Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-31 / 126. szám
1978. május 31. “KÉPÚJSÁG 3 Béke- és barátsági hónap (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Dombóvár A béke és barátság hónapja alkalmából a Láng Gépgyár dombóvári gyáregység szocialista brigádjai aktívan kapcsolódnak be az eseményekbe. A gyáregység Béke brigádja, nevéhez méltóan egyik legaktívabb résztvevője az eseménysorozatnak. A kollektíva tagjai elhatározták, hogy részt vesznek a Dombóvár környéki napok rendezvényein. A fizikai dolgozókból álló Lenin brigáddal május 21-én családi estet rendeztek a gyár gunarasi üdülőtelepén. A szabad idő hasznos eltöltésének népszerűsítésére házi kiállítást szerveznek, a kedvtelésből készített használati tárgyakból és lakásdíszekből. A törzsgyári szocialista brigádokkal való szorosabb együttműködés érdekében a dombóvári Béke bí'igád baráti találkozóra hívja meg a budapesti gyár Béke brigádját. Bemutatják nekik Dombóvárt, a gyáregységet és kicserélik tapasztalataikat a nagy múltú szocialista brigáddal. OSZLÁNCZI JÁNOS Bonyhád Míg a béke- és barátsági hónap rendezvényeit korábban a város nagyüzemeiben tartották, ez évben kisebb helyeken szervezték meg az események egész sorát. Május 9-én a MEZŐGÉP KISZ- klubjában, május 12-én a Szekszárdon tartott nemzetiségi nagygyűlésen vette kezdetét a június 10-ig tartó eseménysorozat. A nemzetiségi nagygyűlésen Bonyhád és környéke képviseletében 250-en vettek részt. Több helyütt tartottak békegyűléseket a városban: május 15-én a helyi KIOSZ, május 16-án a Ruházati Szövetkezet volt a gyűlés házigazdája. A nagyüzemek dolgozóit képviselő szocialista brigádvezetők, a művelődési központ szocialista brigád klubjában találkoztak. Az érdeklődésre jellemző, hogy a ruházati szövetkezet békegyűlésén több mint 110- en vettek részt. A gyűlések előadói a Hazafias Népfront aktívái voltak. Várhatóan hasonló rendezvényekre kerül sor június 2-án a Pannónia Tsz gépműhelyében és június 5-én, a Hőgyészi Állami Gazdaság tabódi telepén. A MOKÉP és a megyei HNF- bizottság közös rendezésében kerül vászonra június 4-én „A végső leszámolás” című film, mely előtt Békés Ferenc az OHNF tagja tart néhány perces beszédet. BAYER BÉLA Gyünk A májusi rendezvények Gyönkön és társközségeiben egyaránt a béke és barátság jegyében zajlottak le és ez a gondolat vezérli a hónap valamennyi rendezvényét. A május 1-i ünnepség résztvevői, mintegy 300 fő, kétféleképpen is kapcsolatba került e szép gondolatokkal: Bozsó Jánosné, az MSZMP megyei vb tagjának ünnepi beszéde és az MSZBT gyönki tagcsoportjának kiállítása egyaránt ezt sugallta. A kiállítás a Szovjetuniót mutatja be képekben, amely eddig az általános iskola, a művelődési ház és az építőipari szövetkezet helyiségeiben volt látható. A győzelem napjáról valamennyi pártszervezetben megemlékeztek. Ezen a napon tartotta ülését a Vöröskereszt helyi szervezete is. Az ülésen szó esett arról a szerepről, melyet ez a nemzetközi szervezet betölt a világban. A gimnázium dekorációs falán „Antiimperialista szolidaritás, béke és barátság” jegyében a VIT-ről szóló kis kiállítás látható. A művelődési házban, a fennállásának 15. évfordulóját ünneplő bélyeggyűjtő kör kiállításának tablói bemutatják a szomszédos országokat és a Duna menti népek életét. LÖNHÁRD FERENC Az egész falu összefogásával Vágóhidat építenek Reggel hatkor kezdett munkához az alkalmi brigád, a fényképfelvétel tizenkettő előtt öt perccel készült. Eny- nyi talán elég annak feltételezéséhez, hogy amihez a bölcskeiek kedden hozzáfogtak, az az előirányzott határidőre, október l-ére készen lesz. Mert tegnap még a kőműveseké volt a főszerep, ma a Rákóczi Tsz darus kocsija emeli helyükre a betongerendákat, aztán jön a vasbetonkoszorú szerelése, betonozása, majd a födémelemek elhelyezése, aztán a válaszfalazás, a vakolás __de talán fel esleges is