Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-07 / 106. szám

1918. május 7. KÉPÚJSÁG 9 iHH Az első osztályban Mint minden nagyváros­ban, Varsóban is a műemlé­kek keltik fel a látogatók ér­deklődését. A vendégek szí. vesen nézik meg a Központi Pályaudvart, a nemzetközi repülőteret, az új lakónegye­deket — ez is érthető. Az utóbbi időben azonban Varsó gazdagodott még valamivel. Ez a „valami”: egy általános iskola az Unsynów negyed­ben ... A sablonostól mindenek­előtt az iskola építészeti és belsőépítészeti megoldásai térnek el. Az épület megosz­tott tömege, az iskola funk­cióit kiegészítő környező te­rület elrendezése arról vall, hogy itt az oktatás, s minde­nekelőtt a nevelés, a tanulók szinte egész napjának meg­fl I si Mir *! I’ «•■!» Ipi': •. tt » “■*«.*L n€ * i*" •!» ■ I v a g m ­l'i,u li jn>«l ".l'aras»« i ij m e*’- s * jl~’I szervezése eltér a többi isko­lában szokásostól. Az intézet — a közoktatási reform értelmében — nem­csak a tanulásnak, hanem a pihenésnek és a játéknak is helyet biztosít, a tanulók napjuk nagyobb részét itt töltik. Pedagógiai sikerekben nincs hiány. Az iskola igaz­gatónője, Maria Zalewska szerint — s állítását a meg­figyelés igazolja — a tanulók őszinte örömmel jönnek eb­be az iskolába. Mekkora ré­sze van az ősrégi iskolautá­lat felszámolásában az épület tervezőinek, s mekkora a pe­dagógusnak, nehéz lenne egy­értelműen megállapítani Mindenesetre a helyiségek el­rendezése és kiképzése arra MliV! ■B «I ;s|»a.c«w .....®í ■■ M aűmLM Alvaro Fernandez járni tanul Amikor megérkezett, éppen havazott. Alvaro Fernandez kíváncsian nézett körül: még sohasem látott havat. Luan­dában, az Atlanti-óceán part­ján, ahol az NDK egyik ha­jója fedélzetére vette, nem szokott havazni. Azóta már Rostockban is tavaszodik. A kórház kertjé­ben ragyogóan, hívogatóan süt a nap. Alvaro mankóira támaszkodva, nehezen, verej­tékezve halad a kórház fo­lyosóján a kerthez vezető ka. pu felé. — Még néhány lépés, Al­varo, és elérjük! — biztatja őt Sabine nővér, akinek mo­solya önmagában is köny- nyebbé tenné az afrikai fia­talember első hosszabb útját. A nővér segíti, támogatja a két műlábát mankók támo­gatásával hosszabb úton elő­ször próbálgató beteget. — Gyerünk, barátom, sikerülni fog! Manuelnek sokkal nehe­zebb volt. Ö nemcsak a két lábát vesztette el, hanem az egyik karját is. És amikor el­ment, már csak egy botra volt szüksége A levelét pe­dig te magad is olvastad. Jól van, dolgozik, megtalálta a helyét, megél... Sabine hir­telen elhallgat. Nemcsak azért, mert akármilyen jól is megtanult a legutóbbi két évben portugálul, mégiscsak nehéz nyelv ez egy rostocki ápolónő számára, hanem mert azt akarta mondani, „a két keze munkájából”. A rostocki megyei kórház­ban két év alatt több száz rokkant angolai szabadság- harcoson segítettek már. 1976-ban érkeztek ide, az NDK talán legkorszerűbb, legjobban felszerelt kórházá­ba az első sebesültek. Sabine nővér, azaz Sabine Draffehn, háromgyermekes családanya akkoriban éppúgy egyetlen szót sem tudott az új páci­ensek nyelvén, mint ahogy az orvosok sem. Azóta a leg­többen már tudnak az ango­lai fiúkkal beszélni. Akik vi­szont szorgalmasan tanulnak németül. Hihetetlen, hogy a rokonszenv, a szolidaritás mennyire fejlesztheti a nyelv­érzéket. — Saját magunk nyelv­mesterei voltunk — mondja dr. Wolfgang Thiessen osz­tályvezető főorvos, akiről azt állítják, hogy csaknem töké­letesen beszéli már a portu­gált. — Végül is tudnunk kell a betegeink problémáit, kí­vánságait, és meg kell tud­nunk nekik magyarázni, hogy mit kívánunk tőlük... Sabine nővérnek is egészen jól sikerült elmagyarázni Al- varonak Manuel példáját. Al­varo Fernandez félelme el­tűnik, s bár még nagyon ügyetlenül mozog az új mű­lábakon, bizakodóvá válik, ami nélkül nincs gyógyulás. A fiatalembert földműves szülei és hat nővére várja vissza Angolába. Arról a ter­véről, hogy rendőr legyen, természetesen le kell monda­nia, dehát annyi foglalkozás, munka, tevékenység van a világon, bizonyára lesz szá­mára is megfelelő. És ahhoz, hogy