Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-28 / 124. szám

Olajkutatás Jugoszláviában, a vajda­sági lelőhelyeken az elmúlt két évben több mint 2 millió tonna nyersolajat és 1,7 mil­liárd köbméter gázt jövesz- tettek. Ez a mennyiség több volt a tervezettnél, sőt meghalad­ta az eddigi kétéves kiter­melés hozamát. A NAFTA— GASZ olajipari vállalat az elmúlt évi olaj- és földgáz­kutatás során pótlólagos ge­ológiai vizsgálatot végzett a Koszovo Autonóm Tarto­mányban és Délkelet-Szerbi- ában — 4600, illetve 1500 négyzetkilométernyi terüle­ten. A vajdasági olajszakembe- nek az olajkutatást igyekez­nek külföldre is kiterjeszte­ni, különösen a fejlődő or­szágokban. Szakembereik­kel és technikai felszerelé­sükkel erőteljesebben igye­keznek bekapcsolódni a nemzetközi munkamegosz­tásba kőolaj, földgáz és föld­alatti vizek után kutatva. Az effajta tevékenység iránt most nagy kereslet mutatko­zik világszerte. A NAFTA— GASZ vállalat az első gya­korlati lépéseket már két évvel ezelőtt megtette. Ed­dig amerikai, francia és ja­pán olajipari partnerekkel közösen Guineában végzett kutatásokat, de tárgyaláso­kat folytattak Bangladessel, Pakisztánnal, Szíriával, Egyiptommal és más orszá­gokkal is. A NAFTA—GASZ hajlan­dó a zágrábi INA (Kőolaj- és Földgázipari Vállalat) céggel közös olajkutatást vé­gezni az Adriai-tengeren és annak partvidékén. 1978. május 28. A magas terméshozam útja: a szelekció A Szovjetunió nemzeti inasgyűjteményét több, mint lé! évszázadig a lentngrádi Ossz-szövetségi Növénytermesztési In­tézetben őrizték. Most a világ legnagyobb vetomag-koitekció- ja a kubányi Botanyik községbe kerül. Itt az emeletek nem a föl­dek és az erdősávok fölé ma­gasodnak, hanem lefelé, 11 méterre a föld alá nyúlnak. Az épületben helyezték el a laboratóriumokat, a gépter­met, a vezérlő pultot, a ban­kok széfjeihez hasonló spe­ciális kamrákat. Ezekben biztosítják a szükséges hő­mérsékletet és páratartal­mat. Ezekben a széfekben ha­marosan földünk egész nö­vényvilágának azt a gyűjte­ményét őrzik majd, mely a szakemberek számára az aranynál és a gyémántnál is becsesebb, s amelyet Nyiko- laj Vavilov, a kiváló szov­jet botanikus és genetikus teremtett meg. Ma az egész világ növénynemesítői az ő nevével kapcsolják össze a szelekció és a vetőmagter­mesztés tudományának és gyakorlatának új irányait. A gyűjtemény megterem­tését még a húszas években kezdték meg. A magminták felkutatására és összegyűjté­sére Vavilov és követői a vi­lág sok országát és földré­szét bejárták. Nyolcvan or­szág növénynemesítőivei és mezőgazdasági intézeteivel létesítettek kapcsolatot. Szó­val ez a gyűjtemény valósá­gos genetikai bank. A második világháború éveiben a páratlan gyűjte­ményt a megsemmisülés ve­szélye fenyegette. Botanyik községben, a Krasznodari járásban, amely egyike a Szovjetunió legfőbb éléstárainak, sokat és ered­ményesen dolgozott a Lenin- díjas Pavel Lukjanyenko akadémikus, Vavilov köve­tője, az egész világon ismert növénynemesítő. Alkotásá­nak szép emlékműveként ka- lászolnak ma a Szovjetunió és más országok sokmillió hektárnyi területén híres búzafajtái, a Bezosztaja—1, az Avrora és a Kavkaz. Ezek a fajták lehetővé teszik, hogy a földművelők a kiter­jedt földterületekről hektá­ronként 50—60 mázsás ter­mést takarítsanak be. Luk­janyenko búzája nem dől meg, a betegségekkel szem­ben ellenálló, fagy- és szá­razságtűrő. Nagy kalászokat és magokat hoz. Ahhoz azonban, hogy például a Be­zosztaja—1-et, a világ sze­lekciós remekművét kineme­sítse, Lukjanyenko a vavilo- vi gyűjteményből a különbö­ző búzák 14 magmintáját használta fel. Vavilov genetikai bankja páratlan gyűjtemény. A földkerekség 400 ezer kul­túrnövénye, illetve azok va­don termő változatai tartoz­nak a kollekcióhoz. A laikusok közül sokan azt gondolják, hogy a mi