Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-28 / 124. szám

6 "Képújság

1978. május 28.

Pénteken tartotta a XII. országjáró diákok országos találkozójának szervező bizottsága a diáktalálkozó előkészítésének • utolsó előtti ülését. A tanácskozás első részében Szekszárdon, a KISZ Tolna megyei Bizottságának tanácskozótermében tárgyaltak az ODOT szervező bizottságának tagjai a felkészülés munkájának jelenlegi helyzetéről, az aktuális feladatokról.

A szervező bizottság tagjait Horváth József, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte, majd rövid bevezetőjében értékelte a találkozóra való felkészülés jelenlegi helyzetét. Mint elmondotta, szükség volt a pénteki ülésre, mert egy hónappal az ODOT megnyitása előtt még lehetőség van az esetleges gondok, problémák orvoslására, a megoldás lehetőségeinek mérlegelésére. A megyénkben — Domboriban és Szekszárd környékén — június 23-tól 29-ig tartó országos diák- találkozó előkészítésén a megyei KISZ-bizottság égisze alatt több munkabizottság tevékenykedik, már hónapok óta.

Péti Imre, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkára a pénteki ülésen tájékoztatta a szervező bizottság tagjait a legutóbbi ösz- szejövetel óta végzett munkáról, a munkabizottságok tevékenységéről, az intézkedések eredményeiről. Elmondotta, hogy a KISZ Központi Bizottsága titkárságának május 17-i ülésén elfogadták — módosítás nélkül az ODOT-ra felterjesztett keretprogramot. Megyénkben a közelmúltban tartottak ülést a KISZ-bizottságok sportfelelősei, és nemrég találkoztak a majdani altábo- rok vezetői is. hogy megismerjék az ODOT helyszíneit, részletes programját.

Az ország valamennyi megyéjébe elküldték már az ODOT sportversenyeire a nevezési lapokat, a találkozó programtervezetét. A Honvédelmi Minisztérium kijelölte azokat a katonai alakulatokat. amelyek az országos diáktalálkozó előkészítésében és szervezésében, a találkozó ideje alatti munkában segítik a szervezőket.

Egyelőre problémák vannak a szállítási kérdésekben, de a tábor világításáról, a propaganda-gépkocsi bizto- sításásról már megegyezések születtek. Elkészült az ODOT nyitásának és zárásának részletes programja. Ez két változatban készült el, így ha az esemény idején esős napok lesznek, nem okozhatja az időjárás az ODOT sikertelenségét. Sokáig okozott gondot a Domborít a megyeszékhellyel, illetve az

országgal összekötő és a tábor ideje alatt a különböző helyszínek közötti telefonösszeköttetés kérdése. A honvédség segített megoldani ezt a gordiusi csomót, a táborozás idején a hírközlés, az összeköttetés zavartalan lesz. Biztosítottak a megfelelő mennyiségű és minőségű sátrak. Az étkeztetés is a higéniai és egészségvédelmi követelményeknek megfelelő lesz.

A szervező bizottság pénteki ülésén az egyik legfontosabb, még megoldásra váró kérdésként kezelték az ODOT résztvevői által végzendő társadalmi munkát. Az előzetes felmérésekből kiderült, hogy az atomvárosban, Pakson, a találkozón részt vevő közel kétezer fiatalnak nem tudnak elegendő társadalmi munkát adni (?!?) A bizottság ezért vizsgálta annak lehetőségét, hogy a fiatalok egy része Szekszárdon végezzen társadalmi munkát. Végleges döntés még nem született, de állást foglaltak abban, hogy társadalmi munkaakciót csak fontos, és végleges objektumok létesítésére szerveznek.

Lassan halad a domböri tábor vizesblokkjának a szerelése, a szervező bizottság tagjai ennek ellenére, helyszíni szemléjükön is leszögezték, hogy mindent ' el kell követni azért, hogy a táborozás kezdete előtt legalább egy héttel a vizesblokk és a hozzá kapcsolódó egyéb beruházások elkészüljenek.'

Megállapodás született az ülésen arról, hogy a táborban állandó kiállítást rendeznek, ahol a megyei tűzoltóság, illetve az MHSZ mutatja be fejlődését, a megalakulás óta megtett utat.

A katonaság, a fiatal rendőrök és az ifjúgárdisták bevonásával biztosítják, hogy a táborozás zavartalan legyen, a rendbontásnak még a lehetőségét is elkerüljék. A szervező bizottság döntött arról, hogy a megyei tanács segítségét kérve biztosítják a táborozás előtt többször a vegyszeres szúnyogirtást.