folytatni a sort. Ahogy egymásután következnek az építéstechnológiai műveletek, mindig más és más „együttes” lép ,színre” Bölcskén, a Bojári legelőn, ahova kényszervágóhíd építését határozta el a község vezetése. A mai „brigádvezetői’ Varga Lajos kőművesmester, a brigád szakmunkás tagjai is kisiparosok, a tizenegy segédmunkás a termelőszövetkezet építőrészlegének szocialista brigádja. Az ő dolguk — pontosabban társadalmi munkavállalásuk — falegyenig felhúzni az épületet. — Szóba került már többször tanácsülésen, falugyűlésen, hogy kellene nekünk ez a vágóhíd — mondja Varga Lajos, aki most két napra brigádvezető lett. — És az is, hogy a „hivatalos” pénz ehhez nem elegendő, csak társadalmi munkával kiegészítve megy a dolog. Jómagam — mint a községi népfrontelnökség tagja — vállaltam, hogy a kisiparosokkal beszélek. Megmondom őszintén, nem volt nehéz, hiszen „könnyű Katit táncba vinni, ha maga is akarja”. Márpedig mi még meg is sértődnénk, ha ebből Bölcskén a „táncból”, az ilyen társadalmi munkából kihagynának bennünket, akik eddig is minden alkalommal benne voltunk. Bennünket, akik közt vannak főfoglalkozásúak, vannak működési engedélyesek, vannak akik mellékfoglalkozásban maszekoskodnak' Persze engedéllyel. Dercsényi Géza tanácselnök: Rohamosan fejlődik a téesz állattenyésztése. Mint szerte a megyében, a mi szövetkezetünk is „rákapcsolt”, amikor tudomást szereztünk a Szekszárdi Húskombinát építéséről és tudomásunkra hozták, hogy e hatalmas gyár alapanyag-ellátásának kötelezettsége a megye mezőgazdaságára hárul. Márpedig a nagyüzemi sertés-„termelés- nek” mindig van selejtje. Fejlődésben elmaradt egye- dek, amelyek nem maradhatnak a falkában, mert vályúhoz se engedik őket a többiek, az erősebbek. Ezeket le kell vágni. Eltörik a borjú, vagy a hízó marha lába. Gyógyíthatatlan, csak a levágás menti meg — nem az állatot, hanem az értékét. A nagy tömegű állattartás nélkülözhetetlen kelléke a kényszervágóhíd. A másik oldal: Eddig ilyen esetben oda kellett — levágásra — elvinni az állatot, ahol erre megvan a lehetőség. Csináljuk meg helyben, hiszen így plusz húshoz juthat a lakosság, a központi kereten felül, olcsó húshoz, amelyiknek nem szükségszerűen „híg a leve”. Ennyiben az egész község érdeke a vágóhíd megépítése. Volt rá háromszázezer forintnyi KÖFA-pénzünk. Induláshoz elég, de ha közpénzből akarnánk befejezni, évekig kellene élére rakni a KÖFA-garasokat. A megoldás: társadalmi munka. És ebben — több éves tapasztalatunk bizonyítja — itt nincs hiány. Itt vannak az üzemek, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat, a termelőszövetkezet, ezekben is elsősorban a szocialista brigádok. És természetesen a 30—35 kisiparos. Mindenki vállalt valamit. Papírokat, terveket vesz elő a tanácselnök, és kirajzolódik a beruházás eddigi története és jövője. Sudár István építésztechnikus — természetesen társadalmi munkában — elkészítette a terveket, utána az illetékes fórumokon — a KÖJÁL-tól az építési hatóságig — megtörtént a tervbírálat, a jóváhagyás, a tanács házilagos brigádja megcsinálta az alapozást és május 29-én reggel 6 órára tűzték ki a falazás indításának időpontját. Ez kereken kétnapos munka. De pontosan kidolgozva ott van a tanácselnöknél, — és természetesen több példányban készült, tehát mindenkinél, akinek tennivalója van — a pontos ütemterv, mikor lépnek be a födémkészítők, a koszorúbetonozók, a szigetelők, a másik kőművesbrigád, a villanyszerelők, a vizesek, az aljzatbetonozók, a bádogosok, a tetőfedők... Egy valami hiányzik: az ünnepélyes felavatás programja, milyen lesz, vagy egyáltalán lesz-e áldomás. Dehát, ez már nem is olyan fontos. JANTNER JÁNOS Gatterosok A fűrész sivítva harap az anyagba. Szemben a síneken guruló kiskocsin hatalmas fatörzs, az éles fogaknak azzal kell megbirkózniuk. A hangos küzdelemből végül a fűrész kerül ki győztesen, mert a kemény