Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-28 / 124. szám

lO^PÜJSÁG

1978. május 28.

Unge Klausson:

a bosszú

Egy szép napon, amikor James B. Sophead segédrendező megérkezett a filmgyárba, észrevette, hogy két fiatalember éppen a névtáblát szereli le szobájának az ajtajáról. A helyiség üres volt. Még a telefont is elvitték.

James B. Sophead megértette. hogy kidobták az állásából. Megpróbált beszélni valakivel a fejesek közül, de mindenki éppen ülésen volt, és így nem maradt más választása, mint hogy sarkon forduljon és hazaballagjon.

Másnap megkapta a filmgyártól a végkielégítést. Előbb úgy döntött, hogy golyót röpít a fejébe de aztán mégis meggondolta magát. A végkielégítés egy ideig elegendő volt a megélhetéshez, és így a hirtelen ölébe hullott szabad időt aben- sejében tájtékzó bosszú- szomj kielégítésének szentelhette.

Betért egy üzletbe, kék munkaruhát, álbajúszt, csavarhúzót vásárolt és másnap besurrant a filmstúdióba.

Tudta, hogy az osztályvezető, aki kimarta innen, reggel tíz óra tájt szokott megjelenni. És abban a pillanatban, amikor gyűlöletes alakja felbukkant a lift kinyíló ajtajából — James B. hozzálátott. hogy eltávolítsa a főnök névtábláját tartó facsavarokat.

Fojtott hörgést és egy zuhanó test tompa puffanását hallotta a háta mögött. A főnök elájult.

„Most majd megérted — gondolta kárörömmel James B. —, hogy ez miféle érzés.”

Amikor a főnök felocsúdott, valamit habogott, James B. azonban elváltozott hangon közölte, hogy ő nem tájékozott az ügyről, itt bizonyára valamilyen fafejű alak csücsült, akit már régen ki kellett volna ebrudalni, valamilyen semmirekellő naplopó, akinek fogalma sem volt a munkáról...

A főnök támolyogva és a falba fogózva, kifelé ballagott, James B. pedig lecsavarta a névtáblát, és sürgősen visszavonult, mielőtt az orrára koppinthattak volna.

Éppen ebben a pillanatban óriási ötlete támadt. A gondolatot tett követte: megalapította „A főnökök névtábláinak eltávolítása” céget.

Cége ajánlattal fordult azokhoz, akiket hasonló szerencsétlenség ért: akik munkahelyükre érkezve, asztalukat üresen találták, névtáblájuk pedig eltűnt.

James B.-nek hamarosan már négy alkalmazottja volt, aki azzal foglalkozott, hogy végigjárta a hivatalokat és az alkalmas pillanatot kilesve, előzetes igénylés alapján lecsavargatta a gyűlölt főnökök névtábláit.

Mivel pedig — mint a nyájas olvasó bizonyára tudja — ilyenekben egyetlen hivatalban sincs hiány, James B. cége virágzik, jómaga pedig mindmáig élvezi bosszúját...

(GELLERT GYÖRGY fordítása)

A mai magyar könyvművészet

huszonöt éve

Már 1953-ban á háború dúlta nyomdák helyreállítása, a könyvkiadók államosítása után, a fejlődő olvasói igény kielégítése mellett is súlyt helyezett a Népművelési Minisztérium a könyvek esztétikus megformálására, és ezért létre hozta a könyvművészeti bizottságot. A bizottság, hogy a kiadókat a cél elérésére serkentse, a többi, magas könyvkultúrájú európai országhoz hasonlóan meghirdette az „Év legszebb könyve” versenyt. A versenyt, amelynek elsőrendű célja a íjagy példányszámú tömegkiadványok művészi színvonalának emelése volt, első ízben 1953-ban értékelték, és jól választották, mert az „Év leszebb könyve” Bar- csay Jenőnek azóta kilenc nyelven, összesen 40 kiadásban megjelent Művészeti anatómia című műve lett. Ez a kiadvány hozta a megújult magyar könyvművészet számára az első nemzetközi sikert is; 1958-ban a brüsszeli világkiállítás aranyérmét.

A verseny mind az olvasók, mind a kiadók körében nagy érdeklődést keltett. 1956-ban már négy, 1959-től pedig kilenc kategóriában értékelték a kiadványokat, amelyek az

I. nemzetközi könyvművészeti kiállításon (IBA) Lipcsében további nemzetközi elismerést szereztek a magyar tipográfusoknak és műveiknek. Az itt kapott hat aranyérem között volt Aggházy Mária könyve a Régi magyar faszobrokról és Hofer Edit — Fél Tamás—Csilléry Klára Ungarische Baukunst című könyvének első kiadása. Az aranyérmek mellett még 11 ezüst- és 9 bronzérem jutott a magyar könyveknek.

