Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-28 / 124. szám
1978. május 28. KÉPÚJSÁG oromé Mit tudnak rólunk külföldön? Az előny Lengyelországban jelenik meg a KOBIETA című havi képes folyóirat. Az elmúlt ősszel Tolna megyében járt a lap munkatársa, és ellátogatott Szakcs községbe. Itteni élményeit terjedelmes riportban örökítette meg. Az alábbiakban a riportot változtatás nélkül közöljük, minden kommentár nélkül. Riport Magyarországról Magdi megszakította munkáját a tsz-ben, mert a kis János 6 hónapos. A napi munka a csirkéknél, pihenés volt ahhoz képest, amit otthon végzett. A csirkéknél 24 órás műszakban dolgozott, s ez alatt csak egy kis takarmányt kellett adni, s a hőmérsékletet beszabályozni, aludhatott emellett, amennyi jólesett. Az ügyeletesszobában egy kis heverő, asztal és rezsó van, de van, aki rádiót hozott, Magdinak a könyvek többet jelentettek. Magdi nagyon szeret sírni egy-egy romantikus könyv felett, de otthon soha nincs ideje rá. Otthon a kis Jánoson kívül ott van a 8 éves Lajos, 15 szarvasmarha, 9 disznó, tyúkok és még a veteményeskert. Férje a tsz-ben teherautósofőr. A'búza és a kukorica betakarításkor otthon csak vendég, 14 órát dolgozik naponta, de 8000 forintot hoz haza. Tavaly 9 disznót adtak le 27 ezer forintért, 6 bikát csaknem 100 ezerért, és emellett 6 disznót vágtak le maguknak. Mire költik ezt a sok pénzt? Főleg a háztartásra. Először a régi házra, amit a nagyszülőktől örököltek. Tipikus, magyar parasztház — végig folyosóval, ahonnan minden helyiségbe külön lehet bemenni, mert régen mindegyik szobában más nemzedék élt. Ha új nemzedék jött, hozzáépítettek a házhoz egy új helyiséget, és meghosszabbították a folyosót is. Most a hosszú házban Magdi lakik férjével, 2 gyermekével és édesanyjával, a helyiségeket szobáknak hívják. Magdi nem szereti ezt a házat, attól függetlenül, hogy a szobák között ajtókat csináltak, a hálószobából anélkül lehet az étkezőszobába menni, hogy kimennének a folyosóra, s bár a fürdőszobában hideg-meleg víz van, szép, modern bútorokkal rendezték be a szobákat, zsúfolt és sötét a lakás. A mai modern házakon nagyok az ablakok, melyeken függöny látható, nagyok, világosak a szobák, és a bútorok is egészen másképpen mutatnak. Először rendbe hozták a régi házat, vettek egy Skodát, és most új lakásra gyűjtenek. A szomszédtól vettek egy telket, ahová igazán nagy házat építhetnek. Ezzel a gondolattal megéri a férjének 14 órát vezetni nap mint nap a teherautót, s Magdinak is az istállóban dolgozni. Megbeszélték, hogy igyekeznek minél gyorsabban befejezni az építést, és utána másképp fognak élni, kevesebb állatot tartanak, kocsival bejárnak a városba, moziba és elmennek a Balatonra. TÖBB SZABAD IDŐ VAGY TÖBB PÉNZ? A tsz elnöke szeret dicsekedni tagságával. Majd minden házban folyó víz van, 136 személygépkocsi (1800 lakóra), pedig 10 évvel ezelőtt csak 3 kocsi volt a faluban, 30 családnak van új háza, s a régieket is átépítették. Két év múlva befejeződik a falu közművesítése. A szabadságuk alatt egyre többen mennek nyaralni. A háztájik bevétele évente 10—15 millió forint, a tsz-en keresztül értékesítik a háztáji termékeit. Van élelmiszerbolt, vendéglő és étterem, de a legtöbb ember otthon étkezik, abból, ami a háztájiban terem. Mi van még nekik? Az a meggyőződés, hogy jobb a tsz-szel, mint nélküle. Szakcs soha nem volt szegény