROLJUNK? Ha már megvan a pénz, a szállíttatóknak rendszerint az is gond, hogy milyen rakodóberendezéseket vásároljanak meg. A pályázóknak a Központi Szállítási Tanács titkársága erre nézve is ajánlatot tesz. C Arra is akad példa bőven, hogy a megyei szállítási bizottságok útján felkeresik a rakodási gondokkal küszködő vállalatokat vagy mezőgazdasági üzemeket és felajánlják az alap támogatását. Ilyenkor hansgúlyozzák: a belső anyagmozgatásnak mindenkor illeszkednie kell a gépesített árurakodáshoz, mert csak utóbbit támogatják anyagilag. A belső anyag- mozgatás racionalizálásához csak szakszerű tanácsot adnak, pénzt nem. HŰTŐSZEKRÉNY KONTÉNERBEN Hosszan lehetne sorolni azokat a szállíttatókat, mélyek az elmúlt években anyagi támogatást kaptak az alapból. Jelentős beruházással korszerűsítették a Borsodi Ércelőkészítő Művek rakodását, a Baranya és Vas megyei Állami Építőipari Vállalat központi anyagfogadó telepeit korszerűsítették, a Bólyi Állami Gazdaság és a Kaposvári Cukorgyár együttműködésével korszerű terményfeladóhelyet létesítettek. Hozzásegítették a Jászberényi Hűtőgépgyárat ahhoz, hogy konténerekben szállítsa a hűtőszekrényeket Angliába, a szegedi és nagykőrösi konzervgyárak szállítási gondjain is enyhítettek, az Eger— Mátravidéki Borgazdasági Kombinát mályi palackozó- üzemének vasúti szállítását megoldották, támogatást kapott a Gabonatröszt számos vállalata az ország minden részében, a bábolnai Mező- gazdasági Kombinát, az ÉRDÉRT tuzséri szovjet faimport telepe, a nagyobb szénbányák szállításait is segítették. CÉL: A FOLYAMATOS RAKODÁS A rakodásgépesítéssel nemcsak olyan előnyök járnak, hogy az áruk gyorsabban jutnak el a felhasználókhoz, vagy a vasúti kocsik fordulóidejének csökkentésével jelentősen nő a szálítókapaci- tás, hanem az ipari üzemek korszerűbb feltételek mellett termékeiket éjjel-nappal, folyamatosan rakodhatják. Csökken a törés, az árukár is. A mezőgazdaságban — a cukoripar példája bizonyítja — a rakodóhelyek koncentrálásával lehet a legjobb eredményeket elérni. BÉR MANN ISTVÁN Fedett vasúti kocsik korszerű berakása rakodótargoncával (Laczkó Ildikó felvétele — KS)