gene­tikai bankunk csupán a mag­minták és növényfajták rit­ka gyűjteménye, amely mú­zeumi kiállítási tárgyul szol­gál. Ám a gyűjtemény a legkülönbözőbb országok nemesítő tudósait szolgálta, szolgálja, és hűségesen szol­gálni fogja a jövőben is, mint a nagyhozamú fajták kite­nyésztésének kiindulási anyaga. A gabonatermesz­tőknek igen nagy szükségük van ilyen fajtákra — ma­gyarázta nekem a fiatal tu­dós, Borisz Lihacsev bioló­gus, az új genetikai bankban a gabona tartós tárolásának problémájával foglalkozó kí­sérleti laboratórium vezető­je. — A mi genetikai ban­kunkban — jegyezte meg Li­hacsev, miközben megismer­tetett a szokatlan létesít­ménnyel és munkájának alapelveivel — a Szovjetunió különböző területeiről és más országokból már sok­száz tudós fordult meg. Az új szelekciós központ és a jövőben itt folyó munka iránti érdeklődés teljesen érthető. Hiszen a mi magtá­runkban gyakorlatilag boly­gónk egész csíraplazmája megtalálható. A tárolásnál a magvak — mint ismeretes — gyorsan elvesztik csírázóképességü­ket. Korábban a magvakat 3—5 évenként újra kellett vetni. Ez azonban az érté­kes fajtajelleg elvesztéséhez vezetett. Az új magtárban a magvakat újravetés nélkül 30—50 évig meg lehet őriz­ni. Ezt a szovjet tudósok ál­tal kidolgozott új technológia teszi lehetővé. Egy-egy új nagyhozamú fajta kialakításához a szov­jet nemesítők egy sor, a szükséges géneket tartalma­zó „donort” használhatnak fel. Országos méretekben a jól, korszerűen szervezett magtermesztés és növényne­mesítés, mint ismeretes, a mezőgazdasági növények, köztük a gabonafélék ter­méshozamát legalább húsz százalékkal képes növelni. Borisz Lihacsev érdekes példát említett. „Ha a jelen­legi terméshozamaink mel­lett —mondta —, a gabona­félék fehérjetartalmát csak egy százalékkal növelnénk, a terven felül 16 millió em­bert tudnánk kenyérrel el­látni, ez a szám Moszkva la­kosságának a duplája.” Nehéz, de teljesíthető fel­adat. Ennek, valamint a ve­tőmagtermesztés egyéb prob­lémáinak a megoldásán ma a Szovjetlunió fő mezőgaz­dasági övezeteiben 30 sze­lekciós központ és 85 kísér­leti állomás dolgozik igen intenzíven. Az egyik ilyen központot, az ukrajnai Mi- ronovói Szelekciós és Mag­termesztési Tudományos Kutatóintézetet Vaszilij Re- meszlo akadémikus, Vavilov tanítványa és Lukjanyenko harcostársa vezeti. Az ő irá­nyításával nemesítették ki nemrég a Mironovszkaja—25 őszi búzafajtát. Ennek a bú­zának potenciális termésho­zama — száz mázsa hektá­ronként. Már ma Ukrajna földjein 70—80 mázsás ter­mést ad egy hektáron. Nem ez az egyetlen ilyen magas terméshozamú szovjet búza­fajta. Az intézet, valamint más szelekciós központok és állo­mások tudósai az alapvető kutatások széleskörű prog­ramját dolgazták ki a sze­lekciós munka további gyor­sításához. A tervek szerint csupán ez az intézet az elkö­vetkező öt évben öt új, nagy terméshozamú őszi búza­fajtát, egy tavaszi búzafajtát, két tavaszi és őszi árpafajtát ad át köztermesztésre. Az új árpafajtákból hektáronként 60—70 mázsás termés taka­rítható be. Egyébként az új fajtákból már sok európai ország rendelt. A búza és más gabonafaj­ták nemesítése és szaporítá­sa, mint ismeretes, bonyo­lult és hosszú folyamat. Pél­dául egy új fajta kereszte­zés nemesítésére nemrég. 