A XII. ODOT szervező bizottsága nagy segítséget kapott a megye és Szekszárd város üzemeitől, gyáraitól, intézményeitől és szövetkezeteitől. Megértve a találkozó jelentőségét, bárhova fordultak segítségért, soha sem találkoztak elutasítással. Több üzem felajánlásokkal is segítette az előkészítés és a programok rendezését. A Szekszárdi Nyomda KISZ-es fiataljai társadalmi munkával terveznek mintegy harmincezer forintot előteremteni, amellyel a találkozó rendezését segítenék. Emellett az ODOT különböző propaganda kiadványait és újságjának a megjelenését is komoly társadalmi munkával segítik. A szabó szövetkezet a találkozó idejére zenés divatbemutatót szervez, ahol a nézők között ruhákat és egyéb ajándékokat sorsolnak ki. A tejipari vállalat árubemutatóval egybekötött kóstolót szervez. A vízmű dolgozói elkészítik a sötétvölgyi tábor vizesblokkját, a tervező vállalat fiataljai pedig elkészítették a tábortelepítés tervét, hogy a megyénkbe látogatók már jó előre tudják, hova verhetnek sátrat.

— Ez a közel harmincmilliós rekonstrukció elkészítése nem kis feladatot ró a kivitelezőre, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalatra. Az építkezést házilagosan oldják meg és a mielőbbi befejezés érdekében kényszerültünk arra, hogy a munkálatokat a strandidény idején, nyáron is folytassák. A kerítéssel körülvett építési terület csökkenti ugyan a strand napozásra, pihenésre létesített zöldterületeit, de figyelembe kell vennünk, hogy éz a több évig tartó rekonstrukció, elkészülte után hosszú évekre biztosítja a szekszárdiak kulturált, zavartalan strandolási, kikapcsolódási ler hetőségeit. Ez a jó cél megértést, türelmet kíván az építőktől éppúgy, mint a strandra fürödni indulóktól.

Kárpótlásul elmondhatom még, hogy tervezzük a strandterület további bővítését is. Nem ebben a tervidőszakban, de a belátható jövőben szanáljuk a Kinizsi utcai ikerházakat, és arra terjeszkedve bővítjük a strand zöldterületét.

Tamási

Derkovits Gyula Dózsa-sorozatából

Mint arról tudósítottunk, az ünnepi könyvhét idei eseményei május 29-én kezdődnek megyénkben és tartanak egészen június 9-ig. A könyvet természetesen nemcsak egy hétig kell ünnepelni, hanem úgy lenne jó, ha mindennapjaink állandó útitársaként köszönthetnénk. Az ünnepi könyvhétnek elsősorban figyelemfelhívó jelentőségét érezzük. Ennek jegyében arra kértük a „házigazda” megyei könyvtár munkatársát, Miszlay Saroltát, hogy mutassa be vendégünket, a Kortársat.

— Szívesen megteszem, de azt gondolom, hogy azt a leghelyesebb idéznem, amit a „Kortárs” szerkesztője mondott el a húszéves folyóiratról.

— „A húszezer példányban megjelenő Kortárs, a Magyar írók Szövetsége irodalmi és kritikai folyóirata. ...Az alapító és korábbi szerkesztőké az érdem, hogy a Kortárs olyan folyóiratmodellt testesíthet meg, amely a legszélesebb irodalmi mezőnyt képviseli, a különféle irányzatoknak nem érdekeit, hanem értékeit véve figyelembe. Ebből következően elsőrendű feladata alapításától kezdve az volt és az ma is, hogy „az idő jegyeit” keresve és tudatosítva a mai magyar irodalom fóruma legyen, hogy törekedjen az elkötelezett szocialista tartalmú esztétikai értékek minél szélesebb körű számontartására.

— Ez a legfőbb célkitűzés — aminek továbbmunkálásán a jelenlegi szerkesztőség is annyit fáradozott — eleve olyan szerkesztési nyitottságot kíván, amely természetesen” ölelheti egybe különféle nemzedékek és stílustörekvések legjobbjait.

A Kortárs 20 évének nemkülönben fontos tanulsága, hogy a magyar irodalom jelenkori teljességét és egységérdekeit akkor szolgálhatta igazán maradandó érvénnyel, ha szemhatárát a magyar irodalom teljes múltjával való szoros történelmi kölcsönhatás érzékeltetéséig tágította.

— Ez a teljességigény azonban természetesen a szocializmus nemzetközi valóságának tágabb dimenziói között érvényesül. A lap ugyan mindehekelőtt a hazai magyar irodalom pártfogására hivatott, de mindig testvérként megfért és jelenleg is rendszeres képviseletet kap hasábjain a szocialista országok irodalma, s egyenlő mérce jegyében törődünk József Attila formulázta „közös dolgaink”-kal a hidak szerepét is betöltő nemzetiségi magyar irodalmak ügyével.

