Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-28 / 124. szám
<» Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból JÄRÄSI KISZ- KÜLDÖTTGYÜLÉSEK (3. old.) A LEGFEJLETTEBB IPARI ORSZÁGOK KÖZÖTT (9. old.) XXVIII. évfolyam, 124. szám ARA: 1,— Ft 1978. május 28., vasárnap Szándékosan kerültük a témával kapcsolatban mindig előkerülő hazai baleseti adatokat. Nem mintha nem lennének pro és kontra figyelmeztetőek, hanem mert véleményünk szerint autózásunk már jelzett fejlődési szakaszában nem a számszerű változásokból kell elsősorban kiindulni. Az azonban, hogy a statisztika szerint — nemzetközi összehasonlításban is — feltűnően nagy a halálos végű balesetek száma, mindenképpen figyel- meztetőr Röviden szólva: a hazai autózás fejlődésének számos kedvező jelét, szokásaink jó irányú változását számon tartva is, ez az adat még meglévő és egyre újratermelődő súlyos hibákra hívja fel a figyelmet. A még tapasztalható közömbösségre, türelmetlenségre, durvaságra, sőt embertelenségre. Gondoljuk hát meg újra és újra, hogyan éjünk együtt, emberek — az utakon. Balog János AZ INTERKOZMOSZ- PROGRAM (9. old.) ÉDES BOSSZÜ (1(1. old.) SZEKSZÁRDI TARLAT ’78 FARKAS P.\L: BABITS (11. old.) MAGAZIN (12. old.) BOKÁNYI EMLÉKVERSENY (13. old.) CSALÁD — OTTHON (14. old.) KERESZTREJTVÉNY (14. old.) Együtt az utakon Mi megy végbe az emberben, amikor — végre! — a volán mögé ülhet? Pontosabban: amikor még, mondhatni, kezdő gépkocsivezető, és újdonság számára, hogy saját belátása, tetszése szerint autót vezet, s valamiféleképpen az elé táruló útszakasznak is birtokosa. Pszichológusok számára sem könnyű kérdések ezek. Köznapi módon tesszük szóvá ismételten a kérdést, tudván, hogy Magyarországon még jó ideig különös fontosságú. Vajon miért? Mert a gépkocsik száma ugyan már egy ideje meglehetősen gyors ütemben nő, de még messze vagyunk akárcsak a viszonylagos „telítettségtől” is. Hogy megközelítőleg már minden negyedik családban van autó, még a beszerzési lehetőségek növekedése esetén is azt jelzi, hogy huzamos ideig folyamatosan eléggé nagy lesz az új gépkocsivezetők száma és aránya. Nem így a már régen motorizált országokban, ahol gyakorlatilag már csak a felnövekvő nemzedékek tagjaiból rek- rutálódik az új autósok csapata, és arányuk is csekély az összes autósok tengerében. Ráadásul a szóban forgó országokban nagyszámú az évtizedek óta autót vezetők tábora, ami minden bizonnyal egyik lényeges eleme az autózás kulturáltságának. De hadd tegyük nyomban hozzá: az elmondottak korántsem jelentik azt, hogy minden régi autós megbízható, jó gépkocsivezető, és minden új megbízhatatlan, vagy éppen agresszív. Erről szó sincs. De az bizonyos, hogy az autóvezetés magas fokú képességének és jó erkölcsének teljes elsajátítása általában hosszabb gyakorlat eredménye, s az ország általános közlekedési-autózási kulturáltságának is függvénye. Nem közömbös tehát, hogy egyenként és együttesen mióta autózunk. Ám bizonyára egyéb erkölcsi, etikai tulajdonságok, az emberi „vérmérséklet”, és nem utolsósorban a társadalmi együttélés számos más jellemzője is befolyásolja egy-egy ország autózásának felismerhető és szű- kebb-szélesebb körben jól ismert szokásait. Miután pedig a mi autósaink is mind sűrűbben utaznak négy keréken külföldre, kezd szóbeszéd tárgya lenni egy és más tapasztalatuk. . A kontinens legnépesebb autós nemzeteiről, a németről és a franciáról aránylag kevés véleményt hallani, amit mégis, az többnyire a németek javára és a franciák kárára szól. Az utóbbiakat ugyanis sokan rossz vezetőknek tartják, s noha az ilyen mértékű általánosítás mindenképpen túlzott, a baleseti statisztika gyakran igazolni látszott az állítást. Érdekesebb alighanem az olasz autósokról kialakult vélemény, miszerint eléggé rámenős vezetők, mégis' biztos kézzel fogják a kormánykereket. Egyszóval: megbízható, jó