12 évet fordítottak. Ma e folya­mat meggyorsítása céljából a Szovjetunió szelekciós köz­pontjaiban fitotron-meleg- ház komplexumokat alkal­maznak, zárt talajú speciális üvegházakat, mesterséges klímakamrákat. A számítá­sok azt mutatják, hogy ezek­nek a komplexumoknak a hatékony felhasználásával az őszi és a tavaszi búza három vegetációja érhető el egy naptári évben. A szovjet nemesítők által kitermesztett valamennyi új fajtát (csak az elmúlt ötéves tervidőszakban mintegy 160 fajtát adnak át köztermesz­tésre) először a kerület, majd a terület és az agrotechnikai állomások köztársasági föld­jein próbálják ki. Miután az új fajtákat sokoldalúan el- lenőrziték, az állami fajta­minősítő bizottság javasolja a köztermesztésüket. A kol­hozok és a szovhozok szíve­sen vásárolják az új, nagy terméshozamú gabonafajták vetőmagjait. EDUARD PUSKO Autós turizmus A Bolgár Autóklub három nemzetközi autósszövetség munkájában vállal részt, számos autósklubbal, touring clubbal tart kapcsolatot. Legutóbb Bulgáriában ren­dezték meg a Nemzetközi szövetség, a FIA kongresszu­sát, a touring-szövetség, az AIT munkahetét, ezenkívül számos két- és többoldalú autós tanácskozás, találkozó színhelye volt a bolgár fővá­ros. A nemzetközi autós turiz­mus fő szervezői a SIPKA idegenforgalmi szevezet és a Bolgár Turista Szövetség. A SIPKA irodái Fekete-tengeri, hegyvidéki és gyógyfürdő le­hetőségeket kínálnak az au­tósoknak. Őket várják egyébként a kimondottan autós-rendezvények, mint például a Zlatni Pjaszaci nemzetközi rallye. A SIPKA gondoskodik a repülőjegyek­ről, bérautóbuszokról, bér­autókról is a kirándulások, körutak céljaira. A „cam­ping-caravaning”-jeggyel érkezők részére minden szükséges szolgáltatás rendel­kezésre áll. A bolgár autóklub se­gélyszolgálatának kocsijai a főútvonalakon cirkálnak, műszaki és turisztikai taná­csokkal szolgálnak a külföldi autós turistáknak. Az elmúlt években 250 ezer autós turista útját szer­vezték meg a SIPKA irodái. Népszerűek az úgynevezett törétenelmi autóstúrák, ame­lyek más, szomszédos or­szágokat is érintenek. A külföldi mellett a hazai autós turizmus is fellendülő­ben van, a gépkocsik számá­nak emelkedésével. A terv szerint 1980-ra már minden negyedik bolgár család ren­delkezik saját gépkocsival. Minden negyedik ember tanul A Mopgol Népköztársaság­ban az oktatás ingyenes. Az iskolákban több mint 400 ez­ren tanulnak. Ebben a tan­évben az általános iskolák­ban több mint 40 000 gyer­mek kezdte meg az első osztályt. A szakközépiskolák­ban 20 000 fiú és leány gya­rapítja tudását. Számuk 1978- ban 12,6 százalékkal maga­sabb, mint 1976-ban. Az oktatás iránt megnyil­vánuló nagy igény szüksé­gessé tette azt, hogy falun, a szövetkezetekben és állami gazdaságokban is legyenek megfelelő szakosított okta­tási intézmények. E terüle­ten a most folyó tervidő- szkaban több mint 80 új is­kolát nyitottak meg. Az ide járó gyermekek 60 százalé­kát kollégiumban tudják el­helyezni. A Puskin tér Minden fővárosban van­nak olyan helyek, amelyeket a külföldi turista okvetlenül felkeres. Moszkvában ilyen a város központjában lévő Puskin tér. Alekszandr Puskin (1799— 1837) a nagy orosz költő éle­te szorosan összefügg Moszk­vával. Itt született, itt töl­tötte gyermekkorát, itt írta Jevgenyij Anyegin c. verses regényét. Számos költői so­rát Moszkváról írta. A tér körül vannak azok az utcák, házak, ahol megfordult, ba­rátaival találkozott. A Puskin tér közepén áll Alekszandr Opekusin kiváló szobrász Puskin-emlékműve. Az emlékművet közadako­zásból állították. 1880-as fel­avatása az orosz költészet és a szó művészetének össznépi ünnepévé vált. Így adózott a nép a zseniális költő emlé­kének. Az emlékmű talapza­tánál ma is mindig friss vi­rágok vannak. Minden nyáron, Puskin születésnapján ezen a téren tartják a költészet ünnepét. APN — KS A Puskin tér Moszkvában (Fotó: TASZSZ—APN—KS — V. Zamarajeva felvételei) Az „ezerarcú“ gumiabroncs A járműközlekedés külön­leges szerkezeti egysége a gumiabroncs. Fő feladata a kapcsolat létesítése a jármű és a pálya között. Rendelte­tésénél fogva a sokrétű igénybevételek olyan bo­nyolult halmazának kell el­lenállnia, amire kevés példát találunk a technikában. A belső légnyomás által oko­zott feszültségek, a jármű súlyának függőleges terhelé­se, a teljesítményátadással kapcsolatos erők és a ka­nyarokban fellépő oldalerők kiegészülnek