A hazai verseny tovább fejlődött, 1958 óta külön kiadványban jelenik meg az a fényképes, többnyelvű tájékoztató, amely ismerteti az évi verseny eredményeit. A

II. lipcsei IBA 1965-ben további sikereket hozott. Ekkor tüntették ki a magyar könyvművészet egyik kimagasló alakját, az idén elhunyt Lengyel Lajost a legnagyobb nemzetközi könyvművészeti elismeréssel, a Gutenberg- díjjal. öt aranyérmünk egyikét az ő gyönyörű Alberto albuma kapta. A könyvművészet fejlesztése érdekében 1957-ben létrehozott Magyar Helikon Kiadó munkásságát ezen a kiállításon 2—2 arany-, ezüst- és bronzérem dicsérte, majd a III. IBA-n a kiadó

Egy lap a Magyar Anjou legendáriumból

Balipap Ferenc:

Kis történelmi képek

APÁK SZAVAI

Igába állt az idő lába ...? —

Minden futás a kerti székig ér.

Felnőtt fiúnknak munkát, kenyeret keresünk.

Megélhetést. —

Ez a mi munkánk?

A nem is kevés?

*

TÖRTÉNELMI SZÉLCSEND

Egyenesági árvák

kis jussát licitálják

fiaik

*

ÖRÖK VILÁGOSSÁG Megáldották a történelmet a papok.

*

EGY ZSURNALISZTÁRA Múlt és jövő lakodalmán napszámbérért forradalmár.

* S

JELENTÉS A FELETTESEKNEK Mellémásztunk a célnak.

*

NEMZEDÉKNYI JUSS Örököltem *

KÖLTŐ A HIVATALBAN

— Olvasták már a versemet?

— Igen ... hogyne ... és azonnal intézkedtünk.

*

KONSZOLIDÁCIÓ Megvetettük a lábunkat.

Aztán egymást.

(A KISZ Tolna megyei Bizottsága, a Tolna megyei Tanács V. B. művelődési osztálya és a Tolna megyei Népújság KlSZ-szervezete által meghirdetett pályázaton díjat nyert pályamű).

kapott könyvművészeti tevékenységéért aranyérmet.

A verseny lebonyolítását 1970-ben a Kulturális Minisztérium kiadói főigazgatóságától a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése vette át. Azóta minden évben ez a verseny jutalmazta könyvművészetünk legjobbjait. A moszkvai nemzetközi könyvkiállításokon 1970- ben és 1975-ben is több díj és elismerés jutott kiadványainknak. 1972-ben gyermek- könyv-kiadásunk ért el számottevő sikert, amikor Jani- kovszky Éva—Réber László sok nyelven kiadott gyermek- könyv-sorozatának „Wenn ich nicht mehr klein bin” című kötete az NSZK „Az év legszebb gyermekkönyve” díját kapta.

1975 óta két szakzsüri bírálja és értékeli a mintegy négyézer kötetnyi évi könyvtermésből a kiadók és az előzsürik döntése alapján kiválogatott 220—250 művet. A döntést segíti a héttagú nemzetközi zsűri is.

Az 1977. évi IV. IBA hozta eddigi legnagyobb nemzetközi sikerünket. Könyvművészeti és elméleti munkásságáért Gutenberg-díjjal jutalmazták Haiman Györgyöt, az Iparművészeti Főiskola tipografikai tanszékének tanárát. A klasszikus művek legszebb megformálásáért különdíjat kapott a négykötetes Shakespeare összes drámái kiadvány. Ezen kívül még sok díj biztosította a 71 kiállító ország versenyében elért előkelő helyezésünket.

Az idei, a huszonötödik „Szép magyar könyv” versenyen a zsűri 11 kategóriában 42 könyvet tüntetett ki díjjal és 31 mű kapott oklevelet. A huszonötödik évforduló megünneplésére több rendezvénnyel készül a könyvszakma. Az ünnepi könyvhét alkalmából hat városban mutatják be a verseny díjnyertes könyveit, Veszprémben pedig a 25 év szép könyveiből összeállított válogatást állítják ki.