autósok. Megszívlelendőbb talán az angol autósok „karaktere”, azaz, amit a szigetország autósszokásairól gyakorta hallani. Egyrészt, mert erről csakugyan mindenki meggyőződhet, aki Londonban akár csak néhány órát is vezet, másrészt, mert fölöttébb vonzó tapasztalat. Róluk ugyanis bízvást elmondható, hogy igen nyugodtan, kiegyensúlyozottan vezetnek, s ha valaki mégis látni- valóan siet, készségesen hagyják előzni, tudván, hogy biztosan sürgős dolga van. Aligha bebeszélés tehát, ha valaki a nagy-britanniai gépkocsizást figyelve az angol ember ismert tolarenciáját véli felfedezni az autó- utakon és a brit városi forgalomban is. Márpedig ha valahol, akkor a mai, mind zsúfoltabb, lázasabb autóközlekedésben elsőrendű szerepe van ennek, a mások iránt figyelmes, egyszersmind megértő és türelmes magatartásnak. Mondhatnánk, egy autóvezetési „kódex”-nek ez lehetne az első számú törvénye, parancsa. ÜTKÖZŐPONTOK (3. old.) DALMANDI KÉRDEZZ—FELELEK (4. old.) MI A SZOCIÁLPSZICHOLÓGIA? (5. old.) MIT TUDNAK RÓLUNK KÜLFÖLDÖN (7. old.) A PUSKIN TÉR (8. old.) AUTÓS TURIZMUS (8. old.) AZ„EZERARCÚ” GUMIABRONCS (8. old.) A MAI MAGYAR KÖNYVMŰVÉSZET 25 ÉVE (10. old.) EGY CSONTVÄRY- KÉPRÖL (11. old.) • • Ünnepi megemlékezés a tsz-mozgalom 30. évfordulójáról Ünnepi nagygyűlésem emlékeztek meg szombaton, a Szolnok megyei Tiszaföldvá- ron arról, hogy harminc esztendeje, 1948-ban alakultak meg hazánkban az első mezőgazdasági termelőszövetkezetek, s ezzel megkezdődött az évszázados paraszti rend .felszámolása, a mezőgazdaság szocialista átalakulása. A Lenin Tsz székháza előtt felállított díszemelvényen, amelyet mintegy 15 ezer ember vett körül, Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke, Romány Pál, mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter, Szabó István, a TOT elnöke, Rév Lajos, az OKISZ elnöke, Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke és Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára is helyet foglalt. A nagygyűlést Bódi Imre, a tiszaföldvári Lenin Tsz állami díjas elnöke nyitotta meg, majd Losonczi Pál mondott ünnepi beszédet. Losonczi Pál beszéde Bevezetőben az Elnöki Tanács elnöke a szövetkezeti mozgalom hazai indulásainak körülményeivel foglalkozott, majd azt hangzotat- ta, hogy a magyar mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom az azóta eltelt 30 évben korszakos, mi több: forradalmi jelentőségű eredményeket ért el. — Szövetkezeteink termelése — mondotta — olyan színvonalra emelkedett, hogy most már alapvetően járulnak hozzá országunk népének megbízható és kiegyensúlyozott ellátásához, az ipar mezőgazdasági eredetű nyersanyagszükségletének fedezéséhez és kiviteli feladatának teljesítéséhez. Szövetkezeteink terméshozamai egész sor területen a világszínvonalat ostromolják, itt- ott pedig már meg is haladják. Technikai felszereltségük ugyancsak kiállja minden összehasonlítás próbáját. Az egykor — a „tegnap” — még rétegekre tagolt, ellentétek által mardosott parasztságból kialakult és egyre inkább összeforr az egységes termelőszövetkezeti parasztság. Megszilárdult és magasabb fokra emelkedett a munkás-paraszt szövetség — szocialista társadalmi rendszerünk legfőbb politikai bázisa. Nagy társadalmi vívmányunk ez! — A tények meggyőzően bizonyítják, hogy parasztságunk helyesen cselekedett, amikor — bízva a párt poli(Folytatás a 2. oldalon). Gyermeknapi Játszadozás A gyermekeknek a játék „tanuló oskolája", munkája. A felnótinck a játék felüdülés, de tanuló iskola is. Azt mondják: aki nem tud már játszani, az — mindegy, hogy milyen korú — megöregedett. Ez volna az örök ifjúság titka? Ez is. A játék önfeledt izgalma, öröme, bizonyos, hogy minden hajra jó ír, mert olyan szívből jövő kacagást fakaszt, mint amilyen a képen látható gyerekeké. Mi is játszottunk képekkel, szavakkal. Nézzék a lap 5. oldalát.