falu. 10 hektár volt az átlagos nagysága az egyéni gazdaságoknak, mégis kevesen éltek úgy, mint ma. Nem öltözködtek ilyen jól, a házak berendezése is szegényesebb volt, és segítséget sem kaptak a nehéz paraszti munkához. Két kezükkel kellet a földből mindent kicsikarni. Fizikai munkáról lassan már csak a háztájiban lehet beszélni. A tsz-ben, amelynek neve „Űj Élet”, a földeken már csak gépek dolgoznak, a kézi munka csaknem elmaradt, már 7 éve nem dolgozik nő mezei brigádmunkában. A gépek kedves gyermekei Bessenyei Zoltánnak, a tsz elnökének. Beültetett az új Volgájába, a kocsi ugrált a dűlőutakon, míg a kukoricakombájnokhoz értünk. A kombájnokat saját devizaalapból vásárolták az NSZK-ban. 150 ember munkáját helyettesíti — mondja kedvesen az elnök, s közben a kombájnt simogatja. Még megnézzük a hatalmas 245 LE-s traktorokat, melyek magyar—nyugatnémet kooperációban készülnek. Egy gumikereke 54 000 forint. Az elnök állattenyésztőként végzett, de úgy látszik, a gépeket jobban szereti. Legjobban talán azért, mert megkíméli az embereket a nehéz robottól és a vezetőknek lehetővé teszi a jobb szervezést. Gépek nélkül nincs modern mezőgazdaság s új élet a faluban. Ezt az új életet nemcsak az autók, a színes tévék, a modern bútorok számával kell mérni, hanem főleg a munka minőségével. Annak a parasztnak, aki a gépet kezeli, már igényei és világnézete van, mint annak, aki kapával és villával dolgozik. Éppen a munkakörülmények javítása nélkül nem tudtak volna ennyi képzett fiatalembert foglalkoztatni a tsz-ben. A dolgozók átlag életkora egyre alacsonyabb. 127 tag fiatalabb, mint 30 éves, és 15 dolgozó felső fokú képzettségű. A szakembereket lakással csalogatják, Most fejezték be egy négylakásos ház építését, egy család 140 négyzetméteres, összkomfortos lakást kap, melynek lakbére 200 forint havonta. A mezőgazdaságot képzett fiatalokkal lehet csak magasabb színvonalra emelni, de azok csak akkor jönnek vissza a faluba, ha a modern életnek megfelelően élhetnek. A tsz terveiben is szerepel egy csónakázótó, most építik a sportcsarnokot, és alapítottak egy vadásztársaságot. A munka egyre jobban hasonlít a városi üzemek munkájához, egyre több a szabad idő, ha a háztájiban nem foglalkoznak valami komolyabb munkával. Itt még nem volt olyan fiatal, aki lemondott a háztáji termelésről, de más tsz- ekben sokan lemondanak erről, is inkább a több szabad időt választják, mint a nagyobb jövedelmet. A magyar élelmiszerpiacon nincs hiánycikk, az ország ezen a téren önellátó. Sokaknak az a véleménye, hogy ez a jól működő téeszeknek köszönhető. Az egyéni gazdálkodás gyakorlatilag már régóta nem létezik. Érdeklődtem, hogy milyen nehézségekkel járt a kollektivizálás. Itt az „Uj Élet”-ben azt mondták, hogy a kezdeti időben volt egy kis bizonytalanság, de erőszakhoz nem folyamodtak. Először csak 200 hektárt tudtak összevonni és hosszú időbe tellett, amíg eljutottak a mai 4500 hektárig. A határozatok többségét a vezetőség hozza és nem a közgyűlés. Az emberek mindennapi munkájuk során elfelejtik, hogy az a kis földdarab valamikor a saját tulajdonuk volt. Ez már nem fontos, most felelősek a társadalmi munkamegosztásban kapott feladatokért, és tudják, hogy munkájukért milyen bért kapnak. Hagyományos paraszti problémák már csak a háztájiban maradtak. Sokan úgy, mint Magdi és férje, nehéz feladatot vállalnak