törzs vastag deszkapallóként jut a fűrész mögötti területre. A gatterosok beszélgetve nézik a küzdelmet. Számukra a munka — azzal, hogy feltették a kocsira a fatörzset, beállították a vágási szélességet —• véget ért. Most, mint a gyárak esztergályosai, marósai, ha automatára állították az előtolást, vagy a gyalugépet kezelő munkások, csak nézik a gép és az anyag küzdelmét. Azt a harcot, amelyből legtöbbször a gép kerül ki győztesen. A gatter az értelmező kéziszótár szerint keresztfűrész. A fogalom, azt hiszem, pontosan meghatározza milyenségét is, hiszen első ránézésre úgy tűnik, mintha egy egyszerű keretfűrészt felnagyítva, síneken tolnánk egy géppel. — De hogyan lesz valakiből gatteros? — tettük fel a kérdést az értényi téesz két gatterosának. — Rögtön az alakuláskor — 1960-ban — beléptem a téeszbe — kezdi Drávecz József. — Akkor még két termelőszövetkezet volt Ér- tényben, én a Búzakalásznak lettem tagja, brigádvezetőként. Két év múlva az egyesülés idején egyszer vihar tört ránk a határban. Mindenki sietett haza, mi is meghajtottuk a lovakat. Aztán a síkos úton felborultunk. Éreztem, hogy alaposan megütöttem magam, és nincs minden rendben, de csak másnap mentem el orvoshoz. Kiderült, két bordatörésem van. A lőcsfejre estem rá és az a lépemet is alaposan megütötte, hogy azt is ki kellett szedni. Amikor az operáció után kikerültem a kórházból, felajánlották, hogy legyek gatteros. Sokat nem értettem hozzá, de hát mindent meg lehet tanulni. Azóta itt vagyok ... Remélem most már nyugdíjig. — teszi még hozzá. Hátul beszélgetünk, a gat- terhoz — vagy keresztfűrészhez — csatlakozó kis kamrában, ahol egy szalagfűrész uralja a terepet, bizonyítva, hogy amikor a gatter egyedül dolgozik, kezelőinek akkor is jut munka. A másik gatteros, Gelencsér József tekintetemet követve mondja. — Ezen deszkákat szoktunk szélezni, vagy ha kijön a bognár és kijelöli, hogy milyen bognármunkát kell, akkor azt is megcsináljuk. — Maga mikor került ide? — Jó tíz évet dolgozott egyedül a kollégám, amikor egyszer gyomorvérzést kapott. Kórházba került és nekem szóltak, hogy vegyem át a munkát. Közel két évig én is egyedül voltam, aztág visszakerült a kórházból, azóta ketten dolgozunk. Persze az első időktől sokat változott, egyre több lett a munka. Néha olyan nagy rönköket, fatörzseket kell felrakni a gépre, hogy ahhoz még a két ember is kevés. Az öt, meg nyolc centi vastag pallók leemelésénél is elkel a két ember ereje. Lejár a fogás, a gép üresjárata vet véget a beszélgetésünknek. A gatterosok leszedik a téesz valamelyik külterületi hídjának javításához készített vastag pallót a gépről. A kocsit visszahúzva új fogást vesznek. Drávecz József a gatter cápafogait simogatva megjegyzi: — Délután meg kell élesítenünk a fűrészt. De most már nem kell reszelni — mondja és szinte szeretettel néz a féltető alatt álló, olajtól fényes vadonatúj köszörűgépre. T. J. Hőlégballon-kísérletek A MÉM Repülőgépes Növényvédő Szolgálatának munkatársai hőlégballon-kísérletekhez kezdtek. Az első felszállásra Szekszárd közelében került sor. A ballon kosarából ellenőrizni lehet a vetés fejlődését, méréseket végezhetnek a légszennyeződésről. A ballon rázódásmentes repülése az eddigieknél jobb légifelvételek készítését is lehetővé teszi. Képünkön: A felszállás mozzanatai Kapcsolatok NEM TUDNI, ki találta ki, s hányán bábáskodtak a javaslat megvalósulása felett, tény, hogy a nagy textilüzem egyik szövőgyárának három szocialista brigádja autóbuszra ült, s meg sem állt az ország túlsó felén lévő fonógyárig. Ott illendően, a megbeszélés szerint várták őket; nem terített asztallal, hanem zúgó gépekkel, nyersanyagbálákkal, műveleti leírásakkal, fonalszállító ládák piramisával Amiről beszéltek, az nem valami kellemes társalgási téma volt, hanem a szövőnők örök réme, a szálszakadás, s ami attól elválaszthatatlan, a fonalminőség. Az eszmecsere nélkülözött mindenféle formális udvariaskodást, olykor a vita sem hiányzott. Végül, a búcsúzáskor mégis úgy érezte valamennyi résztvevő, közös nevezőre jutottak, s azt a cémaszálnyi kapaszkodót, melyet a látogatás órái sodortak a fonodái meg a szövődéi kis közösségek közöt, érdemes, szükséges erősíteni. Mosolyogtató naivitás lenne azt remélni, egycsa- pásra megszűnik most majd a szövődeiek mindenféle gondja, ám a kapocs olyanokat köt össze, akik korábban semmit sem tudtak a többiek helyzetéről, küzkö- déseiről. Feltételezhető, akinek agyából kipattant az ötlet, semmit sem hallott az üzemszociológia friss eredményeiről, s közülük arról, hogy — amint azt szakszerűen fogalmazzák — a vertikális felépítésű termelőhelyeken gyorsan növekszik a kis csoportok egymásra utaltsága, kapcsolataik jelentősége. A javaslattevő ráérzett valamire a mindennapi munka gyakorlatából, s mert társai, felettesei ugyancsak észlelték e valami fontosságát, nyélbe ütötték á találkozót. Amit most újabbak követnek, mert a kezdeményezést örömmel karolta fel a nagyvállalat szakszervezeti tanácsa, s valamennyi gyárnak, gyáregységnek, telephelynek figyelmébe ajánlotta. Csodaszerre leltek a textiles kollektíva tagjai? Csupán fölismerték annak szükségességét, hogy a termelés szervezeti rendje úgy válik igazán hatásossá, ha átitatódik az emberi, azaz személyes kapcsolatok nemes anyagával, ha különböző körülmények között dolgozók részleteiben megismerik azt a feltételrendszert, amely mindannyiuk tevékenységét meghatározza. Ezt a feltételrendszert legtöbbször ugyanis csak általánosságban veszi szemügyre egy-egy ksebb közös- siég, kiválasztva belőle a reá vonatkozó tényeket, s így akaratlanul részekre da- rabolódik az, ami összefügg, aminek értelme az egység. Törvényszerű, hogy a tudatosság — a munkabeli tudatosság — magasabb fokára elérő közösség, mint amilyen egy jó szocialista brigád, a korábbi ismereteket már nem tartja elegendőnek, azaz hiányérzete támad. Pontosabban szeretné tudni, miféle kisebb és nagyobb tényezők hatnak munkafeladataikra, s azzal is tisztába akar jönni, a maguk tevékenysége mi módon illeszkedik másokéhoz. Nem véletlen, nem egyéni lelemények tükröződése, hogy a szóbanforgóhoz hasonló tapasztalatcserékre egyre több termelőhelyen éreznek okot, ahogy a termelési feltételek változásának - következménye az ún. komplexbrigádok számának 'növekedése is. Ösztönös kezdeményezések is rávilágíthatnak tudatos cselekvési irányok lehetőségére, s a cérnaszálnyi kapaszkodó — ahogy azt á textilestalálkozó egyik résztvevője tréfásan elnevezte — tökintélyes terheket hordozhat. A termelői szervezetnek sokféle lehetősége van a célok egyeztetésére, az érdekazonosság kifejezésére — ami az egy telephelyű vállalatoknál is elengedhetetlen, de még inkább szükséges a több egységből álló cégeknél —, ám az egyetértés még nem azonosulás. Az emberi, a személyes kapcsolatok, viszonyok ezt az azonosulást formálják, gyakran rövidebb úton, tehát gyorsabban, hatásosabban, mint a különféle hivatalos értekezések, rendelkezések Ezért mindkét formának vitathatatlan a szükségessége, a jogosultsága. VERESS TAMÄS Országos épületfelújítási tanácskozás A harmadik országos épületfelújítási tanácskozást kedden nyitotta meg a Technika Házában Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes. A jelenlegi tervidőszakban mintegy 30 milliárd forintot — ebből 16 milliárdot Budapesten — költhetünk lakóházak felújítására, s ezek a lehetőségek később tovább bővülnek. A háromnapos tanácskozáson 18 előadás alapján több mint 400 szakember — kutató, tervező, beruházó, kivitelezők stb — vitatja meg a közös feladatokat, és ajánlásokban foglalja össze javaslatait. A tanácskozáson beszámolnak épületfelújítási tapasztalataikról szovjet, NDK-beli és lengyel szakemberek is. Pillanatkép az építkezésről kedden, 11 óra 55 perckor