teljes értékű életet él­hessen, most meg kell tennie a mankók segítségével ezt a néhány lépést a tavaszi nap­sütésben fürdő kertig. Sikerül. Sabine nővér se­gítségével elhelyezkedik egy pádon pihenni. Luis Simao már ott ül, az arcát a nap fe­lé fordítja. Itt, a kórházban ünnepelték meg tizenkilence­dik születésnapját. A köny- nyebb esetek közé tartozik: „csupán” az egyik kezét vesz­tette a harcokban. Műkezet kap, s megtanul vele fogni. Rosa nővér — Rosa Joaquin Ramos az MPLA egyenruháját cserélte fel a kórházi főkötővel. Egyike volt azoknak az angolai ápolónőknek, akik a sebesült harcosokat a hosszú hajó- úton gondozták, s aztán ve­lük együtt Rostockban ma­radtak, hogy tanuljanak. Az NDK természetesen nemcsak így segíti a fiatal afrikai ál­lamot. Sok orvost küldött már Angolába, a fontos és drága egészségügyi felszere­lésekről, gyógyszerekről nem is szólva. Az NDK-ban tanuló angolai orvostanhallgatók és ápolónők néhány év múlva végeznek, és átveszik a sta­fétabotot. Alvarot odahaza talán már ők fogják segíteni. PINTÉR ISTVÁN készteti a tantestületet, hogy eltérjen a megszokott tanítási és nevelési módszerektől. Ebben az iskolában nincse­nek hagyományos padsorok, a terem végében nem áll a megszokott fekete tábla. A kis asztalkákat tetszés szerint el lehet helyezni, s az órákon még a padlón ülni is lehet. Az óra bármely pillanatban a szabadban is folytatható, minden zavar nélkül. Minden egyes teremből lépcsők ve­zetnek a kertbe. A hagyomá­nyos tornatermet felváltotta a „fórum”, amely egyúttal szabad teret biztosít az egész iskola közös rendezvényei­nek, ünnepi üléseknek, érde­kes emberekkel rendezett ta­lálkozóknak, stb. Mindenütt sok a szabad hely, a rejtett zug, bőven van alkalom — pedagógusoknak és tanulóknak egyaránt — hogy érvényesítsék ötletessé­güket a termek berendezésé­ben. A termek formája és nagysága ugyanis a mozgat­ható falak révén változtatha­tó. Az ursynówi iskola, amely­ről már megnyitása előtt hosszú idővel cikkeztek, nem cáfolja meg a hozzá fűzött reményeket. Egyelőre csak aj okoz gondot, hogy a terve­zettnél kétszerte magasabb a; idejáró tanulók száma. Rövi­desen azonban elkészül két hasonló újabb iskola az ursynówi negyedben. Legyen mindig elegendő alkatrész! A mezőgazdasági gépek al­katrész-ellátása nemcsak len­gyel probléma, küzd ezzel sok más szocialista ország is. De mert Lengyelországban az időjárás különösen szeszélyes, és még egy-egy országrészen belül is rendkívül változatos a talaj minősége, a traktorok és más mezőgazdasági gépek gyakrabban hibásodnak meg, az alkatrészek hamarabb mennek tönkre. Általános je­lenség, hogy az amúgy is fe­szes tervet teljesítő gépgyá­rak nem szállítják időre az alkatrészeket. A lengyel me­zőgazdaságban körülbelül 430 ezer traktor, 20 Ezer ga­bonakombájn, 340 ezer trak­tor-pótkocsi dolgozik, a ki­sebb gépeket nem is számít­va. És a gépek száma évről évre egyre több lesz. A meghibásodott traktorok és gépek javításával a Me­zőgazdasági Műszaki Szolgá­lat műhelyei és az állami gépállomások foglalkoznak: összesen mintegy 400 a szá­muk, ahol 50 ezer szakmun­kás dolgozik. A meghibáso­dott alkatrészek javítására az utóbbi években széles körű. ipari jellegű regenerációs technológiát alakítottak ki. Jelenleg már az a gyakorlat, hogy az elromlott egységet jóra cserélik, a kiszerelt hi­bás alkatrészeket pedig egy külön erre a célra kijelölt műhelyben javítják meg. A tapasztalatok szerint a felújí­tott alkatrész élettartama nem rövidebb, mint az újé Az elmúlt évben a mezőgaz. dasági gépek komplex rege­nerációs költsége 1,4 milliárd zloty volt, ha újonnan vették volna meg az alkatrészeket, legalább 3 milliárd zlotyba kerültek volna. Pillanatnyi­lag több, mint 500 féle alkat­rész javítására készültek fel a műhelyek, de az igények együtt nőnek a mezőgazda­ság gépesítésével. A tervek szerint 1990-ben a lengyel mezőgazdaságban 850 ezer traktor, 260 ezer teherautó és 60 ezer kombájn dolgozik majd. A szakemberek számí­tása szerint addigra a műsza­ki szolgálatnak 12,5 milliárd zloty