magukra. Csak a magánkézen lévő földterületet határozták meg, az állattartás saját elképzelés szerint fejleszthető. A legaktívabb háztáji tenyésztők jutalmat és kitüntetést kapnak. A falu iparosítása és a városi életmód megteremtése a fiatalok vágya. Nyolc óra munka, utána sport, kulturá- lódás, ilyen lehetőségeket várnak tőlünk a fiatalok — mondja a termelőszövetkezet elnöke. Az emberek örülni akarnak a jólétüknek, teljes mértékben ki akarják használni azokat a lehetőségeket, amik az előző nemzedékeknek nem adattak meg. Lehet, hogy az unokáik már nagyobb súlyt fektetnek az önállóságra és az emberi felelősségre, a kevesebbet az egyszerű fogyasztásra. Egyelőre az „Uj Élet” Termelőszövetkezet tagjai arra törekednek, hogy autót vegyenek és a családdal elmehessenek a Balatonra. A döntést, hogy mit kell vetni és milyen gépeket kell vásárolni, a vezetőségre hagyják. AGNIESZKA WRÓBLEWSKA law Praíueh Magda me lubi start kach Priewodniczgcy (ten w kapelu^zu) woh maszyny od hodowh m edzv? wysytka mleka czy miesa do miasta Maia sklep spozywczy na mieiscu. stolowk«; Ji restauráció ale wiekszosc osob jada w domu - wlasne produkty No i co tesz cze maié? Praakonanie powiada prre wodnicracy ie re SpóMheioia íyje Sít} docho Nowe r IM&r/y spűiywczi samowyst. ie to /as# dzielni #' praMycznif r/v kofeiMv Részlet a riportból, felső képen a tornácos ház és gazdája, Magda asszony, alul a szövetkezet elnöke kalapban, a Rába traktor mellett. Csikorog a targoncák kereke... Kényszerű rakomány - a felelősség A rendkívüli munkavédelmi szemle célja, hogy feltárjuk azokat a feszitő munkavédelmi problémákat, melyek megoldása elengedhetetlenül sürgős: annak érdekében, hogy a dolgozók testi épségét és egészségét az ABEÓ 1.1, 1.2 pontja alapján megvédjük. Tavaly december 13-án Bonyhádon a zománcgyárban egy BÉTA 1-es típusú targoncát kezelője a lejtőn megállított, majd úgy otthagyta, hogy tudta: annak fékberendezése nem jó. A gép lassan megindult a lejtőn és áttörve a nagykaput, az úton keresztülgurult és az árokban állt meg. Szerencsére a környéken senki sem tartózkodott: baleset nem történt. A kivizsgálás után büntetést nem kapott, mivel a műszaki hibáért senki sem felelhet... * Szekerczés Sándor főmérnök: Reggel végigjártuk az üzemet, mondhatom siralmas állapotot találtunk. Saját felelősségemre engedélyeztem: a balesetveszély ellenére is használni kell a gépeket. Elképzélhetetlen lenne, ha leállnak ezek a targoncák is. A termelés érdekében kénytelen voltam vállalni ezt. * A reggeli műhelyszemléről jegyzőkönyv készült, ebben a következők vannak, a targoncák : A leszabóüzemben használt két targoncát megvizsgálva az alábbiakat tapasztaltuk : A kéttonnás hangjelzése nem jó, világítás nincs; égőhiány miatt, indítókapcsoló rossz. Az emelővillás — egytonnás — rögzítő kézifékje nem jó, a féklámpavezeték kitépve, a lámpa kitörve, a kormány holtjátéka 180 fokos. Steib György üzemvezető elmondja: az excentergépsorok között, valamint a hulladékbálázónál tapasztalt rendetlen anyagtárolás az útvonalon abból adódik, hogy az üzemben jelenleg üzemelő 02 és 09 számú targoncák a feladatokhoz kevésnek bizonyulnak a többi targonca viszont a javítóműhelyben van — melyeket a tmk elsősorban alkatrész-, valamint kapacitáshiány miatt nem tud időre kijavítani. Szerencsésnek mondható a leszabó helyzete, mert két targoncájuk van, ha nem