A folyóirat műforma, műfaj, folyamatosan megvalósuló, számokat, évfolyamokat beépítő, „műegész” konstrukció. Nem elegyes havi olvasmánygyűjtemény, nem színes szép- irodalmi antoíógia, hanem rendszeresen ismétlődő rovatok anyagának szigorú szerkezetű együttese. Olyan szerves egység, amelyben a közlemények helyét és sorrendjét is a minőségi-logikai tömegvonzás törvényei determinálják. A Kortársnak eddig megjelent több mint 200 füzetből a ránkeső darabokat eme vezérszavakkal jellemezhető ars poetica szerint igyekeztünk szerkeszteni.”

— Akit ez a bemutatás nem elégít ki, május 29-én, a Kortárs-esten választ kaphat kérdéseire.

(Ordas)

Szekszárdon az elmúlt hetekben sokakat foglalkoztatott a városi strandfürdő.

Akik arra jártak, naponta láthatták az építkezés külső képét; a kisebbik medence

köré magasodó impozáns favázszerkezetet, a rekonstrukción dolgozó munkásokat. Talán ezért is keltek lábra a mendemondák,

hogy az idén nyáron nem

lesz nyitva a strand, hanem az építők uralják majd a medencéket, környéküket.

Erről és a szekszárdi strand átépítésének helyzetéről kérdeztük meg Sipőcz Győzőt, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának a vezetőjét.

— Mielőtt bármiről is beszélnénk, szögezzük le: a szekszárdi strand az idén — igaz kis késéssel, de — június 3-án megnyitja kapuit.

— A strandnyitást ugyan előbbi időpontra terveztük, de eddig az egész strand építési terület volt és ahhoz, hogy a kulturális strandolási, pihenési feltételeket meg tudjuk teremteni, a nyáron is folyó építkezést szűkebb területre, kerítések közé kellett szorítani, valamint el kellett tüntetni a megnyitandó területekről az építkezés nyomait. A leendő fedett uszoda környékén továbbra is dolgoznak az építők, mert szeretnénk e 33xl/3-as medencét még az idén átadni. Ez a medence alkalmas lesz versenyszerű sportrendezvények megtartására, de a nagyközönség is használhatja, így akár reggel, munkába indulás előtt is betérhetnek a szekszárdiak egy kis úszásra, testedzésre. Mint említettem ezt a medencét körülbelül a jövő év első felében vehetik birtokukba az úszás kedvelői. A fedett uszoda vízellátását egyenlőre a Felszabadulás téri kútból biztosítjuk, így a víz hőmérséklete mintegy 27—29 Celsius fok meleg lesz. Később, valószínű a következő év során a medencét átkötjük a Csendes utcai árok mellett tavaly fúrt termálkútra.

1766. május 25-e dicsőséges nap megyénk történelmében. Ezen a napon Ozo- rán és Kölesden jobbágylázadás robbant ki, megijesztve a megyét, a környék föld- birtokosait.

Az ozorai jobbágylázadás a legjelentősebb a XVIII. században lezajlott Tolna megyei parasztmegmozdulások közül. A lázongást Hartvig József régens, kétszeri ozorai látogatása váltotta ki. A jobbágyok úgy vélték, hogy a régens érkezése a terhek további növelését jelenti. A jobbágyok, a község lakói május 4-én és 12-én gyűlést tartottak, hogy a község vezetőivel megfogalmaztassák sérelmeiket és követeléseiket. Május 22—24 között elterjedt annak a híre, hogy Fes- tetich Lajos somogyi alispán csak nehezen menekült meg a nép dühe elől a dombóvári uriszék üléséről. A község környékéről pedig az a hír érkezett, hogy amennyiben a jobbágyok nem hagyják abba a munkát, rájuk gyújtják a falut a nagyszokolyiak.

Május 24-én kisebb méretű tömeggyűlés zajlott le a bíró háza tájékán. Ott megnyugvással vették tudomásul a falu lakói, hogy a kérelemben minden sérelmet és követelést megfogalmazott a bíró, s úgy határoztak, hogy 25-én küldöttség adja át az instanciát a régensnek. A levéltárban őrzött iratok nem tartalmazzák az ozoraiak sérelmét és követelését összefoglaló kérelmet.

Május 25-én reggel arra hivatkozva, hogy a régens még alszik, a tiszttartó vette át a kérelmet. A küldöttség nem kapott választ a sérelmekre. Amikor ennek híre ment, a templomból kitóduló tömeg megrohamozta a várat. A megszeppent régens igyekezett lecsillapítani a lázadókat, s megígérte, hogy tanulmányozza az instanciát, s másnap akár 50—60 embert is kész fogadni és segít a problémák megoldásában. A jelenlévők azonban közölték, hogy amíg a király nem dönt ügyükben, addig nem robotolnak, nem fizetnek árendát.