értékű alkatrész javítá­sára kell felkészülnie. JAN BRZESKI Internacionalista brigádok A szocialista integráció történetében először dolgoz­nak együtt egy nagy létesítmény megteremtésén szovjet, magyar, bolgár, NDK-beli munkáskollektívák Uszty- Ilimszkben. Az internacionalizmus igazi iskolája ez az építkezés, ahol a fiatal építők megosztják ismereteiket és szakmai tudásukat, segítik egymást. A magyar és a szovjet munkások mellett részt vesz a munkában az NDK-ból érkezett Ernst Thälmann és a bul­gáriai Georgi Dimitrov brigád is. Üj mozgalom indult Uszty-Ilimszkben, hogy ki szerzi meg a jogot az első cellulóz elkészítésében való részvétel­re 1979-ben. Nincs már messze a termelés megindításának határideje, amelyért lelkesen dolgoznak az internaciona­lista munkásbrigádok. Türelmetlenül várják ezt a napot a testvéri országok vállalatai is. A szibériai gyáróriás át­adásával a szocialista közösség országaiban jelentősen nö­vekszik majd a papírgyártás, az pedig a nyomdaipar ter­melésének további bővülését eredményezi. Bolgár és szovjet gépkocsivezetők Nyikolaj Gyocsko brigád" iából (FOTO: APN—KS) ■■■■Hm Műszaki­tudományos kapcsolatok A KGST tagországai eddig több mint 70 műszaki-tudo­mányos együttműködési egyezményt, illetve szerződést kötöttek egymással. 1971 és 1975 között 2400 tudományos témát dolgoztak fel közösen a KGST-országok kutatói kétoldalú, és 700-at többolda­lú megállapodások alapján. A legnagyobb tudományos potenciál a KGST-ben a Szovjetunióé. A szovjet ál­lam tudományos intézményei öt év alatt csaknem 68 000 do­kumentációt bocsátottak a KGST-országok rendelkezésé­re. Ezeknek több mint a fele beruházásokra, gépgyártásra vonatkozott. Ugyanakkor a többi KGST-ország 31000 ilyen dokumentációt bocsá­tott szovjet partnerei rendel­kezésére. A nemzetközi tu­dóscsere is jelentős: az el. múlt 25 évben 246 300 tudós és szakember járt a Szovjet­unióban a KGST-országokból, míg a szovjet szakemberek közül 114 200 töltött rövi- debb-hosszabb időt szocialis­ta országokban. Közös kutatásokat folytat­nak a legkülönbözőbb tudo­mányágakban, például a geo­lógiában, az űrkutatásban. A tagországok ezer geoló­gusa dolgozik különféle föld­tani témákon. A geotermikus nemzetközi kutatócsoport térképeket készített a hő­áramlatokról, a hőmérséklet­ről. Az atlaszok nemcsak a további föld-dinamikai kuta­tásoknál, hanem egyes ener. giagazdálkodási kérdések gyakorlati megoldásánál is hasznosíthaitóak. Az INTERKOZMOSZ-prog- ramban a többi európai or­szág mellett részt vesz az NDK. Az NDK Tudományos Akadémiájának űrtudományi kutatóintézete vállalta a ko­ordinátor szerepét. Ezenkívül az NDK tudósai rakéták 50 fedélzeti és 80 földi műsze­rét fejlesztették ki és építet­ték meg. Az automata űrál­lomások intertelemetrikus rendszerét is NDK tudósok dolgozták ki. Szovjet és NDK tudósok közös munkája a Szojuz—22-nél alkalmazott — a jénai Zeiss Művekben elkészített — különleges, több színképes MKF—6 típu­sú felvevőgép. Háromezer belgyógyász Alig harminc éve, hogy az ulánbátori Mongol Állami Egyetem orvosi karán létre­hozták a belgyógyászati tan­széket. Első előadói a ma is itt tanító B. Ragcsa, a Mon­gol Tudományos Akadémia levelező tagja, a tanszék ve­zetője, B. Cerenlham kandi­dátus és G. Cerendulam nagyban hozzájárultak a mongol belgyógyászat fej­lesztéséhez. Ma a tanszék népes pro­fesszorgárdája nagyszabású tudományos kutatómunkát és sokoldalú gyakorlati tevé­kenységet folytat. A tanszéken eddig több mint háromezer belgyógyász, 15 kandidátus és 17 klinikai főorvos tanult. Ezenkívül ál­talános orvosokat képeznek tovább olyan szűk szakterü­letekre, mint a kardiológia, röntgenológia, fizikoterápia, dietológia vagy hematológia. A tanszék évente 60 belgyó­gyász részére szervez tovább­képző tanfolyamokat. Kron Detler ócsbrigádjo, az NDK-ból Otthon — munka után — Szittner Károly és Nagy Ferenc Együtt Qi építők: Kovács Jenő, Vau József, lufi) Oousx és So* Az ursynówl áj iskola — kív ülről (Fotó: INTERPRESS _ KSk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents