Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-28 / 124. szám

lO^PÜJSÁG 1978. május 28. Unge Klausson: a bosszú Egy szép napon, amikor James B. Sophead segédren­dező megérkezett a filmgyár­ba, észrevette, hogy két fia­talember éppen a névtáblát szereli le szobájának az ajta­járól. A helyiség üres volt. Még a telefont is elvitték. James B. Sophead megér­tette. hogy kidobták az állá­sából. Megpróbált beszélni valakivel a fejesek közül, de mindenki éppen ülésen volt, és így nem maradt más vá­lasztása, mint hogy sarkon forduljon és hazaballagjon. Másnap megkapta a film­gyártól a végkielégítést. Előbb úgy döntött, hogy go­lyót röpít a fejébe de az­tán mégis meggondolta ma­gát. A végkielégítés egy ide­ig elegendő volt a megélhe­téshez, és így a hirtelen ölé­be hullott szabad időt aben- sejében tájtékzó bosszú- szomj kielégítésének szentel­hette. Betért egy üzletbe, kék munkaruhát, álbajúszt, csa­varhúzót vásárolt és másnap besurrant a filmstúdióba. Tudta, hogy az osztályve­zető, aki kimarta innen, reg­gel tíz óra tájt szokott meg­jelenni. És abban a pillanat­ban, amikor gyűlöletes alak­ja felbukkant a lift kinyíló ajtajából — James B. hozzá­látott. hogy eltávolítsa a fő­nök névtábláját tartó facsa­varokat. Fojtott hörgést és egy zu­hanó test tompa puffanását hallotta a háta mögött. A fő­nök elájult. „Most majd megérted — gondolta kárörömmel James B. —, hogy ez miféle érzés.” Amikor a főnök felocsú­dott, valamit habogott, James B. azonban elváltozott han­gon közölte, hogy ő nem tá­jékozott az ügyről, itt bizo­nyára valamilyen fafejű alak csücsült, akit már régen ki kellett volna ebrudalni, va­lamilyen semmirekellő nap­lopó, akinek fogalma sem volt a munkáról... A főnök támolyogva és a falba fogózva, kifelé balla­gott, James B. pedig lecsa­varta a névtáblát, és sürgő­sen visszavonult, mielőtt az orrára koppinthattak volna. Éppen ebben a pillanatban óriási ötlete támadt. A gon­dolatot tett követte: megala­pította „A főnökök névtáb­láinak eltávolítása” céget. Cége ajánlattal fordult azokhoz, akiket hasonló sze­rencsétlenség ért: akik mun­kahelyükre érkezve, asztalu­kat üresen találták, névtáb­lájuk pedig eltűnt. James B.-nek hamarosan már négy alkalmazottja volt, aki azzal foglalkozott, hogy végigjárta a hivatalokat és az alkalmas pillanatot kiles­ve, előzetes igénylés alapján lecsavargatta a gyűlölt főnö­kök névtábláit. Mivel pedig — mint a nyá­jas olvasó bizonyára tudja — ilyenekben egyetlen hivatal­ban sincs hiány, James B. cége virágzik, jómaga pedig mindmáig élvezi bosszúját... (GELLERT GYÖRGY fordítása) A mai magyar könyvművészet huszonöt éve Már 1953-ban á háború dúlta nyomdák helyreállítása, a könyvkiadók államosítása után, a fejlődő olvasói igény kielégítése mellett is súlyt helyezett a Népművelési Mi­nisztérium a könyvek eszté­tikus megformálására, és ezért létre hozta a könyvmű­vészeti bizottságot. A bizott­ság, hogy a kiadókat a cél el­érésére serkentse, a többi, magas könyvkultúrájú euró­pai országhoz hasonlóan meg­hirdette az „Év legszebb könyve” versenyt. A ver­senyt, amelynek elsőrendű célja a íjagy példányszámú tömegkiadványok művészi színvonalának emelése volt, első ízben 1953-ban értékel­ték, és jól választották, mert az „Év leszebb könyve” Bar- csay Jenőnek azóta kilenc nyelven, összesen 40 kiadás­ban megjelent Művészeti ana­tómia című műve lett. Ez a kiadvány hozta a megújult magyar könyvművészet szá­mára az első nemzetközi si­kert is; 1958-ban a brüsszeli világkiállítás aranyérmét. A verseny mind az olvasók, mind a kiadók körében nagy érdeklődést keltett. 1956-ban már négy, 1959-től pedig ki­lenc kategóriában értékelték a kiadványokat, amelyek az I. nemzetközi könyvművésze­ti kiállításon (IBA) Lipcsében további nemzetközi elisme­rést szereztek a magyar ti­pográfusoknak és műveiknek. Az itt kapott hat aranyérem között volt Aggházy Mária könyve a Régi magyar fa­szobrokról és Hofer Edit — Fél Tamás—Csilléry Klára Ungarische Baukunst című könyvének első kiadása. Az aranyérmek mellett még 11 ezüst- és 9 bronzérem jutott a magyar könyveknek. A hazai verseny tovább fejlődött, 1958 óta külön ki­adványban jelenik meg az a fényképes, többnyelvű tájé­koztató, amely ismerteti az évi verseny eredményeit. A II. lipcsei IBA 1965-ben to­vábbi sikereket hozott. Ekkor tüntették ki a magyar könyv­művészet egyik kimagasló alakját, az idén elhunyt Len­gyel Lajost a legnagyobb nemzetközi könyvművészeti elismeréssel, a Gutenberg- díjjal. öt aranyérmünk egyi­két az ő gyönyörű Alberto al­buma kapta. A könyvművé­szet fejlesztése érdekében 1957-ben létrehozott Magyar Helikon Kiadó munkásságát ezen a kiállításon 2—2 arany-, ezüst- és bronzérem dicsérte, majd a III. IBA-n a kiadó Egy lap a Magyar Anjou legendáriumból Balipap Ferenc: Kis történelmi képek APÁK SZAVAI Igába állt az idő lába ...? — Minden futás a kerti székig ér. Felnőtt fiúnknak munkát, kenyeret keresünk. Megélhetést. — Ez a mi munkánk? A nem is kevés? * TÖRTÉNELMI SZÉLCSEND Egyenesági árvák kis jussát licitálják fiaik * ÖRÖK VILÁGOSSÁG Megáldották a történelmet a papok. * EGY ZSURNALISZTÁRA Múlt és jövő lakodalmán napszámbérért forradalmár. * S JELENTÉS A FELETTESEKNEK Mellémásztunk a célnak. * NEMZEDÉKNYI JUSS Örök­öltem * KÖLTŐ A HIVATALBAN — Olvasták már a versemet? — Igen ... hogyne ... és azonnal intézkedtünk. * KONSZOLIDÁCIÓ Megvetettük a lábunkat. Aztán egymást. (A KISZ Tolna megyei Bizottsága, a Tolna megyei Tanács V. B. művelődési osztálya és a Tolna megyei Népújság KlSZ-szervezete által meghirdetett pályázaton díjat nyert pályamű). kapott könyvművészeti tevé­kenységéért aranyérmet. A verseny lebonyolítását 1970-ben a Kulturális Minisz­térium kiadói főigazgatóságá­tól a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesü­lése vette át. Azóta minden évben ez a verseny jutalmaz­ta könyvművészetünk leg­jobbjait. A moszkvai nemzet­közi könyvkiállításokon 1970- ben és 1975-ben is több díj és elismerés jutott kiadványa­inknak. 1972-ben gyermek- könyv-kiadásunk ért el szá­mottevő sikert, amikor Jani- kovszky Éva—Réber László sok nyelven kiadott gyermek- könyv-sorozatának „Wenn ich nicht mehr klein bin” című kötete az NSZK „Az év leg­szebb gyermekkönyve” díját kapta. 1975 óta két szakzsüri bí­rálja és értékeli a mintegy négyézer kötetnyi évi könyv­termésből a kiadók és az előzsürik döntése alapján ki­válogatott 220—250 művet. A döntést segíti a héttagú nem­zetközi zsűri is. Az 1977. évi IV. IBA hozta eddigi legnagyobb nemzetkö­zi sikerünket. Könyvművé­szeti és elméleti munkásságá­ért Gutenberg-díjjal jutal­mazták Haiman Györgyöt, az Iparművészeti Főiskola tipo­grafikai tanszékének tanárát. A klasszikus művek legszebb megformálásáért különdíjat kapott a négykötetes Shakes­peare összes drámái kiad­vány. Ezen kívül még sok díj biztosította a 71 kiállító or­szág versenyében elért előke­lő helyezésünket. Az idei, a huszonötödik „Szép magyar könyv” verse­nyen a zsűri 11 kategóriában 42 könyvet tüntetett ki díj­jal és 31 mű kapott oklevelet. A huszonötödik évforduló megünneplésére több rendez­vénnyel készül a könyvszak­ma. Az ünnepi könyvhét al­kalmából hat városban mu­tatják be a verseny díjnyer­tes könyveit, Veszprémben pedig a 25 év szép könyvei­ből összeállított válogatást ál­lítják ki. A könyvhétre jelenik meg az a miniatűr kiadvány, amely az elmúlt huszonöt év csaknem 800 díjnyertes köny­véből nyolcvan színes képben ad válogatást és megjelenik a verseny idei katalógusa is. Könyvművészetünk újabb nemzetközi vizsgára készül, az idei Schönste Bücher aus aller Welt versenyben a ta­valyi 45 szép kiadvány ad számot a világnak könyvmű­vészetünk mai helyzetéről. MORVAY LÁSZLÓ Borbás Tibor munkája a Műcsarnokban rendezett magyar szobrászati kiállításon V. Ivanov: Argonavtov utazása Argonavtov furcsát álmo­dott az éjszaka. Álmában so­káig lebegett a térben, aztán mint a csapatától lemaradt madár, délnek vette az irányt. — Hízni fogsz, Petya — mondta neki a, felesége reg­gel ágyazás közben. — Vidékre küldenek, biz­tos — fejtette meg az álmot a férj. Neki lett igaza. Alig, hogy beért a munkahelyére, Zubkó főkönyvelő hívatta magához: — Szóval, az a helyzet — mondta a főkönyvelő és a szemüvegét a homlokára tol­va ránézett Argonavtovra —, a kiküldetésekre szánt költ­ségeknél van egy kis pénz- maradvány : hétezer rubel. El kell utaznod Szamarkandba. — Miért pont Szamar­kandba? — Jó, ha oda nem akarsz menni, utazz Habarovszkba. Megnézed a várost, elmégy a tájmúzeumba. Kapod a ki­küldetési díjat, első osztályon utazol a 'vonaton, a szállo­dában luxusszobát rendelsz. Zubkó számolni kezdett: — Ez összesen 450 rubel. Nem, ez nem megy! — A fő­könyvelő megvakarta a tar­kóját. — Hallgass ide, mi len­ne, ha TU—104-es géopel körülrepülnéd a földgolyót? Elrepülsz a Kárpát-medence fölött, felmégy a Himalája fölé, aztán gondolsz egyet, és leszállsz valamelyik csendes­óceáni szigeten. Este tábor­tűz mellett táncolsz a benn­szülöttekkel... — Zubkó újra belefogott a számolásba. — Utazási költségek, napidíj, földkörüli pótlék, összesen 2800 rubel. Nem, ez se megy. A főkönyvelő sokáig törte a fejét, aztán hirtelen felde­rült az arca: — Fölrepülsz a Holdra. Ra­kétán. Egyedül. Kapsz úti­költséget, napidíjat, holddí­jat, kozmikus, súlytalansági, nehézkedési pótlékot. A holdutazás sikeres volt. Argonavtov hozzászokott a különleges körülményekhez, bírta a megterhelést. A Föld­re való visszatérés után Ar­gonavtov nak el kellett szá­molnia az úti okmányokkal a főkönyvelőnél. — A földi aláírások rend­ben vannak — állapította meg a főkönyvelő, miután el­lenőrizte a kiküldetési költ­ségelszámolást. — Elindultál a Földről, megérkeztél a Hold­ra. Na, de hol van a Holdra érkezés és a visszaindulás igazolása? — Minek ide annyi igazo­lás? — méltatlankodott Argo­navtov. — Hiszen maga is tudja, hogy én a Holdon jár­tam! — Én tudom, te tudod, mindenki tudja, de -mit mu­tatok a revizornak? Bizony­lat nélkül nem hiszi el. — Szóval, így nem jó az elszámolás? — Nem jó, bátyuskám. Ilyen a pénzügyi fegyelem. Nem tudom elfogadni a ki­küldetési költségelszámolást. — Zubkó szigorúan nézett Argonavtovra, és az igazga­tóhoz sietett jelentést tenni a történtekről. Amikor a főkönyvelő visz- szatért az igazgatótól, arca jóságot, elégedettséget tükrö­zött. — Ne idegeskedj — nyug­tatta meg Argonavtovot —, az úti kiadásokat hozzácsap­juk a kulturális rendezvé­nyek költségeihez. Olyan címszó alatt, hogy látogatás a planetáriumban. Tudod, egy kis hiba történt. Kide­rült, a tapasztalatcserére szánt pénzösszegnél van ma­radvány. így hát készülődj, elmész tapasztalatcserére. Felrepülsz a Jupiterre. — De hiszen ott még élet sincs! — szólt közbe Argo­navtov. — Az a jó! Átadod az it­teni élettapasztalataidat! így utazott el Argonavtov a Jupiterre. (KISS GYÖRGY MIHÁLY fordítása) Barcsay: Művészeti anatómia — egy belső lap

Next

/
Thumbnails
Contents