a gördülés di­namikus igénybevételeivel és az útburkolat egyenetlen­ségeinek durva erőhatásai­val. A járművek terhelhető­ségének, sebességének, gyor­sulásának és terepjáró képes­ségének növekedésével ezek az igénybevételek szakadat­lanul fokozódnak. A világ személygépkocsi­állományát negyedmilliárd- ra becsülik és az a szám évről évre növekszik. El­képzelhető, hogy csupán ezeknek a gumiabronccsal való ellátása milyen nagy feladat, nem is beszélve az autóbuszok, teherautók, me­zőgazdasági és földmunka- gépek, motorkerékpárok és kerékpárok, valamint egy sor egyéb speciális közlekedési és munkaeszköz gumiab­roncs-igényéről. Ennek alap­vető fontosságát jól tudták Vietnamban is, a háború be­fejezése után nyomban hoz­záláttak a gumiipar fejlesz­téséhez. Mivel a kerékpár Vietnamban nélkülözhetetlen közlekedési eszköz, elsősor­ban a bicikliköpeny-gyártás felfuttatását kellett gyorsan megoldani, másodsorban pe­dig a traktorgumik — egy ilyen látható a képen —, va­lamint a teherautó-abron­csok nagyobb számban való előállítását. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Irányok és arányok Az ipari termelés növeke­désének rendkívül gyors üte­me jellemző a lengyel gaz­daságra. A termelés növeke­dése 1971 és 1976 között el­érte a 80 százalékot, az idén, az év első felében 9 százalé­kos volt a növekedés. E nagyarányú fejlődés eredménye, hogy Lengyelor­szág az ipari potenciál te­kintetében a világ-ranglista 10. helyét foglalja el. A len­gyel ipar a nemzeti jövede­lem termelésében 53,3 száza­lékkal részesül; a nemzeti jövedelem tavaly elérte az 1,4 billió zlotyt. A legdinamikusabban fej­lődő iparág a gépipar, amely döntően befolyásolja az egész népgazdaság korszerűségé­nek színvonalát. A gépipar termelése 1971—76 között 123 százalékkal növekedett, rész­aránya az ipari összterme­lésben 25,8-ról 32,1 százalék­ra emelkedett. A gépiparon belül különö­sen dinamikusan fejlődnek a „legifjabb” ágazatok: az au- tomatikák és vezérlőberen­dezések, valamint a számí­tástechnikai berendezések gyártása Gyorsan fejlődött a jár­műipar is. A Polski Fiat 126P gépkocsi gyártásának bevezetése és a Berliet-li- cenc alapján készülő autó­buszok a legújabb termékei ennek az iparágnak. A gépipar állandó korsze­rűsítése, a sokoldalú koope­ráció új piacokat biztosítot­tak az iparág termékeinek: gyors ütemben nőtt az ex­port. A gépipar termékeinek exportja 1977 első felében 21,8 százalékkal volt maga­sabb, mint az elmúlt év ha­sonló időszakában: részará­nya az összes exportban el­érte a 43,7 százalékot. Lengyelország gazdag nyersanyagkinccsel rendel­kezik. Különösen jelentős a szénvagyon, amelynek tarta­lékait mintegy 140 milliárd tonnára becsülik. A világ kén- és rézlelőhelyeit tekint­ve is előkelő helyen áll az ország. E kincseket egyre na­gyobb mértékben aknázzák ki. Tavaly a kőszén terme­lése meghaladta a 179 millió tonnát, az idei terv pedig 186 millió tonna. Viszonylag rövid idő alatt sikerült a réz­bányászatot is kifejleszteni. A beruházások ütemét il­lusztrálja a következő szám: míg 1971-ben az új létesít­ményekre 244,8 milliárd zlo­tyt fordítottak, tavaly már 545,7 milliárdot, s a beruhá­zások részaránya a nemzeti jövedelemben elérte a 32 százalékot. Amikor a Len­gyel Egyesült Munkáspárt 5. pléniuma megvizsgálta az 1976—80-as évek időszakára vonatkozó fejlesztési tervet, arra a következtetésre ju­tott, hogy nem szükséges to­vábbra is fenntartani ezt az ütemet, s így a beruházások részarányát 27,4 százalékra csökkentették. A most folyó ötéves terv tehát Lengyelországban a belső piac megerősítésének időszaka, egyben meg kell teremteni azokat az alapo­kat, amelyek garantálják majd az 1981—85-ös évek legfőbb célkitűzéseinek meg­valósítását; az élelmiszer- és lakásellátás végleges megol­dását.

Next

/
Thumbnails
Contents