A könyvhétre jelenik meg az a miniatűr kiadvány, amely az elmúlt huszonöt év csaknem 800 díjnyertes könyvéből nyolcvan színes képben ad válogatást és megjelenik a verseny idei katalógusa is.

Könyvművészetünk újabb nemzetközi vizsgára készül, az idei Schönste Bücher aus aller Welt versenyben a tavalyi 45 szép kiadvány ad számot a világnak könyvművészetünk mai helyzetéről.

MORVAY LÁSZLÓ

Borbás Tibor munkája a Műcsarnokban rendezett magyar szobrászati kiállításon

V. Ivanov:

Argonavtov

utazása

Argonavtov furcsát álmodott az éjszaka. Álmában sokáig lebegett a térben, aztán mint a csapatától lemaradt madár, délnek vette az irányt.

— Hízni fogsz, Petya — mondta neki a, felesége reggel ágyazás közben.

— Vidékre küldenek, biztos — fejtette meg az álmot a férj. Neki lett igaza. Alig, hogy beért a munkahelyére, Zubkó főkönyvelő hívatta magához:

— Szóval, az a helyzet — mondta a főkönyvelő és a szemüvegét a homlokára tolva ránézett Argonavtovra —, a kiküldetésekre szánt költségeknél van egy kis pénz- maradvány : hétezer rubel. El kell utaznod Szamarkandba.

— Miért pont Szamarkandba?

— Jó, ha oda nem akarsz menni, utazz Habarovszkba. Megnézed a várost, elmégy a tájmúzeumba. Kapod a kiküldetési díjat, első osztályon utazol a 'vonaton, a szállodában luxusszobát rendelsz.

Zubkó számolni kezdett:

— Ez összesen 450 rubel. Nem, ez nem megy! — A főkönyvelő megvakarta a tarkóját. — Hallgass ide, mi lenne, ha TU—104-es géopel körülrepülnéd a földgolyót? Elrepülsz a Kárpát-medence fölött, felmégy a Himalája fölé, aztán gondolsz egyet, és leszállsz valamelyik csendesóceáni szigeten. Este tábortűz mellett táncolsz a bennszülöttekkel... — Zubkó újra belefogott a számolásba. — Utazási költségek, napidíj, földkörüli pótlék, összesen 2800 rubel. Nem, ez se megy.

A főkönyvelő sokáig törte a fejét, aztán hirtelen felderült az arca:

— Fölrepülsz a Holdra. Rakétán. Egyedül. Kapsz útiköltséget, napidíjat, holddíjat, kozmikus, súlytalansági, nehézkedési pótlékot.

A holdutazás sikeres volt. Argonavtov hozzászokott a különleges körülményekhez, bírta a megterhelést. A Földre való visszatérés után Argonavtov nak el kellett számolnia az úti okmányokkal a főkönyvelőnél.

— A földi aláírások rendben vannak — állapította meg a főkönyvelő, miután ellenőrizte a kiküldetési költségelszámolást. — Elindultál a Földről, megérkeztél a Holdra. Na, de hol van a Holdra érkezés és a visszaindulás igazolása?

— Minek ide annyi igazolás? — méltatlankodott Argonavtov. — Hiszen maga is tudja, hogy én a Holdon jártam!

— Én tudom, te tudod, mindenki tudja, de -mit mutatok a revizornak? Bizonylat nélkül nem hiszi el.

— Szóval, így nem jó az elszámolás?

— Nem jó, bátyuskám. Ilyen a pénzügyi fegyelem. Nem tudom elfogadni a kiküldetési költségelszámolást. — Zubkó szigorúan nézett Argonavtovra, és az igazgatóhoz sietett jelentést tenni a történtekről.

Amikor a főkönyvelő visz- szatért az igazgatótól, arca jóságot, elégedettséget tükrözött.

— Ne idegeskedj — nyugtatta meg Argonavtovot —, az úti kiadásokat hozzácsapjuk a kulturális rendezvények költségeihez. Olyan címszó alatt, hogy látogatás a planetáriumban. Tudod, egy kis hiba történt. Kiderült, a tapasztalatcserére szánt pénzösszegnél van maradvány. így hát készülődj, elmész tapasztalatcserére. Felrepülsz a Jupiterre.

— De hiszen ott még élet sincs! — szólt közbe Argonavtov.

— Az a jó! Átadod az itteni élettapasztalataidat!

így utazott el Argonavtov a Jupiterre.

(KISS GYÖRGY MIHÁLY fordítása)

Barcsay: Művészeti anatómia — egy belső lap