Amíg a régensnél folyt a tárgyalás, a tömeg megverte az uradalmi hajdút, visszakövetelték a jogtalanul elkobzott pálinkát és bort, s a beszedett büntetéspénzt is visszakövetelvén, azt borra átváltva, vígság-mulatozás közepette elfogyasztották.

A vár a felkelt nép kezébe került, szabadon jöttek- mentek annak konyhájában, lakószobáiban, a hálókban, raktárakban. Többen odaültek az urak terített asztalához, ettek, ittak. Tettlegesen bántalmazták a vár lakóit, s azokat is, akik azok védelmére keltek. A vár börtöncelláiból kiszabadították a jobbágyrabokat.

A felkelés leverése után a vármegyei törvényszék 123 vádlott felett ítélkezett. Halálra ítélték Qudrián Szűcs Ferencet, Vörös Ferencet, Rácz Istvánt, Szanyi Ferencet, Bodry Horváth Andrást, Csernyánszky Jánost és Pintér Mihályt, öt vádlottat 10 —10 évi várfogságra és sáncmunkára ítéltek, 37 jobbágyot 8 évtől fél hónapig tartó börtönre, sokat pedig 25 —32 botütésre ítéltek. Később az ítéletet enyhítették.

Az alábbiakban idézzünk egy tanút, Barcza István, miként látta az eseményeket?

„...Varga Józsi így szólította meg a porkolábot: illyen atta csülkös fia, te mondottad, hogy az egész város hunczut — erre megragat- ták, a kapun kívül húzták, s ott hajánál fogva öszve és hurczolták, akkor a fatens a kapuban álván Gosztola Jankó azt mondá: húzzuk ki a Barczát, az illyen attát, ezen fordulván a tanú, hogy a várban bellyebb megyen, kétszer a husánggal vállközt ütötték, de ki ütötte, nem nézhette, az urakhoz sietett, ahová hogy beérkezett, mondá, hogy már a porkolábot megverték, mingyárt enge- met húznak ki. Erre Regens iUram mondotta ugyan, hogy menjek az cselédház- íba, de már a konyha teli lévén emberekkel, ki nem mehetett a fatens, hanem a kályha mellé bé bújt, ottan az Mihály deák be takarta, ahová egy kevés vártatva inspektor uram is lebújván, a fatensre fekütt, az urat is az asszony ágyi eszközökkel bé takarván, a lábukra ült, s amint a szavukból megismerhette a tanú. Balog Jánosnak két fia az asszony inspektorné asszonyom eleibe álván, úgy oltalmaztak, az alatt sokan bé jővén szobába, hallotta, hogy egy azt mondta, egy rossz beretvá- val messük el az asszonynak a torkát, de ki volt, azt nem tudgya.”

Itt jegyezzük meg, hogy a vár lakóinak kisebb bántó- dásukon kívül nagyobb bajuk nem történt. A tanúvallomásban szereplő fenyegetőzést nem váltották valóra.

1766. május 25-én Kölesden is zavargásra került a sor. Az ott élő jobbágyok is összefoglalták sérelmeiket, és a terjedelmes iratot a lázadók átadták a gróf Mercy- uradalom teljhatalmú meg- . bízottjának. Az alábbiakban részleteket közlünk a levélből.

„...Már egynéhány eszten- dőktül fogva itt városunkban lévő bírák és eskütt személyek, akik öreg-bírói hivatalt viseltek, magok lelki isméretökkel nem gondolván sok pazarlást, a városnak jövedelmébül tékozlást, a portio-pénz kivetésében, beszedésében helytelen és megcsalásra való kész dolgokat merészeltek cselekedni. Német-tartásban, fors- pontozásban, transénális dolgokban igen kevés hasznot a szegénység mellett fordítottak, egy szóval evés- ben-ivásban, nevezetessen pedig Kőrössy György nevezetű esküdt emberünk akkori bírói hivatallyárul végbe vitt elegendő számadásról is kétségben vagyon.

Elgyőzte a szegénységet kiáltozó, fenyegető szavaival, most is részegségekben és káromkodásokban töltvén többnyire napjait, sok szegényt méltatlanul pénz és másféle kárhozatos hatal- maskodássokkal bünteti, rontya és gyalázza...”

K. BALOG JÁNOS

A tanácskozás után a szervező bizottság tagjai ellátogattak az ODOT helyszíneire, a sötétvölgyi parkerdőbe és Dombodba