is elégítik ki a biztonságtechnikai előírásokat, kénytelen üzemeltetni, mivel az anyag- mozgatás eszközei targoncára épültek és az nem is váltható ki kézi anyagmozgatásra, veszélyeztetés nélkül. i * A Kohó- és Gépipari Minisztériumban 1978. március 29-én a munkavédelmet elemezték, ezen részt vett a bonyhádi gyárból Kecskés Ferenc biztonságtechnikai megbízott. A gyárban végzett szemlebejárás jegyzőkönyvet neki kellett elkészíteni és a szükséges intézke- désket megtenni. A szakszervezeti bizottság társadalmi munkavédelmi felügyelője is részt vesz ebben a munkában. Velük beszélgettünk. — Húsz targoncánk van. Ebből hetet találtunk olyan állapotban, hogy rámondhattuk: használható. Ez az engedély szabálytalan, de mit tehettünk mást. A többi gép javításon van, de legtöbbjüket szétszedték alkatrésznek, hogy legalább ez a hét tudjon működni — mondja Kecskés Lajos. — Tíz gépünk volt, ehhez a lemezleszabó műhely letelepítésével még tíz jött. Ezek olyan állapotban voltak, hogy azzal dolgozni nem lehetett — mondja a biztonságtechnikai megbízott. — Nemcsak a targoncák . voltak ilyen állapotban, mert a gépek között még volt 1910- es gyártmányú is — kapcsolódik a beszélgetésbe Bogdány Gyula. * Részlet a jegyzőkönyvből: A lemezraktár Diesel emelővillás targoncáján a kormány holtjátéka 120 fok, a lábfék gyenge hatású, a kézifék nem működik. Az öttonnás, benzines emelővillás targoncája a — kormányszervó — az olajat igen erősen engedi stb. Gépjármű- és targoncaja- vító-műhely: A bizottság ezt követően felkereste a targoncajavító technológiai területet és a következőket tapasztalta: A javítóműhelyben 11 darab targonca van javításon, illetve alkatrésznek szétbontva, valamint a 10-es rendszámú külső vállalatnál van felújításon. A még üzemben lévő pár darab targonca leállítása a gyár termelését érintő intézkedés lenne. Továbbá a bizottság nem vállalja a targoncák leállításának felelőtlen kockázatát, mivel ez további közvetlen biztonságtechnikai veszélyeket okozna a gépi anyagmozgatáshoz készített eszközök kézi erővel történő használata következtében. * Bogdány Gyula: Hiába javítgatjuk a gépeket. A BÉTA —1 Diesel, a RÁBA elektromos, de az új BALKAN— CAR gépekhez sem lehet az egész országban alkatrészt kapni. Most értünk oda, hogy az utolsó tartalék is elfogyott. A gyár létszáma: 1450 fő, ebből 140—150 dolgozó foglalkozik anyagmozgatással: világviszonylatban ez a szám is nagy. Ha -visszaáll- nánk kézi mozgatásra, a dolgozók negyedét kellene ebben a munkakörben alkalmazni, nem beszélve arról, hogy a raklapok, a különböző konténerek gépekre lettek tervezve, ördögi kör. ' * A jegyzőkönyvből: Baumgartner László főtechnológus ismételten vegye fel a kapcsolatot a vezérigazgatóság gyárfejlesztési főosztályával az 1978. január 12-én igényelt targoncák beszerzésének tárgyában. * „A munkaerő-gazdálkodás^ és -képzés nem igazodik megfelelően a népgazdaság lehetőségeihez és igényeihez. Nem kielégítő a korszerű gépek és berendezések kihasználtsága. A vállalatok még nem érték el a termelés hatékonyságának kívánatos szintjét” — részlet az MSZMP KB 1978. április 19 —20-i ülésének határozatából. A Bonyhádi Zománcgyárban két malomkő közé szorította a targoncaügy a vezetőket. Ha egyik ujjúkat harapják meg, fáj a másik is. Gép van, de alkatrész sehol. HAZAFI JÓZSEF V lap első oldala, amelyik a riportot közölte KOBIETA
